Keleti Ujság, 1931. április (14. évfolyam, 74-96. szám)
1931-04-13 / 84. szám
lé arrr. itt. h. bum. egészségeteket Dohányozzatok, ameny- nyit csak akartok. Db cssk ICOT-tai. Két csepp egy szivarba, vagy cigarettába belefecskendezve megsemmisi ti a ni kotint (77%) és a többi káros anyagokat. Hz Szí és az aromái etem változtatja meg. Megvizsgálva a hygienikus intézet és Laboratóriumok állal. Ajánlva orvosi kapacitások által. Hiteles elismerő levelekkel szükség esetén szolgálunk. Kérjem mindenütt BONICOT-fiof. Eziistözött, elegáns Bonicot fecskendő . Lei 90 — Bonicot töltés .... Lei 50-— huszonkettőé ezred forntszakaszához. Mekkorát fog nézni Gergő, mikor rája köszönök. Félénk tisztelettel fog rám tekinteni: én főhadnagy vagyok, ő egyszerű közkatona Akadozni fog, nem fogja tudni, hogy milyen hangon szóljon hozzám. Talán a medáliámat is észreveszi! Én pedig nyájas, leereszkedő leszek hozzája. Vigasztalni fogom, megnyugtatom a háború veszedelmei felől. — Bátorság Gergő! — fogom neki mondani — nem hal meg mindenki a harctéren. Látod, én már a harmadik évet töltöm idekünt s egy kis sebesüléssel szerencsésen megúsztam. De nemcsak jó szót fogok adni Gergőnek. Cselekedni fogok érte, megkérem a század parancsnokát, hogy amint alkalom nyílik rája, !vezényeltesse hátra az első vonalból, úgysem igen fogja hasznát venni a jámbornak. Gergőinek, — persze — nem árulom el közbenjárásomat, úgy is tudni fogja, hogy az én kezem van a dologban... Sőt, bizonyosan, haza is meg fogja írni, hogy milyen jót cselekedtem vele. Hatalmas jóltevől Ez lesz az én győzelmem Gergő barátomon... Megérkeztem a huszonkettősök első zászló- aljához. Elékértem a lajstromot, csakugyan ott volt Máthé Gergely neve a harmadik század közhon védei közt. A harmadik századhoz siettem. A dolog jól kezdődik: a harmadik század parancsnoka iskolatársam. Könnyű lesz vele a Gergő ügyét megtárgyalnom. De majd később, visszajövet, most hadd lássam emberemet. A trónhez fogom vezényel te tni. — Máthé Gergelyt szeretném látni, — mondtam a századparancsuoknak. — Annyira érdekel? — kérdezte csodálkozva. — Csupán érte fáradtál ide? — Gyermekkori játszótársam volt... — Hát csak nézd meg, a hadapród majd odakalauzol, nekem sürgős jelentést kell Írnom az éjszakai csetepatéról. Hadapród, kisérd el a főhadnagy urat! Elindultam a hadapród nyomában. Fedezékek, futóárkok szövevényén botorkáltunk végig mig végre egy kis ciheres erdőbe érkeztünk, amely elhajlott a front irányából. Nehány lépést tettünk befelé a ciheresbe. Meggyökerezett a lábam! Kis tisztáson bükkfa-galyból ütött, alacsony ravatal állott: a ravatalon az én Gergő báni tömi Szelíd, halvány arca mintha rám mosoly gott volna a füstös, véres köpenyeg alól. — Hogy történt., mikor? — kérdeztem reszkető döbbenettel a hadapródtól. Temesvár, ápr 11. ügy kezdődik a mese, hogy élt valamikor, túl a Lunaparkon, a mehalai mohás zsindelyü házak között egy Veréb István nevű kemény magyar ember. Szegény, de becsületes gazdálkodó volt, itt volt a kis földje a temesvári határban. Hat gyermekkel áldotta meg az Isten, ami tudvalevőleg szegény embernek nagy szerencse. Veréb István kemény, jó magyar szellemben nevelte a gyermekeit. A föld nagy sze- retetére akarta őket tanítani és ragaszkodásra a szülőföld iránt. De tudjuk az Élet című akadémia többször kiadott évkönyveiből, hogy a fiuk nem mindig indulnak arra, amerre a szülők irányítják őket. Hát még harminc egynéhány évvel ezelőtt, mikor még könnyű volt merész kalandokba bocsátkozni. Bizony megtörtént, hogy a fiatal vér merészen fellázadt apai csöndes vér ellen. Egy szép napon ifjabb Veréb István fellázadt és kijelentette, hogy ő megy szerencsét próbálni Amerikába. Amerikai történet lesz a meséből. Az elszakadt fiú csak az utánavaló öccsével levelezett, Veréb Bélával. Szép, uj dolgokat tartalmaztak ezek a levelek. Veréb Pista leírta, hogy pompás lakásban lakik New-Yorkban, esténkint „evening dressbe“ öltözik, fényes vendéglőben ül barátaival, nagyszerű vacsorát fogyaszt, vagy operába megy. ügy ismerik mindenütt, mint kifogástalan gentlement. De este, mikor hazament, egy kicsit alszik, azután kora reggel vászonruhát húz, egyensap- kát tesz a fejére, egy, félórát utazik, mig olyan — Megkapta, tudnivaló volt, hogy meg fogja kapni,— bólogatott a hadapród. — Kitűnő katona volt, maga vállalkozott a nehéz felacla tokra. — Én eleget hevertem odahaza, amíg mások szenvedtek idekünt! — szokta mondani. — Az éjszaka egy öreg népfölkelő helyett állott be