Keleti Ujság, 1931. április (14. évfolyam, 74-96. szám)

1931-04-02 / 75. szám

felemelt fővel állok az ügyészség elé A magam ügyében nem szívesen nyú­lok a tollhoz. Mmt újságíró, mindenkor a közügyet és a mások védelmét tar­tottam szem előtt. Ezúttal azonban kényte­len vagyok kivétett tenni. Akaratomon kívül közüggyé vált az a bizonyos városházi inci­dens, amelynek véletlenül a középpontjába ke­rültem. Erről az incidensről nemcsak az erdé­lyi, hanem a bukaresti romáin lapok is megem­lékeznek■ Sőt, személyemet úgy aposztrofálják, legalább a bukaresti lapok, mint botrányhőst, aki néhány hónappal ezelőtt az egyik városházi közgyűlésen a blokkistákat megtámadtam és egymagám megfélemlítettem. Szegény blokkisták. Meg kell őket védeni egy magyar újságíró terrorjától, aki a magyar nyelv védelmében pillanatra megfeledkezett magáról. Ahogy a magyar világban mondot­ták: széksértést követett el. Fel mert szólalni, habár nem volt tanácstag. A legfőbb baj azon­ban ott volt, hogy magyarul szólalt fel s midőn a blokkísták a meglepetésből felébredtek, már késő volt, mert a magyar szó elhangzott. Ké­sőbb annál hevesebben rohamtak rá, megfenye­gették, öklüket rázták, mint mindig, ha a ma­gyar tanácstagok magyarul akartak beszélni. És az újságíró szembe mert velük állni. Ugyanannyit ment előre, műit a blokkisták És ott a közgyűlési terem közepén merte han goztatni a magyar nyelv használatának a jo­gát. Azt a jogot, amit az alkotmány nem tilt meg, a kormány biztosított, a kormánypárt ko lozsvári exponensei választási paktumba fog­laltak, sőt a még mai nap is érvényben lévő nemzetiségi törvény is garantál. Egy kis lár ma, egy kis tumultus, azelőtt is és azután is hasonló botráinyok játszódtak le a városháza tan ács termében. Egyéb nem történt. Mihali polgármester az újságírót nem uta­sította ki, nem dorgálta meg. Csak a közgyűlést tiz percre felfüggesztette. Azelőtt is, azután is a blokkisták provokálták a botrányokat. Min­dig a magyar nyelv használata miatt. Egy ro­mán színész többször szónokolt, ő volt a leg- hangosabb, 6 rázta a legjobban az öklét. Előző leg a közönség köréből többen felszólaltak. Egyik sem volt törvényhatósági tag, akárcsak jómagam. Csodálatos, hogy akkor senkinek sem jutott az eszébe az ügyészség. Csak midőn az újságíró szólalt fel, mert elő zŐleg az egyik blokkista szóbelileg inzidtálta. Ilyeneket mondott: „Kuss, magának itt nincs joga közbeszólni.“ Az újságíró heves tempera­mentuma ezúttal kirobbant. Ez érthető is, mert csaknem két évtizede városházi rovatveze­tő. A városháza valósággal második otthona. Minden nap órákat tölt ott, ismer mindent és állandóan harcol ennek a szerencsétlen, tönk­rement, agyanközigazgatott Kolozsvárnak az érdekében. És mégis csak egyszer, egyetlen egyszer feledkezett meg magáról és nyúlt az élőszó fegy véréhez — a toll helyett. Tagadhatatlan, hogy nem volt ehhez joga. Nem tanácstag. Tehát az elnök megvonhatta volna tőle a szólásjogot. Nem tette. Kuitasithatta volna■ Nem tette- A karhatalommal kivezettethette volna, de nem tette. Sőt, hogy a közgyűlés nyugodt további menetét biztosítani lehessen, maga az újságíró kérte a polgármestert, hogy utasítsa ki, mert ha anélkül távozik, akkor azt hihetik, hogy gyáva. A polgármester azonban még ekkor sem utasította ki. Miért 1 Mert Mihali polgármester ezúttal a szi­vére hallgatott. Tudta, érezte, hogy az újság­író többet dolgozott és törődött Kolozsvár sor­sával, mint a leghangosabb blokkisták együtt. Mint újságírónak — ez volt a főfoglalkozása. Nem érdem, kötelességteljesités. Később a blokkísták az ügyészség után kiabáltak. A tanács azonban az ügyet jogi vé­leményadás végett a városi tiszti főügyész elé utalta. A főügyész jogi véleménye szerint az újságíró ellen meg kell szüntetni az eljárást. Nem csinált büntetendő cselekményt, legfel­jebb arra lehet kötelezni, hogy sajnálkozását fejezze ki, vagy a közgyűléstől bocsánatot kér­jen. Ilyen jogi vélemény után referált Mihal' polgármester a közgyűlés előtt az újságíró in­cidenséről. Ekkor az egyik tanácstag, nem sza­bad megfeledkezni róla, nemzeti parasztpárti XIV. ÉVF. 75. muteom, 7 AZ ANT15EPT1KUS ESZKÖZ AMELY VILAO HI&NÉMNEK ÖaVENO A amely eltávolítja es LEGYŐZI