Keleti Ujság, 1931. március (14. évfolyam, 49-73. szám)

1931-03-06 / 53. szám

*vep,

BUDAPEST

V. I

TAXA POSTALA PLA« TITA IN I"TMERaB No 24256—927.

CInf-Kolozs vár, 1931 miteins 6 Péntek

ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN:

1 évre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 300 lej, egy hóra 100 lej.

Ara 5 lej.

ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) t Telefon: 5-03, 6-94.

XIV. évío’yatn 5 í-ik szám

ELÖFIZETES MAGYARORSZÁGON :

1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedévre 15 pengő.

Egyes szám ára 20 fillér.

Kél front alakul

ülilialache beln^miniszter a kisebbségi blokk réméről beszélt a parlamentben

felmondotta első beszédét az ukrán kisebbség 19őst megválasztott képviselője — A kormánypárt erdélyi képviselői egy kormányjavaslat eilen szavaztak

Nyilvánvaló jelenség, hogy a gazdasági életbe való belenyúlás kérdésében szívós harc folyik. Nem hangos, de annál erősebb. És éppen most érkeztünk valami olyan fordulathoz, hol a szembenállók az ösztönszerü küzdelmi állásból, támadásból és védelemből, mindinkább átmennek a tudatosságba. Szembenállók: egyrészt a politikai hatalom birtokosai, másrészt a gazdasági élettel gyakorlatilag foglalkozók. Ezek között ide-oda hullámzik a gazdasági kérdésekkel elméletileg foglalkozók csoportja, kik részint a hatalomnak szállítanak terveket és eszmeköröket; részint a gyakorlatban levőknek szállítják helyzeti energiájukhoz és további fejlődésükhöz a felismeréseket, érveket és igazolásokat.

Nálunk, Romániában odáig érlelődött a helyzet, hogy határozottan lehet látni a két szembenálló front körvonalait. A politikai hatalom állami vezetéssel kónyszeritett szervezetekbe akarja tömöríteni a termelő tényezőket; ez az egyik front. Viszont a gazdasági élettel gyakorlatilag foglalkozók nevében legutóbb a gyárosok szövetsége állította fel a követelést, bogy az összes gazdasági érdekeltségek (ipar. kereskedelem, pénzforgatás, mezőgazdaság ágainak úgy a munkaadói, mint a munkásai) képviseletéből gazdasági parlament alakuljon, s ez hozzon törvényt a termelő foglalkozások rendjéről és ezek mindenféle társadalmi’ vonatkozásáról. A gazdasági élet önrendelkezési jogának és önkényének ez az öntudatossá válása, ez a másik front.

A két front között a közvélemény erejének, a közönség meggyőződésének, hangulatának és kivánatának kell választania. Ahová ez csoportosul, oda fog dőlni a kialakulás eldöntő iránya, s abból lesz a további igazi sorshatározó.

És e csoportosulás tekintetében mindjárt meg kell jegyeznünk, hogy csak látszat az, mintha a termelési rend gyakorlati emberei a közönséggel szemben különállást jelentenének. A termelési rend táborában tulajdonképpen benne van az egész közönség, benne van a fogyasztók óriási tömege is, mert éppen a fogyasztás menete és kiterjedése adja meg a termelés szükségét, fokozását vagy visszaesését, s ez szabja meg a termelés irányait és határát.

_ Ha tehát a politikai hatalom és a gyakorlati gazdasági érdek két frontját látjuk, s az utóbbiban csak a legkiemelkedőbb gazdasági szervezetek összetartása tűnik föl előttünk, még nem látjuk helyesen a szembenállásokat. Legalább is nem látjuk jól, teljes öntudattal, ha azt hisszük, hogy ezek a szembenállók mind kívülünk állanak, vagy a fejünk felett, a levegőben vívják egymással való küzdelmüket. Az egyik táborban a közönség, a társadalom érdeke is ott van, csak éppen ez a sokaság a maga egészében nem tud erről. Öntudatlansága szemlélők táborává teszi őt, holott ottan volna helye a magáért küzdők között.

