Keleti Ujság, 1931. július (14. évfolyam, 145-171. szám)
1931-07-05 / 149. szám
tv i p v I 3 • 1 eh •' r BUDA P ED : TITÁ IN NUMERAR No. 24258—927. Claj'-Jtioiozsvăr. Pf3i /trims o V&tSáTU&P ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN : 1 évre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 300 lej, egy hóra 100 lej. . ■ '• Egyes szám ára 5 lej.’-. ^ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP I Szerkesztőség és kiadóhivatal: Flata Unirii (Főtér) 4. | Telefon : 5-08, 6-94. XIV. évfolyam í49-ik sátánt. ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON: 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedévre 15 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Egységesítés címén Amíg ez a kormányrezsim megérkezett, addig volt valami rendszer, amivel nem voltunk megelégedve. Akármi volt és akármilyen vétkes volt, de úgy látszott, hogy volt valami, amit nagy igyekezettel javítani, korrigálni, részeiben lebontani és újraépíteni lehetett volna. Most a hirtelen ötletek kormánya következett, amely a maga terveivel széthányni kezdette mindazt, ami volt és most ember legyen az, aki meg tudja mondani: mi lesz ebből? A többi hirtelen bedobott ötlet megvalósítási tervei közé meglepetésként bekerült a törvénykönyvek egységesítésének a terve is. Az igazságügyminiszter bizonyára azért kérette magához a bukaresti lapok képviselőit s azért mondotta el előttük a nyilvánosság számára ezt a meglepő ötletét, mert elintézett dolog a megvalósítása. Elintézett dolog az, hogy a kormány nevében benyújtja az egyszakaszos törvényjavaslatot, amely egyszerűen eltörli az erdélyi polgári és büntetőtörvénykönyveket is. Amit a kormány nevében benyújtanak, azt keresztül is viszik, vagy legalább is elhatározták anna.k a gyors keresztülvitelét. Az igazságügy- miiílsZter másnap a parlamentben is közölte a tervét. Azért tette ezt. nehogy valaki ne találná az ijesztő fenyegetést komolyan venni. Igaz, hogy azelőtti szavainak a fenyegető jellegét is igyekezett egy kissé magyarázgatással enyhi feni, a lényegben azonban nem változtatott a tervén és az egységesítés jelszavának politikai szentségével indokolva, pár tollvonással egyik napról a másikra teljesen uj jogállapotokat teremteni. Erdélyben tudjuk, hogy mit fog ez jelenteni. A büntetőjog mindenütt nagy fejlődés útvonalán érhetett el bizonyos színvonalat és érkezett el egy bizonyos törvénykönyvhöz, ame lyon az élet hozza magával a változtatásoknak, pótlásoknak, korrigálásoknak a szükségességét. A életkörülményekből leszürődött tudományos alapelveknek a gyakorlati alkalmazása változtathat a büntetőjog paragrafusain. De egész büntetőtörvénykönyvet, amire felépül az igaz ságszolgáltatásnak iránya, menete s felépült az életmód erkölcsi felfogása is, egyszerre félredobni, olyan merészség, aminek a következményei nem indokolhatók az egységesítésnek egészen félreértelmezett jelszavával. A büntetőtörvénykönyvnek az egész átala- kitása, hatályon kívül helyezése s helyébe másnak a beültetése egyedül olyan hatalmas feladat, hogy annak rendszeres gyakorlati keresztülvitele éppen elég nagy munka volna egy sokesztendős kormányrezsim igazságügyi tevékenysége számára. De itt most ugyanazzal a tollvonással a polgári törvénykönyvet is meg semmisítik, aminek pedig a rendszeres megváltoztatására nem volna elégséges a leghosszabb életű kormányrezsimnek az ideje és tevékenysége sem. A magyar impérium, azóta hogy visszaszerezte a teljhatalmát Erdély felett, nem változtatta meg az erdélyi polgári jogrendszert, amelyben az osztrák polgári törvénykönyv érvényesült s jelentős részben érvényben van a mai napig. Magában a szükebb Erdélyben is megmaradtak a különböző jogfejlődéseknek az eredményei s a magyar impérium nem ambicionálta, hogy ezeket egységesítse, mert nincsen értelme s nincsen miért. A birtokviszonyok kialakulásának helyi történelmi fejlődése van, sok erdélyi különlegességekkel s ezeket felborítani, annyira nincsen értelme, mini amennyire a külön gazdasági viszonyok között élő területeket nem lehet egy sablonra átalakítani. Csak csodálkozni lehet azon, ha igazságügyminiszter, aki szakembere a kormánynak, nemzeti jelszónak az alapján tartja ezt ambiÚjkori jobbágyságra akarják süllyeszteni a kisebbségeket A Magyar Párt erélyesen tiltakozott a közigazgatási diktatúra ellen a parlamentben — Erdély népeinek tradíciói nem tűrik a tevbevett alávetettséget, — mondotta Hegedűs Nándor nagy beszédében (Bukarest, julius 3.) A parlamentben kiélesedett a vita a közigazgatási rendszert felfüggesztő egyszakaszos törvényjavaslat felett, miről Hegedűs Nándor képviselő mondotta el a kamarában a Magyar Párt véleményét. A polgárság önkormányzati jogának az elkobzása és a kisebbségi jobbágyság rendszerének a bevezetése ellen erélyes hangon emelte fel a tiltakozás szavait. 