Keleti Ujság, 1931. július (14. évfolyam, 145-171. szám)

1931-07-11 / 154. szám

X1Y. ÉVF. 15 f. SZÁM. & A pokolgépes gyilkosok azt vallották, hogy Barabás gyer- gyóalffalul ügyvéd felbujtására követték el a merényletet (Csíkszereda, julius 9.) Az Ávéd dr. gyergyóalfalui ügyvéd ellea elkövetett halálosvégü bombamerénylet még mindig élénken foglalkoztatja a Székelyföld közvéleményét és a nyo­mozó hatóságokat, A tetteseket, Pál Dénest és Ambrus Lajost Jonescu rendőrkapitány kivitte a helyszínére és itt a bombamerénylök szenzációs vallomást tettek. Értesülésünk szerint a két ember a leghatározottabban kijelentette, hogy őket Barabás dr. gyergyóalfalui ügyvéd bujtatta fel a gyilkosság elkövetésére. Az értesülés vétele után tudósítónk azonnal az ügyészségre sietett, ahol Raduleanu ügyész­ségi titkártól^ kért felvilágosítást az ügy állásáról. Raduleanu titkár azonban kijelentette, hogy kisebbségi újságírónak semmiféle felvilágosítást nem ad. Gyergyóalfalui emberek azt állítják, hogy Barabás dr. letartóztatása már meg is történt ezt a hirt azonbau nem lehetett ellenőrizni. Négyezer dalos jelenik meg a kolozs­vári országos dalosversenyen Eddig 72 dalárda jelentette be részvételét — Visszapillantás Q Dalosszövetség első íiz évére (Kolozsvár, julius 9.) A Romániai Magyar Dalosszövetség nagy ünnepre készül. Ebben az évben ünnepli megalapításának tiz éves évfor­dulóját. Ebből az alkalomból nagyszabású or­szágos versenyt rendez, amelyre idáig 72 dalár­da nevezett be. Tehát mintegy 4000 dalos fog felvonulni kin­cses Kolozsvár uccáin, hogy bemutassa a dalkultura terén elért fejlett­ségét. Ebből az alkalomból nem lesz érdektelen visszatekinteni a dalosszövetség eddigi, meg­mozdulásaira. A dalosszövetség 1921 november 13-án ala­kult Brasóban A következő évben Nagykároly­ban és Tordán kerületi versenyt rendezett. Ezek voltak az első megmozdulások. A következő év­ben a dalosszövetség székhelye átjön Kolozs­várra, az erdélyi magyarság kulturcentrumába. Itt rendezi a dalosszövetség az első országos versenyt 23 dalárdával. Csekély számnak látszik ez, de aránylag mégis nagy szám, mert ez volt az első kísérlet a kisebbségi életben. A verseny fényes erkölcsi sikere adta meg a lökést a da­losszövetség további fejlődésének. Az uj tiszti­kar nagy hévvel fogott hozzá az újjászervezés munkájának. Uj alapszabályt alkotott és a mun­kakört kiszélesítette. A következő évben kerü­leti versenyt rendezett Désen és Szatmáron. 1925-ben Marosvásárhelyen ismét országos ver­senyt rendez 33 dalárdával. A székely főváros igazi magyar vendégszeretettel fogadta a ma­gyar dalosokat. Itt a dalosverseny nemcsak er­kölcsileg, hanem anyagilag is fényesen sikerült. A következő óvet a csendes munkának szentel­tük, mig 1927-ben zajlott le a sepsiszentgyörgyi kerület első nagyszabású dalünepélye. A három- széki dalárdák nagy lelkesedéssel és még na­gyobb tudással tettek tanúbizonyságot. Ugyan­ezen évben rendezte meg a dalosszövetség az első karmesteri tanfolyamot. Ezzel kapcsolat­ban hívtuk össze az első zenetanári és karmes­teri kongresszust. A következő évben ismét or­szágos versenyt rendeztünk Segesváron, immár a III-at, amelyen már két miniszter is megje­lent és nagy elismeréssel adózott a magyar dal­kultura fejlettségének. 1929-ben megrendeztük a il. karmesteri tanfolyamot — mondhatni — impozáns méretekben. Ennek a tanfolyamnak azóta igen nagy és üdvös hatása mutatkozott. 