Keleti Ujság, 1931. április (14. évfolyam, 74-96. szám)
1931-04-06 / 79. szám
xm «v??. n. szám. nwmmmmmmmm csss 15 VILÁGVÁLSÁG 1930-31. Régi válságok — A mai válság kisérő Jelenségei és okai Irta s TORDAY JÓZSEF Gazdasági válságok, azaz oly okok, amelyek a termelés és fogyasztás egyensúlyát megzavarták, a régebbi időben is előfordultak. Csakhogy régebben a társadalom gazdálkodásának egyes fázisai között sokkal lazább volt az összefüggés, mint ma, ennélfogva a termelés valamely tagjának megbetegedése a legtöbbször elszigetelt jelenség maradt, ma azonban, amikor az egész világot «egyetlen termelő egységnek tekinthetjük, az egyes szervek megbetegedésének hatása az egész világra kiterjed. Az első válságok a spekuláció óhajtásaiként következtek be (holland tulipánválság 1637, angol tőzsdeválság 1718, francia tőzsdei spekuláció 1719)(. Bár nagy pusztítás keletkezett nyomukban, az ok megszűntével rövidesen szanálódott a helyzet. A modernebb értelemben Ivett gyáripar kifejlődése már súlyosabb megrázkódtatásokhoz vezetett. Az első gyáripar, az angol 1837, 1847, 1857 és 1873-ban jut válságos helyzetbe. Az utóbbi, amely a német ipari kon- kurrencia feltörésének következménye, már általános jelenség, központja Németország és 'Ausztria és Európaszerte érezteti hatását. 1882- ben a francia tőzsdét egy nagyobb tőzsdekrach látogatja meg, 1907-ben Amerikából kiindulva az egész világra kiterjedő hitelválság zavarja meg a gazdasági élet normális rendjét, A ma! válság Amerikából Indáit ki. '£ mai válság hatásában, rombolásának és pusztításainak méreteiben össze sem hasonlítható a régiekkel. Amerikából indult ki és mint valami pusztító járvány, az egész világon végigvonult. Amerika a háború utáni konjunktúrát alaposan kihasználta, ipari és mezőgazdasági tér melését kiterjesztette és prosperitását addig nem sejtett nívóra emelte. A magas és biztosnak látszó rentabilitás azonban a tőzsdei forgalomban oly túlhajtott spekulációnak vetette meg az alapját, amelynek nagy része van a inai kisiklás előidézésében. A részvényvásárló közönség ugyanis a biztosra vett rentabilitás és nyereség reményében minden megfontolás nélkül vetette magát a részvényvásárlásra és különösen ipari részvényekben szédületes spekuláció vette kezdetét. A maglevő vállalatok természetesen kihasználták ezt a helyzetet és sorozatosan emelték alaptőkéjüket. Nem lehetett oly magasra emelni a kibocsátási árfolyamát, amelyet a tőzsde túl ne licitált volna. A gyakran ismétlődő alaptőkeemeléssel kapcsolatos manőverek szédületes nyereségeket biztosítót tak ugyan az alaptőkét emelő vállalatoknak, ugyanakkor azonban a meglevő iparágak termelésének oly kiterjesztéséhez vezettek, amelynek piacot biztosítani nem lehetett. Már 1929- ben nyilvánvalóvá vált, hogy az amerikai ipar túlin vesztál ta magát, aminek felismerése az amerikai tőzsdéken több pániknak lett okozója. Az elmúlt évben a válság világszerte általánossá vált, aminek következtében az 77. S. A. termelése 25 százalékkal, külkereskedelme 30 százalékkal csökkent. Ugyanakkor a munka- nélküliek száma megkétszereződött és ötmillió körül mozog. Hasojnló arányban csökkent a termelés Angliában, Németországban és az utódállamokban is, úgy, hogy ma már 22—25 milliónyi munkanélkülivel kell számolnunk. A pusztulásban alig akad egy-egy megnyugtató oázis- Franciaország, Svájc és a skandináv államok még intaktaknak mondhatók ugyan, de minden jel arra mutat, hogy kiváltságos helyzetek végét járja. A mezőgazdaság válsága, áresések minden yonaloB. Az ipari termelés bajaival egy időben súlyos krízisbe jutott a mezőgazdaság is. Az utóbbi tíz évben a mezőgazdasági technika és kémia bámulatos eredményeket produkált és forradalmi átalakulásokat idézett elő. Az amerikai és kanadai buzagyárak az uj gépek és termelőmetódusok segítségével a korábban szükséges munkaerő 10—15-szörösét meg tudják takarítani, ami annyit jelent, hogy a termelőnek a munkabérekre fordított korábbi költségeknek csak egy tizedrószóvel kell számolnia. Ezeknek a technikai újításoknak a segítségével Amerika és Ausztrália ős ugarából az elmúlt négy év alatt tízmillió hektár uj terület került megművelés alá. Ez a hatalmas uj terület és az egész világon Intenzivebbé vált agrártermelés főként gabonanemüekben oly hatalmas mennyiségeket dobott piacra, amelyeknek megvásárlására a világ leszegényedett népei képtelenek. Az elhelyezés nehézségei katasztrofális áreséseket idéztek elő. A fontosabb cikkek áralakulásáról, a Frankfurter Zeitung nyomán, a kővetkezőkben számolunk be: CO r-i C5 j«i Jtt Sa g|* 1930. dec. „5 |r TiT Ilii Búza, Chicago 1 bushel, cent... ti.: o 205 ! 27*88 77*/* 39 85 Tengeri, Chicago 1 bushel, cent... 69 137-25 86 72 15 37-5 Káré libra, cent ........ 9 24 9-62 6-67 30-5 64 | Gyapot, N.-York libra, cent... ... 