Keleti Ujság, 1931. augusztus (14. évfolyam, 172-197. szám)
1931-08-21 / 188. szám
SIV. ÉVP. 188. 8ZÄM.T (Tudósítás eleje az első oldalon) Kombinációk az uj kormány összetételére Az uj kabinet összetételéről még nem lehet megközelítően pontos képet sem alkotni, de nem lehetetlen, hogy már a legközelebbi órák meghozzák a döntést. Budapesten már a szerda déli órákban egész sereg kormánykombináció terjedt el. Az egyik szerint Károlyi meg fogja tartani a külügyminiszteri tárcát is és Teleszki lesz a pénzügyminiszter. Általános vélemény, hogy Gömbös megtartja tárcáját, mivel a kormányzó teljes bizalmát birja. Marad Ernszt is, mint a keresztény gazdasági párt képviselője, ellenben valószínűleg kimaradnak Szcitovszky belügyi, Búd János pénzügyi és Mayer földmivelésügyi miniszterek. Wekerlét, mint földmivelésügyi minisztert emlegetik. Mit mondanak az ellenzéki politikusok? A Magyarország értesülése szerint, Teleszki még a pénzügyi tárcát sem hajlandó vállalni. Ugyanez a lap megszólaltatja az ismert politiBethlcn István miniszterelnök a világháború utáni korszak kormányelnökei között a leghosszabbéletü kormányzattal rendelkezett. Nemrégiben ünnepelte ^Magyarország közvéleménye Bethlen miniszterelnökségének tízéves évfordulóját és valóban ez az elmúlt tiz esztendő korszakos jelentőségű Magyarország történetében. A forradalmi és ellenforradalmi idők zür-zavaros állapotából a politikai konszolidáció felé vezette az országot. A jogrendet szilárd alapokra fektette, megszüntetett minden kilengést és megteremtette a vetélkedő pártok közötti békét. Rendkívül nagyszabású államfér- fiunak mutatkozott, aki'felkészültségével, diplomáciai ügyességével, elveinek szilárdságává? még ellenfelei előtt is imponált. Magyarország belső egységének megteremtése után energikus külpolitikai orientációkat kezdett. Nevéhez fűződik az olasz-magyar barátság megteremtése, amelynek hordereje a kritikus napokban nem egyszer gyakorlatilag is megnyilvánult. Több állammal, igy Ausztriával és Németországgal erősítette a politikai barátság szálait, Genfben nagy eredményekkel képviselte a magyar ügyet és nagyobb népszövetségi kölcsön megteremtése után az optánssérelmeket is diadalra juttatta. A becsületes megtaláló Irta: Török Sándor Lassacskán baktatott elé a kanyarodéból, némi jóérzésekkel. Felkapaszkodott a cementlépcsőn s aztán előre a nyesett bokrok között, a parkirozott utón. Le-le kellett hajolnia neki. Lappány Gergelynek, mert a bakkancsa is .amúgy volt összefabrikálva darab spárgákkal, hát azért. De fütyürészett. A retikült — amely miatt az ut most történik — újságpapírba csavargatva vitte, nagyvigyázva, hol az egyik kezében, hol a másikban. Nem mintha olyan nehéz lett volna, dehát az embernek a keze átizzad, meg mi, kényes jószág az efféle nagyon. Odalent az aljban a biztos urnák — akitől megkérdezte, hogy mi merre, mert nem nagyon volt ismerős a villasorok között — el is magyarázta, mi járatban van, ámbár az nem kérdezte. Elmondta neki, hogy im, ezt a krokodilusbőr- táskát viszi haza, az Oberhäuser főtanácsos ur méltóságának. Talált tárgy. — Na azt mondta Lappány Gergely s a retikült visszatekergette óvatosan az újságpapírba —. evégből gyövök. Szóval, jobbkézt. Isten megái gya. A rendőr gondolta, hogy tán vele kéne menni mégis, ki tudja, elviszi-e? Vagy hogy ki s micsoda, felírni legalább, de Lappány Gergő már .a lépcsőn csoszogott, olyan becsületes, jó- képe volt s meleg is van, hadd vigye. Nem állana éppen rendőr elé a históriájával, ha rosszba járna. Lappány Gergely betért jobbra, a mondott irányba s a számokat kezdte vigyázni. Ötvennyolc. Hosszú, hosszú, cifra kerítések jöttek s a házak, villák jól bent, a fák között. Az asszonnyal az éjjel nem sokat aludtak. Rossz portéka az asszony — ámbár éppen az övére nem lehessen mondani —, de mégis. Azon szurkapiszkált az asszony, hogy