Keleti Ujság, 1931. április (14. évfolyam, 74-96. szám)

1931-04-04 / 77. szám

«P visei ««az PEST V. Ver. TAXA POSTAID PUU TTTA IN I ÁMÉRA« 'Ivf-Kolozsvár, 1931 ipríÜt 4 SxOtßhSLt ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN: I ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP ELŐFIZETÉS MAG YABOESZAGON : 1 ívre 1200 lej, félévre 600' lej, negyed évre 300 le), i | (szerkesztőség és kiadóhivatal: Plata Uniril (Főtér) 4, 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedévre egy hóra 100 lej. Telefon: *08, 6-94. 15 pengő. Ára 5 lej. XIV. évfolyam 77-ik szán 1 Egyes szám ára 20 fillér. Mironescu és Mihalache egységre buzdító beszédekkel küldték ünnepelni a kormánypártot Eg? fura küldöttség A bukaresti Cuvdntul furcsa hirt közöl. Egy bizonyos Gheorgbiu Galantzis nevű ur élén a Nemzeti Bank igazgatóinak küldöttsége jelent meg Anghelescu kormányzónál és megható sza­vakban, maga és társai nevében fizetésemelést kért. Alapjában véve „csekélységről“ volt szó: harminc százalékról. Az eddigi hetvenötezer lej havi fizetés helyett kérték, hogy adjanak nekik havi százezer lejt. Szegény emberek! Csoda, hogy Anghelescu szive nem esett meg rajtuk. Hogy miként folyt le a beszélgetés a bank­kormányzó és a szánalomraméltó sorsú direk­torok között, nem tudjuk. Anghelescu elutasí­totta a kérést. Bizonyára megmagyarázta ne­kik, hogy nem ők az egyetlenek ma Bomá- niában, akik gazdasági válsággal küzdenek, sőt talán halvány célzást is tett előttük arra nézve is, hogy vannak Romániában, akiknek — hor- ribilie dictu — még a fizetését is leszáilitották. Mert még az is feltételezhető, hogy Ghe- orghiu-Galantzis és társai nem tudnak arról, hogy milyen nyomorúság van Romániában. Meg kellett külön magyarázni nekik, hogy egye temi tanárok már január elseje óta nem kapják a fizetésüket, hogy tizenöt-husz-kuszonöt szá- zalékos áldozati adókkal egy kuli színvonalára nyomták le a tisztviselő életszínvonalát, hogy az állam nem tudja fizetni nyugdíjasainak éh­bérét sem, hogy milliók és milliók küzdenek a legnagyobb nyomorúsággal, hogy akadnak sok ezer számra családok, ahol már ezer lej havonta Dárius kincse és hogy ezenfelül megint sokezer család akad, amelyeknek fenntartója munka- nélküli. Mindezt a Banca Nationala nyomorgó direktorai — amennyiben igaz a Cuvántul hír­adása — nem tudják, különben elképzelhetetlen lett volna a bátorságuk, hogy a horribilis nagy fizetésüket m^g huszonötezer lejjel merték vol­na tetéztetni. Azaz dehogy is elképzelhetetlen... Éppen oda akarunk kilyukadni, hogy ebben a nincstelen országban még ma is akadnak emberek, akik havi százezer lejes háztartási költségvetéseik árnyékában vidáman köszöntik a holnapi na­pot. Nem is arról van szó, hogy elirigyeljük tő­lük, hogy acsarkodjunk a pénzükre: a sors ke­gyeltjei ők, az Isten éltesse őket! Ám nemcsak a szegénység kötelez némi szerénységre, de a gazdagság is. Vannak nagyon sokan, akik au­tóikkal járják a várost, kihívóan kérkednek kincseikkel, valami fenkölt lényeknek tekintik magukat, akik bebiztositottnak vélik magukat a millió és milliókat ért katasztrofális össze­omlásokkal szemben és minduntalan kihívják a lakosság elkeseredését. És nem mindig a szegény embertől várjuk el, hogy