Keleti Ujság, 1931. május (14. évfolyam, 97-120. szám)
1931-05-04 / 99. szám
16 IOT. «TF. fl. BEÁIK. A király pékszámláfa Irt«: ZaboreUky Ervin. Ketten voltunk akkor a museum okmánytermében, a múzeumi gyakornok ur éa én, egy ködös novemberi kora délelőtt. Az ablaknál ültem, lent szitálni kezdett az eső s a muzeumkert letarolt orgonabokrainak alsó gályái ájultam nyúltak a sáros gyalogjáróra. — Tehát a tizenhatodik század első negyedének okmányai — mondta a dús fcketebaju, sápadtarcu gyakornok ur s az átölelve hozott tornyos paksamétát az asztalomra csúsztatta. Valamit kerestem akkor, de hogy mit és mi végből, arra már nem emlékszem, de tudem, hegy nem találtam meg. Ehelyett egy másik okirat ragadt* meg a figyelmemet, egy záloglevél, mely költ Viscgrádon, Péter és Pál apostolok és evangélisták napján, az Urnák 1525-ik közönséges esztendejében, tehát egy évvel a mohácsi v:\-r előtt s abban a szomorú emlékű II- La je- királyunk köti le a felhávvizi malom vámját ti? évre bizonyos nevezetű Kremzer János budai péknek, miután őfelsége pillanatnyilag nem tudja megfizetni ama kétszáz pengő forintnyi adósságát, mellyel Kremzer mesternek, mint az irás mondja: „először atyánknak, azután a közelmúlt években a mi felséges asztalunkra adott zsemlékért tartozunk, biztosítván nevezettet, továbbá a betsületes Anna asszonyt és gyermekeiket a váraszedhetés békés gyakorlásáról.'’ Kiesett a kezemből az irás s én, a hitelgazdaság korszakának kései unokája, eltűnődtem a hitel és adósság fogalmának apró eneem-bencemjei fölött. Bevallom, királlyal ilyen közeli vonatkozásba még sohasem kerültem és észrevettem,. hogy magamban togezmi kezdem II. Lajost, bár idáig még egy királlyal sem voltam pertu viszonyban. Nagyon meghatott ez az okirat, talán mert éppen előttevaló nap vittem* a Monte di Piétába a cigarettatárcámat, oh, mennyivel jobb lett volna inkább a felbévizi malmot a zaciba tenni, hogy nekem ilyesmi sohasem jutott az eszembe. Aztán valami érzelmi átcsoportosulás folytán Kremzer János alakját is egészen szimpatikusnak találtam. Deliét ő a tortánál«« károsultja- Mert, enged elmet kérek, 1525-b*», tehát a mohácsi vász előtt pont egy esztendővel, tiz évre vámjogot szerezni akkor, midőn Mohamed próféta kegyelméből ezen a vidéken hatalmasabb vámezedek kezdték vagy 'százötven esztendeig a vámot szedni, hogy úgy mondjam, hitelezői gondatlanság. Ezt (mondom én a nagy idők történelmi távlatából. Na ja, Kremzer János ezt nem tudta. Ha tudta volnaVT':"Ó, az idő, az idő múlása, folyása... Tekintetem az ablakra tévedt, ólmosan vánszorgott a novemberi délelőtt s az üvegen kis eroeskókben foly- dogált az ősi eső. Néztem, néztem azt az elhúzó, szaka- í dozó felhőtömböt, előbb még a Oalvin-kut tetejében delelt, most az úttest fölött szabálytalanul lavíroz: egy óra. Ez az idő: a történések változás*. Ó, de istentelen ! régen volt, mikor Kremzer János megkapta a felbévizi malom vámját. S a sürü köd mögött élatrekelt előttem a péksüteményekből felnövekedett hétszázforintos adósság története. n. Buda1 egyik külvárosában, a P*i**en dalét gougatett a kápolna harangja, í* K**«*z*r Já«o* csak nem került elő. Hát ami igaz, igaz, Mlyaa »stancia-já- ráshan volt őkelme a budai várhaa i«*h. aemzetes és vitézló' Bornemissza János várnagy uramail. Jóval el- muult már dél és a nagypesti oldalról Uj-Bées és Jenő külvárosok téglaégető kemencéiből iámét a* egekik kanyargóit a sürü fekete füst, mikor Kremzer mester szomorú, megnyúlt arccal bekullogott az udvarra. A becsületes Anna asszony csak egy pillantást vrtett rá: — Ne is szólják kelmed, látom »ár, amit látok. Kidobták kelmedet, vagy be se