Keleti Ujság, 1931. március (14. évfolyam, 49-73. szám)

1931-03-25 / 68. szám

2 hit. *tt. ta win.-* A polgármesterek kolozsvári értekezlete a kisebbségi nyelv- használat mellett is állást foglalt Az autonómia megszüntetése ellen tiltakoznak, a taxák renge­tege helyett a pótadó visszaállítását kívánják — ifühali polgár- mester a határozatokkkal sürgősen Bukarestbe utazott előtt a parlamentben vita alá bocsátaná a köz- igazgatási törvény jelenlegi módosító terve­zetét, hívják össze a polgármesterek kongresz­szusát, amely hivatva lesz megvitatni mindazokat az elveket, amelyek alapján a közigazgatási tör­vény uj módosító javaslata elkészíthető lesz, Különösen kérjük a következő elvek figyelem-! bevételét: A municipiumok vétessenek ki a közsé­gek adminisztrációjára vonatkozó általános rendelkezések alól, igazgatásukat külön tör­vénnyel szabályozzák, az autonómia elvének tiszteletben tartásával. Másodsorban a pénzügyi kérdés tekinte­tében szüntettessék meg a taxák s illetékek je­lenlegi rendszere és vezessék be a pótadók rendszerét. Harmadsorban vétessenek figyelembe aa etnikai kisebbségek óhajtásai is, az anya­nyelvnek a tanácsokban való szabad haszná­lata tekintetében. Mihali polgármester a határozatokkal va­sárnap este már el is utazott Bukarestbe. Kettős szerelmi dráma Resicán Lelőtte hűtlen szeretőjét s azután önmagával végzett egy resicai munkás (Kolozsvár, március 23.) Az erdélyi tör­vényhatósági jogú városok polgármesterei va­sárnap megtartották azt az értekezletet, amit Mihali Tivadar, kolozsvári polgármester — amint megírtuk — táviratilag hivott össze. Mi­hali Tivadar, kolozsvári polgármester elnökölt az értekezleten s Nagyváradról Egri Gligor dr., Brassóból Guteanu Gh. dr., Marosvásárhelyről Pantea Joan dr. polgármesterek jelentek meg s részt vettek a megbeszélésen Tuffli R., János Gáspár dr. és Marton Ernő dr., kolozsvári he­lyettes polgármesterek is. A szatmári polgár- mester kimentette magát. Az értekezleten megállapították, hogy a parlamenthez benyújtott törvényjavaslat a vá­rosokat megfosztja municipiális jogaiktól s ál­talában a legsúlyosabb helyzetbe sodorja, de nem vették a javaslat elkészitésénél figyelembe a városoknak már sokszor kifejezésre jutott kí­vánságait. Szó esett arról is, hogy a javaslat tartalmáról még Deleu Victor, kolozsvári kép­viselőnek sem volt tudomása, aki aki pedig el­nöke a parlament közigazgatási bizottságának s általában • a kormánypárt erdélyi csoportja szá­mára is meglepetést hozott az egész tervezet, aminek a visszavonását ki- vánják is. A polgármesterek mind részt vettek a tör­vénytervezet feletti megbeszélésekben. A tör­vényjavaslattal szembeni kolozsvári állásfog­lalást Marton Ernő dr. terjesztette elő s ennek keretén belül indítványt tett a kisebbségi nyelv használat rendezésére. Az állásfoglalás szüksé­gességét János Gáspár dr. indokolta. Az érte­kezlet egyhangúan kialakult állásfoglalását határozatba foglalták, mely a következő: Az értekezlet megbízza Mihali Theodor dr., Kolozsvár város polgármesterét, hogy keresse fel a városok egyesületének elnökét, közölje ve­le ez értekezlet állásfoglalását s vele együtt Mihalache belügyminisztert keresse fel. Tolmá­csolja a miniszter előtt azt a kérést, hogy mi­(Resica, március 23.) Rémregényekbe illő szerelmi dráma zajlott le Resicán. Stembls Vil­mos 31 éves, nős munkás megismerkedett egy Csilik Mária nevű stájer laki elvált és