legyen bölcs, önmérsékelt, hogy küzdje le önmagában a mohóság durva ösztönét. Le­gyen belátása, hogy ne akkor kérjen havi száz­ezer lejes jövedelmeket, harminc százalékos fi­zetési pluszokat, amikor egy ország, egy tizen­hétmilliós nemzet vergődik a munkanélküliség, leépítések, husz-harminc. sőt ötven százalékos bérredukció acéiküllői között. Van fogalma azoknak az uraknak, akiknek mohósága úgy látszik nem ismer határt, hogy milyen romboló, destruáló, csontig harapó hatása van az ilyen társadalmi tüneteknek?! Oly hihetetlen ez az egész, hogy szinte kételkedni merünk a Cuván­tul híradásában és várunk a megnyugtatásra: hagymázos álom ez, nem is valóság. Hajhullás is íiajkorpázás ellen a legjobb szer az i(3GEQ>P£TROL. Kapható minden gyógyszertárban és drogueriában (Bukarest, április 2.) A nemzeti parasztpárt tagjai csütörtökön este a szenátus üléstermében többségi értekezletre gyűltek össze s ez alka­lommal a miniszterelnök és Mihalache belügy­miniszter fontos kijelentéseket tettek. Mironescu arról beszólt, hogy mit végzett eddig a kormány és mi még a tennivalója. Fő­feladata volt a költségvetés tető alá hozása olyan formában, amely megfelel az ország te­herbírásának. A jelenlegi körülmények között nem lehetett jobb költségvetést csinálni. Áldo­zatokat kellett hozni. Súlyos és fájdalmas re­dukciók történtek, nehogy olyan ruha készül­jön, amely nagyobb a kelleténél. A költségvetés megalkotása óta még job­ban sulyosodott a krizis és az eddigi be­vételek nem nagyon felelnek meg az előirányzatnak. Kétségbeesésre azonban nnmson ok, a kormány uj erőforrásokat fog nyitni az állami jövedel­mek számára. A kölcsönt' sikerült realizálni. Sajnos, nem sikerült nyélbe ütni a bel­földi kölcsönt, amelyhez pedig nagy re­ményeket fűztek. IJjabb bevételi lehetőséget lát a kormány a szeszmonopóliumban. Az erre vonatkozó törvény azonban nem ké­szülhetett el, azt a most befejeződött ülésszak­ban nem lehetett benyújtani, tekintettel azonban az ügy vitális fontosságára, minden valószínű­ség szerint a kormány a jövő hónapban újra ősz- szehivja a parlamentet s ekkor munká­juk főtárgya a szeszmonopólium meg­szavazása lesz. Tizenegy-tizenkétmilliárdra van szükség, hogy a költségvetés megalkotása óta mutatkozó és a jövőben várható hiányt fedezzék. Ha ezt az ösz- szeget sikerült megszerezni, akkor kiegyensú­lyozódik a helyzet, ha nem, akkor kénytelen lesz a kormány több előirányzott munkálatot jobb időkre halasztani. A miniszterelnök ezután a belföldi tőke­hiány okairól beszélt. Minduntalan felmerülő panasz, hogy a hivatalnokok későre kapják fizetéseiket. A kormány intézkedett a fizetések kiutalásáról és a kléruson kivül még csak két szolgálati ág­ban vannak fizetési hátralékok. A kormány munkája folytán és a kölcsön nyomában több probléma nyert szerencsés meg­oldást. Megalakult a Földhitelintézet és a Me­zőgazdasági Bank. Nagy érdeme a kormánynak az álláshalmozásokról szóló törvény megalkotása Lehet, hogy ez a törvény nem ideális, de mindenesetre jelentős lépés a tisztu­lási folyamat irányában. Az utóbbi időben sokat beszélnek arról, hogy a kormányban nincs meg a kellő egység. Ez csak az ellenzék illúziója, a nemzeti parasztpártnál teljes a fegyelem. Kétségtelen, hogy