Keleti Ujság, 1931. augusztus (14. évfolyam, 172-197. szám)
1931-08-28 / 194. szám
7 XIV. ÉVF. 194. SZÁM. &u*nutoufc Dobrudzsába akarják átköltöztetni a határszéli román telepeseket Zsindelyfarag'ással foglalkoznak a liatármenti termékeny földek uj tulajdonosai, magyarföld* nélküli Jánosoknak adják bérbe a szántókat A nép nem politizál, a nép megérti egymást... (Kalotaszcntkirály, augusztus hó.) Átjáró falu ez: itt futnak össze a Hunyad-felé vezető utak Kalotaszeg jó részéből és a távoli havasok szétszórt falvaiból. Bivalyokkal vontatott nagy, nehéz szekerek és kis, sátorponyvás, mokány- lovacskás jármüvek állomásoznak vásári napokon a falu nyolc korcsmája előtt, amelyekből untig elég volna kettő a tranzit-forgalom ellenére is, különösen, ha meggondoljuk, hogy a feketeszesz-ipar fellendülése óta a falusi korcsmák sem magas állami célokat szolgáló adóforrások többé. Két szekér állott meg a napokban az egyik ilyen fogadó előtt, amelynek élelmes tulajdonosáról csak mostanában terjedt el valóban futótűzként a hir a Sebes-Kőröstől a keleceii erdőfosztogatásokig s a Ivalota-pataktól a Farkashegy, meg a Vlegyásza pásztorkunyhóiig, hogy kilépve a pálinkaárusitók kartelijéből, pont féláron adja a gabonapálinkát öregnek, ifjúnak, románnak, magyarnak egyaránt... De nem a kartellssegés nagy közgazdasági szenzációja hozta Kalotaszentkirályra ezt a két szekeret. A korcsmánál is inkább a lovaik itatása, mint saját garatjaik öntözése céljából állapodtak meg utasaik. Magas, szikár emberek, amolyan marcona, mócvidéki emberpéldányok, akiknek porlepte ruházatán, kimért mozdulatig nyugodt magatartásán azonban mintha valamelyest már enyésződött volna a havasi jelleg. — Honnan jönnek emberek? — szólítottuk meg a láthatólag nagy ut fáradalmait uihenö utasokat. — Messziről, — felelték jó magyarságai. Nri.jh'árolyból jövünk. Odavalósi román telepesek volnánk. Igen, a nagykárolyvidéki román telepesek... Szentkirályon jól emlékeznek reájuk: itt haladtak el ők évekkel ezelőtt a számukra "kijelölt uj otthon felé. A havasok közül Szatmármegye búzatermő talajára. Az erdei favágó és pásztorélet szegénységéből a kisajátított Károlyi-birtok dúsnak Ígérkező humuszára, szántóvető portára, eke mellé. Tizével, buszával vonult fel itt akkor a boldog telepesek szekértábora. Minden szekéren egy-cgy család, sok-sok gyermekkel, kevés ingó vagyonkával, még kevesebb gazdasági felszereléssel s rendszerint egy sovány tehénkével a saroglyához kötve... A szentkirályi, keménymunkáju magyar földmivesek jól tud ták, honnan, merre s miért húzódnak falujukon át a telepes karavánok és elnyomott sóhajokkal gondoltak kis, tovább már nem is osztható földdarabjaikra, amelyek gyümölcséből, aratásából cspk mindenféle mesterségbeli ügyességek keresményével és gyárban-dolgozás silány bérével megtoldva jut minden gazdának asztalára elegendő barna kenyér. Hej, bizony akadtak volna kirajzásra érett magyar családok Szentkirályon és a többi kalotaszegi magyar falvakban is. Családok, amelyek a nagy földszegóny- ségben bizonytalan sorsra növekedő, elevenszo- mii gyermekeik mellé remek varrottassal tömött ládát és — ekét is felrakhattak volna a kalásztadó föld felé igyekvő telepes-karavánok szekereire. Elvihették volna a hegyeken túlra, az alföldi magyar nyelvterület