Keleti Ujság, 1931. április (14. évfolyam, 74-96. szám)
1931-04-20 / 89. szám
20 xrv, ÉYF, 88. SZÁM. Borvizre járók — Székely novella — F. Földes Anna De Jó! de Jó euj-araa napfoltokon ringva, himbálózva járni! Minden nyiló nefelejcsnek szemébe nevetni a kakukszóra. rigófüttyre, kötekedó, bolond kedvvel visszafeleselni, De jó! a nyires oldalán két korsóval, énekszóval borvizért menni s a legénynek utána sikkantó, csalogató szavát, nem!... azért sem hallani!... — Juliska!... hej, Julis!... állj meg a ki... mét!.... Miért megállani?... miért reá várni? .......hogy is ne!... arra a leáuybolonditós, csalfaszivü, hamisbeszédü Gegő Ferusra?... ép’ biza’!... Kiabáljon ő, Márton Perzsi után.,. Eddig és váltig csak mellette tapódott... a búcsúkra es vele járogatott. Táncrahivó kaccsintása mindörökké csak reá vetődik... Beszélik, hogy tám gyűrűs mátkája immán... — Várj meg Julis!... akit a!... hó Julis!... hó! — veri fel az erdő csendjét a legény dühös kiáltása. Juiis ringó lépésekkel telepiros arcán, ragyogó szemében dévaj, incselkedő fénnyel himbálja magát a virágszegett ösvényen. Szeme megakad egy nyiló vadrózsabokron, mely ott pironkodik a zöldcsipkés nyírfák alatt. Színes vlganójában, maga is mint egy lábraltelt virág, odapenderül, hogy bimbót tűzzön tömött, barna hajkoszorujába. De menekülésre már nincs ideje. Gegö Ferus úgy áll előtte, mint a tilalomfa. Szétvetett lábakkal, daccsan, kihívóan, sötétszőke haja alatt gyöngyöző verejtékkel. — Kár volt a sietségért... íásde?... még es csak utól- értelek!... — lihegi erős lélekzéssel, mig húsos, telt ajkai közül kivil lannak hófehér, erős fogai. — Látom — feleli Julis, tüskemarta ujját szopogatva. — Kiáltottalak. — S oztán?... ha igen. — Mő’t nem vártál meg?, — Mié’t várjalak? — Mást, ugye? — kacsint Feru*. ,— Mást hát! — Kit? A leány felkacagott: — Valakit... — Azt a lőcslábu Völgyi Pistát ugye? — yillámlott a Ferus szeme — no csak valid be, hogy őt... — S ha öt es, kinek mi baja vele?... — felkacagott Julis, mint a láng fölött rázott kükoricaszem. — Hát csak azé’t... mé’t nem igen pászol hozzád... taásformáju legényt válasz gyöngyvirágon!, aki hezzád formál — lépett veszedelmes közelségbe Ferus, egész deli, izmos karcsúságában kinyujtózva — ...az olyan szép leány, mint te Julis! szépséges... kívánatos, mint a frissen szakasztott mákvirág... — Nem állhatom az ilyen lics-locs semmi beszédeket — fordult felre Julis — állj félre az útból... engedj, sietek... vacsorára friss borvizet kell vigyek. — Ej! — nem olyan sietős — reáérünk még — állta el a leány útját Ferus — add csak ide azokat a korsókat... Így né... Íásde?... milyen békességgel megférnek ezek egymás mellett... hát akkor mii mié’t ne?... Ne tempóz... ne figurázz Julis... gyere ülj ide melléjem jó szorosan... gyere béküljünk ki... — Ne figurázzon s nem es békülök — hánytorga tózott Juüs — de ha épen kívánod leülni, leülhetek. Egy nyírfa aljába szétterülő szőttes szoknyájában, patyolat Ingvállával odalllon simult bele a kibomlott tavasz a sokszínű erdő tavaszi csodáiba. Ferus könyöklőre támasztott fejjel, némán, izzón, sokáig elnézte, a leány repdesedö kékszemének pillantásáért esdödve. — Nem heába fáj az én szivem