Keleti Ujság, 1931. március (14. évfolyam, 49-73. szám)
1931-03-25 / 68. szám
TUT"'*- ^ppfiT í I TAXA POŞTALA PLA- ITTA Oí I" MKBAR No. *4258—927. CIef~Roloxsvár, l$3l március 25 5^ercf«j ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN: Î fere 1200 lej, félévre 600» lej, negyed évre 300 lej* egy hóra 100 lej. Ára 5 lej. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LÁP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) t, Telefon: 5-08, 6-94. XIV. évfolyam 6^ík szám ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON : 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedév?* 15 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. EURÓPAI MEGLEPETÉS j, A német-francia vámegyezmény, mint a bomba csapott le az európai közvéleményre. A genfi nemzetközi vámkonferencia megbukott, a bécsi középeurópai gazdasági konferencián csak az egymásrautalt középeurópai államok prefe- ireneiális vámszerződéseinek elvi felismeréséig érkeztek el és ime, két állam komolyan vette a gazdasági válság intő szavát, csöndesen megalkotta az első európai regionális egyezményt. Mindez a legközelebb összeülő párizsi páneurópai konferencia előtt, úgyszólván ennek nagy zenekari nyitánya gyanánt. I Ez az egyezmény, amely még teljes szövegében nem vált ismertté, egy sereg államot foglalkoztat pro és contra. Ám inkább ellene vannak az egyezménynek. Franciaország, Olaszország és Csehszlovákia közös diplomáciai lépési 'tettek Bécsben Schobernél. Már most két eset lehetséges. Vagy belenyugodnak az érdekelt államok az egyezménybe, vagy nem nyugodnak bele. Ha az előbbi eset következik be, önmagától értetődően ki kell alakulnia még egy pár hasonló szempontú egyezménynek. Ha összefognak ellene, akkor súlyos természetű konfliktus lesz, mert Németország jól végiggondolta, amit cselekedett és elhatározásához ragaszkodni fog. Akármelyik oldalról nézzük is a kérdést, az egyezmény további hullámverése elkerülhetetlen. Az osztrák-német vámegyezmények rövid foglalata, hogy mind a két állam junius elsejéig ugyanazon szövegű vámtarifát fog alkalmazni, ami befelé a vámhatároknak lerontását, kifelé .pedig az egyazon vámstratégiát tételezi fel. Ăz egyezmény szerint lesznek ugyan közbeeső „átmeneti vámok“ is — amelyekről a cseh sajtó azt állítja, hogy csak szemszurásból kerültek oda ue — és mindkét állam a maga gazdasági önállóságát teljes mértékben fenntartja, jeléül annak, hogy itt csak vámegyezményről van szó, nem pedig közös vámterületről. _ Az egyezmény hangoztatja, hogy in nuce, dióhéjban a, Briand-féle páneurópai szövetséget akarja nyújtani és lehetővé tenni, hogy ehhez az egyezményhez a többi államok is csatlakozhassanak. Cseh hivatalos részről azonban gyanúperrel fogadják azt az érvelést, amely kis gazdasági kapcsolatokból nagyobbat akar csinálni, mert szerintük az ilyen elindulás ezer nehézségekkel találja magát szemben. A csehek és velük együtt a franciák azt hangoztatják, hogy Németország és Ausztriü a legnagyobb kedvezmények elvét, amelyet más tarifális engedmények ellenében más államoknak kényte lenek megadni, meg akarják kerülni azáltal, hogy vámunióba lépnek. „De egy vámunió vámokkal? Egy olyan vámunió, amely ezen unió egyes tagjainak megengedi, hogy önálló kereskedelmi szerződéseket kössenek? Mosd meg a bundámat, de úgy, hogy ne legyek nedves, ezt a cseh közmondást alkalmazzák itt a német ál- ,lamok, amikor egyik oldalon kibújnak a legna gyobb kedvezmény záradékából folyó kötelezettségek elől, hogy a másik oldalon a partnerekkel szemben mégis megtarthassák az önálló vámvédelmet“ — írja a Prager Presse, amely pillanatnyilag az összes támadók oldaláról leghangosabban fújja a fanfart. A cseh érvelés nyilvánvalóan sántít. Ha Németország és Ausztria azt állítják, hogy a legnagyobb kedvezményt semmiesetre sem fogják megsérteni, úgy miért aggódnak az érdekeit ál lamok, hogy mégis meg fogják sérteni ezt az elvet? Igaz a német, osztrák elhatározásban van valami olyan politikai és gazdasági momentum amely talán nyugtalaníthatja őket, annál az egyszerű fiknál fogva, mert a német-osztrák elNagyvárad egy napja: Kizárlak egy magyar tanácsosi a vármegyeházáról, inzultálták Kövér Gusztávot, a magyarnyelvű felszólalásokat nem vették jegyzőkönyvbe Terjed az anarchia Nagyváradon, ahova azért küldték ki Crisan minisztert, hogy rendet csináljon (Nagyvárad, március 23.) A nagyváradi botrányos hajsza, amit magyarok és magyar ügyek ellen indítottak, egyre borzalmasabb eseteket idéz fel. A rombolás, törés-zúzás után most egyének elleni életveszélyes támadásokat indítottak. Valahonnan fűtik ezt a terrorhajszát, ami olyan fényt vet a közállapotokra, hogy erre senki sem lehet büszke. Nagyváradon be akarják bizonyítani, hogy senkinek a személye és senkinek a vagyona n; ,.c,en biztonságban, mert a hatóságok nem tudjuk megakadályozni a rombolásokat