eresztették!! — Ki nem dobtak, ^ámbátor be s*nn eresztettek ... — mondja Kremzer uram diplomatikusan. — Nincs itthon a nemzetes ur, kint van a királynál Viscgrádon, mert követek jöttek a török szultántól és békét ajánlanak, ha Horvátországon átmehetnek Becs ostromára. Anna asszony szeme felcsillant: — Látja kelmed, az Isten is úgy akarja, ahogy én. Péter-Pálra kimegy kend Visegrádra és kihallgatást kér a királytól, megkéri személyesen tőle * hétszáz forintokat. Ezt beszélem én kendnek, már mióta. Minek menni a lábához, mikor a fejéhez is mehet, Jánosnak nem nagyon tetszett az inditvány, hüm- tnögött, hogy nem olyan egyszerű dolog, más dolga i yan most a királynak, mint az ő hétszáz forintja. — A királynak lehet, de kendaek ne legyen! A Fuggerek, meg Thurzó András uram b* tudta vasalni a pénzét a királyon, csak kigyelmed szégyeli! — tüzeske- idett a becsületes Anna asszony. Ötödnapra, Póter-Pálkor, Kre»r*r urm beállított Gergely mesterhez, a felhévizi pékhez, szemben a Nyulak Szigetével. Ő kétlovas dereglyéjét Dnnabogdányig vontatja, búzát és lisztet szed össze útközben. Kész volt az »lku, együtt indultak neki. Bofdáj^éJ «ff «fris már Visegrád. És Kremzer uram a forró júliusi napon vígan indult neki Bogdányból az árnyas erdei utón. A Duna- parton egymást érték a főurak pazar villái, s míg a várhegy tövében álló hatalmas királyi kastély közeiéig ért, a csatlósok, lovászok, szolgák százai állították meg, hogy hova és mi járatban. Kremzer uram el is mondta mindenkinek jövetele okát, A benfentesek nem is nagyon csodálkoztak, mert tudták, hogy a király tele van adóssággal, sőt azt is beszélték, hogy a Pápa küldötte ötvenezer aranyból sem igen fog a kontyos töröknek egy ha- jaszála is meggörbülni, tehát jó lesz sietni, talán még futja a pénzből. De Kremzer uram azt is megértette, hogy ő és a király nem igen fognak ebben a földi éleiben hámmlépésuyi közelségbe jutni egymáshoz, különben is a király nincs a palotában, hanem titkos tárgyaláson fent a várban. Krerazer uram már maga sem bízott az audienciában, mégis, hogy rögtön vissza ne forduljon, szép csendesen elkezdett bandukolni fölfelé, az ispáni alsó őrtorony keskeny szerpentin-útjain. A Sa- lamon-torony derékig érő romjai előtt elhaladt s csak az ispáni őrtorony sfrázsái szólították meg. Elsírta buját, baját, bolondnak nézték s nem sok ügyeletet fordítottak rá. Így jutott föl a vár alsó udvaráig, ahol istállók, sütőkemencék és konyhák húzódtak s ezek tetejére őrszobák voltak építve. De a másik oldalról meg idenézett le a lovagterem ablaka. Az udvaron a virgonc szolgaliad és várnépség hangos tréfálkozással szórakozott, Kremzer mester kapóra jött, nem kímélték a vastagabb élcektől sem. De végre is Kremecr uram sem hagyta magát, el is vetette a sulykot, éhenkórász ingyenélőknek nevezvén őket, akiknek még a gazdája sem tudja megadni az Ő hétszáz forintját. S nyomban el is panaszolta a sok adósságra vett zsemlyék történetét A kocsisok, jobbára óbudai ivábok, nagy nemzeti büszkeséggel tárgyalták a dolgot. Ezalatt a királyi lovagterem nyitott, ablaki mögött, a brokád-függönyöktől eltakarva, György brandenburg- ansbaebi herceg, a király gyámjai közül a legjózanabb, gondosan az elméjébe véste a hallottakat és egyben a királyi udvar sok titokzatos mnhinációiról is oszladozni kezdett előle a sürü köd. Nyomban felséges becséhez sietett s az oratóriumba kéretve, elmondta, »mát hallott. — Felnégyeltetem! — pattant fel indulatosan a vézna testalkatú, ifjú király. — Ez tennivalóid közül a legkényelmesebb, de a legkevésbé célravezetőbb is! — válaszolt György herceg. — Eggyel több ok az udvari pletykákra, melyek