Keleti Ujság, 1931. március (14. évfolyam, 49-73. szám)
1931-03-30 / 73. szám
2CIV. BVF. 71. 825AM. IS Nálunk olcsó jó és Ízléses cip ó t "vd S droJ Görarvtali minóséó Talpba vésett érák. A lerakatok: u t árt v-é ttel is s^állitan-ak: KAPRAT9: CLLÍJ BARKAS GíLR^G.P£RDIKÍMI> H£LLER ■PIAlA UNIRII hoppmann >WVW>AA:WV^A/WWWyAVWVWWW^' tákból álló uccák ékesítik; oly impozáns templom pedig, mint a Pilar, az egész Spanyolországban kevés található. Az aragonok. Az egykor hatalmas aragon királyság régi fővárosa, melynek lakossága jóval meghaladta a 300 ezret, mr csendes, porlepett, ódonszerü város, amelynek uccáin szótlanul járnak az emberek fel s alá. De az egykor gazdag s nagy város külsején ma is épugy felismerjük az ősi fény nyomát, mint némelyik koldus arcvonásaiban és tekintetében az egykori urat. A régi büszke és fejes aragonit, akiről azt tartja a régi közmondás, hogy „a szeget is beverné fejével a falba“, ma már hiába keresnénk ebben a városban- A kávéházakban el-elgondol- kodó csendes polgárokban s a kaszárnyák előtt hintaszékeiken sorban szundikáló álmos katonákban nagyon nehéz felismernünk a volt büszke népet. Csak naplementekor, mikor a nagy hőség egy kissé már megszűnt s amikor már megélénkül minden ucea és tér, pezsdül fel a r’égi vér a város lakóiban s a villanyfénytől csillogó fehérasztaloknál a vidám dal és a zene hangja mellett feltámad bennük az egykori gazdagság s dicsőség emléke, mint a gazdagból lett koldusban, amikor búját borba fojtja. Mig így szemlélem a régi dicsőség és bortól megitta- sult tömeg mu'iatását, legott eszembe jut az a régi, bölcs mondás, hogy e világon minden csak hangulat, semmi más... ___ Az örök költő A népköltészet nem hal meg rA népköltészet nem hal meg. Bent járt a szerkesztőit vünkben Budai JA* nos széki legény, 24 éves, okos, mosolygó te* kintetü ifjú és csendesen két verses füzetet tett le az asztalra, azután elment azzal, hogy egy hét múlva visszajön. Két meg vonalazott füzet — szószedetnek hívják az iskolában. Az egyikben is van vagy hatvan vers, a másikban is. Valami primitív választékcssággal az ifjú az egyik sort fekete tintával irja, a másikat pirossal. Közbe-közbe virágokat pingdl, fenyőágakat, sok-sok szivet és még a dátumot is kicirhalmozza. Két ver- seskönyv — a mézeskalácsok stílusában. Ezek a versek, magasabb kritika mértékével mérve, legfeljebb a szerző ártatlan cinóber szi- next bírják ki, de nem a nyomdafestéket. Még era lehet megindulás nélkül letenni. Közelidre nak a népdalhoz, az erdélyi magyar nép ritmusa szólal meg benne, fájdalma és keserűsége, Romlatlan versek, melyeket egy Regátba elkerült széki gyerek ereget Erdély felé, nem is versek ezek, hanem levelek, amelyeket Írójuk az éjszaka csendjében sóhajtott el és azután berakta őket a ládájába, amely alighanem épp úgy ékeskedik kékkel és pirossal, mind ez a verseskötet. ' Miről ir egy széki legényt „Indítom leve- lem reszkető kezemmel, nem tudom milyen szavakkal kezdjem el. Már a ceruza is kihull a kezemből: minden jót kívánok néked az lsten- tői■ Néked, kit igazán tudtalak szeretni, nem tudjak szivemből vé.gkép felejteni. Kósza szél, amely hajfürtjét kószálja, csak páros lehet unnak minden szála; fűszál, mely meghajlik a kedves lába alatt, bizony büszke lehet, ki fölötte halad; Egyre növekvő és hallgatag árnyék, mindig előtte és mellette járnék... Vagy: Ilonának, Juliskának, Rózának, Sárának, Teréznek, Vilmának, Zsuzsikának szentel benne egy strófát. Rózának például ezt irja: „Rozmarinfa ágat teszek a levélbe, odakül- döm neked a szivemmel egybe. Zöld levelére tisztán ki van írva, csak az szeret téged, ki e pár sort irta.“ Vagy: „Bár dalos madár lehetnék, hogy ablakodba szállhatnék, azt dalolnám minden reggel, te csak szeress, ne feledj el.“ Emlékversek, futó hangulatképek, utalás a természetre, együttérzés felhők járásával és madár dalával, sokszor megírt dolgok, de mindig megfogják az embert, ha az a megérzése, hogy ezeket valaki újra felfedezi. A népköltészet mindig csak ismétlődése az ősi érzéseknek és ismétlődése az ősi formáknak. A népköltészetnek nincs gazdája, ak'k Írják, azok neve nem kerül ki falujuk határán és most a véletlen játéka, hogy elkaptunk egy ilyen népi madarat a kalitkájából és nevén nevezhetjük őt. A napokban ismét bent járt. Elmondja, hogy két elemit végzett, szereti Petőfit, olvasgatott Arany Jánostól, Ady Endrét is ismeri hírből. 1922-ben, tehát 15 éves korában irta le az első verset és azóta valami szüntelenül ösztökéli, hogy rimes formában adjon érzelmeinek kifejezést. Tanulni akar, ember akar lenni, de egyelőre ő is osztja azoknak a magyar embereknek a sorsát, akik hiába keresnek, sehol sem kapnak munkát. — Hát dalol-e még a magyar nép odahaza? — kérdezzük tőle. — Nyomorog és dalol, temet és dalol, meghal és dalol — hangzott a felelet. Azután elmegy, erejében és izmaiban bizakodva, énekkel a szírében, a halálos élet mosolyával az arcán. Dalolj madárI (i.) —* ——----Szőlő“, vagy gyiimöíestéié piiők figyelmébe! Ha é-hni'atunknak megfelelő, kipróbált és egészséges szőlő, vagy gyiiunicsíaoltványt akarnak ültetni, kérjenek árjegyzéket és tájékoztatót Tóth- faiusi és T rsa oltván «’telepéről Tárgu-Mares—Marosvásárhely, Str. Sít. Gheorghe (Szentgyöigy u.j 9. Világhírű széRsavg&sdag eyógjfsó (30,5-34,4° C) Németország D-Zuf — Hamburg — (Berlin)- Kassel—Iran ki.-ut a. M.—Basel vonal állomása. — 45 percuyire S'ronlifnrt ara i.aiutöl. — Utolérhetetlen hatással szívbetegségeknél, érelmeszesedésnél, reuma, csuz, b'omhuis, hátgerinc és idegbetegeknél. Legelőkelőbb szórakozások — mndeniéle sport. A legmn- derr ebb gyógykezelés és gyógyszerek hzép és kellemes üdüllőhely Esőrangu elsza láso és mérsékelt árak mellett. Prospektusok a für dő'gazvatóságnál „Bad-iNauheim" és az utazási irodákban kaphatók.
