Keleti Ujság, 1931. április (14. évfolyam, 74-96. szám)
1931-04-13 / 84. szám
XIV, ÉYF. 84. SZÁM. 13 Tüdéba jók gyógyíthatók ? Asztmánál és tfidőcsucslmrntnál, idillt fcöhügésnél, elnyálkásodásnál, régi rekedtségnél olvassa el mindenki a fenti cim alatt megjelent könyvecskét. Dr. Guttmann, a finseni gyógyintézet volt főorvosa a könyv szerzője, aki népszerű módon mutatja meg, hogyan lehet természetes utón ezeket a betegségeket elkerülni. Mindegyik beteg kérésre azonnal teljesen ingyen és költségmentesen kaphatja ezt a könyvecskét. írjon azonnal egy levelező- a rb-jh jS_ -«7c iclapot (6 lej postabélyeggel ellátva) a pontos cim megadásával a következő címre: lUixmuuOodunUtyEi'un, •uJ(j£ÍSIi12S~BúJ*£j3. Gergő három győzelme Irta: Gyallay Domokos Már Gergő barátod is elment a huszon- kettősökkel, a frontról küldött a napokban levelet“, — irták nekem hazulról a háború harmadik telén. Gergő, gyermekkori jó cimborám! Hová gonoszkodott a háború, hogy már a te törékeny, vézna testedet is igájába fogjál... Föl fogom keresni Gergőt! — vettek rajtam erőt az emlékezések. A buszonkettősök itt vannak szomszédságunkban, sok jó barátom van tisztek között: hátha sikerülni fog Gergő számára egy kis rést nyitnom trénhez, raktárhoz, tábori vasuthozl öldöklő fegyver ennek az ártatlan mamlasznak a kezében! Fölkeresem és kiválasztom a iront szilaj nyájábóll Gergő... de ni, ni: megbántódás felhőzi be lelkemet, amint a múlt emlekeit idézgetem. Gergőtől egypárszor fájdalmas, megalázó vereséget szenvedtem! ö bizonyára nem tud róla, de — lám! — benuem ma is megsajdul vereségem szégyene. Hát csak azért is fel kell őt most keresnem! A háború rostája foléje rázott, most megszabadulhatok attól a felszeg érzéstől, hogy ez az egyszerű, gyámoltalan szolgalegény győzelmes magasságban lebeg fölöttem. Téli nyugalom volt a fronton, engedélyt kaptam, hogy átlátogassak a huszonkettős ezredhez Erdők, dombok mögött vitt utam, a háború képe eltűnt szemem elől. A múltról gondolkoztam: Gergő barátomnak rajtam aratott kétrendbeli, nagy győzelméről. I. Az első győzelem igy örtént Két esztendőt már Kereszturon töltöttem, a kollégiumban. Gergővel ekkoriban is fenntartottam a barátságot., nyári vakációkon vele pályáztam legszívesebben. Sokat beszéltem neki a városi élet szépségeiről. A kicsi boltról a kol légiuin közelében, a piaci nagy üzletek kincseiről, panorámák, cirkuszok káprázatos csodáiról. Gergő sóvárgó szemmel figyelte meséimet. — Én is elmegyek! — újságolta egyszer nyár vége felé. — Az őszön elmegyek, itt hagyom ezt a rongyos falut. — Ugyan hová mennélI — Városba... keresetre! -—.mondotta átszellemült arccal. — S apádl Mit szól hozzá apád? — Apám el fog engedni. Biz úgy, én is elmegyek szerencsét próbálni. Tudta Gergő, mit beszel! Eggyel kevesebb száj télire: kapva kapnak ezen sokgyermekes, szegény házban! A mezei munka elfogytával Gergő csakugyan útra kelt szerencsét próbálni. Ment- mendegélt félnapon át, amerre a Nyikó vize siet a Küküllőbe s meg is érkezett ugyanoda, ahol én koptattam a macskaíejü flasztert: Ke- resztur városába. Mikor először találkoztam vele, már keresete is volt: boltos fiú lett belőle a vén Lukácsnál. Nem szegődött inas, hanem csak amolyan kifutó, sepregető, lámpatakaritó fiúcska. Fehér harisnyája, patkós csizmája, pörge kis kalapja ugyanaz, mint otthon a faluban, csupán egy kis kék előkötő a derekán, a városi élet jelképéül. Rajta is beteljesedett a bibliai mondás, hogy aki hü a kis dolgokban, azt többre bízza föllebbvalója. A vén Lukács