Keleti Ujság, 1931. július (14. évfolyam, 145-171. szám)

1931-07-11 / 154. szám

4

XIV, EFF. 154, SZÁM,

Király €rnö ezuttaí nem vendégszerepelni, ßanem könyveket eladni jött feKolozsvárra

ÍtészéIgetés a művésszel, aki elmondja, Qogy Tlmerikáöan megtanulta azt, fjogy a munkának semmiféle fajtája nem szégyen és dér a színpad tjuszontjét évig adott számára Bakért és tenyeret, egy pifíanatig sem fjaßozott, amiter más pályára kellett áttérnie

(Kolozsvár, julius 9.) Húsz érvel ezelőtt minden kolozsvári leány és asszony utána fordult és suttogták, amint a korzón végigment: „Itt megy Király Ernő!“ Ma azonban már nagyon kevesen ismerték fel a most is délceg, napbarnított arcú, elegáns szinészt, aki tegnap este óta ismét Kolozsváron tartózkodik. Három éven keresztül volt a kolozsvári színháznak olyan népszerüségü bonvivánja, mint azóta senki. Amikor bucsuelőadását tartotta, százak kisérték el a lakásáig és addig nem is oszlottak szét, amig Király Ernő meg nem jelent az ablakban és rögtönzött beszédben el nem búcsúzott a kolozsvári közönségtől. Azzal búcsúzott, hogy a „Viszontlátásra!“ Csakugyan nem egyszer jött le azóta is, persze csak mint vendég, mert budapesti népszerűsége csakhamar utolérte a kolozsvárit. Ráthonyi Ákos méltó örökösének mondották, a legforróbb sikerű magyar operettek melódiái az ő csengő, férfias baritonján keltek szárnyra, gramofonlemezek ezrei vitték el az ország legeldugottabb pontjaira is a Király Ernő hírét, a lapokban oldalas hirdetések tették szállóigévé: „Király Ernő mulat!“

,Nem tagadjuk, egy kissé meglepődtünk, amikor megláttuk a kávéház terraszán. A szin- ház szünetel, tehát vendégszereplésre nem gondolhattunk. Megkérdeztük aztán egyenesen Ki rály Ernőtől:

— Átutazóbau? Valamelyik erdélyi fürdőre megy?

— Ennél sokkal prózaibb ok hozott Kolozsvárra. Kenyeret keresni jöttem.

— Talán dalestélyt rendez?

— Nincsenek olyan illúzióim. Jól tudom,

S U ü ffl I

II. Noé gőatbérkáján

Ha háromszáz' ember bizonyos közös célok megvalósítására összefog s együtt él, olyasvalamit alkot, ami a községhez hasonlít. Annak a különös községnek azonban, amely junius 9 én Budapestről útra kerekedett Helsinkibe, a, IV. finn-ugor kongresszusra, a közös célokon és az együttélésen túl egyéb sajátosságai is voltak. Mindenekelőtt az együttélés előre kiszabott három és fél hetének legnagyobb részét mozgásban töltötte. Vonaton, még pedig különvonaton. Már az egyszerű vasúti utazásnak is megvan a maga külön izgalma és romantikája. Ez fokozódik és uj formákat vesz. ha az utazás különvonaton történik, melyet a maga egészében ugyanaz a társaság foglal cl.

A finn-ugor társasutazás külön vonatából nem is hiányzott a romantika. Kedves, otthonos, robogó kis falu volt. Az öt hatalmas személyszállító Pulmann-kocsi fülkéi: a lakóházak. A vonat közepén egyetlen II. osztályú kocsi: a jobbmódnak tanyája, s az utazás központi vezetőségének székhelye. Az étkezőkocsi: a nyájas falusi korcsma, hol vidám beszélgetésre és borozgatásra találkoztak a távolabbi szomszédok. A három hálókocsi pedig, mint valami előkelő szállodák egyenesen svájci jelleget adtak utazó falunknak. Ez az egész közigazgatási beosztás külsőleg is kifejezésre jutott: az öt csoportra beosztott utazó társaságnak tanyáját a kocsikon különböző szinü táblák jelezték. Külön tábla mutatta a központi vezetőség hivataloskodásának helyét. A vonat orvosa is kitette az ablakba a maga tábláját. Pedig orvosokban ugyancsak nem volt hiány. Mintegy hatvanan voltak a résztvevők között.