már hínárként trónod körül fonódtak. Ellenkezőleg: ki kel! fizetni Kremzer kétszáz forintját. Hallgatni fog és áldani királyát. A kincstárnok rohant az egyik jelenlevő koronaőrhöz s felnyitották a kincseskamrát, egy öt. méter mély páncélos ciszternát, ahol a nemrégen visszaszerzett szentkoronát js őrizték. A király az oratóriumban várta György herceggel a kincstárnokot s fakó arccal vette tudomásul a jelentésből, iradszcrint a kincseskamrában egy félpetáknyi váltópénz sem találódik. Most György herceget hagyta el a hidegvére, de az ifjú király már találékony volt, ha efféle hitel- vagy zálogüzletté zsugorodott össze valamely szöges probléma. Nosza, elŐkeritette a budai várnagyot, akinek találékonysága és egyben alattvalói hűsége e téren többszörösen kipróbáltatott. Bornemissza János várnagy uram lépteit egyenesen a cselédségi udvar felé irányította. A felső udvar felőli lépcsőkön közeledett s a szolgahad már csak akkor vette észre, mikor közöttük termett. Hirtelen döbbenetes csenddé fagyott a szapulók zsibongása. A várnagy merev arccal Kremzer felé közeledett. Karimátlan, mngn3 esikóbőr-süvegének elülső eimeres ezüstlapja vakítóan villogott s a dúsan hátrahajló strucctollak minden lépésre megrezdültek. Nyestszegésü zsinóros mentéje alul S9SM. május 9-35. Egyetemes nemzetközi Az összes iparágak termékei a legújabb alkotásokkal vannak képviselve. Jelentékeny vasúti kedvezményt kapnak, igazolvánnyal bíró kereskedők és iparosok. PÁRIZSI VÁSÁR csontos ökle látszott, mely hosszú, egyenes fringiájának címeres markolatát szorongatta. Megállt Kremzer mester előtt s csak ennyit mondott: — Kövess! S gyors léptekkel megindult az emeleti őrszobák felé. Kremzer uram szívverését a torkán érezte. A nagyin- a feljárat előtt mégegyszer visszatekintett s a közelállók észrevették, hogy dús, fekete szakállábán apró drágakövek csillognak, melyekkel a kor divatja szerint csak a legmagasabb ranguak dicsekedtek. Mögöttük tompán huppant a vastag páneélajtó s a várnépség komoran vonult vissza munkahelyére. Félóra múlva Kremzer uram mosolyogva, dagadó arccal sietett át az udvaron, zekéje belsőzsebében szorongatta a felsőhévvizi malomnak tiz évre szóló vám- szedési okiratát. III. Rég elfelejtettem volna ezt a történetet, mely a go- molygó őszi ködből tolakodott elém azon az álmos novemberi délelőttön, de nemrégiben az Alföld K... városában különösképen eszembe juttatták. Egy városi aljegyző barátommal régi temetőben sir fel iratukat nézegettünk. Sötétedett már, mikor hazafelé 1 ártottunk. Egy frissen hántolt sir után a barátom érdeklődve visszalépett: — Abá, a Kremzer János itt kapott helyet! — mondja mosolyogva, inkább csak magának. — Kremzer János? — riadtam fel — miféle Kremzer János? — Igen, szegény, bolond Jani. A hivatalban elárasztót .kérvényeivel. Hisz tudod, hogy minden hivatalnak megvan a m*ga eszelős embere, ez ma már szociális probléma. Az volt a rögeszméje, hogy az ő egyik ükapjának hétszáz forinttal tartozott valamelyik régi magyar király, ő, mint jogutód, követeli a tőkét kamatos kamatokkal s mindig valami őrült nagy összeget irt be a kérvénybe. Mindig meg kellett Ígérni, hogy a kormányzóhoz továbbítom a kérelmét. Mostanában halt meg, szegény, ugylátszik, a főjegyző ur kiutalt neki egy sírhelyet, mert hozzátartozói nem maradtak. A barátom elhallgatott, aztán valami másról kezdett beszélni. A temetői akácok sötét lombjai susogtak a nyári estében, életemben először borzongatott meg a félelem a halottaknak eme békességes kertjében. ciT.'..jrum_nuE.j rákötlek, ieMűk, riiftózaí!! Hurozás, Javítás!! Közép- hálók El SÉHStB? Emiiig ámmmmm CHJJ*K0I4>ZSVAR.