jelenleg Resicán időző asszonnyal. Mintegy félévig élt együtt Stemble Csilik Máriával. A munkást közben elbocsátották állá­sából és bekövetkezett a nélkülözések ideje. Et­től az időponttól a nézeteltérések napirenden voltak' közöttük. Csilik Mária egy napon azzal állt elő, hogy elég volt a nyomorúságból és el is költözött. Egy hót múlva Stemble újból visz- szament törvényes feleségéhez s a jelek szerint helyreállt a családi béke. Kis idő múlva azon­ban ismét érintkezést keresett régi szeretőjével s kérte, hogy költözzenek újból össze. Az asz- szony azonban hallani sem akart az ajánlatról. Március 21-én este úgy tiz óra körül Stemble újból összetalálkozott az Astra mozi előtt Csi­lik Máriával. Először csendesen elbeszélgettek, majd szóváltás keletkezett közöttük. Az asszony] futásnak eredt, mire a férfi üldözőbe vette. Csi­lik Mária látva a férfi feldúlt lelki állapotát a legközelebbi kapun be akart osonni. Stemble azonban utolérte az asszonyt, előrántotta a revolverét és háromszor az asszonyra lőtt. A golyók a test nemesebb részeit találták s Csi­lik Mária holtan rogyott össze. Stemble ezután maga ellen fordította s a halántékához illesztette a revolvert és öngyilkos lett. A tragédia pillanatok müve volt s a járó­kelők csak a dráma befejezésére ocsúdtak fel. Stemble Vilmos jelenleg önkívületi állapot­ban kórházban fekszik. abbazia ®1 szs.*> tavasz az !• ABBÁZIA Regina Hotel Stefanie Vámmentes zóna. — Májustól fürdőszezon. Redukált árak. — 150 szoba és lakosztályok. — Kurkene és házizenekar. — USYÜNEZGfi VEZETÉS ALATT ÁLL a PALACE SZÁLLODA. — — Golf. É Kunz. — Tetszem neki, az istenfáját! — szólta el magát a bojtár s az ötletre váratlanul felkun­cogott. Jókedve lett, a lámpát eloltotta, széket hú­zott az ablak mellé s leült, hogy most már min­den részletében s alaposan kidolgozza a máso­dik számú fellépést. S még ma este! — Tiszta helyzetet akarok! — dörmögött félhangon és bólintott magának. A tiszta helyzet pedig kétféle lehetett. Vagy benyit a kisasszonyra s ott kezdi el, ahol meg­akadt az előbb, mindenelifölött pedig rámutat a veszedelemre, mely Omode képében fenyegeti, vagy — s ezen van a hangsúly! — érvényesíti jogát, melynek holnap reggelig föltétien birto­kában van még. S ez a második módszer mind­inkább előtérbe szorult s elnyomta az első ötle­tet, amely — s erről most már teljesen meg volt győződve Csopak — lehetne bármi, csak férfias fellépés nem. Később pedig rájött, hogy igazság szerint a leány is csak erre vár. Mert miért nevetett a kisasszony1? Azért, mert ő esetlen volt s ezt most már készséggel elismerte maga Csopak is. Persze, hogy nem igy szokás kezelni a szerelmet! A kisasszony föltétlenül arra várt, hogy Csopak egyszer csak belopódzik hozzá, ke­zet csókol neki, szerelmet vall, átöleli s Istenem, a többi már magától jön. Mint eső után a gom­ba. Sőt, csak most eszmélt rá először, mióta lakótársa volt az idegen leány, hogy hiszen színésznő is a kisasszony... — Tiszta a helyzetkép, — állapította meg magában a bojtár s föltette, hogy nyomban a kivitelhez lát. Hogy trémázott-c? Nem! S ha előbb ingado­zott volna is, most, amikor már felállt s a fo­lyóson át a leány után akart menni, hirtelen fölszisszent, mintha a lábujjára léptek volna. Felszisszent, mert ahogy kitekintett a szabad ablakon, észrevette, hogy lent, a sétauton Omo­de járkál föl és le, nesz nélkül, de kitartóan föl és le, a kastély északi szárnyától