Ha Noé bibliai megbízatását a külön magyar glóbuszon kapta volna, aligha válogathatta volna meg változatosabban spécieseit, mint ahogyan a magyar társadalom mindenféle rétege ezen« a gőzbárkán képviselve volt. Az ismerkedési est, melyet az utazás előestélyén a Bristol szállodában rendeztek, inkább csak haszma már nem lehet ilyesmivel becsábitani az embereket színházba, hangversenyterembe, pláne a legfülledtebb kánikula napjaiban. Nem kertelek, nincs mit szégyenkeznem rajta, hiszen éveket töltöttem el Amerikában és ha vagyont nem is szereztem ott, de megtanultam azt, hogy a munkának semmiféle formája nem szégyen. Öt nappal ezelőtt határoztam el magam rá, hogy egyelőre búcsút mondok a színpadnak és meglátogatom azt a közönséget, amelyről jól tudom, hogy még nem felejtett el, egy kicsit hálás azokért a művészi produktumokért, amelyekkel huszonhét esztendőn keresztül szolgáltam. Soha senkitől sem kértem semmit, most is a munkámból akarok megélni. Két kiváló magyar iró könyveire kérek előfizetést azoktól, akik megbecsülik a magyar irodalmat: Erdős Renée és Földy Mihály sorozatos munkáira.

Egy pillanatra elhallgat Király Ernő és nem tudjuk megállni, hogy meg ne szorítsuk a kezét. Mert ismertünk mi már Erdélyben színészeket, úgynevezett „művész ur“-akat tucatHevesy Ivén: A filmiáíék esi- tátikája és dramaturgiáid. Hogyan születik a film és hogyan kell nézni a filmet,

— erről szól ez a könyv, amely a modern filmtechnika minden részére és a filmjáték esztétikájának minden törvényére ki terjeszkedik. 218 oldal. Régi ár 136, uj ár 51 lei Küldje be bélyegben Lepagenak, Kolozsvár és portó- mentesen kapja, — vagy utánvéttel portóval.

— Kérje az olcsó könyvek jegyzékét

nos útmutatásokat és útbaigazításokat adott azokra az élményekre vonatkozóan, melyek a kongresszusi társaságot a távoli rokonnépek földjén várták. Az ismerkedésnek, helyesebben az utitársak kiismerésének útközben kellett megtörténnie, néha vidám, máskor kevésbé mulatságos körülmények között. Már az első útszakaszon megszülettek a humoros osztályozások, a „finn-ugorka“ és a „finn-ugrász“ jelzők igen határozott typusokat jelöltek meg, talán mondani is fölösleges, hogy az első typus a gyöngébb, a második pedig az erősebb nemhez tartozott. A sok jótanács közül egyet alig fogadott meg valaki is: azt. hogy társasutazásokban tanácsos minél kisebb podgyásszal részt venni. Különösen nagy szerepet játszottak a duzzadó élelmiszercsomagok: a magyarok nyilván nem nagyon bíztak északi testvéreik konyhájában. Ez a nagy előrelátás különböző bonyodalmakra is vezetett. Míg belátták egyesek, hogy kétes értékűvé vált raktáraiktól okosabb megválni, számos kisebb-nagyobb rosszul létre került a sor, egy esetben pedig komoly husmérgezésre, aminek következménye egy utas lemaradása volt,

Az uf első szakasza csehszlovák területen vezetett keresztül. Hűvös, de kifogástalan udvariasság, sőt. előzékenység kisérte a határtól- határig megállás nélkül robogó különvonatún- kat. Lengyelországban azonban, azt keli mondani, regi jó barátok földjén éreztük magunkat. Ennek a régi történelmi emlékű barátságnak kedvéért történt, hogy nem Varsóban, az újjászületett Lengyelország pompás fővárosában tartottunk állomást, hanem Krakkóban, a magyar vonatkozású emlékek patinás városában.

Aki a háború alatt az orosz frontokon hányódott, ismernie kellett Krakkót, a tüzérségi „Retablierúngs“ állomást. De éppen ezek járták a legnagyobb csodálkozással az újra lengyellé lett Krakkó történelmi nevezetességű helyeit: a Wavelt, melynek ősi királyi kastélyát a lengyel nemzeti büszkeség ragyogóan restaurálta; a dómot, melynek kriptájában nyugszik a legnagyobb lengyel királynak. Báthori Istvánnak holtteteme; a hires középkori Posztócsarnokot, a Sukiennicét, melynek emeletén kapott helyet a lengyel nemzeti muzeum. Különösen a királyi

számra, akik alighogy meg tudtak állani a színpadon s utána fogaikat Öszeszoritva, kétségbeesetten ragaszkodtak ahhoz, hogy tüzzel-vassal, de a színpadtól kérnek a maguk számára kenyeret. Ezen a címen lopták a napot, zaklatták rokonaikat, ismerőseiket az „állásnélküli színész" fedezékéből. Itt van viszont egy valóban kitűnő magyar színész, akinek a neve ma már tradíciót jelent és aki nem akar a budapesti Newyork kávéházban kapucinereket kunyorál- ni csak azért, mert nem látja be azt, hogy a mai színházi dekonjunktúrában a legnagyobb nevek számára sem lehet biztos egzisztenciát Ígérni, , ;

