Keleti Ujság, 1931. szeptember (14. évfolyam, 198-222. szám)
1931-09-13 / 208. szám
XIV. ÉVF. 208. SZÁM. Kiránduláson, sportnál és játéknál- ŐSIEMÉ • OLAJ A bőrrokon eucerlt-tartalomnál fogva - az eucerit egy ébként egyetlen más bőrépolószerben sem található — a Nivea-Creme és a Nivea-Olaj teljesen felszívódnak és mélyen hatolnak be a bőrbe, erősítik és táplálják a bőrt. Megvédik bőrét a széltől és az időjárás káros befolyásaitól, megőrzik arcbőrének fiatalos frisseségét és simaságát. Makkegészséges külseje lesz és Ön megkapja a kívánt gyönyörű barna szint. Nivea-Crems: Lei T6.00— 72.oo ✓ Niven-OIaj: Lei 55.oo és 83.oo Beiersdorf & Co. S. A. R., Braşov, Strada Juliu Maniu 39 Megvalósult a színházi tröszt terve Janó vies Jenő Nagyvárad után Temesvárral és Araddal is megállapodást kötött Egy drámai és két operett társulatot szervez és Fekete Mihályt drámai főrendezőnek és művészeti igazgatónak leszerződtette — Janovics igazgatót Aradon denunciálták, aki Jorga miniszterelnökhöz fordult és távirati utón kérte a vizsgálat bevezetését (Kolozsvár, szeptember 11.) Hosszú hónapok óta tartó puhatolózások, tanácskozások eredményeképpen dr. Janovics Jenő, a kolozs vári Magyar Színház igazgatója megvalósította a nagy koncepciójú tervét és Nagyvárad után Temesvárral és Araddal is sikerült megállapodnia a magyar színházak bérletére vonatkozólag. Megvalósult tehát a nem egészen helyesen színházi trösztnek nevezett mentögondolat melyről hónapok oţa beszélnek s ma már teljesen biztosra vehető, hogy Janovics Jenő ebben a színházi szezonban egy drámai társulattal és két operett társulattal a négy nagy városban színházi előadásokat fog tartani. Már megemlékeztünk arról, hogy Aradon akció indult Janovics érdekében és az aradi színház bérlete csaknem teljesen bizonyos. Amint, most értesü lünk. Aradon Janovics a színház bérletére szóló megállapodást már alá is irta. Temesvár már sokkal nehezebb diónak mutatkozott. Hosszú ideig folytak a tanácskozások, mert nagyon sokan azt akarták, hogy a temesvári, esetleg aradi színházat Fekete Mihálynak adják bérbe. Közben Janovics Jenő és Fekete Mihály színigazgató között megállapodás jött létre, amelynek értelmében Janovics a kolozsvári Magyar Színházhoz drámai főrendezőnek és a temesvári és aradi színházhoz művészeti igazgatónak leszerződteti Fekete Mihályt. Sőt, amint értesülünk, ez a megállapodás már peri'ektuálódott is, Janovics Jenő kedvező feltételek mellett Fekete Mihállyal megállapodott. természetesen azzal a feltétellel, hogyha mégis Fekete Mihály kapná meg Temesvár és Aradra a koncessziót, akkor Janovics Jenő csak a kolozsvári és a nagyváradi színházat tartja meg. Az utóbbi években az aradi és a temesvári színháznál olyan hangos botrányok zajlottak le, hogy a Janovics Jenő szinigazgató által kötött bérleti megállapodások mindenfelé nagy megnyugvást keltenek. Különösen örvendetes, hogy Janovics és Fekete Mihály között harmonikus együttműködés alakult ki, tehát minden valószínűsége meg van annak, hogy az uj szín házi tröszt mind a négy város szinházkedvelő közönségét ki fogja elégiteni. Janovics Jenő először Arad várossal állapodott meg és onnan Temesvárra utazott. Mikor az ottani tanácskozásai is eredménnyel végződtek, visszatért Aradra, megkötötte a várossal a bérleti megállapodást és ugyanakkor értesült arról, hogy eddig még ismeretlen konkolyhbxtők Janovics Jenőt denunciálták, feljelentették és a legfantasztikusabb vádakat emelték ellene. Egy küldöttség járt fenn a polgármesternél és Szendrey Mihály érdekében interveniált, habár előzőleg Szendrey a színházi bérletre vonatkozó igényeiről a nyilvánosság előtt is lemondott. Már ez a körülmény kinos meglepetést keltett Aradon. Aki ismeri Arad szinházi viszonyait, egész Arad közéletét, nem lepődött meg a titokzatos feljelentésen. Már évek óta a szinházi bérlet megkötésénél mindig botrányok, feljelentések és denunciálások foglalkoztatták a közvéleményt. Janovics Jenő. midőn tudomást szerzett a titokzatos feljelentésről, távirati utón fordult lorga miniszterelnökhöz és dr. Bianu Jenő állambiztonsági vezérigazgatóhoz és a legszigorúbb vizsgálat megindítását kérte maga ellen. A rejtélyes följelentő ugyanis azzal vádolta meg Janovics Jenőt, hogy budapesti utasításra csinálta meg a szinházi trösztöt és állapodott meg a városok vezetőivel. Csak mosolyogni lehet ezen,,a vádon. Mindenki tudja, hogy a mai rossz gazdasági viszonyok mellett a folyton izmosodó mozgószinhá- zak versenyének idején a szinház nem valami rózsás üzlet. Éppen a rossz színházi konjunktív ra miatt kellett Janovics Jenőnek mind a négy várossal megállapodni, hogy jó színházat, jó előadásokat csináljon s egységes vezetés mellett a magyar színházba járó közönséget mentesítse az utóbbi években folyton megismétlődő