Keleti Ujság, 1931. augusztus (14. évfolyam, 172-197. szám)
1931-08-07 / 177. szám
Tizennégy »-"saí adott a kolozsvári pékkongresszus a kormánynak és ha nem korrigálja a kenyérbélyeg- rendeletet, Erdély összes pékiparosai sztrájkba lépnek (Kolozsvár, augusztus 5.) A kormánynak az az intézkedő»«, amely, amint ismeretes, kötelezte a sütőiparosol^at a kenyér bélyeg " használatára, sorozatos bonyodalmakat idézett elő. Az első, nehézség a pékeknél jelentkezett, akik egyhangúan azt az álláspontot képviselték, hogy nem hajlandók a bélyegilletékek ódiumát egyedül vállalni. A megindult tárgyalások rendjén több helyen emelték a kenyértermékek árát, nehány városban sztrájkba léptek a sütő iparosok, ott viszont, ahol a lisztesek nyakára sózták a bolettahélyegget járó kiadásokat 50—60 lejjel zuhant a buza ára. Elégedetlenek tehát, a pékek, a fogyasztók, de akiken a kormány álli tóiag segíteni akart, a termelők. A pékek mára kongresszust hívtak össze Kolozsvárra ebben az ügyben.'Az eredeti terv szerint Románia összes pékiparosairmk meg kel lett volna jelenniük a nagygyűlésen. Az utolsó- percben azonban kiderült, hogy a’z ókirályság beli pékek, tekintettel arra, hogy speciális hely zetiikben- kevésbé fontos probléma a kenyérbe lyeg alkalmazása, nem jelentek meg, ezzel szem ben Erdély, ideértve a Bánságot is, összes siitő- iparosai feljöttek Kolozsvárra, hogy a sérelmet megvitassák s ugyanakkor megtalálják a hely zet kulcsát is. • Szerdán, a reggeli órákban nyilt meg a kongresszus, az iparkamara nagytermében. Ha tósági részről megjelentek: dr. Popovici Traian a város, Lengyel főjegyző Kolozsmegye és Mól dovan Anton elnök, az ipartestület réseiről A megbeszélésen Orasoveanu kolozsvári sütőiparos elnökölt. Az érdekelt iparosok zsúfolásig meg töltötték az iparkamara dísztermét. CrasOveanu elnök meleg szavakkal üdvözöl te kollégáit, majd Popovici Traian a város no vében köszöntötte a pékiparosokat, Moldovan Anton örömmel állapította meg, hogy az ipa rostársadalom megmozdult érdekeinek megvé déséért. _ Nagyon csodálkozom, — mondotta — hogy a kormányintézkedés olyan iparos ősz tályt sújt, amelyre mindig számíthat az áiiarn Az elnök Székhelyi Sándor temesvári kikul döttnek adja át a szót. A bánsági pékmester ho molyán felkészült, kolozsvári szereplésére. Rengeteg statisztikai adatot hordott össze s minden állítását számokkal igyekezett alátámasztani Megrázó erővel vázolta a pékiparosox anyagi katasztrófáját, hangsúlyozva, hogy évenként több mint 400 millió lej adót fizetnek. A jelenlegi bélyegtörvény végrehajtása esetén kény jelenek leállítani az üzemet, mivel kevés hijján deficittel dolgoznak. Figyeljenek ide uraim, — folytatta — mibe kerül egy péküzem fenntartása? Egy munkással és egy inassal, to Tibbu egy kocsival, lóval dolgozó sütőiparos napi t. r ölelése és kiadása: 300 kg. kenyérnél kell 240 kg, liszt á 4.50 — 3080 lej. 5 kg. só 35 „ Líkg. élesztő á 78 lej 337 „ 100 kg. fa 70 „ házbér (napi) 138 villanydij 25 „ vizdij 35 ,, összes adók 80 „ munkabér, egy segéd 175 „ inas 75 ,. szállítási költség 100 „ szerszám használat 15 „ Összesen: 1905 lej. A további költségek: viszonteladási dij 200 lej 300 kg. kenyér bélyegilletéke 430 lej. Szóval a napi rezsi 2535 lej. Ezzel szemben a következő' bevételekre számíthatnak: 250 kg. kenyér á 7 lej = 1750 lej, 50 kg', kenyér á 7.50 — 375 lej. A bevétel 2135 lej, a 2535 lejes kiadással szemben. Székhelyi talpraesett beszéde után Maiut János (Nagyszeben) emelkedik szólásra. Követeli a próbasütések bevezetését, hogy ennek az alap ján maximálják az árakat. íncze László (Marosvásárhely), majd Kohn (Nagyvárad) szóllak hozzá n kérdéshez. Éles szavakkal kritizálták a bélyegtörvényt, hangsúlyozták, hogy az ellenőrzés a sütőiparosok becsületes munkáját is könnyen lehetetlenné teheti. Berkovies aradi kiküldött szónoki lendületű beszédében támadja a bélyegtörvényt, amelyben a minimális büntetés ötezer lej Abban az esetben, hogyha nem változtatják meg a törvényt, javasolja az tizeinek bezárását. Enye- di (Kolozsvár) mindenben aláírja az előző felHÍV. 