Király Ernő csak egy pillanatra komorodik el, aztán derűs arccal, mosolyogva folytatja:

— Hol is hagytam el? Kezdem elölről. Vagy legalább is ott, hogy mi történt velem azóta, hogy három évvel ezelőtt Kolozsvárt vendégszerepeltem. Játszottam, sikerem is volt és újra kimentem Amerikába. Nem mondom, nem fizettem rá az amerikai útra, de be kellett látnom, hogy Amerikában sem fenékig tejfel már a magyar színészet. Amióta a bevándorlás megállóit, elfogytak azok a tömegek, amelyek a magyar színházi előadások iránti érdeklődést táplálni szokták. Az öregek még csak elmennek a magyar szinházba, de a fiatalok angol iskolában tanultak, a magyar nyelvet legfeljebb csak törik és érdeklődési körük elfordult tőlünk. Visz- szajöttem. A Fővárosi Operettszinház az én rendezésemben hozta színre Vajda Ernő világsikert aratott zenés darabját, a Hárem-et. Az erkölcsi siker nagy volt, de a szezonvég megakasztotta a darab további előadásait. Tárgyal• lám az Uj Színház átvételéről is, kész is volt a megegyezés, de valamin megakadt a dolog. Ott álltam tehát foglalkozás nélkül, egy olyan színházi szezon küszöbén, amelyet már eleve a legnagyobb bizonytalanság jellemez, amelyre a színigazgatók még meg sem kezdték a szervezkedést. Nem sokat haboztam, lejöttem Kolozsvárra, Könyvet kínálok, magyar könyvel, a megrendelőlapokért kenyeret kapok.

Sóhajt egyet.

— Mik a művészi terveim? Mit tudhatom előre, mit hoz a holnap? Ha jó szerepet kapok, eljátszom, ha rendezőt keresnek, ahhoz is jól értek, én a munkának semmiféle fajtájától sem lélek. Nagyobb bizonyíték nem kell rá, hogy itt vagyok...

palota restaurációs műve kötötte le figyelmünket. A düledező, osztrák uralom alatt kórházul és kaszárnyául szolgáló épületet az uj lengyel patriotizmus régi fényébe helyezte vissza: nem csupán a csodálatosan szép renaissance épületnek adták vissza regi formáit, hanem belső díszét is mérhetetlen költséggel és művészi fáradsággal helyreállították. A kaszárnyái meszelésnek számtalan rétege alól elökopácsolták fakó színeiben is nagyszerűen ható freskóit, s ott, ahol az egykorú emlékek kifogytak, tökéletes rekonstrukciókkal pótolták a hiányokat. A Wave! a lengyel nemzeti érzésnek búcsú járó helye lett. Rövid krakkói tartózkodásunk alatt .is tucatjával járták az iskolai kirándulások, melyek a hatalmas ország legtávolabbi vidékeiről zarándokoltak el ide. A csodálatos szépségű Mária- templomban és a dómban megcsodáltuk Veit Stoss, Péter Vischer, Kulmbach, Thorwaldson műveit s a dóm kriptájában meghatódottan álltunk meg Báthori István fabürkolatu szarkofágja előtt, amely éppen most várja uj pompázatos elhelyezését.

■ A lengyel-magyar Társaság krakkói tagjai mindent megtettek, hogy rövid tartózkodásunkat minél kellemesebbé és tanulságosabbá varázsolják. Az erdélyi csoport különösen szakavatott vezetőt kapott Tomkovicz Sztaniszláv urnák. a krakkói történelmi társulat elnökének személyében, aki minden kérdésre kimeríthetetlen bőséggel adta meg válaszát. A kedves, finom öreg urban mi erdélyiek Krakkó Kelemen Lajosát ismertük meg. Az emlékjárásban eltelt nap fáradságát a Wavel széles terraszán pihentük ki. ahonnan messzi pillantást nyertünk a Visztula völgyére s azontúl Kosciusko emlékhalmára. melyet százesztendővel ezelőtt nemzeti hősének tiszteletére a város apraja-nagyja, társadalmi különbség nélkül a maga kezével hordott össze.

Az első. vonaton töltött éjszaka nem sok látnivalótól fosztott meg: Lengyelország sivár éft egyhangú keleti részein vezetett keresztül. Varsót hajnal felé érintettük. Csak nehány éberebb utas látta a nap első sugarait játszadozni a len- eve! főváros templomainak tornyaival és kupoláival.