és az uccai, egyének elleni támadásokat. Nagyváradon törvényenkivíili állapotok vannak és a terrorista támadások prédájaként ronthatnak rá emberekre és vállalatokra. Abban a terrorisztikus légkörben, ami Nagyváradon támadt, újabb felháborító eset történt: a bihari megyeházáról, tanácsülésről hazatérő magyar tanácstagokat támadtak meg, hogy egyik magyar tanácstagot leüssék. Crisan, a békekövet. Mint ismeretes, a nagyváradi magyarság tarthatatlanná vált helyzetéről a parlamentben is hangzott el interpelláció és vasárnap valóban Nagyváradra érkezett Crisan államtitkár, a biharmegyei nemzeti parasztpárt elnöke azzal a céllal, hogy a jobb viszonyt helyreállítsa. Azalatt azonban, amig Crisan Nagyváradon tartózkodik, olyan dolgok történtek, amelyek — ha a hatóságok nem járnak el teljes erély- lyel — a helyzetet még jobban elmérgesitik. Diákok az ülésteremben. Biharmegye nagytanácsa hétfő délelőtt kezdte meg tavaszi ülését, Roxin dr. elnök háromnegyed tizenegykor nyitotta meg az ülést. A gyűlés megnyitása előtt mintegy ötven főből álló diákság jelent meg az ülésteremben. — Tessék helyet foglalni a székeken — invitálta a diákokat Roxin elnök. A felvonulás kétségtelenül demonstrativ jellegű volt és feszült hangulatot teremtett. Megjelent a teremben Reu Illés rendőrkvesz- tor is, végighallgatta az ülést és nemsokára egy. szakasz rendőr is megérkezett. Az ülés megkezdése után Chirila főjegyző felolvasta a mult ülés jegyzőkönyvét, melyhez dr. Kövér Gusztáv szólt hozzá. Felolvasta múltkori felszólalását, amelyet nem vettek fel pontosan a jegyzőkönyvbe. A jegyzőkönyv szerint ő azt állította volna, hogy itt mindenki lop. Tiltakozik az ilyen beállítás ellen. Roxin elnök: A jegyzőkönyvhöz tessék hozzászólni. Kotzó Jenő dr. ugyancsak a jegyzőkönyvet és annak az általa kibocsátott körlevélre tett megjegyzéseit teszi szóvá. Hangoztatja, hogy a tanács nem foglalkozhatik politikával. (Folytatása a harmadik oldalon.) határozás a gazdasági megerősödés egy jele, már pedig a többi országoknak nem nagy érdeke, hogy Németország erősebb legyen. Németország nyilvánvalóan kaput tör Középeuró- pa felé és ha más dunai államokkal is hasonló egyezményt köt, úgy Németország fórban lesz a középeurópai piacra pályázó nyugati államokkal, Angliával, Franciaországgal, Olaszországgal és Csehszlovákiával szemben. Aki valamit előbb csinál meg, annak mindig több előnye van a profitra, mint a későbben utána baktatoknak. Igen, mondják a cseh lapok, egészen másképpen festett volna ez az egyezmény, ha kisállam kisállammal lép vámunióba. De kisállam egy nagy- állammal, mégpedig az európai kontinens gazdaságilag legerősebb államával köt vámházasságot, ez a parti mindenesetre gyanús, ennek bizonyára hátsó gondolata vaD. De vájjon a cseh felbuzdulás akkor is olyan elemi lett volna, ha mondjuk, Csehország lép vámunióra Németországgal, vagy Franciaországgal? Ennek az argumentumnak nyilvánvalóan el kell esnie, mert nem állhatja meg a helyét. Regionális egyezmények szükségességét éppen antantrészről hangoztatták folytonosan, belátva — noha ez lett volna a legideálisabb, — hogy egész Európának egy gazdasági egységbe való tömörítése a mai politikai és gazdasági széthúzások mellett lehetetlen. Az ügy politikai részéhez tartozik — argumentálnak ismételten ellenkező oldalon — hogy lévén a probléma európai jelentőségű, csak európai együttesen keresztül oldható meg, Tehát nem Bécsben, vagy Berlinben, hanem Géniben, vagy Párizsban a páneurópai előkészítő konferencián. Nos, az egész világ elragadtatással látná, ha a Párizsban összeülő tizenkét állam képviseletéből alakult organizációs bizottság tovább tudná építeni e regionális egyezményt és a pars pro toto helyett valóban kontinentális keretet nyújtana az elképzelésnek. Scho bér és Curtius nyilvánvalóan ezt is akarták, amikor beterjesztik a maguk tervezetüket, a párizsi konferencián, felszólítva a többi államokat, hogy most már ők is lépjenek akcióba. Amikor majd ezen a konferencián Coljin, volt holland pénzügyminiszter, aki reménytelenül vezette a legutóbbi genfi gazdasági konferenciát, el fogja mondani, hogy mi történt, illetve mi nem történt Genfben és minden kormányhoz S. O. S. kiáltást intéz, hogy végre cselekedjenek valamit, bizonyára imponáló látvány lesz, hogy nyomban utána két legyőzött állam igen is tanúbizonyságot tud adni arról az életerőről, amely a győztesekből hiányzik. A párizsi konferencia elé mindenesetre nagy érdeklődéssel kell néznünk. íme egy eset, amikor a nagy és kishatalmak gazdasági és erkölcsi nyomására Németország és Ausztria hasonlóképpen gazdasági és erkölcsi nyomással felelnek. Józan körültekintéssel nézve a helyzetet, a német-osztrák egyezmény jogi szempontból sebezhetetlennek látszik, viszont az ellenerőszaknak korszaka lejárt, még akkor is, ha ez a jog kosztümjeibe öltözködik. .