olyan erősen utánad.., nem heába esdődöm érted... mé’t hejh! erősen szép vagy te Julis!... nem igen akadna párod itt a közelségben. Letompított, rekedt suttogásu szaval mint forró tüze3 csókok hullnak a nyírfák életnedvet csurgató májusi illatpárájába. Felragyog a JuÜ3 két szép szeniepárja, da feleletében szúró tövist rejteget. — Oh!... nálamnál sokkal különb leány elég van... aki szebb, gazdagabb... s nem olyan szegény árva, mint én vagyok... ott van ne, mint Márton Perzsi es... A legény közömbösen rándít a vállán: — Mié’t épen ő? Me't ő a mátkád... kiválasztott jövendőbelid... azét! — Csattan fel Julis pirosra gyűlt arccal — van külső- belső birtoka jómódulag... az apja első gazda a faluban s féluri a nemzetsége... nem teszen semmit, ha pulykatojásos az orcája... hiszen gazdag!... ugye Ferus, igy számítod te es?... — Nem úgy van az édes galambocskám, én C3ak tégedet szerettelek... utánnad esdődöm,.. te vagy az én szüvem párja, egyesegyedül csak te — vallja Ferus. a leány nefelejcsvirágot tépdeső kezét forró szoritásu tenyerébe véve. Ragyogó, tüzes pillantása, égő parázs szorítása, veszedelem, kárhozatos bünrehivás, megioató Ígéret a gyenge ieányszivnek. Julis úgy vergődik a mézes szavak árján, mint a léprecsalt madár. Fel sem mer jóformálag tekinteni, nehogy egészen meg fogja a legényből kiáradó igézet. Csak úgy, a szexnesarkáből próbálkozik egy félénk pillantással, de az is elhal, megfogódik egy égő piros folton. Pirosselyem pántlika árulkodik ki a lajblzsebböl, a legény szive felett. A Márton Perzsi piros selyem pántlikája... reaüsmer... neki telik ilyen módos, széles selyemre, amivel azt a hitvány leaszőke haját felcsok- rozza. Bizonyosan mátkacsőkért adódott a vevődött, Julis felpattan helyéből s szélesre tárt karokkal, mint hailodozó, virágos ág perdül meg maga körül. — Csalfa a szüved a csalfa a beszéded, Gegő Ferus! — kiált fel kacagva, igézettől szabadult újra csattanó kedvvel. Messzecsengő kacagása felveri az erdő csendjét s vele kacagnak a gerlék, fütyül a rigó, kip-kop-kopá- csol a harkály... kakukol a kakukmadár s valahonnan, nagyon mélyről vadgalamb bugása hallatszik. Ferus roppant indulattal szilajon toppan elébe. — Rejtam ijacagsz?,., ügyelj!... mó’ velem nem lehet... A leány merőn néz vele szembe. — Csak eecer lehet valakit csúffá tenni, te híres Gegő Ferus! — sziszegi, régi, felgyűlt keserűségének a mérgével Julis — csak eccer — érted-e? — Ne berzenkedj Juliskám! — hadd el most azt.,, nó Julis... hallódé — kérleli a legény elnyomott titkolt bosszúsággal, Do Julis csupa láng, kirobbant tűz. Nincs hatalom, mely gátat vethetne kikivánkczó szóáradatának. — Mit Julis... Juliska?... Nem vagyok én egyiksem. — En Bokorka vagyok! Bekor Julis! Bokorka! Mé’t nem mondod igy?... Hiszen re adtad ezt a nevet!... a te szájad vette reám először.., ugye emlékezel, te bölcs legény ? Á fenhordosott büszke legényfaj bűnbánati.