vannak egyéni megmozdulá­sok, de mihelyt ezek nyomán a többség véle­ménye kialakul, az egyéni velleitások eltűnnek Még nagy problémák várnak megoldásra és a kormány nemcsak szívesen eltűri, hanem egye nesen kéri, hogy a nemzet összes eleven erői egyesüljenek a munka elvégzésében. Bejelenti, bogy körülbelül tizenöt nap múlva az ország­ba érkezik Muniu Gyula. (Nagy taps.) Az ő elnöklete alatt a többség újra összeül és akkor újból megbeszélik a poli­tikai kérdéseket. Mironescu után Mihalache tartott nagy be­szédet. A parlamenti élet kritikusai — mon­dotta — bizonyára több hibát találnak a tör­vényalkotás utolsó napjainak munkájában, a gazdaságos megoldások azonban fontosabbak az esztétikai szempontoknál. A megelőző kormá­nyoknak lényegesen könnyebb dolga volt, ele­gendő volt részükről, ha néhány foltozó tör­vényt hoztak, a nemzeti parasztpártnak azon­ban alapvető munkát kell végeznie. Erre köte­lezi az egyre súlyosbodó gazdasági krizis. Sok fontos törvényt alkottak és sok fontos kérdést kellett megoldatlanul hagyni. Ilyen a felsőok­tatási törvényjavaslat, amely a szí/A.'. . fejezetlenül maradt' és ilyen a közigazgatási törvény, végül pedig a köztisztviselők vagyonának felülvizs­gálásáról és ellenőrzéséről szóló javaslat. Ennek előkészítése rendkívül sok időt vesz igénybe. Olyan intézkedéseket kell törvénysza­kaszokba foglalni, amelyek folytán a bűnösök megkapják büntetésüket, az ártatlanok pedig mentesek legyenek a zaklatástól. Sokkal jobb lett volna, ha a sajtó és a közvélemény nem foglalkozik annyit ezzel a törvényjavaslattal amig az el nem készül, mivel igy igen sok nyug­talanságot és kipellengérezést lehetett volna el­kerülni. — Sokat kínlódunk, sokat dolgozunk — mondotta — és a külföldiek csodálkoznak azon, hogy mennyi munkát végzünk. Kétségtelenül fontos dolog lett volna az, hogy egyrészt a kor­mány és a párt, másrészt a párt és a nép kö­zött szorosabb legyen a kapcsolat, ezt azonban a felfokozott munka lehetetlenné tette. — A politikai pártokat nem mások szünte- I tik meg, hanem azok maguktól szűnnek meg. ügy látszik, hogy most elkövetkezett a tiszto­gatás és kiválógatás pillanata és ügyelnünk kell, nehogy a kicserélésre érdemessé váljunk. Az ország kinokban vajúdik, minden igyekeze­tünknek oda kell irányulnia, hogy a nemzeti vagyont a maga értékének nivóján megtartsuk. A nehézségekből való kibontakozást megnehe­zítik azok, akik a kormány hitelét aláásni igye­keznek. Ez valóságos bűncselekmény. A kor­mány bírja az uralkodó, a parlament és a nép bizalmát. — Nem vagyunk provizórikus kormány, — mondotta. — Jöhetnek olyan körülmények, amelyek szükségessé teszik, hogy mások is mellénk ül­jenek a miniszteri székbe. — Kötelességérzetünk szívesen látja őket, mert érezzük, hogy az országnak szüksége van rájuk. Végül köszönetét mondott a Nemzeti Bank vezetőségének a kamatláb leszállításáért. — Sikerült megtörni, — mondotta a prin női insine elvét. Ha hamarább tettük volna, most jobban állanánk! Befejező mondata a következő volt: — Soha a szigorúság nem elég nagy azzal szemben, aki vétkezett a közéletben és aki egy­szer itt hibázott, annak sohasem jusson megbo­csátás. Aki nem tűd pirulni, arra kötelessé­günk rápiritani!

Next

/
Oldalképek
Tartalom