Keleti Ujság, 1931. július (14. évfolyam, 145-171. szám)
1931-07-05 / 149. szám
XIV. tVF. 149. SZÁM. 9 P iszokban tcnyésá/s legyet hordjak a halálos betegségek csiráit. Be- bizonyult, hogy legye'; ötjén terjed tífusz, skarlát, gyermek hasmenés és más életveszélyes betegség. Legyek szárnyain halál juthat otthonunkba. Tüstént 6!ifik meg őket, mielőtt ők ölnek meg minkéi’ Fiit hatására elpusztul légy, sonnte*. bolha, moly. poloska, tető. hangya, sváhhegár és mindezek petéi. Fjit-perme* megöli a rovarokat, — de emberre ártalmatlan.Könnyen alkal- mgţhaiţj Nem begy foltot Fiit nem tévesztendő ős-zr hiás rovarirtókkal. Kóveíeijűk-e Fiit katonával díszített sárga kannát a fekete sávval. Permetezzünk rovarirtót PiosnbáLi FUt »kanna kizárja tu utánzat ez* SZELVÉNY. 1 iz darab t i»l*i ionos \ ínigvsh • oU a DANIK WülcSönbönvvr i. rínak 40‘— lei kulcson Jii litize íé*e meíJert e-jy heci l.jszoá!.» tára. DANTE licsüiiljüiipíM gz alábbi «zel vényt, ha 10 darabot összegyűjt, havi diliéiért veheti igény boa orvosi értekezések, tudományos munkák, szépirodalmi folyóiratok, szaklapok, bármily nyelven olcsón 1néSé.ü\mk loptam® Nyomdai Vállalatnál, Cluj-Ko- lozsvár, Strada Universităţii (Egyetem u.) 3 Telei: 508, 694 tZÖTGAZDASJÍG A Hoower-ferv romániai tanulságai Az egész világ gazdasági köreinek figyelme a jóvátételi tartozásokra adandó moratórium ügyének kimenetelére irányul. Ma már a gazdasági kérdésekben kevéssé járatos újságolvasó is tisztában vau azzal, hogy kisebb eltérésektől eltekintve, az egyes országok és kontinensek gazdaságai hatást gyakorolnak egymásra, összefüggésben állanak. Mindenki tadja, hogy ha Argentinéban a kedvező időjárás folytán nagy a búzatermés és az árak estek, akkor hiába volt nálunk rossz a termés, azért az erdélyi földmíves a mult évihez viszonyítva több búzát kell eladjon, amig egy pár csizmát vehet magának. Érthető tehát, hogy Amerika is megérezte azt a nagy válságot, ami Európában, de különösen Németországban van.-amiatt, hogy évente óriási összegeket kellett jóvátétel címén fizetni. Miután a nemet állam kasszájából ezeket az ösz- szegeket kifizetni nem tudta, természetszerűleg áthárította azokat polgáraira, akik munkájuk eredményének jórészét átadni kényszerültek anélkül, hogy azért valamelyes ellenértéket kaptak volna. így következett be az általános elszegényedés, aminek legelső következménye a fogyasztás nagymérvű csökkenése lett. Amikor az amerikaiak látták, hogy Európából mind kevesebb és kevesebb megrendelést kapnak, amikor az egyes gyárak nem bírván foglalkoztatni munkásaikat, azok egyrészét el kelleti bocsássák és amikor a korlátlan lehetőségek hazájában is kezdtek megismerkedni a „leépítés“ fogalmával, akkor eszméltek rá, hogy hiába erőltetik a német .polgárokat újabb áldozatokra, mert ezzel csak saját maguknak ártanak. Józan ésszel számítva rájöttek, hogy ha meg akarják akadályozni a náluk is mindjobban kiszélesedő válság továbbfejlődését, segíteniük kell az elszegényedett Európán, talpra kell állítani a tönk szélére jutott embereket, hogy azok ismét fogyasztói lehessenek az amerikai árunak. És igy született meg a Hoower terv. Nagyon tévednek és könnyen keserű csalódások érhetik azokat, akik Amerika akciója mögött érzelmi okokat keresnek. Ha eljutottunk annak felismeréséig, hogy Európa piacán történő események befolyásolhatják egy másik • világrész államháztartását, akkor az is kétségtelen, hogy a gazdasági élet törvényei fokozott, mértékben érvényesülnek egy ország határain belül. Ha Amerika kormánya ráeszmélt arra, hogy csak úgy tudja termelését és ezzel polgárainak jólétét megfelelő színvonalon, végered; menyében államháztartásának mérlegét, egyensúlyban tartani, ha segíti Európa fogyasztóit azzal, hogy könnyít terhein, akkor a mi kormányunknak is be kell látnia, hogy belső gazdasági válságunk addig meg nem szüntethető és költségvetésünk két oldala addig harmóniába néni hozható, amig iparunkat és kereskedelmünket talpra nem állítja. Sajnos azonban nálunk egészen