hangos botrányoktól, Janovics szinigazgató a négy várossal való megállapodás után hozzáfogott társulatának a megszervezéséhez. Az Erdélyben időző színészekhez szétküldötte a felszólító leveleket s most vannak folyamatban a szerződéskötések. A napokban, amint értesültünk, külföldre utazik, hogy a külföldről bebocsátható szinészkon- tingens figyelembevételével néhány kitűnő művészt leszerződtessen. Különben a jövő évi szinházi szezon Kolozsváron egyfolytában hét hónapig fog tartani s az előadások október 2-án veszik kezdetüket. Nagyváradon már szeptember 26-án megkezdődnek az előadások s a város vezetőségével történt megállapodás értelmében az egész szinházi szezon alatt hetenként három előadást fognak tartani. A temesvári megállapodások szerint a Bánság fővárosában a szezon három hónapig tart és február elsején veszi kezdetét. Aradon pedig az előadások október 20-án kezdődnek és február 1-én érnek véget, de úgy tudják, hogy Janovics a nyári szünet idején is negyven előadást köteles tartani. örvendetes eseménynek tartjuk, hogy Janovics Jenő megállapodott mind a négy várossal és minden reményünk meg lehet, hogy valóban nivós társulatokat szervez s jó előadásokkal fogja bebizonyítani, hogy a szinházi tröszt megalkotásának valóban létjogosultsága van. Csíkban jól tudják, hopy miért halasztottakéi újból a magánjavak ügyének genfi tárgyalását igaz, hogy a népszövetségi panasz aláírói újabb előterjesztéseket küldöttek volna a Népszövetséghez (Csíkszereda, szeptember 11.) Úgy a kül-, mint a belföldi lapok ismételten foglalkoznak a Csiki Magánjavak kérdésével abból az alkalomból, hogy a Népszövetség Genfben újólag tárgyalásra tűzte ki a csiki székelység eme közismert panaszát. Arról is beszámoltak, legtöbben a genfi tudósítás alapján, hogy a Népszövetség honorálta a román bizottság azon ismételt kérését, hogy a Magánjavak kérdésének érdemleges tárgyalása halasztassék el az 1932 januári ülésszakra. Némely sajtóorgánumok az elhalasztás indokául felhozzák azt is, hogy a kérdés napirendről való levételének tulajdonképpeni oka az. hogy a népszövetségi petíció aláírói újabb Írásbeli kéréseket terjesztettek a Népszövetség elé és ezekre a román kormánynak még nem volt ideje válaszolni. egyszóval halaszthatatlan szüksége merült fel annak, hogy a Magánjavak ügye most ne kerüljön döntésre. Miután a lapoknak eme indokolása ellentétben van az augusztus 29-én Bukarestben a román és magyar kiküldöttek között a külügyminisztériumban lefolytatott tárgyalások alkalmával kiadott hivatalos kommünikével, érdeklődtünk az égjük vezetőemberünknél, aki a kérdést alaposan ismeri és a tárgyalásokban is aktív részt vett, mi igaz a lapok azon köziemé nyeifcől, hogy a székelység megbízottjai, akik a petíciót is aláírták, újabb írásos kéréseket tér jesztettek a Népszövetséghez s ez okozta volna a kérdésnek napirendről való levételét? A kővetkezőket mondotta: — Az augusztus 29-én kiadott sajtókommü- ciké a Magár javak ügyében lefolytatott tárgyalásokról olyan mértékben felvilágosítja a nyilvánosságot, amilyen mértékben szükséges, úgyhogy ebben a kérdésben többet én sem mondhatok. Arra a kérdésre pedig, hogy Írásbeli újabb kéréseket terjesztettünk volna elő a Nép- szövetséghez, hivatkozom a fentemlitett kommüniké azon kitételére, amelyben le van szögezve, hogy „a kérelmezők, — a petíció aláírói — szóbelileg közölték ama alapelveket, amelyeket ők alkalmasnak találtak a kérdés megoldására“. Ebből az is kitetszik, hogy augusztus 29-ig, vagyis a legutolsó tárgyalásokig, semmiféle, e kérdéssel összefüggő újabb kérést mi, a panasz aláírói, nem tettünk s ha ilyen kérés léteznék, az nem tartozik a kérdés tárgyalására kellő felhatalmazással kiküldött bizottság tagjai ténykedéséhez, amelyet a székely vagyonhoz való rendíthetetlen ragaszkodás vezet. Eddig tart informátorunk nyilatkozata, amelyhez hozzátehetjük, hogy elvoltunk készülve a kérdésnek újabb elhalasztására, amit a már említett kommüniké is bejelent, hogy „egy későbbi ülésben“ ad választ a magyar kiküldöttek szóbeli kivánságaira s máskülönben is... ebben az igen nagy horderejű kérdésben a román kormány, amint már beszámoltunk róla, csak két izbeu igyekezett tárgyalásokat tartani, ezév június 19-én és legutóbb augusztus 29-én, amely alkalmakkor, bár a székely kiküldöttekben megvolt a legkészségesebb szándék a tárgyalások barátságos folytatására, nem tanúsított olyan hajlandóságot, amely szükséges lett volna a székelység e súlyos és egzisztenciáját érintő kérdésnek a békességes megoldásához s a taktikázás fegyveréhez fordult, amelyet a Népszövetség ülésén is ugylát- szik eredménnyel alkalmazott ezúttal. Nem bizonyos azonban, hogy egyszer Genfben ne látnák az időt elérkezettnek a kérdés barátságos tárgyalások nélküli megoldására.