12-75 35-30 17-25 lO'IS 41 i 56 I Gummi „first crepe“ libra, sh. ... _ 2/2 4/7 0/7 0/4 40 76 ] Hyersvns III. long ton, sh. ... 51 120 72-6 63 12 .! Ólom, London g. s.' ton, £ — 18«/* 43 ro M 15*/» 29 49 1 Egyes árak azonban még a fentieknél is nagyobb arányban estek, a cukor nemzetközi ára 80 százalékkal, a kaucsuk 90 százalékkal esett a háború utáni legmagasabb árhoz viszonyítva. Az abnormis áralakulás közvetlen folyományaként a termelés csalóiéin az egész vonalon veszteséggel kezdett dolgozni, ami kényszerű iizemredukcióhoz, a legszélesebbkörü racionalizáláshoz, sorozatos bukásokhoz, de minden körülmények között a munkanélküliség további fokozódásához vezetett., Különös kisérő jelensége a mai válságnak az a nagy diszparitás, amelyet az agrártermékek és az iparcikkek ára között az előbbi terhére megállapíthatunk. Az őstermelés nyújtotta nyersanyagok olcsóbbodása természetesen érezteti hatását az ipari termelés áralakulásában is, azonban a termelés költségeinek egyéb részei csak lassan szállíthatók le. A két termelő ág áralakulásában még ma is meglevő diszparitás az őstermelő társadalom fogyasztóképességére hatott .károsan vissza, ami a válság .kiélesedésének - egyik -.fontosf előidézője. A válság «k«. Amióta a depresszió súlyos napjait éljük, az elméleti és gyakorlati közgazdák egész légiója egyebet sem tesz, mint a válság okait és a kivezető utakat - keresi. Egyelőre nem sok eredménnyel. Még az okokra nézve is nagyon eltérők a vélemények, amin ne is csodálkozzunk, hiszen az egyik amerikai ankét, amelyen az Unió legjobb szakértői vettek részt, 1908-ban 280-nál több oly okot álíápitott meg, amelyek mindegyikének része lehet a gazdasági egyensúly megbomlásába^. Az általános közfelfogás a válság okát a túltermelésben, vagy a fogyasztás hiányában keresi. Általános tutprud akcióról, Elintettél arra, hogy az emberi szükségletek csaknem a végtelenségig fokozhatók, nem lehet komolyan beszélni. Nincs azonban semmi szükség arra, hogy a társadalom szükségleteit mesterségesen fokozzuk, amikor ma még a legprimitívebb szükségletek jó részét sem tudjuk kielégíteni, ennélfogva mindaddig, amig éhező, fázó, nyomorgó emberek varrnak, felesleges általános túltermelésről beszélni. Hiszen ha valóban igaz lenne, hogy a túltermelésben van a hiba, semmi egyebet sem kellene tenni, mint hozzá kellene látni a termelés minden vonalon való csökkentéséhez és minden bajunknak végére k*ellenc|{juthunk. Ezt az igazságot egyébként Say francia közgazda már száz áyvel aszott megírta. Axnásik általános hit a válság legfőbb okát a fogyasztás 1 ©csökkenésé ben véli megtalálni. Ezzel szemben örök igazság, hogy minden társadalom csak akkora érték erejéig fogyaszthat, amennyit termelni tud. Átmenetileg a hitelét is felhasználhatja, azonban ha az elmondottak igazságát belátjuk, be kell látnunk azt is, hogy a mai bajunknak csak egyetlen oka van: igen keveset termelünk. Amivel egyáltalában nem azt mondjuk, hogy speciális túltermelésről, azaz egyes cikkeknek túltermeléséről nem lehet szó, azonban a mai válságból csak egyetlen utón juthatunk ki, a termelés általános fokozásával. Az eddig alkalmazott rendszabályok, amelyek első sorban a termelés csökkentésében keresték a bajok momentán megszüntetését, csak a válság további elharapódzá- sához vezettek. Félreértések elkerülése végett leszögezzük, nem arról beszélünk, hogy oly cikkek gyártásának fokozását kívánjuk, amelyeket már ma sem lehet elhelyezni, hanem uj munkaalkalmak feltárásával kell a termelést erősíteni. A háború előtt a gazdasági harmóniában beállott zavarok kiegyensúlyozása sokkal köny- nyebben történt meg, mint az uj béke idejében. Ha azelőtt valamely területen már nem lehetett rentábilisan termelni, a tőke könnyen és gyorsan uj területeket keresett és uj munkaalkalmakat teremtett Hogy ma ez a folyamat sokkal lassúbb és tökéletlenebb, annak oka nem a gazdasági rendszerben, hanem a háború utáni politikai viszonyokban keresendő. A versaillesi békeszerződés tudvalévőén 24.000 kilométerrel növelte meg a vámhatárokat, régi kipróbált gazdasági egységeket zúzott széjjel és újak kialakulásáról nem gondoskodott. Sőt a politikai és gazdasági rövidlátás a gyülölkö-; dós sugallatára hallgatva, teljes mértékben a legszigorúbb gazdasági elzárkózás elveit valósította meg- Csak természetes, hogy ily körülmények között az uj államok területén kialakult közgazdaságok között egészséges árucseré-! ről szó sem lehet. A védő és tiltó vámpolitika1 erősödése, egyelőre legalább, nem sok jóval biztat. Azt sem szabad felednünk, hogy az orosz kísérlet, amely nagy néptömeget és nagy területet kapcsolt le a kapitalista termelés testéről, Asszonyom meglátogatta Francia-Román eladási szalonját? Egyedüli beszerzési forrása a valódi francia selymeknek. Párisi központunk- ;! kai azonos árak. Fióküzlet: Kolozsvár, Str, Neculcea, volt Kornis-u. 2. szám (Renner palota)