szegélyére egy csodálatosan kiváló magyar néptöredék minden létfenntartó szívósságát, életmegnyilvánulási szépségét, művészetét, erejét... De nem hívták őket. Nem őket hívták... Naiv, hiábavaló merengés. A határ mentén ma mócvidékről költözőitek román falvai sorakoznak a Károlyi bjrtok egykori beláthatatlan szélességein és tetemes sávval tolják ki a Tisza-felé a román nyelvhatárt. Pedig, — legalább is az első, hegyvidékről származott nemzedék, — csak kinnal-bajjal tud gyökeret verni a közben Szilágyhoz kerekített rónán. Minduntalan fel-felszedelőzködnek a derék móc telepesek s nekivágnak a sok kilométeres szekérutnak a károlyi határtól Zilahon, Bánffyhunyadon, Kalotaszentkirályon át, havasi falvaik, egykori otthonaik, Seerissora, Al- bac és a többi felé. — Dehát, — kérdeztük tovább a telepeseket, - már befejeződtek a mezei munkák, hogy ráérnek kocsikázni a hegyek közé? A marcona móc kicsit habozva válaszolja: v — Dehogy is fejeződtek be. Mindig van munka a mezőn. Csakhogy mi telepesek nem igen műveljük a földjeinket. Nincs felszerelésünk se hozzá, meg aztán nem is nagyon értjük mi ezt a munkát. Az erdőhöz vagyunk mi szokva. A havasokhoz... De azért — tette hozzá, mintha titkot árult volna el, — nem maradnak parlagon a telepes-parcellák. Szép föld, jó föld, kár volna érte... Felibe adjuk az ottani magyaroknak, sváboknak, akik kétannyit kihoznak belőle, mintha mi magunk próbálkoznánk vele. így aztán ők is jól jönnek ki vele, mink is, no meg az állam is, mert ilyenformán nem zaklatjuk annyit állatért, felszerelésért, vetőmagért. — És, — firtattuk tovább — pusztán honvágyból mennek most haza? A telepes fölényesen mosolygott. — Kicsit kell a hazai levegő is. De nem ez a legfontosabb. Gyakran megjárjuk ezt az utat, mert sokan közülünk még nem adták el a havasi részüket s utána kell nézni legelőnek, kaszálónak, miegymás... És aztán: folytatjuk régi mesterségünket, a zsindelyfaragást is. Megrakunk egy-egy szekeret zsindellyel s eladjuk ott, ahol megadják az árát. A zsindelyfaragó kolonista egyre közlékenyebbé vált. — Megjár ott, Nagykároly vidékén az élet, — mondta. Jól összebarátkoztunk a magyarokkal s amint tetszik látni, elég szépen megtanultunk magyarul... De most, úgy halljuk, mégis meg kell válnunk attól a vidéktől. A napokban valami hivatalos urak jártak telepes-falvaink- ban, pontosan számbavettek bennünket, alaposan kikérdeztek, hogy ki hova való, mennyire ment az uj gazdasága felszerelésében s még arra is kiváncsiak voltak, nem volna-e kedvünk esetleg másutt letelepedni?... Úgy halljuk, Dobrudzsába akarnak áttelepíteni minket. De mi olyan messzire nem megyünk. Akkor már inkább visszahurcolkodunk a havasokra: Al- bac-ra, Scerissora-ra... Jávor Béla« ^AA/SAAAAA/VWSA/ Az ellenzék beterjesztette a takarékosságra irányúié követe Iményeit a 33-as bizottságba Effy ejfy arányában állapították meg- a papir- pengő és a* aranypengő viszonyát — A magyar képviselőbázat csütörtökre összehívták (Budapest, augusztus 26.) A Magyar Nemzeti Bank szerdán adta ki nagy érdeklődéssel várt kimutatását augusztus harmadik hetéről. A kimutatásban már szerepel az ötmillió fontos kölcsön. A bankjegyforgalom két hét alatt 83 millió pengővel csökkent. A Károlyi-kormány ellenzéke szigorú takarékossági követelményekkel