elsőbben is azt a borítékot meg kék nézni, mi van benne. Hát azt sem lehet — azt mondta Gergely, —. Na, jó, kusokat. Fridrich István a következőket mondotta: — Sajnálom, hogy ez már rég nem következett be. Az egész lemondást elkésettnek tartom és most csak azt kívánom, hogy a lemondásból rendszerváltozás is lenne. Ha a mostani gazdasági politikát folytatják és csak más emberek fogják csinálni, azzal nem megyünk sokra. Eckhardt Tibornak is az a véleménye, hogy a kormánynak már előbb távoznia kellett volna. A kora délutáni órákban több ellenzéki vezetőpolitikus az egyik dunaparti szállodában bizalmas konferenciát tartott. A konferencián Sigray, Eszterházy Móric, Kállay Tibor és még néhányan vettek részt. Az az általános felfogás alakult ki, hogy most már az ellenzéknek minden körülmények között teljes erővel részt kell vennie a harminchármasbizottság munkájában Lépésről-lépésre Magyarországnak, amely az osztrák-magyar _ monarchiával való összeboro- náltságában önálló külpolitikát folytatni nem tudott, a nagyhatalmak előtt tekintélyt szerzett és Magyarország mindinkább tényezőjévé vált az európai politikának. Belpolitikai téren sikerült nyugvópontra juttatni a királykérdést is és ezáltal az országot megkímélte minden külpolitikai bonyodalomtól. A politikai konszolidáció munkája után a gazdasági konszolidáció munkája kezdődött el és Bethlen Istvánnak e téren is sikerült a kibontakozásra irányuló terveinek főirányelveit megvalósítani és az országot egy olyan nyugalmi állapotba hozni, amely lehetővé teszi, hogy a világválság rettenetes örvénylései között is Magyarország nyugodtan nézhessen a jövő elé. Nem kellett volna lemondania ma sem. Magyarország közvéleménye egységesen állott a háta mögött és szilárdul tartotta magat a közhit, hogy egyedül Bethlen személye tudja kivezetni Magyarországot a válságból. A legutóbbi általános választások megmutatták, hogy Bethlen változatlanul birja a politikai közönség bizalmát és hogy mégis lemondott, annak ma ffvarázata csupán abban keresendő, hogy friss hát hiszen lehet vagy hatvan pengő, meg az apró a kis bukszába, meg csak úgy beléliullajt- va is mutatkozik... lehet hetvén is... de tán száz, Istenem! Száz pengő. Nyughass — azt mondta Gergely. De az asszony, hogy igy, amúgy... ’sz még a mennybéli jó Isten is megbocsájtaná... mégis legalább... — Már az lehet — erre meg azt mondta Gergely —, az éppenséggel lehet, hogy a menybéli jó Úristen, mer az a sziveket, meg a nyomorúságokat vizsgálja, de a röndérség, az más. — Há, röndérség. Ki láttál — Azt nem tudhatod. Hallgass! Szóval, most már mindegy. Hogy az anon- cot látta Gergely, megnyugodott kicsit, az asz- szony is; ilyen finom urinépek, főtanácsos, meg újságba hirdet, hát csak lesz szive a szegénységhez, nem igaz? S legalább mégis tiszta utón kerül, ami kerül. Meg is beszélték nagy bizakodással — az asszony el is kisérte egy darabon —, hogy, ha éppen busz pöngőt ád, az jó. De legfőként azt mondja meg Gergely, hogy ehhez is ért, meg ahhoz is, meg eugszfirer volt, medáliája is van, becsülete, azt meg ugyanvalóst, hátha valami munkát tudna javallani, akármilyen munkát, heéj! Na, meglátjuk. A hirt ki- nyeste Gergely bicskával ügyesen, a tábláról, s most ment vele. Derekas, igen helyes kis villa volt az ötvennyolc, Jól megnézte Gergely a táblát, meg még- egyszer az Írást — fehérre lakkozva a kerités, kapu, a kis kaputól befelé kerámitos járda s kétoldalt sotterral feltöltve. Becsöngetett. Már nevetett a bajusza alatt — hő. nagy öröme lesz ennek, mert huncut ember volt alapjában Lappány Gergely, s úgy hozta a retikült legénye- sen, mint valami vásár fia-ajándékot, ismerős személynek. Szobalányféle nyitott ki, illetve nem nyitott, csak kiszólt, hogy mit akar. — Az anoncra gyüttem — azt mondta Gergely boldogan. — Hogy? Mi baja? — Bajom az nincsen nékem semmi, lelkem. erők