Keleti Ujság, 1931. augusztus (14. évfolyam, 172-197. szám)
1931-08-16 / 185. szám
XIV. ÉVF. 185. SZÁM. s Debrecenbe szállították a hidasnémeti konfliktus szereplőit, ahol rendőrbiróság elé állítják őket Benes lapjának éles támadására hivatalos magyar jelentés beszéli el az eseményeket (Prága, augusztus 14.) A hidasnémeti-i incidenssel a csehszlovák sajtó élénkeu foglalkozik. A lapok nagy része tárgyilagosan emlékezik meg az esetről, csak Benes lapja, a „Telegraf" ir éles hangon és támadja a magyar hatóságokat. A „Telegraf“ többek között azt írja, hogy a hidasnémeti-i affér három csehszlovák szereplőjét: Smolik, Stefan és Pecha vámtisztviselőket az incidens után bilincsbe verve Miskolcra, majd Budapestre szállították. A „Telegraf“ támadására a magyar hatóságok a Magyar Távirati Iroda utján a következő hivatalos jelentésben foglalják össze a történteket: A magyar hatóságok elsősorban tiltakoznak az ellen az állítás ellen, miszerint az eset csehszlovák szereplőit bilincsbe verve Miskolcra és azután Budapestre szállították volna. Az incidens magyar jelentés szerint következőképpen folyt le: A hidasnémeti-i csehszlovák vámkirendeltség három tisztviselője mulatott Hidasnémeti község korcsmájában. Uecha figyelmezteti társait, hogy / nyugodtan maradjanak. Hangosan zajongtak a korcsmában, bántó megjegyzéseket tettek és gunydalokat énekeltek. Pecha, aki máskülönben is csendes és nyugodt ember, izgatottan figyelmeztette két társát, viselkedjenek nyugodtan, mert, magyar területen vannak és kellemetlenségeket okozhat meggondolatlan viselkedésük. Két társa ahelyett. hogy a jó tanácsot megfogadta volna, ki- gunyolta Pochát és^mcg hangosabban mulatott. Ekkor a korcsma előtt elhaladt á csehszlovák vámőrkirendeltség egyik járöfre.' Stöólfk'és Stefán a járőr tagjaiba is belekötöttek és fel - szólították őket, térjenek be a korcsmába és igyanak velük. A járőr is figyelmeztette a két csehszlovák vámtisztviselőt, viselkedjenek nyu- godtabbanvés ne okozzanak botrányt. Később Siuo’íik, Stefán és Pecha elhagyták a korcsmát és kisétáltak a faluba. Smolik és Stefán, akik eHwr már erősen ittasak voltak, a faluban is hangosan énekeltek és gúnyolni kezdték a mezőről hazatérő lakosságot. A békésebb falusiak figyelmeztették őket, ne gúnyolódjanak, mert kellemetlenségük lehet. Ez a figyelmeztetés sem használt, erre a falusi fiatalság, megtámadta Smolikot és Stefánt. Peeha, — aki itt is nyugodtan viselkedett — igyekezett a verekedést megakadályozni, kérte a magyarokat, legyenek tekintettel arra, hogy két társa részeg, majd legerélyesebben rendre- utasitotta Smolikot és Stefánt. akik erre Peeliát is gúnyolni kezdték, sőt meg is támadták és meg akarták verni. A falusi lakosságot ekkor már senki sem tarthatta féken. Rárohantak a két csehszlovák tisztviselőre. Az egyik kikapta valamelyik falubeli legény kezéből a vasvillát és azzal Stefán felé sújtott. Az utolsó pillanatban a falusiak kiütötték kezéből a vasvillát, úgyhogy az ütés nem Stefánt, hanem véletlenül Pechál érte, akit a léhanyatló vasvilla homlokán könnyebben megsebesített. Néhány falubeli azonnal Pecha segítségére sietett és az orvossal együtt kimosták és bekötözték Pecha sebét. Ugyanekkor megérkezett a gönci csendőrség járőre s léigazoltatta a verekedőket. Peehát rövid kihallgatás után elbocsájtötták, úgyhogy Pecha azonnal elutazhatott Kassára. i A verekedés többi résztvevőjét bekísérték a csendőrségre és megkezdték a kihallgatásukat. Stefán, aki közben kijózanodott, beismerte, hogy hangosan énekelt, sértő kifejezéseket használt a faluban, de azzal védekezett, hogy mindezt teljesen ittas állapotban követte el. Ugyanígy vallott Smölik is. Stefánt, Smolikot, valamint a verekedés többi magyar résztvevőjét cSend- örfedezet mellett Debrecenbe szállították, ahol megindítják ellenük az eljárást. Valószínű, hogy egyszerű botrányokozás ciíüén indul meg ellenük az eljárás és ezért csak rendőrbiróság elé kerülnek az eset szereplői. A prágai kormány várakozó álláspontja. Prágai hivatalos körökben a két letartóztatás hire nem keltett különösebb izgalmat. A hatóságok jelentést tettek az illetékes prágai tényezőknek, többek között a pénzügyminisztériumnak