Keleti Ujság, 1931. április (14. évfolyam, 74-96. szám)
1931-04-04 / 77. szám
«P visei ««az PEST V. Ver. TAXA POSTAID PUU TTTA IN I ÁMÉRA« 'Ivf-Kolozsvár, 1931 ipríÜt 4 SxOtßhSLt ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN: I ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP ELŐFIZETÉS MAG YABOESZAGON : 1 ívre 1200 lej, félévre 600' lej, negyed évre 300 le), i | (szerkesztőség és kiadóhivatal: Plata Uniril (Főtér) 4, 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedévre egy hóra 100 lej. Telefon: *08, 6-94. 15 pengő. Ára 5 lej. XIV. évfolyam 77-ik szán 1 Egyes szám ára 20 fillér. Mironescu és Mihalache egységre buzdító beszédekkel küldték ünnepelni a kormánypártot Eg? fura küldöttség A bukaresti Cuvdntul furcsa hirt közöl. Egy bizonyos Gheorgbiu Galantzis nevű ur élén a Nemzeti Bank igazgatóinak küldöttsége jelent meg Anghelescu kormányzónál és megható szavakban, maga és társai nevében fizetésemelést kért. Alapjában véve „csekélységről“ volt szó: harminc százalékról. Az eddigi hetvenötezer lej havi fizetés helyett kérték, hogy adjanak nekik havi százezer lejt. Szegény emberek! Csoda, hogy Anghelescu szive nem esett meg rajtuk. Hogy miként folyt le a beszélgetés a bankkormányzó és a szánalomraméltó sorsú direktorok között, nem tudjuk. Anghelescu elutasította a kérést. Bizonyára megmagyarázta nekik, hogy nem ők az egyetlenek ma Bomá- niában, akik gazdasági válsággal küzdenek, sőt talán halvány célzást is tett előttük arra nézve is, hogy vannak Romániában, akiknek — hor- ribilie dictu — még a fizetését is leszáilitották. Mert még az is feltételezhető, hogy Ghe- orghiu-Galantzis és társai nem tudnak arról, hogy milyen nyomorúság van Romániában. Meg kellett külön magyarázni nekik, hogy egye temi tanárok már január elseje óta nem kapják a fizetésüket, hogy tizenöt-husz-kuszonöt szá- zalékos áldozati adókkal egy kuli színvonalára nyomták le a tisztviselő életszínvonalát, hogy az állam nem tudja fizetni nyugdíjasainak éhbérét sem, hogy milliók és milliók küzdenek a legnagyobb nyomorúsággal, hogy akadnak sok ezer számra családok, ahol már ezer lej havonta Dárius kincse és hogy ezenfelül megint sokezer család akad, amelyeknek fenntartója munka- nélküli. Mindezt a Banca Nationala nyomorgó direktorai — amennyiben igaz a Cuvántul híradása — nem tudják, különben elképzelhetetlen lett volna a bátorságuk, hogy a horribilis nagy fizetésüket m^g huszonötezer lejjel merték volna tetéztetni. Azaz dehogy is elképzelhetetlen... Éppen oda akarunk kilyukadni, hogy ebben a nincstelen országban még ma is akadnak emberek, akik havi százezer lejes háztartási költségvetéseik árnyékában vidáman köszöntik a holnapi napot. Nem is arról van szó, hogy elirigyeljük tőlük, hogy acsarkodjunk a pénzükre: a sors kegyeltjei ők, az Isten éltesse őket! Ám nemcsak a szegénység kötelez némi szerénységre, de a gazdagság is. Vannak nagyon sokan, akik autóikkal járják a várost, kihívóan kérkednek kincseikkel, valami fenkölt lényeknek tekintik magukat, akik bebiztositottnak vélik magukat a millió és milliókat ért katasztrofális összeomlásokkal szemben és minduntalan kihívják a lakosság elkeseredését. És nem mindig a szegény embertől várjuk el, hogy legyen bölcs, önmérsékelt, hogy küzdje le önmagában a mohóság durva ösztönét. Legyen belátása, hogy ne akkor kérjen havi százezer lejes jövedelmeket, harminc százalékos fizetési pluszokat, amikor egy ország, egy tizenhétmilliós nemzet vergődik a munkanélküliség, leépítések, husz-harminc. sőt ötven százalékos bérredukció acéiküllői között. Van fogalma azoknak az uraknak, akiknek mohósága úgy látszik nem ismer határt, hogy milyen romboló, destruáló, csontig harapó hatása van az ilyen társadalmi tüneteknek?! Oly hihetetlen ez az egész, hogy szinte kételkedni merünk a Cuvántul híradásában és várunk a megnyugtatásra: hagymázos álom ez, nem is valóság. Hajhullás is íiajkorpázás ellen a legjobb szer az i(3GEQ>P£TROL. Kapható minden gyógyszertárban és drogueriában (Bukarest, április 2.) A nemzeti parasztpárt tagjai csütörtökön este a szenátus üléstermében többségi értekezletre gyűltek össze s ez alkalommal a miniszterelnök és Mihalache belügyminiszter fontos kijelentéseket tettek. Mironescu arról beszólt, hogy mit végzett eddig a kormány és mi még a tennivalója. Főfeladata volt a költségvetés tető alá hozása olyan formában, amely megfelel az ország teherbírásának. A jelenlegi körülmények között nem lehetett jobb költségvetést csinálni. Áldozatokat kellett hozni. Súlyos és fájdalmas redukciók történtek, nehogy olyan ruha készüljön, amely nagyobb a kelleténél. A költségvetés megalkotása óta még jobban sulyosodott a krizis és az eddigi bevételek nem nagyon felelnek meg az előirányzatnak. Kétségbeesésre azonban nnmson ok, a kormány uj erőforrásokat