6 kimutató t-. gy Erdélyt egy évszázaddal vetik vissza a közigazgatás önkormányzati fejlődésének átjárói. Sietni kell a parlamenti szavazásokkal. Miután Károly király julius 17-én átteszi tartózkodási helyét Sinajába, a parlamentet 15-éti feltétlenül bezárják. Azokat a törvényjavaslatokat, amelyeket eddig az időpontig a napi három ülés dacára sem tudnának megszavazni, őszre halasztják. Uzsora kamatot számítanak az adóhoz A kamara mai délelőtti ülésén Tiron kormánypárti kéri, hogy a kormány ál|jón el számos iskola megszüntetésének a tervétől, mert az iskolákra szükség van. Trancu íasi kérdezi, miért szed az állam 15 százalékot az adóhátralék után, amikor a kamatuzsora elleni törvény maximálisan 14 százalékot enged szedni a magántőkének. I’opescu Stere-párti a besszarábiai tanító- kinevezéseknél előfordult szabálytalanságokat teszi szóvá. Apostol Zamfir felvilágosítást kér a nyug- dijtörvényt módositó javaslatról. Codreanu lupista kéri, hogy a máramaros- mcgyei és szamosmegyei munkásoknak 50 százalékos jegykedvezményt adjanak, hogy elmehessenek munkát keresni. Az egyszakaszos. Radulescu nemzeti parasztpárti támadja a közigazgatási egyszakaszos javaslatot, amely fél óra alatt készülhetett. Vitatja a javaslat al- kotmányszerüségét és kijelenti, hogy a törvényjavaslatot nem fogadja el. Dacát diszkvalifikálják. Miután Duca segédei, Mardarescu tábornok és Tatarescu megtagadták nemcsak a Bratianu György által kért lovagias elégtétel adását, hanem becsíiletbiróság kiküldését is, Sutu tábornok és Sturdza ezredes, Bratianu segédei levelet intéztek Dúcához, amelyben közlik, ha ma estig nem járni hozzá a becsület- biróság kiküldéséhez, akkor a nyilvánosság előtt diszkvalifikálni lesznek kénytelenek. (Folytatás a második oldalon.) cionálhatónak. Ha rossz is egy kicsit a hasonlat, de mégis megvilágít valamit a súlyos tévedésből az, ha megkérdezzük: mit szólna a re- gáti közvélemény ahhoz, ha a földmivelésügyi miniszter elrendelné az ország összes hegyeinek és völgyeinek, erdőinek és mezőinek a dra- gasani szőlővel való beültetését, hogy egységes legyen az ország egész területén a termelés! Lelkesítő nemzeti jelszóval ezt is meg lehetne ugyanúgy indokolni, ahogyan megindokolják a törvénykönyveknek tollvonásszerü eltörlését. Vájjon lehetséges-e az, hogy birtokviszonyok jogi elrendeződését, örökösödési rendszerét, a messzi múltba visszanyúló birtokjogi alapokat félre lehessen dobni, úgy, hogy abból semmi ne maradjon? Mert az igazságügyminiszter ezt csinálja az egyszakaszossal s vigasztalásképpen kilátásba helyezi, hogy amikor sor kerül majd az uj polgári törvénykönyv meg- csinálására, akkor figyelembe vesz s ha jónak látja, visszahoz olyan intézményeket, vagy intézkedéseket. amik itt beváltak és amik a Re- gátba is átültethetők lennének. Felégeti az egyszakaszossal az összes hidakat s aztán esetleg egyes hidaknak ugyanolyan visszaépítését helyezi kilátásba, amilyenek a felégetés előtt voltak. Feltéve, ha a Regátban is használhatók mindenütt az ugyanolyan méretű és szabású hidak. Ember legyen az is, aki meg tudja mondani, hogy miért van olyan hirtelen nagy szükség a hidaknak és a törvénykönyveknek a felégetésére. Azok a büntető- és polgári törvény- könyvek, amik Erdélyben érvényben vannak, olyan fejlődésnek az eredményei, amelyek sok tekintetben túlhaladták a Regát jogintézményeit. Kárára lenne a regáti életnek, ha átvennék innen a fejlődésnek itt jól bevált eredményeit? Mint ahogyan a Regátban elért haladás fejlődési eredményei a szükség szerint áthozha- tók ide. Ennek az összeegyeztető munkának azonban az elet a legnagyobb mestere s nem a rendeletszerkesztés bátorsága. Erre, hogy az egész vonalon érvényesüljön, nem elégséges egy pár évtized. Az osztrák polgári jog Erdélyben szükséges részei nagyon hosszú idő alatt nem okoztak gondot a magyar impériumnak. A mai kormányzás takarékossági szempontokat irt ki programjául. Ha csak azzal számolnak, hogy egy ilyen felbontás és átalakítás mibe kerülhet pénzben, talán ez is elég volna ijesztőnek. Aligha tudhatja ez a kormány, ki lesz igazságügyminiszter akkor, amikor az uj törvénykódexek megteremtésére sor kerül. Erdély számára azonban a legsúlyosabb kilátások tornyosulnak. Olyan zavarok következnek ezekből az egységesítési bátorságból, hogy még a magánéletet felborító bonyodalmak is kiszámíthatatlanok. .
