Keleti Ujság, 1931. április (14. évfolyam, 74-96. szám)
1931-04-06 / 79. szám
XIV. ÉVF. 78. SZÁM. Kkxxmmsm 3! 17 Láttad-e már az Adesgo harisnyagyár uj kreációját ? Melyiket ? Aáesgo-Lux az uj csodás selyem- harisnya. Adtsgo-Lux kiválik a szövet finomsága által, emeli a láb szepsé gét es megadja a kívánt kifogástalan alakot. ez elegáns hölgy harisnyája! Dátumok, amelyek Körösi Csorna Sándorra emlékeztetnek Irta: ZAGONI ISTVÁN. Szegény árva magyar, pénz és taps nélkül bölcsőjét kutatta a magyarnak, míg ősszeroskadt a fáradalmak alatt. ~ Széchenyi. Milyen kevesen vagyunk e világon magyarok! A mi nemzedékünknek mélységes sóhaja ez, azé a nemzedéké, mely az ötven-százmilliós nagy nemzetek hatalmi mérlegének világvaju- dásos históriája idején éli .a köznapi életét. Volt magyar bölcs, aki több mint száz esztendővel ezelőtt lelkére vette az aggodalmat, hogy egyszer majd rettentő viharverés után szakad fel megriadt magyarok lelkének mélyéből a sóhaj: milyen kevesen vagyunk! S látomásos bölcsességénél nagyobb volt az az emberi erőfeszítése, amivel nekivágott a messzi-messzi kelet ismeretlenségeinek, melyeknek ködös távoli homályába a valószínűség kapcsolta be azt a magyar misztikumot, hogy ott valahol évezredes elszakadottságban őskori testvéreink élnek. Nem is ők a kiszakadottak, hanem mi, akik küzdelmes vándoruton elértük hajdan az európai civilizációnak mai területét s ezer esztendőt temettünk itt bele a mögöttünk maradt küzdelmes múltba, míg a messzi homályban elmaradt testvéreink kézfogójára megszomjuhoztunk. Elindult erre a véres verejtékkel megszomjazott kézfogóra egy ifjú székely ember, kit szeretnek ebben a vállalkozásában az utókor vétkesen tájékozatlanjai romantikus kalandvágy rokonszenves hőseként tisztelni. Pedig Körösi Csorna Sándor nem ez volt, hanem nagy felkészültségű tudós, kinek testi organizmusából olyan mérhetetlen erőfeszítést váltott ki a tudománysam j, a tudni vágyás akaratereje, mint talán senki emberfiából sem előtte, sem utána soha. Bár az aszkéták csodálatosságai közül is kimagasló erőfeszítésével sem érhette meg, hogy jobbjával keblére rántsa Ugornak az ázsiai rengetegben rekedt ismeretlen fiait, kezében a nyelvésztudós kutató fáklyáját vitte fel a Himalájának az égboltba ütköző magas h^avex közé s amit lehozott onnan az ö meaesodált szakértelmével, azt az európai tudomány kincsévé dolgozta fel. Most vau száz esztendeje annak, hogy a sziklákba vájt üreglakásokat, a sok-sokezer méteres magaslatok kegyetlen hidegét, az esztendőkön át kitartással szenvedett éhséget, u sóval ízesített mindennapi zsíros teát, a vörös és sárga csuklyás tibeti lámák zárkózott, rideg barátságtalanságát odahagyva, legyalogolt a keletre terjeszkedő civilizáció szélső ázsiai pontja felé. Járatlan és járhatatlan utakon, ismeretlen népok között, ezer kilométeres ulnak úgy indult neki a vadonból, miut ahogyan az itthoni kényelem emberei házsongárdi sétára szánják rá petyhüdt izmu lábaikat. Amikor az angol világhóditás és világkutatás előrenyomult őseivel találkozott s zárkózott természete nagy nehezen megmutatta, hogy mit gyűjtött össze tarisznyájába, az angol tudományos kutatás hőseként hajoltak meg előtte. Az angolok sohasem értették meg, hogy ez a hihetetlen akaraterejü ember, akinek alkalmat biztosi tot- tak a nagy fáradalmak utáni pihenésre, a nyugodt életre, irodalmi munkásságra, társaságra, egyáltalában nem olvadt be közéjük. Magára zárta a könyvtárszoba ajtaját s kerülte a találkozást. Szegény árva magyar. Tiz esztendő alatt alig beszélt közöttük valamit, ők különcnek mondották, csak magyar szívnek a felemelkedettsége tud belelátni az ő leikébe, amely nem akarta élete révpartjának elfogadni az angol tudósnak kijáró kényelmet és megtiszteltetést, mert ő nem ezért indult el és nem ezért gyalogolt fel Nagyenyedről a Himalájára s onnan le Kalkuttába. Olyan emberi erőfeszítések után, amelyeknek csak nagy vonalait tud juk úgy ahogyan elképzelni, do részlet,küzdelmeiről voltaképpen fogalmunk sem lehet, nagy vállalkozása összeomlásának és feláldozott szenvedéses élete tragikumának tekintette a pálmaliget közepére épült palotát és az angol hatalmi nagyság árnyát, ahová bevonult és beköltözött. Egy napja sem volt, amelyen maga hau ne azt az elhatározást szövögette