Keleti Ujság, 1931. április (14. évfolyam, 74-96. szám)
1931-04-04 / 77. szám
2 tit. *rf. n. Mrim.n Szabad-e a miniszternek a strohman szerepét játszani ?irmmfft^°g^rtao7.fk°r mmianékaí"4cS Furcsa ügyben lett pervesztes ¥lad Aurél voll miniszter, akit három millió megfizetésére köteleztek Vitás erdőüzlet, aftiselySíez Vií?d csak a nevél adta, mégis milliókat tartott vissza (Déva, április 2.) Dr. Vlad Aurél volt miniszter és felesége 1927-ben eladták bábolnai erdejüket Dámian Sonu szászvárosi lakosnak. Az adásvételről 1927. január 27-én szerződést készítettek, egyben megállapodtak Vladdal, hogy a petrozsényi szénbányatársasággal való tárgyalásokhoz Vlad odaadja a nevét. Erre a volt miniszter opciós levelet adott, amelyben meghatározza, hogy a 11 millióval kötött szerződés jogos és kötelező Dámianra nézve. Időközben a tárgyalásokat a bányatársaságokkal le is folytatták s az erdőt dr. Vlad Aurel neve alatt sikerült is eladni 13 millió lejért. Dr. VJad ekkor felutazott Bukarestbe s a bányatársasággal a szerződést, akkor mint miniszter, megkötötte, illetve aláirta. Ezzel egyidejűleg pedig Dámiannal uj egyezményt létesített, amely szerint Vlad elismeri, hogy Dämi annak és társának Moga Joannak 5 millió lejes járandósága van dr. Vladtól és pedig azért, mert a két ár közötti differencia 2 millió lej s kamatdifferencia van 3 millió lej. Az eredeti szerződés szerint ugyanis a teljes vételárat hat év alatt kellett volna Vladnak megkapnia, mig a bányatársaság az egész 13 millió lejt egy év alatt volt köteles kifizetni. Vlad ekkor a 2 millió lejt ki is fizette, azonban egy év múlva, amikor a társaságtól felvette a 13 millió lejnek második 6 milliós részletét, a három millió kifizetését megtagadta, azzal érvelve, hogy Dámianék becsapták. A nemfizetésen kívül még bűnvádi eljárást is indíttatott Dámianék ellen. A kolozsvári tábla vádtanácsa azonban visszavetette a pert, mivel csalást nem látott fennforogni. A nem kevés összegről szóló pert a dévai tehát nem forog fenn, annyival is inkább, mivel nem tételezhető fel, hogy egy minisztert, aki hozzá még ügyvéd is, valaki becsaphasson, Dr. Vlad, aki személyesen jelent meg a tárgyalásokon mégis félrevezetését fejtegette s arra az álláspontra helyezkedett, hogy a 2 milliót is visszakéri s csupán csak 200.000 lejt hajlandó közvetítési díjként fizetni — ami az ellenfeleknél nagy visszatetszést keltett, mivel csak bélyegben több mint 300.000 lejt fizettek az államnak, tekintettel arra, hogy az egész 13 millió után le kellett róni a bélyegilletóket. A dévai törvényszék március 30-án hirdette ki a szótöbbséggel hozott ítéletet, amely szerint Vlad Anrel dr.-t a vitás 3 millió lej és 236471 lej költség megfizetésében elmarasztalták. Az első fórumon tehát Vlad elvesztette a nagy pert, amelynek folytatása lesz a tábláinál, ahová Vlad az ügyet megfelebbezte. A tisztek közül huszonnyolcat letartóztattak, Kivülök őrizetbe vették a kharkovi tanítóképző tizenhat tanárát és százötven növendékét. A házkutatások nagy mennyiségű terhelő adatot hoztak napvilágra. Moszkvából két repülőraj indult Kharkovba és falragaszokon tudomására hozták a lakosságnak, hogy amennyiben a lázadás kitör, gázbombákat dobnak le a városra. !t= Megállt a leány és elbámult, önfeledten, xpiot