a déli szárnyáig és vissza, mintha nagyon gondolkoz­nék valamin. Omodét magát nem látta Csopak, de látta a cigarettája rozsdás parazsát... — Na megállj, méltóságos ur, majd befii- tyülök én neked! — fakadt ki a bojtár s ökölbe szorult a keze. S most már nem törte magát többé, ki is alapjában ez a Felhő Klári, urilány-e vagy csak amolyan-e, aki ma itt vert kétnapos ta­nyát s holnapután máshova száll? Most már nem akadt meg rajta, illendő-e, amit csinálni akar s a leány szobájában nem kap-e esetleg egy kiadós pofont? Csopak most már csak az áruló Omodét látta maga előtt, aki szívtelenül, önző módon csúfot akar űzni belőle — a leány előtt. Mert a leány előbb vagy utóbb úgyis meg­tudna mindent s bizonyos, hogy akkor egy igen jót nevetne a bojtáron. Mindent, mindent el tudott volna viselni Csopak ebben a rongyos kis életben, de érezte, hogy ebbe az egybe, ebbe a lelketlen gúnyba föltétlenül belepusztulna. Kinézett mégegyszer, a cigaretta tüzpontját messze látta ebben a pillanatban s erre meg­indult az üvegfolyósó félé, mely a kastély hom­lokzata alatt futott el. Sötét volt már körtil- körül minden, a folyósón bizonytalan derengés, kint hallgatózó éjjel, szakadatlan tücsökmu- zsika s messze-mesşze a pásztortüzek csillogó pontsora... S Csopaknak vigyáznia kelleti mert rettentőnek gondolta el a leleplezést, ha esetleg észrevenné valaki... lábujjhegyen, tapo­gatódzva lopódzott előre. A járást ismerte, a folyósó jobbra hajlik el a túlsó oldalon. Ott a második szobába kell majd belépni, nagy, tág.- szoba ez s ebből nyilik a kisasszony szobájának ajtaja, mely már a dombra néz, úgyhogy a domboldalról szabadon be lehet látni, ha vélet­lenül nyitva felejtik az ablakot. A bojtár közben megállt, hogy nem tévesz­ti-e össze az ajtószámot? Igaz, hogy meglepe­tésre igy sem számithatott, mert a kastélynak ez a szárnya teljesen üres volt. Az Omode édes­anyja lakott ebíjeai a traktusban, amig életben volt s az Omode hugoeskája, a Marosa kisasz- szony, amig leány volt még. Talán ugyanabban a szobában, ahol most bontja szét a baját Felhő Klári... Halmy Tamás mintha emlitette volna is egyszer. De hány esztendeje már annak, hogy, halott lett a kastélynak ez a fele? Csopak Jó­zsef ifjú bojtár vala még akkoron. E pillanatban valamelyik távoli szobában, talán a hetedikben, megszólalt egy öreg falióra s kongott-kongott tompa búval, egészen a tizen­egyig. A bojtár a homlokfolyósón tapogatózott még s a zengő szóra kicsit felfülelt: — Tizenegy óra... — suttogott maga elé. — Na Omode, tizenkettőre jöhetsz már s akár ki is pukkadhatol ... Megállt kicsit, hallgatózott, de semmi neszt nem vett észre. A kastély előtt ismét elsétált az égő cigaretta, szivar is lehetett egyébként a Csopak az üvegfolyósóról rábólintgatott gú­nyosan: — Szerető kéne, méltóságos ur? Ez a becsü­letszó, méltóságos ur? Hitvány, utolsó kapcabe- betyár vagy s ezt holnap a szemedbe mondom! A lány holnapig az enyém, holnap aztán akár meg is repedhetsz! Kutya-gyerek a Csopak Jóska, ha egyszer megharagszik, hogy az isten­nyila ütne beléd, méltóságé.. ur! Ilyen monológot többizben is rögtönzött Csopak Jóska s mindig egyet, valahányszor a folyosó előtt megcsillant az Omode cigarettája. Ezek a magánbeszédek utóbb már nem is any- nyira a leselkedő méltóságosnak szóltak, mint inkább a maga biztatására szedegette őket elő A bojtárgyerek. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom