Keleti Ujság, 1931. július (14. évfolyam, 145-171. szám)
1931-07-13 / 156. szám
Negyven éve működik a közpályán Reinhart Gyula Arad iparostársadalma lelkesen ünnepelte a jubilánst és 65 levelű ezüst babérágot nyújtott át (Arad, julius 11.). Arad iparos társadalma lelkesen ünnepelte kiváló vezérét, Reinhart Gyulát, jubileuma alkalmával. Oláriu Justin, az aradi ipartestület elnöke megnyitotta az ünnepélyt és indítványára küldöttség hívta meg Reinhartot. Miután Reinhart Gyula is helyet foglalt az elnöki asztalnál, Olariu Justin, ipartestületi elnök megnyitotta az üilést és meleg, szívből jövő szavakkal üdvözölte a jubilánst, akinek meghatotta« sok-sok boldogságot, boldogságban eltöltött esztendőt kívánt. Zima Tibor, volt országgyűlési képviselő volt a következő szónok. Zima, az ipartestületek Országos szövetsége nevében beszélt. Idézte Antonius beszédét, a történelem legklasszikusabb emlékbeszédét, amely azt mondja, hogy a rossz túléli az embert, a jó, gyakorta sírba száll vele. Az életben a legnagyobb szerencse, ha fordítva történik és ha valaki ezt elmondhatja, úgy elsősorban Reinhart Gyula vallhatja magát szerencsésnek. Amikor Erdély iparossága — idézte a múltat Zirná — egy uj áüamalakulás zűrzavarában tájékozatlanul, meg nem értve és hangadó nélkül állott, Reinhart Gyula akkor került az Ipartestületek Országos Szövetségének élére, melyet lúhetetlen energiával életre -is hivott. Több beszéd hangzott el a gyűlésen. Miután mindenki elmondta szive szavát, felállott a jubiláns, hogy megköszönje a lelkes ünneplést. Azzal kezdte beszédét, hogy azoknak van igazuk, akik életük egy jelentősebb szakasza után lezárják működésűket, visszavonulnak. .Legkevésbé' jó ilyen ünnepeknek lenni, ennyi dicséretet zsebrevágni, mert ezeknek mindegyike uj adósságot jelent, márpedig ő, az az ember, aki a mai nehéz idők ellenére is eleget tesz kötelezettségeinek. Utána derűsen fejtegette, miiként is lehetséges az, hogy 65 évével ilyen fiatal, friss, erős. Azt hiszi, — mondta mosolyogva — hogy a mennyei matrikuták kezelésbe fordítva nézte meg a főkönyvet, ahol ő cl van könyvelve és az 1866-os évszámot 1899-nek nézte. Tény az, hogy ő még ma is 32 esztendősnek érzi magát. Megemlékezett azokról a megvalósítandó feladatokról, melyeket a jövő tartogat s beszéde végén sírástól elcsukló hangon köszönte meg azoknak kedvességét, akik virággal halmozták el az ünnepély megkezdése előtt asztalát. Olariu Jusztin ezután átnyújtotta Reinhartnak az aradi iparostársadalom gyönyörű ajándékát, egy hat- vanütlevelü ezüst babérágat, amelynek valamennyi ágára az iparosvezetők sajátkezű aláírását gravírozták, az ágat átkötő arany szalagon pedig az Ipartestületek Országos Szövetsége, Aradi Ipartestület, Aradi Iparos- Otthon, Aradi Iparosok Hitelszövetkezete, Aradi Iparosok Temetkezési Csoportja, Polgári Jótékony Egylet temetkezési csoportja, Mercur áruhitelosztály és Iparos Otthon dalköre felírások szerepelnek. A művészi kivitelű ezüst babérágat, amelyet a Zgál Gyula nevén vezetett ezüstáru gyár készített, pompás kivitelű szekrényben helyezték el. Az ezüst babérág mellett, az ékszerszekrény falára ezüst plakettet erősítettek, amelyre a következő szöveg van gravírozva: „40 év... röpke pillanat egy ország iparának életében. De ez a negyven év, melyben Reinhart Gyula nagyszerű működése szab útirányt, hosszú évtizedek múltán is sorsdöntő Erdély iparának történetében. A , legsúlyosabb gazdasági viszonyok összezuzással fenyegették Erdély iparosságának létét, s hogy ez nem következett be, nngyrészben Reinhart Gyula érdeme. Alulírott iparosintézmények átérezve azon rendkívüli érdemek jelentőségét, melyekkel Reinhart Gyula negyven évi szakadatlan buzgó és