is, minthogy a két letartóztatott finánc a pénzügyminisztérium tisztviselője. A kormány álláspontja az, hogy először meg várja a pontos jelentéseket és csak azután dönt arról, hogy diplomáciai térre tereli-e az ügyet, vagy sem. I^VWWVWVWVWWWVS/VVWWWV^^^AArtAAA/WVtAAA^ Macdonald kiáltvánnyal fordul az angol néphez Döntő kihatású határozatok meghozatalára pártközs konferenciát hívtak össze (London, augusztus 14.) A News Chronicle szerint Macdonald a jövő hét elején kiáltványt bocsát közre, melyben hivatkozni fog az angol nép szolidaritásának szükségességére, mert csak ez oszlathatja el a külföld aggodalmait Anglia pénzügyi stabilitását illetően. A jövő hét közepén meg fogják tartani a nagy pártközi konferenciát, amely döntő kihatású határozatokat hivatott hozni Anglia közeljövőjére. A konferencián takarékossági program és a gazdasági é , pénzügyi helyzet megjavítása érdekében teendő intézkedések újra megvitatásra fognak kerülni. Politikai körökben elterjedt hirek szerint Baldwin nem zárkózott el a pártközi konferencia gondolata elől s igy valószínű, hogy a konzer- vativpárt is részt fog venni a jövő heti konferencián. Egyelőre a kormány tagjai között folynak izgalmas tanácskozások a szenátus módozatait illetőleg. Snowden állítólag radikális adónemek felállítását követelte és szembetalálta magát a kormánnyal. Több angol lap meg is irta, hogy Snowden kincstári kancellár lemondani készül, de újabb jelentések szerint ez a lemondás egyelőre- elmarad. Eltakarja az arcát magáraeröszakolt más képeknek felhőjével. Valahii szétette őt Gábor... Még be se tette lábát az ajtón, már rohant a karjaiba. Oly mohón szij- jazta át ölelésével." hogy még a kabátját sem tudta rendesen felakasztani á fogasra. Még akkor is a fia volt, amikor tanulni kezdett és életébe beleszólottak mások is. Hány estén ültek szorosan egymás mellett szobájában, Gáborka elővéve palatábláját, elindítva az első betűket, helcmámorosods-a a „nagy" betűk térfogatába, ö csak nézte ezt az önmegfeledkezö igyekezetei, gyermeke csillogó puha haját a lámpa fényében. Valóban magáénak tekintette, a vérének, mert a gyermek is csak Ö benne látta az egyetlent. Igaz, voltak már pillanatok, amikor ráeszmélt, hogy holló, vigyázni kell mir.den elejtett szóra, mert már nem lehet vele elhitetni akármit. Lám, egy Ízben — a privát tanító beteg volt — valami latin idézetről volt szó. ö azt mondta: móvebo acheronta. Gábor kijavította: acheronta movebo. De igen is, movebo acberonte, hidd el, — akadékoskodott. Minő ostobaság volt — ismerte el gondolatban — csak azért mondottam neki ellent, mert mindenáron fenn akartam tartani a tekintélyemet... Gáborka lenézett a szószedetébe, fölényesen mosolygott, tovább lapozott és 6 e zavart csendben nem tudta m<?g- állani, hogy meg ne dorgálja: és ha még úgy is volna, mi hasznod van abban, ha rám akarsz cáfolni? Végtére is, jó negyven éve, hogy én ezt tanultam... Nem kellett volna mondania egy mukkot sem. Es ha már jó, mondotta úgy lássa be. nincs helytelenebb, mint amikor egy igaztalan tényt, ha még oly apróság is. csupán a fölény látszatának kedvéért tartunk fönn. A gyermek naponta több és több tért hódit el a világból, mi azonban egy helyben állunk, egy bizonyos évekből összehordott magaslaton. Sőt, ahogyan ők nőnek, úgy kisebbedünk mi észrevétlenül. Balgaság volt ezt figyelmen kívül hagyni. A gyermek nem áll meg. cserélgeti a korának megfelelő ruhadarabokat, a régit elveti rövid nadrágból hosszú nadrágba bújik, kinövi a kabátja ujját, a cipőjét, a kalapját, már borotválkozik, felnőtt. Csak ö hitte Üdítőkul oly változhatatlannak. oly befejezettnek gyermekét, mint önmaga. Egy évvégi bizonyítványában Gáborka szabályszerű magaviseletét hozott haza. Utólag tudta meg, hogy e kedvezőtlen osztályzatot azért kapta, mert összeveszett a számtan tanárával. A számtan tanár, nagy, robosztus ember, egy kiugrott piarista, akinek ujjai sohasem érezték meg a gyermeki lélek hajlékony és minden benyomásra kész masszáját, arcul legyintette. Erre Gáborka teljes erejéből ráütött a tanár kezére, úgy hogy még a krétát is elejtette és mesz- sze gurult a tábla mögé. Nem, egy gyermeknek sohasem szabad