1930-ban ismét kerületi versenyek voltak és $e- dig Szilágvsomlyón, Tordán és Temesváron. Mind a bárom helyen olyan nagy számban vo­nultak fel a dalosok, hogy kisebb fajta országos versenynek is beillettek volna. Ezeken kívül Di­csőszen tmártonban és Kékesen voltak igen si­került helyi vonatkozású dalosversenyek. Az idén is lezajlott már egy dalosverseny Székely- udvarhelyen, amelyre 11 falusi földmi vés da­lárda vonult fel és kitűnő készültségéről tett tanúbizonyságot. Most pedig elérkezett az ideje, hogy számot adjunk a dalosszövetség tiz éves munkásságáról az ország színe előtt. E végett Kolozsvárt folyó év szeptember 6—7 napjain dalünepélyt, dalosversenyt, jubiláris díszköz­gyűlést és díszhangversenyt rendezünk. Itt említjük meg, hogy a Tordai Református Dalkör f. hó 12-én zászlószenteléssel kapcsola­tos dalünepélyt rendez. Délelőtt az ó-tordai ref. templomban zászlószentelés, utána a színház­ban' díszközgyűlés, délben bankett és este dísz­hangverseny lesz. Kívánatos volna, hogy mi­nél több kolozsvári vendég vegyen részt a szép- nfe^^érkező_ ^mmpél^n^ Â fogak osimfa lerakodása —mimimi i .......mii—a——imbbb • legszebb arcot is elékteleniti. A szäj kellemetlen szaga ▼isszataszitőlag hat. Mindkét szépséghibát néha már egyszeri használat után megszünteti a csodásán üditdizü Chlorodont- logpép. Használata után a fogak gyönyörű elefántcsont fényt nyernek, még az oldalukon is, különösen, ha egyben az e célra szerkesztett fogazott sorté; ü Chloredont-íógkefét használjuk. A foghézagok közötti, a száj rossz szagát okozd rothadó ételmaradékokat teljesen eltávolítja Próbálja először egy tubussal meg. Chiorodont-fogpép, fogkefe és szájvíz mindenütt kaphatók. Valódiak csakis a kék-fehér-zöld csomagolásban „Chlorodont“ felírással. Zemgale, a lengyel-lett határállomás volt a kapu, melyen át az uj és ismeretlen világba lép­tünk át. Eddig az utat magyar szerelvényen tet­tük meg, mely ha nem is bőkezűen, dé eléggé gondoskodott kényelmünkről. Zemgaléban a rendes európai nyomtávot a szélesebb orosz rendszerit sintávolság váltja fel. Át kellett tehát szállnunk. Az észt köztársaság előzékenységével és figyelmével már itt találkoztunk. Tallinból (ez ma a neve Révainak, az uj észt állam fővá­rosának) küldték elénk a különvonatot, mely csupa hálókocsiból állott. Ezeknél a hálásra al­kalmas vasúti kocsiknál érdemes egy pillanatra megállani. Úgy hiszem, orosz eredetű ez a rend­szer, mely lehetővé teszi, hogy a fülkék ülés­támláinak felkapcsolásával éjjel kényelmes fek­vőhelyek álljanak az utasok rendelkezésére. Nem hiszem azonban, hogy az a csin és főleg ragyogó tisztaság, ahogy ez a rendszer az Orosz­országból kivált három északi államban — Lett­országban, Észtországban és Finnországban — ma tovább él és kialakult, szintén orosz eredetű volna. Az első és másodosztályú kocsikról nincs mit beszélni; azok teljesen elérik a belga nem­zetközi hálókocsitársaság kényelmét és fényűzé­sét. Gondolkozóba ejtheti ellenben a mi vidé­keink felől érkező utast ezeknek a III. osztályú kocsiknak kényelme és tisztasága. Az észt vonal, — külön figyelemből, mert hiszen egy ülve el­töltött éjszaka állott az utasok legnagyobb része mögött. — hálásra átalakított fülkékkel várt Egy-egy III. osztályú fülkében három fekvőhely egymás felett; ragyogóan tiszta ágynemű, me­leg teveszőr takaró, minden fülkében mosdó, melynek csillogó nickel tálja nemhogy visszata­szított volna, mint ahogyan azt errefelé meg­szoktuk, hanem egyenesen csábított a tisztálko­dásra. Itt valóban semmi szükség sincs a reggeli újjászületést kölnivizes flacon-ból elvégezni. A tülkében, a folyosókon vizes üvegek poharakkal, mindig friss vizzel; minden kocsiban egy kisérő külön fülkében, aki az utasok rendelkezésére áll; a folyosókon szőnyeg, az ablakon függö­nyök s mindenütt, ahová a szem néz, tisztaság, egészség, rend. Megnőtt kényelemben folytattuk tehát utunkat, immár balti földön, ltgközelebbi célunk Riga felé, Riga, a kis Lettország fővárosa, a régi Oroszország egyik legnagyobb és legfontosabb kikötője volt. Régen pedig jelentős Hansa kikö­tő. Az alig kétmilliós ország igy jutott 400.000 lakosú fővároshoz, Riga magán hordja múltjá­nak kétféle bélyegét. Az óváros középkori német varost mutat a XVI századból való várkasté­lyával, szép gótikus dómjával, ódon