lép fel az uj kormánnyal szemben. A követelmények olyan természetűek, hogy azok nagy részét a kormány már vagy keresztülvitte, vagy pedig keresztülvitelüket elhatározta. Az ellenzék javaslata kívánja az állami autók megszüntetését, valamint a me gyei, állami és városi üzemek gépkocsijai szükségességének felülvizsgálását, a budapesti közmunkatanács megszüntetését, a sajtóinformáció alap csökkentését, háromtagú albizottság kiküldését minden minisztériumhoz, az ott kezelt alapok felülvizsgálására, a külföldi ösztöndijak szeptember elsejétől való leépítését, a főispáni állások számának csökkentését, végül azt, hogy mindenkinek tétessék kötelességévé mindennemű jövedelmének bejelentése és azután a többszörös jövedelmeket szüntessék meg, épitsék le a_mezőgazdasági kamarákat is, amelyek nem érték el céljukat és nagy terhet jelentenek az agrártársadalom részére. A követelések közül az eddig megtartott minisztertanács már foglalkozott a főispáni állások számúnak redukálásával és kimondotta a miniszteri autók használatának megszüntetését is. A kormányhoz közelálló 8 Óra: Újság az ellenzéknek ezzel a takarékossági programjával kapcsolatban azt Írja, hogy a kormány a legszigorúbb rendszabályokat ‘akarja életbeléptéiül a takarékosság terén, de nagy körültekintéssel fog eljárni, nehogy a munkaalkalmakat megszüntesse. A harminchármas bizottság szerfl francia állM forrásai dai ülésén elrendelte, hogy minden magyarországi adós köteles külföldi hitelezőkkel szemben fennálló tartozását, illetőleg az ebben a tekintetben való 1930. évi szeptember 1-i állapotát szeptember 10-éig a Magyar Nemzeti Banknál bejelenteni. A papirpengőnek az aranypengőhöz való viszonyát egy-egyben állapították meg. A belügyminiszter kijelentette, hogy a főispáni állások redukciója rövidesen meg fog történni. Almássy Pál házelnök szerda délelőtt összehívta a pártközi konferenciát. Károlyi miniszterelnök kérte az ellenzéki vezéreket, hogy a parlamentben való kormánybemutatkozás alkalmából minél rövidebb vitát rendezzenek, hogy a Ház szabadságra mehessen és a har- minchármasbizottság annál intenzivebben folytathassa munkáját. Az ellenzéki vezérek egymás után szólaltak fel s megállapítható, hogy általában rokonszenvvel kisérik a kormány munkáját. A konferencia elhatározta, hogy a képviselőházat csütörtökre és péntekre hívják össze. Hirek szerint Károlyi pénteken fel fogja vetni p, bizalmi kérdést. Károlyi magyar miniszterelnök táviratot intézett Mussolinihoz. A táviratban közölte miniszterelnökké való kinevezését és hangoztatta, hagy törekvése a magyar-olasz kapcsolatok megerősítését és kimélyitését akarja szolgálni. Elődjének nyomdokain járva. Mussolini részletes válaszban örömét fejezte ki a kinevezés és az uj kormány szándékai felett, és biztosította Károlyit az olasz kormány és nép őszinte és szívélyes támogatásáról. N égy iskolásgyermek szerény dijazás mellett teljes ellátást kaphat jobb családnál, esetleg 3 fiatalember is. — Cim: Cimbalom u. 19, Vassné. MHY-CELE5TIN yiCHY-GME GHILLE VlCHY-HOPITfl i vese-hő!yag-köszvény, cukor-értágulás máj és epe szervibetegségek R égi könyveket, könytárakat bármilyen nyelvűt vesz Lepage antiquárium. I skolás gyermekeket teljes ellátással, felügyelet mellett elvállal. Szabónó Cluj, Băl- cescu 7.