Csak a tudatosság hiánya tehát az, ami a közönséget, s vele együtt a közvéleményt a gyakorlati gazdasági élet küzdőfrontjától különállóvá teszi. Mihelyt ez a közönség és közvélemény a maga érdekei összes vonatkozását tisztán látja, a kiegyenlítéseket magasabb fokban és tartós hatással keresi, azonnal meglátja, hogy hatalmi kihasználásokra, külön politikai ambíciókra ezeket az érdekeket nem bizhatja. A gyakorlati gazdasági érdekek egyeztetésével magának kell kibontakozásokat keresnie, egyensúlyt találnia, helyzeti energiáit megvédenie, szóval: a maga társadalmi önrendelkezését más hasonló érdekek sérelme nélkül magának kell élő valósággá tennie. Meg kell teremtenie ezt az önrendelkezést, a politikai hatalom államosító és mindent felszívni akaró rögeszméjével szemben.

Még összefogóbban szólva: a gazdasági élet

(Bukarest, március 4.) A bukovinai kisebbségek Radautimegyében az időközi választásra

blokkba tömörültek s kisebbségi képviselőnek Craba ukrán vezető férfiút választották meg. Tudni kell, hogy ebben a bukovinai megyében vannak azok a nagy riékaiy falvak, amelyeket tévesen, de erdélyi köznyeiven csángóknak szoktak nevezni. Van a megyében németség is. A választási blokk nagy feltűnést keltett, de a bukovinai kisebbségi öntudatnak ez a felébredése a kormány számára meglepetést jelentett. Az ukránokat eddig úgy tekintették, mint akik nem léteznek a kisebbségi fronton, mert nem volna meg a kellő politikai öntudata az ukrán népnek. Craba képviselő matt megszólalt a parlamentben, cáfolatául az ukránokról vallott hiedelemnek és beszélt,á-- kisüldégi blokkról is. Miba- i'aelie bclttgymimsaHn* olyan választ adott, amihez sok megjegyzést Ibiiét fűzni. A kisebbségek centrifugális törekvésének a letörésével fenyegetett- Míhalaehe regáti politikus és talán nem ismeri eléggé ezt a problémát. Kiért ha ismerné. tudná, hogy ilyen centrifugális törekvést csak az elnyomás, a letörés, szóval való fenyegetés hozhat létre.

fölötti rendelkezésért az állami hatalom kezelői és a társadalom kerültek vitába és viasko- dásba egymással. Ebben a küzdelemben a társadalomnak — a társadalom mellett van a helye, s nem maga ellen.

Az államhatalmi ránehezedés, gyámkodás és beavatkozás rendszere a gazdasági életre sérti a társadalom mindazon fontos érdekeit, melyek a gazdasági viszonyokban vannak. Sőt sérti mindazokat a szellemi érdekeket is, melyek anyagi és gazdasági megalapozásoktól függenek. Nem kis dologról van szó tehát, mikor a gyakorlati gazdasági élet a saját ügyei viteléhez a maga parlamentjét, a maga akarata érvényesülését kívánja.

Mondhatná valaki, hogy az államhatalomnak és a társadalomnak ilyen ellentétbe állítása nem heljms, mert hiszen az államhatalom is része a társadalomnak, sőt éppen ennek a társadalomnak egy-egy államon belül való szervezetét jelenti. Elméletileg csakugyan igy lehet. Gyakorlatilag azonban az államhatalom kezelői mindig valami változó, a hatalomban felülkerült csoportot jelentenek, kiknek a maguk urasága és a többiek engedelmessége a főszempontjuk. Ez a szempont teheti őket az ösz- szes életviszonyok jó előmozdítóivá is, de bizony legtöbbször elfogultak lesznek a hatalomhoz való kapaszkodásban, s egyoldalú öncélt látnak ebben, ami miatt egy érdeket ápoínak a más rovására. Ilyen módon a gazdasági érdekeket is a maguk hatalmi csoportja körül vonják össze, s kihasználói és élősdijei lesznek a termelési menetnek.