a gyerek, mikor valami nagyon uj dolgot lát s olyan szép volt e pillanatban, hogy Omode, ki az asztal mellett állott, vissszafogta lélegzetét, hogy egy nagyot ne sóhajtson... A leány pedig meghökkenve várt ezalatt az ajtóban, balfelől kicsit megcsúszott a haja és lefordult a keskeny halántékára, kék szeme félelmet árult el s fehér lett a szine az elijedt, csöpp arcának... Omode nem birt szóhoz jutni az igézettől, csak nózte-nézte a leányt, mint egy soha nem hallott királykisasszonyt, aki elátkozva várt-várt az üveghegyen álló aranyvárban, de mivel senki nem jött érte, most ime hirtelen megjelent a kastély egyik szobájában. Omode e percben nem gondolt semmire, arra sem, hogy legalább egy biccentéssel nem volna-c illendő köszönni a leánynak, csak nézte-nézte Felhő Klárit, elfogódva és megremegve s aközben százszor elfelejtette, hogy ezen a világon van . •. Csopak oldalt hallgatott ezalatt, zavarába? a lábát váltogatta s ilyenkor meg-megroppan alatta a szétrepült váza egy-egy darabja... S mégis a bojtár volt az, aki először törte kette' a kínos hallgatást, ezt azonban csak iszonyú izgatottságában tehette. Csopak ugyanis hátravágta a fejét, felrántotta a szemöldökét s így szólt a leány felé: — Na, mi lesz? E hangra megrándult Omode. Látszott rajta, hogy kényelmetlenül érinti, de azért visszatartotta magát s csendesen szólt oda a bojtárnak: t — Ne kiabálj!... — De kiabálok, mert okom van rá! — hadonászott Csopak s ebben a másodpercben szinte megbokrosodott a sajátmaga hangjától. — Kiabálok, mart jogom van hozzá! Kisasszony, honnan jött? Á leány még egyre úgy állt a küszöbön, olyan riadt tekintettel, mint amikor belépett. Mint egy szobor. — Kisasszony, hol járt? — kiabált Csopak másodszor is. A leány nem mozdult, de megmozdult helyette Omode. Omode tudniillik a kályha mögé lépett s anélkül, hogy a leány észrevette volna, egymásután többször megnyomta a villamoscsengőt. Csopak meglátta s kényszeredett grimaszt vágott hozzá: — Mit csinálsz, kérlek? — Semmit, — felelt Omode hidegen. — Semmit, csak kivezettetek innét valakit. — Valakit?! — és magára mutatott. — Talán bizony engemet! Na várj! S azzal a leányhoz fordult: — Kisasszony, bocsánatot kérek, ne haragudjon rám: nem vagyok én rossz ember, csak nem tudom magamat kiismerni ... Igenis, hát ... Kisasszony, most már meg kell mondanom s magamtól mondom meg, mert ettől a gyönyör tői is meg kell fosztanom ezt az urat... Omode nyugodtan várt ezalatt a kályha mellett s újra. csengetett. Csopak odapislogott félszemmel s tovább deklamált a leány felé: — Kisasszony, kedves, most már el kel! mondanom! Én jegyzősegéd vagyok csak, de tisztességes ember vagyok azért, az igazi föld- birtokos pedig ez az ur itt, aki becsapott engemet is, magát is, becsapta az egész világot... Én most hamarosan kirepülök innét, de maga is fusson, drága kisasszony, mert kőbe üti a gyenge lábát és elesik, ha még egy percig marad. Kisasszony, én csak egy pénzetlen bojtár vagyok, még az a ruha is, ami rajtam van. •. — ... az Omode ruhája, — szólt bele gyepge hangon a leány. — Honnan tudja? — rémüldözött a bojtár. A leány Omodéra emelte szemeit: — Mindent tudok. Már az első órában mindent tudtam... Csopak egyet legyintett: — Na, akkor nekem is betorpedózott