Keleti Ujság, 1931. február (14. évfolyam, 24-48. szám)

1931-02-09 / 31. szám

TAX A POWTAU. FU- 3TTA Dí r-TKERAB No. 24256—927.

Claf-Ko!oxsvir, 1931 február 9» Hétfő

DAFí V. »1

JOiOi aíETEÜ BELfÖLDÖK:

1 Írére 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 300 lei ' egy hóra 100 lej. Jl

Ára 6 lej.

ORSZÁGOS MAGYARPARTI LAP Bíerkssztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (főtér) 4 Telefon: 5-08. 8 04.

XIV» évSoiyatn 31«! k szára

ÜLÖFIZETSS MAGYA&OESZAGON:

1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedén! 15 pengő.

Egyes szára ára 20 fillér.

Súlyos és komoly következtetést vonnak le politikai körökben abbt a Jb’rböl, mely szerint a francia Pays de Las tukeérdekeltség képviselőit, kik Bukarestben a tárgyalásokat folytatták,

táviratilag hazahívták Párizsba.

Sokan a kölesön ügyére igen kedvezőtlen jelenségnek tekintik a franciák gyors elutazását. Viszont a kormány Popovici pénzügyminisztertől bizakodva várja Párizsból a híreket. Párizsi iúrek szerint a román kölcsön iránt érdeklődni kezd az amerikai tőke. Popovici miniszter tegnap tárgyalt Moraisval, a Francia Bank kormányzójával.

A sváb gazdák lefoglalt cséplőgépei.

A szenátus ülésén Costachescu beterjeszti a Lengyelországgal és Németországgal ideiglenes kereskedelmi szerződések ratifikáló javaslatait.

A kamarában Vidrascu többségi kéri a föld- mivelésügyi minisztert, hogy az agronomoktól vegyék vissza azokat az állami földeket, amelyeket mintagazdaságok létesítése eimen bocsátottak rendelkezésre, mert ezek nem teljesítették vállalt kötelezettségüket.

Potárca íöldmivelésügyi alminiszter közli, hogy már intézkedett ilyen irányban.

Negura liberális az ellen szólal fel, hogy Teianu Constantin, akit tegnap képviselőnek proklamált a kamara, továbbra is betölti a pénzügyi államtitkári állást, tehát adminisztrátiv funkciót végez.

Megszavazták az adótörvényeket.

Mirescu szociálista elpanaszolja, hogy a munkanélküliség problémájáról szóló interpelA kölcsön párizsi híreitől

függ a kormány helyzete

A koncentrációs terv ellen állást foglalnak a pártok Hirtelen visszahívták Párizsba a francia tőkeérdekeltség képviselőit — A kamara megszavazta az uj adótörvényt

(Bukarest, február 7.) A kormány közeli lemondásáról írnak egyes bukaresti lapok, azonban minden konkrétum nélkül. A Curentn! írja, hogy a kormány parasztpárti tagjai akarják beadni lemondásukat, csak kedvező alkatomra várnak, amikor a lemondással tüntető visszavonulást rendezhetnek egy népszerűségi retablirozás számára. A lapok azt találgatják, hogy mi következik az esetben, ha lemond a kormány? Presan tábornagynak tábornok-kormányát emlegetik, aminek tervével szemben azonban a pártok állást foglalnának, ha a terv

Mi leh^t a válsághírek oka ?

Az agronomok „mintagazdaságai

komolynak látszana. Kormánykörökben cáfolják ezeket a hireket.

Ha lemond a kormány.

Az Adevernl és Lupta azt Írják, hogy feltétlenül koncentrációs kormány jön Presan elnökletével. Ami a liberális párt magatartását illeti, a Lupta szerint hozzájárulnak a koncentrációs kormányhoz, azonban a párt máris igen komoly akciót indít, hogy a koncentrációs kormány után liberális páríkormány következzék. A pártkongresszus is ilyen irányban fog határozni.

Muth Gáspár ismételten kérdezi a pénzügyminisztert, hajlandó-e intézkedni abban as irányban, hogy a kincstár ne árvereztesse el azoknak a parasztoknak a cséplőgépeit, akik nem tudják adótartozásaikat idejében rendezni.

Traian Bratu elnök felolvassa Popovici pénzügyminiszter Írásbeli válaszát, amely szerint a pénzügyminisztérium már intézkedett is ebben az értelemben.

Zipstein besszarábiai szenátor kéri a kormányt, foganatosítson sürgős intézkedéseket a besszarábiai földmivelők érdekében, akiknek helyzete valósággal kétségbeejtő. Rámutat arra, hogy az őszi vetések mélyen a tavalyin alul maradtak és kevés kilátás van arra, hogy tavasz- szal a helyzet javulni fog.

A szenátus ezután különböző katonai javaslatokat tárgyalt a szekciókban.

«4

lációját nem tudja megtartani, mert az általa kért iratokat a mai napig sem bocsátotta rendelkezésére.

A kamara ezután ratifikálja a Lengyel- és Németországgal kötött ideiglenes kereskedelmi konvenciókat, majd megkezdik az egyenes adókról szóló törvény módosító javaslatának tárgyalását. A javaslatot Teianu módosító indítványával 106 szavazattal 6 ellenében elfogadták.

Ezután áttér a Ház annak a javaslatnak a tárgyalására, mely szerint az állam 100 hektárnyi területet vesz át Gr. Filipescunak egyik birtokából.

D. R. Ibaniiescn kéri a javaslat megszavazását, miután az ár nem magas, a terület viszont legelő céljaira kiválóan alkalmas.