kereskedő házaival. Az újabb részek az orosz befolyásról tesznek bizonyságot széles úttestjeikkel, tágas térségeikkel, hatalmas középületeivel A közép­kori épületek közül talán a legérdekesebb a Schwarzhäupterhaus, a Feketefejekháza. Nem­csak, mert szép arányú és nemes diszü gótikus épület, hanem a történetért is, mely hozzá fűző­dik- Az épület régi időkben, amikor a hajósok útjait pogány kalózok fenyegettek, egy szövet­ségnek volt a székhelye, melyet fiatal kereske­dők alkottak, hogy a hajózás szabadságát fegy­verrel a kezükben védjék meg. Ennek a szövet­ségnek harcos tagjai, hogy hivatásukat minél jobban betölthessék, nőtlenséget fogadtak; A ház nevét a diszül mindenütt alkalmazott mór fejektől kapta, melyek nyilván a tengeri rablók pogányságára utalnak. A legérdekesebb pedig az, hogy ez a szövetség, mely a XIII. században született meg, még ma is él. Tagjainak, ha nem is kisérik kardosán messzi útjukon a kereske­delmi hajókat, ma is nőtlenséget kell tartaniok. Ezek a tagok — számszerint tizenhatan — ren­delkeznek a szövetség ősi eredetű, jelentékeny vagyonával s azt jótékony célokra, a társasélet emelésére fordítják. Az ódon palota tanácster­mében. hol a régi harcos idők emlékei között döntenek az újabb, könnyebb feladatok felett, üvegbura alatt egy magános női topánkát fedez­tünk fel. Hiteles történetét ennek az emléknek nem sikerült megállapítanunk s igy abban ma­radtunk, hogy szimbólumnak kell lennie, mely óva intse a tagokat fogadalmuk megszegésének következményeire Riga mellett óriási raktárakban és a Diina folyón végeláthatatlan tutajok alakjában szem- től-szembe láttuk azt. amiről annyi szó esik mos­tanában; az orosz dumping-fát Riga egyébként is Szovjetoroszország gazdasági életének egyik kopoltyuja (a másik Észtország fővárosa Tallin, a régi Reval). Óriási tárházait állandóan zsúfo­lásig megtölti az orosz rendeltetésű, vagy orosz eredetű portéka. Ennek a kis ország nagy gaz­dasági hasznát látja s hogy a szoros gazdasági összeköttetésből különösebb politikai veszélye ne származzék, arra Anglia ügyel. Ebben a pil­lanatban is két hatalmas angol hadihajó fek­szik a kikötőben, önkéntes kalauzunk és neliá- nyunk kedves vendéglátó gazdája, egy hatalmas faipari vállalat lett igazgatója, annak a, vélemé­nyének ad kifejezést, hogy ez az angol barátság hasznos és biztonságos ugyan, de meglehetősen drága. Rigában találkozunk egyébként először az Északkal. A junius táján késő éjjelig tartó nap­palokkal, ami Rigában azon a felhős, borús na­pon, melyet ott töltöttünk, azzal a kellemetlen következménnyel járt, hogy a közvilágítás nél­kül való uecákon bizony egészen rendesen sötét volt és sokat kellett botorkálnunk. Rigának tengeri fürdője Majori, mint Rómától Ostia. 20 km.-re fekszik a várostól. A keleti tengeri für­dők minden kényelme fogad, csak éppen fürdeni nem lehetett, mert a levegő 14. a viz pedig 8 fok R. Eazel azonban számolnak itt, mert magán a strandon fényűző fürdőépület áll, ahol meleg tengervizet kap az ember — a fürdőkádban. A strand különben még elég üres, az idény még nem kezdődött meg. A szerte kószáló magyaro­kat nehány németül beszélő benszülött egyszér- re izgatottan hívogatja, figyelmezteti, hogy köd száll föl a tengerről, igyekezzünk tehát össze­gyűlni, mert nehány perc múlva két lépésnyire sem fogunk látni. A jóslat pontosan be is vált, szerencsére azonban a köd amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan távozott is s igy a gyülekezés és visszautazás nem ütközött különösebb akadá­lyokba Másfélnapos tartózkodás után, mely alatt étkezésre az egyik hajdani Céhháznak, a Kleine Gilde-nek voltunk a vendégei, az esti órákban elhagytuk Rigát, s kényelmes hálókocsiainkban, melyekben mindenkinek pompás fekvőhely ju­tott, megkezdtük utunkat az első rokonország, Eesti felé. Dr. Sulyok Istváu.

Next

/
Oldalképek
Tartalom