valaki! Kisasszony, könyörgöm, ki volt az a valaki? A leány a fejével intett, hogy nem árulhatja el . •. Da ugyanakkor magrezzenv« húzódott félre mert mögötte felbukkant Marci huszár. Marci álmosan jött, hevenyészve állt rajta az uniformis s ugyancsak nézett, mikor igy látta meg a kisaszonyt, de nem okoskodott sokat: — Parancsára, méltóságos ur! Omode nyugalmat erőszakolt magára: — Csopak urat most mindjárt ki fogod tá- volitani az udvarra, ott levetkőzteted, a ruhát visszazárod a szekrényembe, Csopak urat pedig szabadon ereszted. — De Omode! — sikoltott fel a leány. Omode nem figyelt rá, mintha ott sem lett volna a leány. Ahelyett ráorditott a habozó hu- szárra: — Hallottad? — Igenis, méltóságos ur, — s a következő percben cikázó mozdulattal Csopak alá villant, felkapta, a levegőbe hajitotta s az ajtó felé rohant vele. A pillanat visszataszító volt... Csopak a magasban kalimpált s úgy sértegette Omodét: — Hitetlen, istentelen zsiváiny vagy, Omode! Sobri Jóska volt az apád! Akasszanak fel holnapután ... — Mars! Mars! — idegeskedett Omode. Még egy perc s Csopak kint óbégatott már a terraszon. A leány megkövültén meredt Omodéra, aztán kezébe tette a homlokát: — Szégyelje magát... Szégyelje magát .., Istenem, milyen rossz ember .. . Omode nyugodt volt már: Kisasszony! Ez a szegény flótás este óta egyfolytában velem gorombáskodott. Föl sem vettem, sőt még mulattam is rajta. De bocsánat, egy urileányt számonkérnie... —- Nem lett volna szabad, — folytatta bágyadtan a leány. — De amit maga müveit, az sem lett volna szabad. Omode meghajtotta magát: — Lehet, kisasszony. Erről beszélhetünk holnap. De most késő vau, most talán aludni mennénk... A leány szó nélkül a szobája felé indult, de zavarában csak most vette észre, hogy a szobája nyitva van s hogy odabent ég a lámpa... Erre megállt, egyszerre lángot fogott az arca, megfordult és harag remegett a hangjában, ahogy rátoi>pa#tett Omodéra: (Folytatjuk.), törvényszék Dragu-tanácsa március 23-án tárgyalta, ahol Dámianék képviseletét Mitifa Constantinescu látta el, aki több mint hat órán keresztül fejtegette ügyfele igazát. Elmondta, hogy az eredeti szerződéssel Vlad véglegesen eladtá az erdőt Damiannak s fel is vett 1 millió lej előleget az előirt határidőn belül. Kölcsönözte a nevét teljesen jószántából és önakaratából és aláirta a 13 milliós vételárról szóló HOOWER HÚSVÉTI ÜZENETE: A gazdasági válság már csak néhány hónaoig fart (Moszkva, április 2.) Az ukrán szovjet köztársaságban nagy összeesküvésnek jöttek a nyomára. Az összeesküvés célja Ukrajna függetle- nitése és az ukrán nemzeti köztársaság kikiál- ; tása volt. A lázadásnak husvét első napján kellett volna kitörnie a tervek szerint. Az ostrom- ; állapotot az egész Ukrajna területén kihirdették. Az eddigi nyomozás szerint az összeesküvést a kharkovi helyőrség tisztjei szervezték. (Newyork, április 2.) Hoower, amerikai I köztársasági elnök körlevelet intézett az amerikai munkaadókhoz, amelyben arra hívja fel őket, hogy a munkabéreket tartsák meg a je- ' lenlegi nívón a szükség-munkásoknál is. Hoower szerint a gazdasági válság már csak rövid ideig tart és néhány hónapon belül bekövetke*71 Ír a hn támláit in villás. Egész Ukrajna területére szóló összeesküvést lepleztek le a moszkvai hatóságok