Mi lesz?-'

Hogy akut kormányválság napjaiban élünk, az immár kétségtelen. Nyilvánvaló,.hogy a nemzeti parasztpárt kormánya nemcsak lefelé bukott meg, nemcsak a tömegek,előttveszítette el majdnem szássszázalékösai vyppszejpüségót, hanem felfelé sem rendelkezik a~kormányzáshoz szükséges királyi bizalom minimális mértékével. Mi tartja tehát mégis a hatalom polcán Mi- ronescu kormányát! Pár héttel ezelőtt azt irtuk és a helyzet lényegében azóta sem változott, hogy a tehetetlenség törvénye. Melyik párt jő hét a nemzeti parasztpárt után, amely pedig a helyzeti energiának szinte patentirozott erőit biztosította magának, amikor az egész ország rokonszenve, de a legjelentékenyebb kormányképes hatalmi csoport, a liberális párt nyílt ellenzése mellett restaurálta a trón legális várományosát. Emberi számítás szerint — a seb sokkal frissebb még, semhogy meg lehetne feledkezni róla — tisztán liberális kormány nem veheti át a Mironeecu-kormány örökét, a többi pártok pedig sokkal gyökértelenebbek, semhogy a mai politikai és gazdasági káoszban konszolidációs feladatra alkalmasak lennének. Akármerre nézünk tehát, nyomait sem látjuk a valamennyire is megnyugtató kibontakozás utjának.

A legtermészetesebb megoldás természetesen a kormánvpárt életének meghosszabbítása volna. Ez járna a legkevesebb megrázkódtatással s a királynak sem jutna eszébe kormányválságot felidézni, ha az ország kétségbeejtő helyzete nem figyelmeztetné arra, hogy a nemzeti parasztpárt uralmának minden egyes újabb napja csak súlyosbítja a bajokat s egyre reménytelenebbé teszi a kibontakozást.

Világosan látjuk, hogy amig az uralkodó minden erejével a kielégítő megoldást keresi, addig a kormány azt igyekszik bebizonyítani, hogy ura a helyzetnek és minden eszközt megragad arra, hogy igazolja a maga nélkülözhetetlenségét. A jelszó, amelyet divatossá tett: a költségvetés egyensúlyban hozása. Ennek az elvnek dokumentálásaképpen vezette be az áldozati adót, amely hitünk szerint harakiri volt, mert ezzel még a hivatalos apparátus támogató készségét is elvesztette. Ezt a kormány éppen olyan jól tudja, mint mi, de úgy látszik, céljául azt tűzte ki. hogy a hurt a végletekig fogja fe- szitni és a külsőleg legalább reálisnak látszó költségvetés oltárán a további áldozatoknak egész sorozatát szervírozza. Tönkretette a tisztviselői kar egzisztenciáját, most pedig, úgy lát-, szik, kiterjeszti a katasztrófapolitikát az amúgy is lejtőre jutott gazdasági élet egész vonalára. Ezt bizonyítja legalább az a meglepetésszerűen beterjesztett és keresztül is hajtott törvény, amely a vagyondézsmát vezeti be és a leszegó- nyedett román gazdaságtól az állam kasszája számára lecsípi a részvénytársaságok alaptőké jének három százalékát.

Nem tudjuk ennek a politikának más magyarázatát adni, mint az „utánam az özönvíz!“ jelszavát. A kormány érzi, hogy bukása feltartóztathatatlan, tehát egy utolsó gesztussal még tragikusabbá teszi az ország helyzetét, még nehezebbé terhes örökségét. Recseg-ropog a köz- gazdasági élet Potemkin épülete, de a nemzeti parasztpárt úgy látszik, azt az álláspontot vallja. hadd recsegjen, hadd ropogjon, hadd féljenek attól, hogy bukása után még a keretek is széteshetnek.

Azt mondják, hogy jön a tábornok-kormány, mert a politikai pártok kiélték magukat. De vájjon kecsegtet-e valamelyes reménnyel az úgynevezett személyiségek kormánya, amely felborítaná ugyan a politikai váltógazdaság megszokott rendjét, de a maga nyers, a diktatúrától csak nüanszokban különböző kormányzási eszközeivel a válságnak még további elmérgesedését ígéri, amellett, hogy figyelmen kívül hagyná \z eddigi kormányzó politikai csoportok helyzetismeretét és nem megvetendő tapasztalati tudását.

Mi, akik eddig sem szólhattunk bele az ország sorsának intézésébe, soha meg sem kérdeztek, ezúttal is csak a diagnózis megállapítására szorítkozhatunk. Látjuk mi is a fenyegető válságot, amely tovább nem leplezhető. Az az elégtételünk azonban megvan, hogy hosszú évek óta rámutattunk azokra a baklövésekre . amelyek idáig juttatták az országot, de sajnos, bennünket is, A könnyelműen elherdált milliárdok, a

tisztviselői kar létszámának meggondolatlan fokozása, (ezért kellett most a hamisított szérum, az áldozati adó), a külföldi hitel eljátszása, a kisebbségek munkájának gyűlölködő szellemből táplálkozó és észszerütlen félredobása: mindezek most bosszulják meg magukat. Eljutottunk a mélypontig, amikor senki sem tudja, mi lesz és mindenki mélységes aggodalommal néz a jövő elé. Mi lesz! Kérdezzük ismét, de nemcsak mi kérdezzük, akik súlyos aggodalmaink beteljesedését látjuk, hanem azok is, akik mindezt felidézték és most megrettenve néznek országromboló munkájuk következményére,