másképpen áll a helyzet. Hozzászoktunk már. hogy életbevágóan fontos kérdésekben kormányzatunk olyan törvényeket szavaztat meg,-olyan rendeleteket küld. amelyekkel éppen ellenkező hatást keltenek, mint amilyen szükséges volna ahhoz, hogy iparunk és kereskedelmünk prosperálni tudjon. Álljon itt ennek bizonyítására néhány példa: Volt egyszer, nem is olyan régen — 6—7 évvel ezelőtt — virágzó szesziparunk. Régi, komoly cégek űzték. Voltak precíz pénzügyi törvényeink és annak kipróbált végrehajtó szervei. Az ország pénzügyeinek intézője, amikor a költségvetést öszeállitotta, nyugodtan bevehette a szeszadóra előirányzott tételeket, mert azok be is folytak. De biztosította az államot még ezenkívül az a mentalitás is, amely a szesziparban volt, azok a személyek, akik üzleti elveikkel nem tudták öszeegyeztetni azt, hogy illegális utón, az állam megkárosításával, maguknak hasznot szerezzenek. Minden méter mázsa nyersanyag után, ami a „Dämpferbe“ került, holtbiztosán befizették az államot megillető adót. Mosolyognom kell — ha visszagondolok, — hogy voltak szeszfőzők, akik abban ügyeskedtek, hogy a törvények által engedélyezett, pár ezre- léknyi apadásból megtakarítsanak valamit, hogy a család részére évente szükségelt néhány liternyi szeszt az elpárolgástól megmentsék. És most ébredjünk fel! Vájjon nemcsak álom volt az egész? Nézzük csak, mi történt azóta? Bölcs kormányzatunk egy szép napon, halálra ítélte ezt az ipart. Különböző jelszavakkal indokolta elhatározását. Az első terv az volt, hogy 10 év alatt teljesen be kell szüntetni a szeszgyártást. Később azonban odamódosult a terv, hogy elálltak a fokozatos megszüntetéstől, ellenben olyan abnormisan magas adót rótták ki az ipari szeszre, hogy a fogyasztók azt képtelenek voltak megfizetni. Ne higyjük azonban, hogy antialkoholista eszmék, altruista elgondolások vezették volna elhatározásukban! Azzal tisztában voltak, hogy a népet máról-holnapra az alkoholfogyasztásról leszoktatni nem lehet. Nem is ez volt a céljuk, mert ugyanakkor a gyümölcspálinka és_„ borszesz adóját olyan minimális összegben állapították meg, hogy alacsonyabb volt, mint annak előtte. Mi volt tc'hát a következmény? Bekövetkezett az a helyzet, amit a szakemberek már a legelején megjósoltak. A stabil üzemek, amelyek az ipart tradicionális szellemben folytatták a nép és az államháztartás javára, le kellett álljanak. Meg kellett szűnjenek gazdaságunknak ezek a fontos tényezői, amelyek különösen agrárállamban jelentős szerepet töltenek be. Gondoljunk csak arra, milyen nagyszerű értékesítő csatornái voltak mezőgazdaságunknak a szeszgyárak, ahol a fölös termények szesszé hízott ikrükké alakultak át és azonkívül táplálták trágyázás utján a termőföldeket. Ezek az üzemek meg kellett szűnjenek és nyomukban óriási mértékben megnövekedett a szeszfogyasz';' mert uton-utfélen. föld felett és föld alatt megkezdték munkájukat a titkos főz- dék. Azzal a különbséggel, hogy ezek nem tudtak — nem is tudhattak — olyan kifogástalan finomiíványokat előállítani, mint korábban a legális üzemek és az általuk előállított szesz sok ártalmas anyagot tartalmazott. Ekkor kezdték Valufapia c 193! . iulius 3. Kolozsvi? 1 nyitás Jiir i c I zárlat h 1 utó Eeriin EuKaresi Budapss Eécí 1 Prágt : Londaa Zürich _, _ 31615 3238 : 11100 13773 \ 65380 23117 3275 ] Newvork 51610 516-10 — 4213 1B79C 1 57300 7112) 33755 486J6 1635) , London 2512V» 2512 — 2019J 8! 659 278762 346012 161*235 — 81375 j Fáris 2 22 202' — 16195 6a850 i 221050 27845 1 13225 12425 UOJ J Milánó 210350 27033 — 22 6 830 3ŰGÖ5Ű 37235 1 17630 9292 383 j Prága 152975 1530 12485 498 169750 21GÖJ j — 16422 501 j Budapest 9015 901250 — 7546 2932 I12433 ! 58337 27550 2 Jjj j Belgrad Öl IV; 91 rí/» — _ 299 101150 1253 ■ 59103 — 391 ] Bukarest 3u? 3.750 — 2‘i06 —- ! 34125 42325 J 201025 81725 j Becs 7270 7260 59255 2365 :• 80V750 — 47470 3460 ! Lenin 1 52 12250 — 3930 Idáik) 16871 800923 A5'jj Száz lej árfolyama: Zürichben 307'/! Londonban 8i725 Budapestj i iát1.»