bevonása után még fokozottabb mértékben meg fog nyilatkozni a magyar nemzetnek az az áldozatkészsége, amelyet a történeti idők meg-» követelnek. Ha Bethlen remélhetőleg rövid időre vissza is vonul, az ő eszméi, az ő gondol- kodása, az ő politikai irányelvei fogják vezetni továbbra is az országot és bizonyára ő lesz a jövőben is háttérben álló mozgatója és ellen-! őre a kormányzási ügyek továbbvitelének. Károlyi Gyula személyisége. Utóda minden jel szerint gróf Károlyi Gyula lesz, aki már a Bethlen kormányban is a külügveket vezette. Gróf Károlyi Gyula mész-* szemenő politikai múltra vezet vissza, ő volí korinányelnöke a szegedi kormánynak, amely a kommunista forradalom idején az átmenetet képezte a magyar parlamentárizmus jogfolytonossága körül. Gróf Károlyi Gyula külpoli« tikai irányelvei teljesen megegyeznek a Bethlenével, személye külföldön rendkívül rokon« szenves és az olasz-magyar barátságot még in« kább megszilárdította. Fegyelmezett, széleg látókörű politikus, a legcsekélyebb részletekig tájékozott nem csupán külügyi, de minden kormányzási kérdésben, úgy, hogy megbízatása zökkenés nélkül viszi át a magyar politikát abban az egyenesbe, amelyet a helyzet megkíván, Lillafüreden folynak a francia* magyar tárgyalások is. Budapestről jelentik: A magyar-cseh kereskedelmi tárgyalásokkal párhuzamosan Lillafüreden francia-magyar tárgyalások is folynak', Louis Brillat francia kereskedelmi attasé ég De Vivenne követ már le is utaztak Lillafüredre. A kormány nevében Búd János utazott le a tárgyalásokra. A tárgyalások Magyarország és Franciaország között abból a célból folynak, hogy a két állam között gazdasági egyezmény jöjjön létre. Az újabb gazdasági egyezmény megkötésében -i a francia kormányt az a szándék vezérli, hogy a maga részéről hozzájáruljon a magyar mezőgazdasági termékek felvételéhez. Ami a cseh-magyar tárgyalásokat illeti, Nicki Alfréd meghatalmazott miniszter Palotaszállóbeli lakosztályán fogadta a sajtó munkatársait és arra a kérdésre, hogy milyen impressziói vannak az első nap tanácskozásai után, a következőkben válaszolt: — Abban a reményben távoztam a konferencia terméből, hogy minden kilátás megvan arra, hogy a megegyezés útban van a két állam között a vitás kérdésekben. __________________ Eszek is, ha van mit, meg meg is emésztem', Csakhát én vónék a becsületes megtaláló. — Ja? derült fel a lány és nyitotta a kapui —, adja csak ide. — Majd csak én — s átváltotta a jószágot másik kezébe —, majd által adom én. — Jöjjön csak, jöjjön — előreszaladt a lány, a szuterrénből valami szakácsnő került, elé g még egy szolgálóféle, meg egy ember, ollóval, kötényesen, ahogy a füvet nyirta — mind nagy; örömbe voltak. Gergely meg jobbra-balra kö- szöngetett fenszóval, derűsen — adj Isten, adjon Isten. Az üveges verandáról — uzsonnánál ült — az asszony szaladt elé, csontos tagú, hegyesor- ru asszony, a morzsákat verdeste a kebléről s bekiáltott valahova: I — Oszkár, Oszkár! Ugy-e mondtam, hogy meglesz. ( A férfi pizsamakabátban volt, nagytestű, kövér, szuszogó ember, vörösképü, előkerült: — .Nagyszerű. Hogy meglesz. Nem egyszerűbb lett volna el sem veszíteni? Hol találta, jóember? — A Nagyáruház előtt, ott, a lépcsőnél, mindjárt az oszlop mellett, ahogy odanézek, hát uramfia... — Na — rácsapott az asszony az urára —, mit mondtam? — Mit mondott? Azt mondta, hogy a villamosnál érezte, hogy.. . — Jesszus! Én mondtam? — Maga mondta, maga. Azt mondta, hogy... — Én azt mondtam, hogy a lépcsőnél, mikor éppen néztem a villamost... — A lépcsőről nem is volt szó, azon kezdem. — Istenem, hogy mondhat ilyent, az volt az« első érzésem... Gergely csak állott. A táskát elvette az asz- szony, de az ember utánanyult. Kinyitotta: — Mennyi volt benne? — Százötven papírban és valami tiz apró. — Húsz, negyven, száz, százötven — kraj* A tízéves Bethlen kormány