az őrjáratba. — Menjen vissza, öreg, magá nak családja van odahaza, értem nem olyan nagy kár!... Holtan hozták vissza társai... összeroskadt lélekkel álltam a Gergő rava tálánál, alázatos hódolattal néztem nyugodt szelíd arcára. — Gergő!... harmadszor is legyőztél engemet Fölém kerültél... most már örökre, utolérhetett lenül!... városrészbe jut, ahol nem ismerik. Itt már nem gentleman, hanem — uccaseprő. Azt jelenti az egyensapka, hogy Veréb István nemcsak ur, hanem dolgozó ember, de aki aztán lehet frak- kos ur, ha már a dolgát becsületesen elvégezte. Megirigyelte szerfelett a Béla öcskös a bátyja jó dolgát, az evening dresst és az ucca- seprést egyaránt. Otthagyta Magyaróvárt a gazdasági akadémiával együtt, ahova az apja küldötte, hogy megtanulja, hogy kell a földdel bánni. Elutazott ő is Amerikába. Elmentek a gyerekek. Szomorú fordulat ugyebár. Képzelhető a Veréb familia gyásza. Elveszett két gyermek, egy maradt immár csak. A másik három nem számit, mert azok csak lányok. A második fiú Clevelandban telepedett le, onnau irt most már ő is csábitó leveleket, ő már felhasználta amit Magyaróváron tanult, kertészkedett és csakhamar úgy megszedte magát, hogy még küldött is jegyet a harmadik öccsének, hogy csak jöjjön ki, ne bánja az öreg haragját, majd megbékül, ha már gazdag emberek lesznek, látni fogja, hogy nem lett világcsavargó egyik fia sem. Minek szaporítsuk a szót, elment a harmadik fiú is, az egyik leány férjhez ment, annak a férjét kicsalták, elment az is, el a hugocskák is. Veréb István egyedül maradt feleségével és keserűségével. Makacs magyar ember lehetett, nem adta be a derekát. — Ha ki akartak menni, mind ki mentek, velem annyit sem törődtek, hogy megkérdezzenek, hát akkor nem akarok róluk tudni. Ez volt a véleménye, minek következtében elmaradtak a válasz nélkül hagyott levelek. Veréb István jó pár évvel a háború előtt meghalt. anélkül, hogy a gyermekeit viszontláthatta volna s itthagyta egyedül feleségét, a kicsi földdel. Megjönnek a gyerekek. Éldegélt egyedül a szomorú öreg asszony. A kis föld, tudjuk, nem sokat ért. A világ rohant az öreg asszony mellett, hej hova lett a régi Temesvár, nem lehet arra ráismerni. A szép árnyas Sáncárkot betömték, a pocsolyáé földhányások felett felépült a Lloyd-sor, idegen világ volt ez, behúzódik mindenki a három békés mehalai templom árnyékába, a citera- T.-.avas esték mögé, a kapu előtti padkára. Nem járnak ők sehova. Meseországban élnek. A múlt hónapban pedig megtörtént a csoda. A mese jó befejezése. Amint üldögél a megroppant házikóban a nyolcvan éves öreg asszony, egyszer csak betoppan hozzá egy icipici szőke kis fiú. — Kérem szépen — mondja a kis fiú elég hibás magyarsággal — itt lakik Veréb István, az én nagypapám. Az öreg asszony reszkető keze még jobban reszketett, kinyújtotta a kisfiú felé. — Itt kis fiacskám, itt lakott régen, de már meghalt. De ki vagy te, miért mondod, hogy a nagypapád lakik itt. De akkor már megfordult a kisfiú, futott kifele, mert többet nem tudott mondani, ennyit tanítottak be neki. Az ajtóban pedig megjelent az öreg asszony szeme előtt idősb Veréb István, szakasztott mása. Hanem öreg volt már, az özvegy asszony nem ösmerte meg, csak nézte, hogy az udvar egyszerre megtelik jól öltözött urakkal. Nem tudta mire vélni. Szegény ember szerencséje. Akkor beléptek a szobába haton, a hat gyönyörű gyermek s ahogy körülvette őket a régi szoba régi levegője, egyszerre, ki ősz, ki deres fejjel, zokagni kezdett, ott az öreg asz- szony előtt *— „édes anyám, édes anyám“ — kiáltották. Nem tudni azután bizonyosan, hogy mi történt, nagy boldogság költözött a kicsi házba, 30 gyerek érkezett meg Amerikából, unokák, unokatestvérek, szóval amerikai rokonok is, akiknek szintén vannak itten hozzátartozóik. Hogy a történet teljes legyen: a kivándorolt gyerekek mind Clevelandban telepedtek meg, családot alapítottak, jó módra tettek szert. Eljöttek volna előbb, de nem tudták, hogy Veréb István meghalt, várták, hogy a legkisebb unoka is megnőjjön annyira, hogy a tengeri utat kibírja. A legkisebb fiú vissza akarja magát honosíttatni, igy jutott ez a csodálatos tör* ténet e sorok Írójának birtokába. Gyárfás Endre. — Az éjszaka... őrjáraton... — Szerencsétlen, ugyan hamar megkapta 7\ mehalai zsindely es fjáz csodálatos története Kiesé de ifid riport a temesvári külvárosáét, (járom templom Békés érmjék.áöóí — 'darmine amerikai gyermek kopogtatott Tjusoétra, ünnepi látogatásra egy elf)aggon öreg özvegy asszonyhoz