visszatüni a tanárát, még akkor sem, ha őt ütötték meg. De hát ö ilyen volt... Mereven nézett magádé. közben kialudt szivarját egy száraz falevélhez nyomkodta. — Nem jutott eszembe, hogy éppen igy keletkeznek az erdőtüzek, Így egy eldobott gyufától. Lassan. alattomosan kúszik a szikra a lombok alatt és egyszerre kigyullad az egész bükkös. — Megszidtam. Kelecei Miskának adtam igazat — folytatta magában tehetetlenül, legcsekélyebb ellenállásra az emlékek szélviharával szemben. Felállott, félrehajtotta az ágakat, amelyeken még nem száradt fel a pár nap előtti eső és nagy, kövér cseppek hullottak a nyakába. De semmi különösebb fontosságot nem tulajdonítottam az epizódnak. Minden serdülő kor makacs Majd ki fogom verni belőle, igy intéztem el. Elkezdődött a nyugtalanság, a forrongásban lévő vér évszaka, az arc megtelt pattanásokkal. Tipikus kamaszkor. Csp.k egy hajszál választja el őket a zsarnokságtól vagy en gedelmességtöl. Mindezt láttam, de akkortájt voltam elfoglalva a legjobban. A politika! Akkor alakult meg a párt, akkor határoztuk el, hogy az ölberakott kezek politikája helyett aktív harcot fogunk indítani. Hetenként, három, négy napot vidéken töltöttem. — Megindult a fák között, újabb galyakat tolt cl a kezével, de ezek visszacsapodva meglegyintették a hátát és felkarcolták a homlokát. — Nem volt helyes a módszer. Egyik gyereket megjavítja a szigor és a testi fegyelem, a másikat ellenben összetöri. Honnan is vettem a hitet, hogy értek a gyermekneveléshez? Ha például — korholta magát — neked mint orvosnak az az álláspontod, hogy a gyermekhez magad helyett egy bizonyos ideig gyermekorvost ajánlasz, akkor nem -lett volna szabad oly csökönyösen ragaszkodnod a tév eszméhez hogy egy gyermek is úgy gondolkodik, ahogyan te gondolkodói, — Egy szép napon Gábor azt kérte tőlem, hogy engedjem meg neki, hogy az esti tánciskolába járjon. Visz- szautasitottam a kérését, Tenniszezni akart, lebeszéltem róla. Ott a vivás, elég az sportnak! Minden örömétől, amely nekehi nem tetszett, megfosztottam. A végén már semmit sem kért tőlem. A végén már egészen begubozott előttem, de akkor ez az elzárkózottság teljesen elkerülte a figyelmemet. És most valósággal beléjeszáradt az ellenszenv, már nemcsak vádol a szemével, de bosszút is áll rajtam. Lábai, mintha teljesen függetlenek lettek volna, be- • vitték az erdő közepébe. Komor volt az erdő, csak gyár világosság ereszkedett le felülről. Szélroham keletkezett, elkapta kusza gondolatait is. Ismét helyet keresett szagának, testi gyöngesége állandóan jelen volt, csak irwn vett tudomást róla, kallódó száraz ággal a földet kaparászta. Saját gyermekkorának óráit idézte, amikor Itt ült fáradtan, piros arccal kavarta a nedves avart, aisely alól száz számra riadt fel a bogár. — En mindig eüak az erdőt láttam. Mindig csak a fákat. De hogy itt a föld alatt is létezik külön világ, hogy láthatatlanul millió féreg dolgozza meg a talajt, erre nem gondoltam. Hosszú ideig koshadt itt, ujjait odanyomkodta a duzzadt szemhéjakra, fokozódó önkinzással, reménytelenül. Végre rászánta magát, hogy elindul. Csakhamar kiérkezett egy tisztásra. A tisztáson túl szembe találta magát a falu temetőjével. Egyszerű temető, falusi temető. Ennek látványa is külön megébresztette, megkocogtatta emlékei sírboltját. Amikor utoljára járt itt, enyhe bánat táncolt a sírokon, fecske ütödött a fiizfa- lombhoz, béke és álmodozás rojtozta a lassú szél szárnyát. Levett kalappal ült az omló lócára, sokáig nézte a fecskét, amint oldalra szállott, cikkázva szabadon, kék árnyék a köveken, amint lebegett. Visszakerült a faluba. Már az országúton van, átvergődik egy árkon, sártól tisztítja cipőjét, egy határjelzőn. Borvizes székelyek vontatják apró, mokány láváikat, tisztességesen megsüvegelik és azután tovább halkul léptük a fe!hö nélküli ég alatt. Elhúz a szeme, mint egy gombolyagról elszabadult cérnaszái. A hegyek szoros karjai veszik körül. Amott, a nyugati szélen már letarolták az erdőt. Ott már sohasem lesz fenyves többet. De amott csodák csodája, mé$ megkímélték a vadont. Fut a savanyu szél. kergette, noszogatta Odscr,»:lakozott melléje társként, megvénhedt garabonciás diáknak.