7ZVF, 177. SZÁM. szólalók álláspontját, de kéri a kongresszust, hogy a határozatban ne követeljék a bélyegilletékeknek egyetlen foglalkozási ágra való rutúlzását. Hívjon össze a kormány gazdasági konferenciát, ahol komoly, szakszerű megvilágításba helyezhetnék a kérdést. Guth dr. (Nagyszeben) Brandsch Rudolf magántitkára a német iparos egyesületek üdvözletét tolmácsolja, minden vonatkozásban támogatva a pékiparosok törekvéseit. Câmpean és Seredan Virgil szavai után Crasoveanu elnök összegezi az elhangzott javaslatokat. Nem hallgathatja el. — kezdte érdekes megállapítását, — hogy ezzel az intézkedéssel elsősorban Erdélyt sújtották, mert amikor nálunk 1 lej 50 bánit kénytelenek egy kiló kenyérre ragasztani, az ókirályságban csak 1 lej a pékek kiadása, mivel ott egészen más a termelési rend szer. Éppen ezért nem lehet belenyugodni ebbe az erdélyi sérelembe, hanem követelniök kel! annak orvoslását. Beszéde végén a határozati javaslatot terjeszti elő: — A pékek kolozsvári kongresszusa kéri a kormányt, hogy 14 napon belül küldjön ki szakemberekből álló bizottságot, amely ezt rí kérdést kedvezően likvidálja. Rendezzen próbasütéseket, hogy a földmivelésügyi miniszter is győződjön meg a tarthatatlan helyzetről. Ellenkező esetbeu 14 nap mnltán a legnagyobb sajnálatukra kény télének abbahagyni a munkát és az üzemeket a hatóságok rendelkezésére bocsátani. A javaslat elfogadása után neháriy kisebb sérelem megvitatására került a sor. Uccát vágnak a régi zsidótemetőben és a halottak csontjait átköltöztetik az öreg temető meghagyott részébe Békés befejezéshez jutott a városi tanács é$ az orthodox hitközség háborúsága (Kolozsvár, augusztus 5.) Ismeretes az az évek óta húzódó háborúság, amely egyrészt a városi hatóságok, másrészt a kolozsvári ortodox izraelita hitközség között folyt a Petőfi uccai régi zsidó temető kisajátitása körül. Ez a temető, amelynek bejárata a Petőfi uccából nyíló Zsák uccuban van, szemben egy katonai raktárral, hosszú idő óta teljesen megtelt és használaton kivid helyezték. Nem tévesztendő össze a tőle kerítéssel elválasztott és szintén zsúfolásig összeszorult neológ temetővel, amelyet még a legutóbbi időkig is használtak, amelybe azonban ma már csak elvétve kerül egy-egy olyan halott, akinek családi temetkező helye itt van. Az ortodox temető halottjai békésen szunnyadhattak volna az emberi kor legvégső határáig, ha néhány száz lépésre a temető fölött ki nem épül egy uj városrész. Az impériumváltozás óta ugyanis a terjeszkedő Kolozsvár polgárai építkezni kezdtek a dombtetőn, a Tordai útról ueca nyílik ide. amelynek még elágazása is van. A városrész lakói nagyrészt tisztviselők, iparosok és munkások, akiket ügyes-bajos dolgaik nap- ról-napra a városba szólítanak, viszont a Tordai utón keresztül csak nagy kerülővel és időveszteséggel járják meg a maguk megszokott útját. Lassanként aztán úgy oldódott meg a kérdés, hogy a zsidó temető forgalmi úttá vált, amelyen ugyan szekerek nem közlekedhettek, de a temető fái és gyepágyai között a közhasználat ösvényeket vágott. Eleinte a temetőőr — aki mellesleg megjegyezve gorombaságáról az egész környéken hírhedt — tiltakozni próbált az ellen, hogy a temető uccai forgalmat bonyolitson le, annál is inkább, mert baromfitenyészetét és szénatermelését kártékonyán befolyásolta a városrész lakóinak, főleg gyermekseregének mindennapi útja. Végül is azonban belenyugodott a változhatatlanba, esténként ellenben gondosan lezárta a temető kapuját és nyolc órától kezdve már csak a Tordai úti kerülővel lehetett megközelíteni a telepet. Két évvel ezelőtt a lakosság kérést adott be a városhoz és azt indítványozta, hogy a Zsák uccát hosszabbítsák meg, mert a zsidó temetőben amúgy is olyan sírok vannak, amelyeket senki sem gondoz, az itt nyugvó halottak elfelejtődtek, leszármazottaik is meghaltak, részben eltávoztak a városból. A városi tanács indokoltnak tartotta a kérdést és elhatározta az uccu- nyitást. Csakhogy az ortodox hitközség nem m nyugodott bele az ügy radikális elintézésébe és a városi tanács határozatát megfellebbezve, Bukarestben eljárt, hogy függesszék fel annak végrehajtását. A miniszteri döntés után maradt minden a regiben, este nyolcig élénk forgalom volt az uccává degradált temetőben, azontúl azonban a járó kelők profán beszélgetésével megzavart halottak nyugodtan alhatták örök álmukat. A telep lakói mostanában ismét elővették a kérdést, küldöttségileg keresték fel a városi tanácsot, amely ezúttal diplomatikusan olyan megoldási módot keresett, amely nemcsak a városrész lakosságát, hanem az ortodox hitközség kegyeleti szempontjait is kielégíti. Helyszíni szemlét tartott ugyanis a hitközség vezetőivel és megállapította, hogy az uceanyitásra szánt területen csak elvétve vannak sírok és a temető érintetlen részében van annyi hely, hogy a repatriálásra ítélt régi halottakat átköltöztessék. Ma már kezdetét is vette a munka a temetőben. A munkások a hitközség megbizottainak jelenlétében kezdték a sírokat felásni, a hatvan- és százéves csontokat — mert az egykor élő és mozgó emberekből, a régi Kolozsvár hitbuzgó ortodox polgáraiból mindössze ennyi maradt —- gondosan összeszedték, hogy aztán közös sírba helyezzék. Ilyenformán eleget tesznek a hitközség kívánságának, de teljesülni fog a lakosságnak óhaja is, megnyílik az uj ucca, amely bizonyára még nagyobb lendületet fog adni a városnegyed szépen megindult fejlődésének.