fog nyitni az állami jövedelmek számára. A kölcsönt' sikerült realizálni. Sajnos, nem sikerült nyélbe ütni a belföldi kölcsönt, amelyhez pedig nagy reményeket fűztek. IJjabb bevételi lehetőséget lát a kormány a szeszmonopóliumban. Az erre vonatkozó törvény azonban nem készülhetett el, azt a most befejeződött ülésszakban nem lehetett benyújtani, tekintettel azonban az ügy vitális fontosságára, minden valószínűség szerint a kormány a jövő hónapban újra ősz- szehivja a parlamentet s ekkor munkájuk főtárgya a szeszmonopólium megszavazása lesz. Tizenegy-tizenkétmilliárdra van szükség, hogy a költségvetés megalkotása óta mutatkozó és a jövőben várható hiányt fedezzék. Ha ezt az ösz- szeget sikerült megszerezni, akkor kiegyensúlyozódik a helyzet, ha nem, akkor kénytelen lesz a kormány több előirányzott munkálatot jobb időkre halasztani. A miniszterelnök ezután a belföldi tőkehiány okairól beszélt. Minduntalan felmerülő panasz, hogy a hivatalnokok későre kapják fizetéseiket. A kormány intézkedett a fizetések kiutalásáról és a kléruson kivül még csak két szolgálati ágban vannak fizetési hátralékok. A kormány munkája folytán és a kölcsön nyomában több probléma nyert szerencsés megoldást. Megalakult a Földhitelintézet és a Mezőgazdasági Bank. Nagy érdeme a kormánynak az álláshalmozásokról szóló törvény megalkotása Lehet, hogy ez a törvény nem ideális, de mindenesetre jelentős lépés a tisztulási folyamat irányában. Az utóbbi időben sokat beszélnek arról, hogy a kormányban nincs meg a kellő egység. Ez csak az ellenzék illúziója, a nemzeti parasztpártnál teljes a fegyelem. Kétségtelen, hogy vannak egyéni megmozdulások, de mihelyt ezek nyomán a többség véleménye kialakul, az egyéni velleitások eltűnnek Még nagy problémák várnak megoldásra és a kormány nemcsak szívesen eltűri, hanem egye nesen kéri, hogy a nemzet összes eleven erői egyesüljenek a munka elvégzésében. Bejelenti, bogy körülbelül tizenöt nap múlva az országba érkezik Muniu Gyula. (Nagy taps.) Az ő elnöklete alatt a többség újra összeül és akkor újból megbeszélik a politikai kérdéseket. Mironescu után Mihalache tartott nagy beszédet. A parlamenti élet kritikusai — mondotta — bizonyára több hibát találnak a törvényalkotás utolsó napjainak munkájában, a gazdaságos megoldások azonban fontosabbak az esztétikai szempontoknál. A megelőző kormányoknak lényegesen könnyebb dolga volt, elegendő volt részükről, ha néhány foltozó törvényt hoztak, a nemzeti parasztpártnak azonban alapvető munkát kell végeznie. Erre kötelezi az egyre súlyosbodó gazdasági krizis. Sok fontos törvényt alkottak és sok fontos kérdést kellett megoldatlanul hagyni. Ilyen a felsőoktatási törvényjavaslat, amely a szí/A.'. . fejezetlenül maradt' és ilyen a közigazgatási törvény, végül pedig a köztisztviselők vagyonának felülvizsgálásáról és ellenőrzéséről szóló javaslat. Ennek előkészítése rendkívül sok időt vesz igénybe. Olyan intézkedéseket kell törvényszakaszokba foglalni, amelyek folytán a bűnösök megkapják büntetésüket, az ártatlanok pedig mentesek legyenek a zaklatástól. Sokkal jobb lett volna, ha a sajtó és a közvélemény nem foglalkozik annyit ezzel a törvényjavaslattal amig az el nem készül, mivel igy igen sok nyugtalanságot és kipellengérezést lehetett volna elkerülni. — Sokat kínlódunk, sokat dolgozunk — mondotta — és a külföldiek csodálkoznak azon, hogy mennyi munkát végzünk. Kétségtelenül fontos dolog lett volna az, hogy egyrészt a kormány és a párt, másrészt a párt és a nép között szorosabb legyen a kapcsolat, ezt azonban a felfokozott munka lehetetlenné tette. — A politikai pártokat nem mások szünte- I tik meg, hanem azok maguktól szűnnek meg. ügy látszik, hogy most elkövetkezett a tisztogatás és kiválógatás pillanata és ügyelnünk kell, nehogy a kicserélésre érdemessé váljunk. Az ország kinokban vajúdik, minden igyekezetünknek oda kell irányulnia, hogy a nemzeti vagyont a maga értékének nivóján megtartsuk. A nehézségekből való kibontakozást megnehezítik azok, akik a kormány hitelét aláásni igyekeznek. Ez valóságos bűncselekmény. A kormány bírja az uralkodó, a parlament és a nép bizalmát. — Nem vagyunk provizórikus kormány, — mondotta. — Jöhetnek olyan körülmények, amelyek szükségessé teszik, hogy mások is mellénk üljenek a miniszteri székbe. — Kötelességérzetünk szívesen látja őket, mert érezzük, hogy az országnak szüksége van rájuk. Végül köszönetét mondott a Nemzeti Bank vezetőségének a kamatláb leszállításáért. — Sikerült megtörni, — mondotta a prin női insine elvét. Ha hamarább tettük volna, most jobban állanánk! Befejező mondata a következő volt: — Soha a szigorúság nem elég nagy azzal szemben, aki vétkezett a közéletben és aki egyszer itt hibázott, annak sohasem jusson megbocsátás. Aki nem tűd pirulni, arra kötelességünk rápiritani!