csakhamar megengedte Gergőnek, hogy mikor ráér a pucolástól, cukrot, fügét, mandulát, zsemlét, kiflit szolgáljon ki a pénzes embereknek. Nagyot nőtt ezzel a Gergő tekintélye! Én ugyancsak büszke voltam rája. — Gergő íalumbeli, jó barátom! — dicsekedtem szobatársaim előtt. Majd minden vasárnap délután meglátogatott a kollégiumban. Szobatársaimmal is barátságot kötött. Mi, alsóosztályosok mindig Gergőtől vásároltunk, ha a piacra vitt dolgunk. A vén Lukácsnak Gergő működése a „nagy forgalom, kevés haszon" előnyét szerezte meg. Üzlet üzletet fiadzik. Gergő személyével kapcsolatban hovatovább mind több szó esett köztünk egy fogas pénzügyi kérdés megoldásáról, amely a következőképen állott. Benkő Misinek, negyedikes barátunknak, volt egy lyukas piculája. A hibás pénzdarab értékesítésére nagyon sok kísérlet történt már, de mindenik kudarccal végződött. Hátba Gergő az a gondviselésszerü ember, aki a lyukas piculát teljes névértékben Jorgn lomba tudja hozni? Következő vasárnap délután, mikor Gergő kopogós csizmájával újra befordult hozzánk, Benkő Misi közölte vele a tervet. — Gergő, akarsz két krajcárt keresni? — Akarok biz én! — mosolyodott el Gergő öregesen. — Jól fog a pénz. — Hát ide hallgass! Holnap bemegyek hozzátok a boltba s két krajcárért cukrot kérek. Ezzel a lyukas piculávaPfogok fizetni, látod?.. Te elveszed a piculát s gyorsan a fiókba csúsztatod a többi közé. Nyolcat kellene visszaadnod de csak hatot adsz vissza, kettőt megtartasz jutalmul... Gergő arcát rettenetes düh borzolta föl. — Mit gondolsz, hogy én megcsaljam a gazdámat? — No,... milyen nagy dolog! — biggyesztette ajkát Benkő Misi. — A vén Lukács nem fog rájönni, hogy te csináltad. — Hát a becsület, hé? — Szamár vagy!... — No, te ugyan nagyokos vagy! Ezt tanultad a kollégiumban? Erre tanítottak — csalásra? Benkő Misit felbőszítette a kicsinylés, szó ból szó jött, majd rúgások, sapkák... Gergő végül is engedett a Benkő Misi túlerejének s védekezve kihátrált a szobából. Megdermedve néztem a jelenetet. Majd után- na eredtem Gergőnek s utolértem az utcán. Törölközött, fújt, köpködött a viadal után. — Fáj-e? — kérdezem, gyámoltalanul. Gergő megrázta fejét, győzelmesen mosolygott és nagyot kacsintott rám. — A cseplesz... min jár az esze! Hogy csaljam meg a gazdámat — hm! hát a nemzetsége vagyonáért... Fényesség árasztotta el Gergő alakját, lekaptam róla szememet. Mintha szárnyra libbent volna... nem tudtam vele lépést tartani, elállóit a lólekzetem. Elbúcsúztam tőle, visszakullogtam az iskolába. — Ezt tanultad a kollégiumban? — hal lottam a Gergő tiszta, fenséges hangját. A vád nekem is szólt. É7’eztem — bár akkor még nem tudtam volna olyan szakszerűen kifejezni — éreztem, hogy a kultúra engemet is utálatosan megfertőzött. Az üzletben ugyanis, amelyet Benkő Misi a lyukas piculára alapított, én is csöndes társ voltam. II. Gergő második győzelme jóval később, egyetemi hallgató koromban játszódott le. A mi egyetemi éveink Kolozsváron heves mozgolódások között zajlottak le. Nagy nemzeti mulasztásokat akartunk helyrehozni, nagy magyar célokat akartunk megvalósítani. Az erdélyi magyar falut ki akartuk ragadni a tudatlanságból. Rngeteget gyüléseztünk, forrongtunk vitatkoztunk, kirándulásokat rendeztünk a nép közé. Ezeknek a lázas éveknek egyikében nagy tervekkel mentem haza szülőfalumba karácso nyi vakációra. A fonót, ezt a léha. korhadt falusi szervezetet meg fogom reformálni, nemesebb tartalommal fogom megtölteni. Azalatt, míg otthon leszek, minden este elmegyek a