Keleti Ujság, 1931. február (14. évfolyam, 24-48. szám)
1931-02-09 / 31. szám
XIV. SVF. 31. SZÁM. a a AZ ÖSSZES CIPOARAKA1 LESZÁLLÍT OYTHE? A „DERMATA“ CIPŐGYÁR meglepetés számba menő tavaszi árainak nívójára. 4 A „DERMATA“ UJ ARAI s (380) (550) (700) (800) 300 425 525 @25 FARKAS IGNATZ Cipőáruház CLUJ (Renner palota) uuiimmiDmunnaiaiMnnninninmmmniiiinmninüüim^::;;:: Stabilizálódott as állam rendetlen fizetéskiutalása Február elsején seni a nyugdíjasok, sem pedig a hivatalnokok nem kaptak fizetést — Az elkeseredett tisztviselői kar bankkölcsönökkel akar segíteni helyzetén (Kolozsvár, február 7.) Elmúlt február elseje is, a tisztviselői fizetések kiutalása ezúttal is elmaradt. Sem a hivatalnoki kar, sem a nyugdíjasok nem vehették kézhez jogos illetményeiket. Ezalkalommal azonban nemcsak az állami intézmények alkalmazottjai, hanem még a -posta-, telefonhoz beosztott tisztviselők sem kapták meg fizetésüket, noha eddig a posta volt az egyedüli intézmény, amely elsején pontosan fizetett. A pénzügyigazgatósághoz még nem érkezett meg a hitelkiutalás. Tulajdonképen ez a körülmény nem hoz semmi újat, hiszen jó néhány hónapja annak, hogy az állam nem tudja kellő időben teljesíteni fizetési kötelezettségeit. Az első eset alkalmával mindenki azt remélte, hogy csak ideiglenes pénzíolyósitási zavarokról van szó. Most azonban kiderült, hogy olyan helyzet alakult ki, amely nagyon szomorú fényt vet az állam fizető képességére. Nem most Írjuk meg először, hogy az ilyen helyzet milyen kedvezőtlen következményekkel jár, de minden egyes alkalommal kötelességünk a dolgokat az állam ügyeit intéző politikusok tudomására hozni, hogy jobb belátásra birjuk őket. A házbérösszegek kifizetése szünetel. A tej, kenyér és hús, egyszóval elsőosztályu fogyasztási cikkeket szintén nem vásárolhatnak. A kereskedő, iparos viszont, továbbá a termelő nincsen abban a helyzetben, hogy hitelezni tudjon. Ilyen körülmények között nemcsak maga az állam ássa alá tekintélyét az állampolgárok előtt, hanem a szerencsétlen családapa sem tud eleget tenni a legelemibb kötelezettségeinek. Itt nemcsak testi nélkülözésről van szó, hanem valóságos lelki tragédiát idéz elő az a körülmény, amikor a szülő annak a kis ártatlan gyermeknek nem helyezheti asztalára minden nap a pontos időben az ő megszokott meleg kávéját és este hiába akarják elaltatni hét órakor, mert a fahiány miatt a hidegben még éjfélkor is altatónótákat kell dúdolni. ' Minden nap tekintélyes számú tisztviselő és nyugdíjas keres fel, akik segítségért kiáltanak. Többen arról értesítettek, hogy amikor kezdetüket vették a fizetési zavarok, úgy oldották meg családi gazdasági válságukat, hogy bankból váltóra vettek fel annyi pénzt, ameny- nyire pillanatnyilag szükség volt. A váltóadós- ság kifizetésére viszont nem volt pénzük s a második hónap elején már bankhoz sem folyamodhattak. Figyelemreméltó még az a tény is, hogy amikor az újságíró a felelős állásban lévő politikustól kér információkat a helyzetre vonatkozólag, olyan kijelentéseket tesznek, amelyek a kormány tehetetlenségéről szóló verzióknak komoly alapul szolgálhatnak. Rendszerint a miniszter ilyen kijelentéseket tesz: — Kérem, legyenek