önzetlen működésével örökre lieirta nevét az erdélyi ipar történetébe, őszinte nagyrabecsüléssel, mély tisztelettel és hálás elismeréssel hódol szeretet elnöke előtt, a 40. évfordulón, 65. születésnapján átnyújtva ezt a szerény babérágat, annak bizonyságául, hogy páratlan munkásságával örök hálára kötelezte az iparosságot". Csak a kolozsvári kézműiparosság1 több mint két millió lef járulékot fizet a Isisiparok képesítését igazoló okmányok kiadásánál beszedett dijak elmén (Kolozsvár, julius 11). Az erdélyi és bánáti ipartestületek elnökei által rendezett kongresz- szus az egész iparosságot mélyen érdeklő kézműipari problémákkal foglalkozott. A „Magyar Kisipar“ hasábjain a kongresszus eredeti jegyzőkönyve alapján ankétszerüleg foglalkozik a kongresszuson történt javaslatokkal és hozzászólásokkal, hogy a kisipari problémák minél szélesebb és mélyrehatóbb mederben megvitatásra találjanak. Königer, a nagyszebeni ipartestület elnöke a kisiparok képesítését igazoló okmányok kiadásánál beszedett dijak egységesítéséről teszi meg jelentését. A kérdés alapos megvitatása és ismertetése Titán azt a javaslatot teszi, hogy beszedett dijaknak legalább a felét térítsék visz- sza az ipartestületek számára. A kérdéshez hozzászólt lordache, a brassói ipartestület elnöke is. Ők is tiltakoztak a törvény ellen, a munkaügyi minisztérium azonban azt a választ adta, hogy az így befolyó alapokból építik a tanonc- otthonokat, amelyek közül egy már épül Brassóban is. Vitiu vezérfelügyelő azon a nézeten van, hogy a szebeni ipartestület által felvetett kér dóst óvatosan kell kezelni, mivel az ókirályságbeli iparosok ugyanezeket a dijakat fizetik s nem kívánatos, hogy ezzel az akcióval az ottani ipartestületeket megbántsák, Még Szabó Béni képviselő szólal fel és rámutat arra, hogy a törvényt amúgy sem vonnák vissza, mivel az igy befolyó alapoknak az a rendeltetése, hogy az iparosság kiképzését fejlesz- szék. Azonban ő is helyesli, sőt azt javasolja, hogy a beszedett dijakból legalább huszonöt százalékot az ipartestületek részére juttassanak. Seredan, ipartestületi titkár ismerteti, hogy Németországban még a betegsegélvzőbe befizetett alapokból is kölcsönöket juttatnak az iparosoknak s azt a javaslatot teszi, hogy az igy befolyó alapokból is adjanak kölcsönöket a kisiparosságnak ahelyett, hogy a befolyó összegeket a minisztériumok pénzszekrényeiben minden gyű- mölesöztetés nélkül őrizzék. Úgyis már régóta fel akarják állítani a kisiparosok hitelintézetét s az erre a célra szánt százmillió lej és az igy befolyó összegek a hitel- intézet alapjául szolgálhatnak. Végül is a szebeni ipartestület által tett javaslatot elfogadják. Milyen iparok lesznek minősítéshez kötve? Azután Mónus Sándor, a nagyváradi ipar- testület elnöke egyes minősítéshez kötött iparok beosztásáról tartja meg az előadást,. Azt javasolja, hogy összesen negyvennyolc uj iparág, amelyek részben különböző miniszteri rendelkezések folytán minősítéshez vannak kötve, az uj törvény megalkotásánál fel legyenek sorolva és kü- lön-külön megnevezve. Felvetődik a kérdés, hogy a vendéglősipart minősítéshez kössék-e? Szabó Béni képviselő azt javasolja, hogy a Mónus elnök által előterjesztett sorrendben járjanak el a kérdés tárgyalásánál. Minden iparágat külön-külön letárgyalva és elbírálás alá véve, a tanács elhatározza, bogy a következő iparok legyenek minősítéshez kötve: Oipőfelsőrészkészitő, a galvanizáló mesterséget a mechanikus iparhoz csatolják, füzőkészitő, ut- testkészitö, látszerész, mérleg-lakatos, fehérne- müvarrónő (hímzés, azsur), reszelővágó, nyomdász, cinkográf, litográf, üvegező, vízvezeték és csatornázásszerelő iparok. Dr. Veterani a munkaszerződések revízióját