fonóba, felolvasok, előadásokat tartok elmaradott íalusfeleim- - nek, határoztam el. Akkor már tisztában voltam a módszer fontosságával. Anyag beosztást csináltam; fokról- lokra fogom hallgatóságomat a művelődés titkaiba bevezetni! Első alkalommal egyik kiváló Írónk egyik legszebb elbeszélését fogom felolvasni, amely meseszerü szerkezetével nagyon közel áll a nép lelki világához. Tervemet közöltem szomszédasszonyunkkal, Zsuzsa nénivel, aki törzsökös tagja és szóvivője volt a fonónak. Tudtam, hogy ő jobban közhírré fogja tenni a nagy újságot, mint száz dobos. A meghirdetett estén hónom alá vettem a diszkötéses könyvet és beállítottam a fonóba. Sokan voltak nők is, férfiak is. Hiszen a mi népünkben megvan a vágy a művelődésre! — állapítottam meg. Tisztelet tel fogadtak, középre ültettek, a függő peroleumlámpa alá. Ünnepies csönd támadt, amint a könyvet kinyitottam és olvasni kezdetiem a novellát. Figyelnek! — örvendeztem. Csak az orsók halk pergése hallatszott és néha egy-egy félénk kölnit tés. A történet véget ért, behajtottam a könyvet s kérdően nézem a társaságra. Tompa, tiszteletteljes pillantások, itt-ott idegenkedő mosolygás. Ügyetlenek, még a tetszésüket sem tudják kifejezni! — Noshát, hogy tetszett? — akartam megoldani nyelvüket. — Hires, szép munka, maguknak is tetszett bizonyosan. Azt hiszem, kialakult volna a kedvező vélemény, ha először az a csufszáju, izgága („pap- íuró“) Feleki Pista nem szól a dologhoz. — Ilyen tudománnyal, kérem igen szépen, Gergő is elő tud állanil — szólt felém a sarokból. — Ugy-e, Gergő! Te is tudsz efféle beszédet mondani!... Gergő ott kuttogott hátul egy pádon, mint ahogy az szegény, elcsigázott szolgalegényhez illik. Sovány arca kigyult, amint nevét említették, röstelkedve pillantgatott felém. — Már hogy tudnék, Pista bácsi! — tiltakozott. — Nem tudok én ilyen szépet... Az asszonyok fölserkentek, Gergő felé nyújtogatták nyakukat és nyelvelni kezdtek rája, mint a libasereg a közéje tévedt bárányra. — Bizony tudsz te, ha akarsz! Nem szégyen az, ha tud valaki- Csak ki vele, mutasd meg!... Mindnyájan biztatták Gergőt, mintha valami sérelmet akartak volna megtoroltatni vele. amit én követtem el rajtuk. A hangulat mind ellenségesebb lett irányomban. Úri diplomáciával magam kezdtem Gergőt legbangosabban biztatni, csak meséljen, én is nagyon fogok örülni. Végül engedelmeskedett Gergő, előbbre ült kis kerek székre s elindította a maga történetét. Mulatságos történet volt a „Királyné asszony hét leányáról.“ Csakhamar magam is önfeledten csüngtem szavain. Nagyszerűen színezte előadását, pompásan jellemezte alakjait, egyes jeleneteket valósággal megjátszott. Óriási sikere volt. még a mese végén is erre- arra dőltek az emberek a nevetéstől. Az öreg Feleki diadalmasan fordult félém: — No, ugy-e? Pedig nem is könyvből nézte!... Egyszerre megvilágosodott előttem kudarcom oka! Könyvből néztem, persze! Tilosba tévedtem könyvemmel: egy évezredek óta szabadon hömpölygő, élő, ragyogó művészet útjába!... Könyvből néztem, amit Gergő, az istenáldott művész, könyv nélkül is el tud mondani. Bukásom nagyobb volt, semmint azt azon este megítélhettem. A falu napokon át mind azon mulatott, hogy Gergő milyen akkurátusán földhöz teremtette a tudós urat Feledtem mégegyszer diszkötéses könyvemmel a fonóba menni. III. Rég volt, boldog békesség ölén... Most itt a háború próbája! Használni fogom az alkalmat s eloszlatom azt a bántó tudatot, hogy Gergő győzedelmesen ragyog fölöttem. Er/e fordult gondolatom, amint odaértem a f