nyugodtak, azonnal intézkedem. Sajnos, a panaszos állampolgár meg kell elégedjen az ígérettel, mert tovább nincs. Szinte naivság lenne azt remélni, hogy tényleg nem szenved késedelmet az a kormányintézkedés, amely azonnal likvidál egy ilyen életbevágó és egzisztenciákat veszélyeztető kérdést. A katasztrofális helyzetnek azonban sokkal érdekesebb inditó okai vannak, Az adófizetőn már a végkimerülés jeleit ismerhetjük fel, vagyis nem vált be a jelenlegi pénzügyi rendszer. Elismerjük és tudatában vagyunk annak, hogy, a gazdasági válság nem kizárólag helyi jelenség, hanem világviszonylatban is érezhető annak kedvezőtlen hatása, de egész jogosan feltehetjük a kérdést, vájjon melyik az a külállam, ahol a nyugdíjast és a tisztviselőt az éhenhalás veszedelme fenyegeti? A postatisztviselők február 10-én biztosan megkapják fizetésüket, de vájjon a nyugdíjasok ezrei és a tisztviselői kar mikor veszi kezéhez munkája ellenértékét? Abban az esetben, hogyha rövid idő alatt nem következik be az a gyors intézkedés, amely a rendetlen fizetés-kiutalások által teremtett helyzetet likvidálná, be fog következni az, amiről a jogfilozófia nem akar tudni: az állam csődje. —er. Ujabh hadijelentés a nagy károlyi Gauamt frontról... (Nagykároly, február 7.) A kálmándi isko- llehet a magyarérzelmü polgárokat a Gauamt laszéki választásoknál levitézlett Gauamt ma újból hallat magáról. Amilyen nagy volt a gaudium a népszámlálás után a „vezérkarban“, épolyan leeresztett orral járnak a Gauamt ágensei a kálmándi iskolaszéki választások után. A Mitteilungen főszerkesztője: Wiezer Hánzi líceumi tanár, napok óta szervező utón van, ami nyilván újabb aknamunkát jelent a magyarság ellen. Érdekes, ezek az emberek, dacára minden kudarcuknak, nem nyugosznak. Tiz év óta csak egyenetlenkedést szítanak a Nagykároly vidéki községek németnevü, de magyarérzelmü lakosai között. Mezőpetriből most áttették működési helyüket Kálmándra. Itt egy Schrek Márton nevű állásnélküli róm. kát. tanító „működik.“ Schrek ur napok óta aláírásokat gyűjt, a német imának a róm. kát. templomba való bevezetése céljából. Az aláirásgyüjtés bizony nehezen megy, mert a józanabb gondolkozásu „svábok“ is látják, hogy ez az újabb támadás alkalmas eszköz a viszály-szitásra és ezzel sem berkeibe terelni. Nem érdektelen még a Gauamt mentalitására megemlíteni a sváb iroda hol megjelenő, hol meg nem jelenő hivatalos lapjának etnikai okoskodását. Egy legutóbb megjelent számban ezt írják a sváb vezetők: — A telién nem lehet kecske, a sváb tehát (ebből következik) nem válhatik magyarrá... Csak a Mitteilungen tudhatja, hogy miért hasonlíthatja a svábokat éppen a tehénhez. Egyesek szerint azért, mert jól tejel a sváb propaganda. De nekünk ez nem is fontos! A fontos az, hogy a Mitteilungen szerint magyarrá (tehát csakis magyarrá!) nem válhatik sváb. Talán éppen ezért nem lehetett még sohasem hallani, hogy a Mitteilungen akár egyetlen el- románosodott svábot visszakövótelt volna a románoktól. Ellenkezőleg: az elroinánosodott svábokat teljes lelki nyugalommal hagyta ott, ahol vannak és lelkiismeretét nem bántja az általa olyan kitűnőnek talált származási elvből folyó kötelezettsége sem