sürgeti és kéri. hogy az egész országban az iparosság megadóztatását mérsékeljék. Arra kéri a jelenlevő vezérfelügyelőt, járjon közbe Bukarestben, hogy azon kisiparosok követeléseit, akik állami intézmények részére szállítanak, so- ronkivül fizessék ki s ha adóhátralékaik vannak, az adókat az állami intézmények által kiadott fizetési utalványok által is kifizethessék. Vitiu vezérfelügyelő rámutat arra, hogy az adófizetésnek ez a módja jelenleg is szokásban van. azonban annyi formaszerüséggel jár, hogy a gyakorlati életben a rendszer nem vált be. Veterani még megemlíti azokat a kötelezettségeket, amelyeket a kereskedelmi könyvek vezetéséről szóló törvény foglal magában. Felszólalására ismét a vezérfelügyelő ad választ és elmondja. hogy a kolozsvári ipartestület által tett közbenjárás folytán a munkálatok folyamatban vannak. Kétszázharmmc kiállító vett részt a kolozsvári íparostanonc-kiáSlításosí a mnnkakönyvek diját száz lejre mérsékeljék, az alkalmazottak ntán fizetett két lej taxát a tanpneokra vonatkozólag töröljék s az igy befolyt alapokból az ipartestületek részére segélyt nyújtsanak. Kívánatosnak tartja, hogy minden évben mérleget és jelentést készítsenek az alapoknak a felhasználásáról, amit az ipartestületek tudomására kell hozni. Moldovan, a kolozsvári ipartestület elnöke kimutatja, hogy csak Kolozsváron évenként kétmillión felüli összeget szednek be ezen a címen. Rámutat arra, hogy a törvényt meglepetés- szerüleg emelték törvényerőre, anélkül, hogy az érdekelt intézmények véleményét kikérték volna. Az ípáftestületek ezért már többizben tiltakozásukat jelentették be. Az a véleménye, hogy a törvényt, amely csak újabb megterhelést és semmi hasznot sem jelent az iparosságnak, hatályon kivül helyezzék. A kérdéshez dr. Veterani szól hozzá, helyesli a törvény hatályon kívül való helyezését s azt javasolja, hogy addig is, amig a törvényt hatályon kívül helyezik, a Pompásan sikerült a k?ä?lifäs (Kolozsvár, julius 11.) A kolozsvári ipartestület a régi tradíciókhoz híven, ebben az évben is nagyszabású tanoncmunkakiállitást rendezett az ipartestületi székház termeiben. Dacára a nehéz gazdasági helyzetnek, mely különösen a kézműipart bénítja meg, a kiállítás várakozáson felül sikerült, mert több. mint kótszázliarminc kiállító vett részt a kiállításon, kik közül néhényan több tárggyal is szerepeltek. Az eredmény minden várakozást felülmúlt. A tanoncok valóban kitettek magukért, összes tudásukat kifejtették s nagyon szép és sok tekintetben iparművész! színvonalon álló verseny- tárgyakat állítottak ki. Amint megállapítható, a lábbeli Részi tö ipar (cipész, csizmadia) hanyatlásban van, mert az eddigi kiállításokhoz képest csak öt pár csizmát és három pár cipőt állítottak ki. Az asztalosiparban meglepetést keltett, hogy az asztalostanoncok gyönyörű, modern ebédlő (masszív, ha- tározottvonalu), hálók (alacsony, masszív) és egyéb lakás- és konyhaberendezési tárgyakkal tüntették ki magukat. A tanoncmunkakiállitást ünnepélyes keretek között zárták be. Itt osztották ki az érmeket és diplomákat is. Az ipartestület a legszebb kiállított tárgyakat szakértőkkel vizsgáltatta meg és a dijak szétosztásánál három kategóriát állapított meg: arany, ezüst és bronzérmek, megfelelő diplomával együtt. Ezévben kiosztásra került ötvenhét aranyérem, hatvannégy ezüstérem és huszonhét bronzérem. A díjkiosztáson képviselve voltak a helyi hatóságok vezetői, az ipartestület elöljárósága, valamint a fiú és leánytanonciskolák igazgatósága. A díjkiosztás előtt Moldovan elnök rámutatott a kiállítás fontosságára, a verseny előnyeire. különösen kihangsúlyozta az ipar fontosságát > nemzetfentartó erejét. Azután az érmeket kiosztották.