volna. hogy valamerre újból nekivág a széles ismeret« fenségnek és szakadatlanul törte a fejét, hogy a legkülönbözőbb népeknek, törzseknek abban a végeláthatatlan tarkaságában mene keresse as osmagyarok utódait, vagy az ősotthonnak va- lumilyen uyelvi emlékeit. Külöuc volt, mert nem szerette látni s nem akarta érezni, hogy az angol önteltség ezt nem érti meg. De nekünk értenünk kell ót s minden magyarnak tudni« érezni, tisztulni az ő tragikus hősiességének az eléggé soha nem csodaiható nagyságát, Vagy legalább is, ahogyan Széchenyi mon- dotta: minden jobb magyarnak. Lemondott, mindent otthagyott t ötven* nyolc-esztendős korában njból kezébe vette • vándorbotot, hogy sivatagokon átgyalogolva, más irányban hatoljon fel a Himalája magas« latai közé. A felhők fölé nynlt hegyek óriási tömegei titokzatos országokat rejtegettek $ primitiv népi vallások a megközelíthetetlen tetőkön képzelték isteneiknek székhelyét. A félelmetes titokzatosságoknak bő rengetegében sejtette az ősmagyar titkot. Miért ne sejthette volna! Semmitől sem félt és semmi akadályt nem ismert. Nyomokat kapott már valami ujgur népről s ez a név is nyugtalanította. Gyorsította lépteit, ahogyan tudta. Tavass kezdőién indult el és sietnie kellett, nehogy a korai tél visszatérte hamar elzárja a hegyek közötti barangolás ösvényeit Úgy indult hogy nem számoit a napi pihenők szükségességeivel. Nem akarta tudomásul venni, hogy testében már nem olyan fiatal, mint volt akkor, amikor Nagyenyedről indult el. A roocsárláz ia bosszantotta, hogy útjában fel akarta tartós- lat ni. Nem lehet, hogy ő kidőljön. Lankadó lábaitól és u fáradtság ellen lázadozó szivétől fegyelmet és mind nagyobb és nagyobb telje- «itményt kívánt. Ilyen belső harcban állott as ő céilkereső tudatossága az emberi szervezet testi korlátoltságaival, amikor a mocsarak bozótjából elébe került a földi utak mindenkinél. még Csornánál is nagyobb vándora, aki előtt egyetlen emberlakta terület sem ismeretlen már s akit a legszivósabb székely sem kerülhetett ki. Április 11-e ennek a rejtelmes találkozónak a napja. A halál érintette meg és vonta magához azt a kezet, melyet a testvéri kézszoritás hajszoló vágya égetett szüntolen. Körösi Csorna Sándor leikéből megpibenton kihűlt hirtelen a forró vágy ■ hívatlan utitársa könnyedén vitte fel a kabrui hegylábtól a föld legmagasabb csúcsainál is magasabbra- Honnan már nem térhetett többé vissza a háromszéki kis székely házba, de ahonnan benézhet a körösi parockiára is, melynek fehér falai között, száznegyvenhét esztendővel ezelőtt, április 4-én vezették be a nagy világrend kisded cse- usemőjeként a keresztyén hitre született embermilliók anyakönyvébe. Ez az utolsó százesztendő felderítette a földgömb felületének majdnem minden ismeretlenségeit, leküzdötte a járhatatlanságait Vig alatt és föld felett emberesináita jármüvek száguldoznak törtető utasokkal. Lecsapolt mocsarak helyén termő mozőtáblák között gyorsvonat szalad a darzsilingi temetőig s autókon szédítő iramban közelitik meg ezer meg ezer irányból a Himaláját. A hegyeken át repül az ember. A tibeti ismcrelenségok felé kényelmesen szervezett, pénzzel, élelemmel felszerelt karaván utakon sűrűn járnak a világ minden részéből kutató tudósok. Lelkes magyar kutatók is megindultak felderíteni a Körösi Csorna Sándor nyomdokait. 8 még mindig nem tudott senki eljutni a magaslatoknak abba a legbelső pontjába, ahová ez árva magyar egyes egyedül elvitte a maga elhagyatott szegénységét és ahol a rideg kietlenség nélkülözései között hosszú időn át szakirodalmi munkáján dolgozott Pedig ő gyalog és szegényen állott be az erdélyi országút közepébe. A magyar sors adta ezt a csodálatos székely embert, hogy megmutassa az elszántság erejének hatalmát. Ha akármilyen kevesen vagyunk is, az elhagyatottság nem akadálya a nagy alkotásnak. Az árvaságnak és szegénységnek is vannak külön szárnyai, amelyeknek izom feszítésével a magasba lehet emelkedni. Pénz és taps nélkül. Vannak dátumok a Körösi Csorna Sándor életében, amiket tudni kell „minden jobb magyarnak“. ZSOLDOS tanintézet i'V; '■ffi Budapest, VII. Dohány u. 84. Telefon: 424—47. Magyarország le régibb és Lgjobb előkészítő tanintézete (24. tanév). — Előkészít közép* iskcla! magánvizigákra és érái,ságira >e!e öis-cj mettett I