A toookfájdalmakat, köhögést, HESNÖIEST.UA­(.AMINT A REGI VAGY UJ TÜOŐ RAJOKAT. CHAT ÁRU­SOK AT, ASTMÄT, INFLUENZÁT,STB. A DOBOZ FAC-*J**iue ■*­..j IAPHATÖ MINŐÉN k GYÖGYSZERTABAN ' ' Pk és BaoauEOTÁBAN [eTABllJieiiíltTS P4ÍTIVJ Az új lakbérleti törvény nem telepíti ki a házbért nem fizető lakosokat Mégis meghosszabbítják a bérleti szerződéseket — Mit tartal­maz az uj törvényjavaslat ? —* Módosítják a 22. szakaszt A lakások bérleti meghosszabbítása ez év április 23-án le kellett volna, hogy járjon. A törvényhozás azonban újból meghosszabbítja a bérleti szerződéseket, még egy esztendőre. A váza a törvénynek, a régi maradt. Általá­nos meghosszabbítás 1932 április hó 23-ig. Ki­telepíthetek a köztisztviselő és nyugdíjas bér­lők, hogy ha évi jövedelmük a 240.000 lejt meg­haladja. A se nem tisztviselő, se nem nyugdí­jas bérlő nem részesül a meghosszabbítás ked­vezményében, hogyha az évi jövedelme a 80.000 lejt felülmúlja. Az ezen kivételes esetek alá nem tartozó bérlőknek joguk van régi laká­sukban maradni ez évi október 26-ig. Mint a tavaly, most is elhalasztották a jog­erős bírói ítéletek végrehajtását 1932 április 23-ig. Hasonlóképpen elhalasztást nyert a kö­tött bérleti szerződések teljesítésének batárideje is, a fenti időpontig. Az állam, éppe^n úgy, mint eddig, viseli a bérkülönbözetet, a tavalyi arányban, azaz a köztisztviselő bérlőnél 12-szerest, a nyugdíjas­nál 16-szorost fizet, az 1914. évi bért véve ala­pul. Az egyedüli és legfeljebb 4 szobás háa tu­lajdonosa kitelepítheti bérlőjét, hogyha házát 1927 április hó 1-ig vette meg, bármely kategó­riához tartozzon is a benne lakó bérlő. A fel­tétele a kitelepítésnek az, hogy a lakásba a tu­lajdonos családja költözzék. A kitelepítést csak október 26-ra lehet kérni. Újítása a törvénynek az a rendelkezése, mely szerint az 1927. április 1. előtti háztulajdono­sok kitelepíthetik bérlőjüket, még ha azok köztisztviselők, vagy nyugdíjasok is, hogyha a köztisztviselői állás jöve­delmén, illetve nyugdíjon kívül még más értékelhető jövedelemmel bírnak. tag, azt indítványozta, hogy ügyészség elé kell állítani az újságírót. Az mondjon jogi véle­ményt. Rendben van. A tiszti főügyésznek, aki ro mán ember, más a véleményé. Az újságíró azon­ban senkitől sem kér védelmet. Örök sorsa a harc és a küzdelem. A jövőben is, ha arról lesz sző, hogy a magyar nyelv jogát megvédje, Ez esetben is a kitelepítés csak október 26-ára szólhat. A bérlő a meghosszabbítás kedvezményé­ről lemondhat 1931 október 26-i hatállyal. A törvény igen kedvező rendelkezést tar­talmaz a 23. szakaszában a bérlőkre nézve, ami­dőn megváltoztatja a 1927. évi lakbérleti tör­vény egyik igen sarkalatos rendelkezését, me­lyet a 22. szakasz tartalmazott s mély szerint a bérösszeg nem fizetése esetében a bérleti szerző­dés azonnal megszűnt a törvény erejénél fogva és bérlő kitelepítését a háztulajdonos megkér­hette nyomban. Az uj javaslat módot és jogot ad az eljáró birónak arra, hogy a kereset beadásától számított négy hó­napi fizetési határidőt adhat a hátralé­kos bérlőknek, hogyha azok fizetésképtelenek, vagy munka­nélküliek. A kamara illetékes bizottsága az 1. szakasz­nál módosítást szavazott meg, mely szerint azok a köztisztviselők, akik áldozati adót fizetlek, lakásukat 30 napra felmondhatják, ha a háztulajdonos nem akar méltányos ház- bérleszállitáshoz hozzájárulni. Ezáltal a ház- tulajdonosokat az a veszély fenyegetné, hogy 2 hónapig — a legközelebbi hivatalos negyedig — üresen marad a lakásuk. Mindenesetre igen merész rendelkezése a javaslatnak, mert nem mondja ki azt sem, hogy hány ízben adható meg ez a fizetési halasztás a bérlőnek és a késedelmi kamat fizetéséről sem intézkedik. Ez a rendelkezés semmiesetre sem lesz jó hatással az adós amúgy is meggyengült fizetési kötelezettség érzetére; különben is érzik rajta a Pamfil Seicaru törvényjavaslatának ize és hatása. B. I. dr. azért még széksértés árán is mindig síkra fog szállani. Annakidején ezt tették az erdélyi ro­mánok is, amikor még kisebbségi sorsban har­coltak. És ha a magyar nyelv védelme miatt el­itéinek, — önmaguk felett mondanák ítéletet. Felemelt fővel állok az ügyészség elé. OLAJOS DOMOKOS

Next

/
Oldalképek
Tartalom