Azt mondhatják erre, hogy hiszen a gyakorlati gazdasági érdekeltségek is a magukról való rendelkezés révén hatalomhoz jutnak és a gyöngébbeket leigázzák, azoknak ők is a kihasználói és élősdijei lesznek. Ez lehet. De éppen arra való volna a tiszta, az eszményi álvoltak, a kormány egy törvényjavaslata ellen szavaztak.

A kamarában Lnpu élesen tiltakozik az ellen, hogy Anghel Dumitreseu képviselő mandátumát még nem nyilvánították gazdátlannak, noha őt a hadügyminisztérium ügyvédjéül nevezték ki. Egy másik kommünikéjében tiltakozik az ellen, hogy nem tűzték ki újabb szavazásra a szövetkezeti központi banknak nyújtandó hitel törvényjavaslatát, amely egy előbbi ülésen nem kapta meg a szükséges szavazat- számot.

Juca liberális felhívja a belügyminiszter figyelmét arra, hogy az ókirályságbeli falvakat ügynökök járják be és drága kölcsönöket kínálnak a falusiaknak.

Míhalaehe belügyminiszter bejelenti, hogy már intézkedett az ügyben és

néhány ilyen ügynököt le is tartóztattak.

Megszólalt az ukrán kisebbség képviselője.

Craba, ukrán képviselő tiltakozik az ellen, hogy a román sajtóban megjelent cikkek irredentizmussal vádolták meg az ukrán kisebbség vezetőit,

főképpen azért, mivel a kisebbségi blokk szükségességét hangoztatták- (Folytatása a második oldalon.)

lamhatalom, hogy egyik érdekeltségben se lévén része, az egyes tulhatalmaskodások esetén fde csakis akkor) bíróként, eligazitóként, rendezőként tudjon fellépni, s helyreállítsa a megzavart egyensúlyt.

Egyébként azonban a gyakorlati gazdasági érdekeltségek önként is keresik az egymással való egyensúlyozást, mert mindig egymásra szorulnak. Ha nem igy alakul a helyzetük, ez csak azt jelenti, hogy a gyakorlati gazdasági életbe olyan elemek vegyültek, akik tulajdonképpen hasznos munkát nem végeznek, hanem csak nyerészkedési számításokkal, más kárán való gazdagodások kigondolásaival foglalkoznak. Az ilyen elemek lényegükben nem is tartoznak a gyakorlati, vagyis az igazi mánkat végző gazdasági foglalkozásokba. Az igazi gyakorlati gazdasági érdekeltségek mindig alkotnak, uj értéket termelnek és azt nem ngy termelik, hogy mások elől elvegyék. A mások elől elvevő gazdálkodás: az már hatalmaskodás, rokon az öncélú államhatalmi foglalkozással, a bizonyos csoportok felülkerekedósének az izgalmával és hiúságával.

Mikor a gyakorlati gazdasági érdekeltségek az ilyen hatalmaskodás helyébe a maguk közös szakparlamentjét követelik, s abban munkaadók és munkások, valamint különböző foglalkozási ágak összhangositását akarják: ez azt jelenti, hogy az igazi dolgozók érzik magákban a munka természetes törvényét. Azt akarják kihozni, azt akarják a magukról való rendelkezés életszabályává tenni. A gyakorlati élet eszménykeresése ez, mely rossz és káros kényszerítésektől akar igy a saját öntudata fölemelkedésével szabadulni. Jövő van benne, sokkal több jövő, mint az államhatalmi kezelők kényr szeritő uralomvágyában.

A két front közül a közönségnek, a közvéleménynek igen könnyű választania. (P.)

Nem érdektelen leJenseg az, hogy a kamarának ugyanezen az ülésén a kormánypárt erdélyi képviselői közül azok.

akik az ülésen jelen