* alázatra hajolt. — Gyermekészveí Volt Juliska... mamán régeeske ea... felejtsd el... a ha lehet bocsáss meg azé’t.., ne haragudj reám. — Ne haragugyata ugye?... hiszen nincs es mié’t — vonagioet a leány ajka a belső viharzástő! — hogy örökre csúffá tettél... azeí't?.., Igazán nem érdemes!... emlékezel ugye... husvétvasámapján... jáccoüás közben... a papkeríjiben, amikor csúfságból reámvetted a csúf- nevet: Bokorka! s oztán a faluban minden gyermek ezt hanyigálta utánnam: Bokor Julis... Bokorka!... amié’t szegény lelkem édesanyám erdei kaszáláskor egy borsi- kabokor aljában szült erre a világra... a a lelkemnek... a surcában kellett hogy a faluba hazahozzon ,-^r.k ezér... Ki áradó, panaszos Sírására Ijedt iaad&rszeraek pislogtak egymásra. A nyírfák, mint fehértestü kényes kisasszonykák remegve bújtak össze a Hargita roppant kezének kinyújtott hűvös esti üzenetere. Ferus átölelte a leány remegő vállait. — Ne sirj, gyönyörű virágom.., nem tudom án az lat nézni™ felejtsd el... — Elfelejtem... megbocsátok — szepegett Julia a könnyel között — csak hagyj nekem béklt™ térj ki az utamból. — Nem hagylak! — azárt sem hagylak! — lobbant Ferus egy célháuyzó akaratra — ha reád ragasztottam a csufnevet, le es veszem rólad! Feleségűi veszlek s meglátom, ki merészelné a Gegő Ferus hites fele .jógit Bokorkának csúfolni?-. Annak meggyül a baja velem,., tudom Istenem... de k, es merné?... Gyilkos tekintettel, a* egész világgal szembeszálló, harcias mozdulattal nézett körül... Könnyein keresztül szívárványos mosollyal elámul- va nézett reá Júlia. — Te... Ferns™ te engrm-t... feleség d. — remegett ajkán a kérdés — oh! nem. nem igaz!., még beszédnek sem Járja meg... osak csúfság akar lenn., csúfság, csúfság... Gyors fordulással felkapva korsóit, futásnsak .redt. Édes csodálkozó zavairal, virágtapoaó szédülettel, mint széltől űzött levéi, sodródott 1« a domboldal lejtőjén. Es lent az aljban, a borvizkutnál, nem a Völgyi Pista reávárakozó tréfás ölelésre tárult karjaiba I szaladt, (Vége köv.) 1Ö31. sasájsis* $>—35. Ejpíemes aemzeí&Sz! Az 1C30. évi párizsi vásáron 34 nemzet több, mint 7600 kiállítója vett részt és teljesen elfoglalták a párizsi kiállítási parkot (40 beetár). Jelentékeny vasúti kedvezményt kapnak igazolvánnyal bíró kereskedők és iparosok. PÁRIZSI vásár ! [ÉtEf tBfi’oajün- is iästaiwsifc Eiuj- 1 üebEsír, itríHü iliüzFSiiäti Hu. I. Haisarkos és m!nJenré!e négyszeg. %s3vJüSÍé ä« let-’8 keritésfonatot, sodronyszöve» teket, so.íronyágybetéíeket és minden tajta vas- j és rézbutorokat. nemkülönben diszkeritéseket. ’ Előnyös Arak! s*;üfc»ég?et S»eátí iával síi» í vfci.'.Áedjék Aii’ítJ&ulatot toekérttis SSzőiiSoitványok, úgymint amerikai sima és gyökeres vesszők a la;« keresettebb fajokból, legjobb minőségben, awan* Sáli fay sztan kaphatók CA3PARI FEt.-néi .vlaJ* gyes-Media^, jud. Tárnává-Varé. Árjegyzék lágyéit. „Neubargen“ különlegesség. ■O-C-y HOC £ U C U\ »w S-8| 00 S3 Schulhof Emihié ORIENT Ez&üöniüvés^eti Is&uli ORADSA, 5ÍFBÖ2 £p. tiSrOpPlü tt. ír Sl 5? S J o. fi) C j ajp $ Sí Isi S'ő I* áa a. |§t 2 v. ^3* I» Nincsen többé ócska cipő Feketéből fsh^reS, feketéből sárgát, sárgából fehéret, stb., stb., stb. vagy bármilyen szint bármilyenre fest garancia meHatt peri Festőd®, Kolozsvár Felvételi hely: Hoffman Ernő, Calea Mo(ilor 25. Str. Bucovinei (v. Munkácsi ucca) 32. Teleíonszám: 595. Nyomatott a lapkiadótulajdonos 'LAPKIADÓ R.-T. körforgóján ClujrKolozsvár Str. University (Egyetem-u.) 3. Telefon: 694, 303,
