Keleti Ujság, 1931. február (14. évfolyam, 24-48. szám)

1931-02-08 / 30. szám

ra XIV. ÉVV. 30. SZJSt. Ragţardngn szeparatista mozgat mat lepleztek le Berlinben A Rajna-vidéket és Pfalzot el akarták szakítani a német birodalomtól 1 Hogyha francia dol­gokat akar vásárolni, főj jön és válassza ki a LYONI sf miníavdsüron. (Berlin, Iebrnár 6.) A német birodalmi rendőrség nagyarányú szeparatista mozgalom­nak jött nyomára s ezzel kapcsolatban szenzációs politikai jellegű letartóztatások történtek. A letartóztatottak a vizsgálat adatai szerint, hivatalos francia körökkel állottak összekötte­tésben és az volt a tervük, hogy a Rajnavidéket és a Pfalzot elszakítsák a német birodalom­tól- A mozgalom székhelye Metz volt, innen látták el a hazaárulókat nyomtatványokkal és pénzzel. Állítólag a szeparatisták megegyezésre léptek a német kommunistákkal is abban az irányban, hogy egymás akcióit kölcsönösen segítsék. A német birodalom vezető körei han­goztatják, hogy a megbízókat a francia kormány tagjai között kell keresni. A letartózta­tottak ellen hazaárulás cimén indult eljárás. Mussolini ellen merényletet akart elkövetni egy olasz anarchista A technika, divat és iparművészet legújabb alkotásai. — Mezőgazdasági gépek hete. 193 i március 2-től 15-ig. 5000-nél több kiállító a legkülönbözőbb cikkekben. Divat és ruházati ipar. — Müipari bútor. — Dísz­tárgyak. — Élelmicikkek, automobilok, biciklik. — Utazási és elszállásolási, valamint a mintavásári kiállításra való belépési könnyebbségek. Kérje a „Vevők Kalauzát“ (megjelent 15 nyelven) a FOIRE DE LYON ........... Rue Menestrier Lyon (francé). SS! ESfofsatásaixoi* lelőtt egy detektawet, kettőt súlyosan megsebesít tett, majd maga ellen farditotta a fegyvert — Lakásán két pokolgépet találtak RÁDIÓ Eeletenrépai időszámítás. (Róma, február 6.) Az olasz rendőrség több napi megfigyelés után Róma egyik előkelő szállodájában letartóztatott egy szardiniai szár mazásu Schirru nevű anarchistát, aki állitólag Mussolini ellen akart merényletet elkövetni. Az anarchista egy magyar táncosnő társaságá­ban volt. A táncosnő nevét egyelőre titkolják a hatóságok. Schirru még 1921-ben vándorolt ki Sardi- niából Délamerikába. Egyáltalában nem titkol­ta, hogy anarchistaórzelmü és Sardiniát is az ottani rendőrség megfigyelése miatt hagyta el. Nemrégiben az olasz rendőrség tudomást szer­zett arról, hogy Schirru visszatért és hogy Ró­mában tartózkodik. Több napi megfigyelés után detektívek jelentek meg a szobájában és le akarták tartóztatni. Amikor a zsebeit igyekez­tek átkutatni, Schirru revolvert rántott elő és lövöldözni kezdett. Az egyik detektívet agyonlőtte a másik kettőt megsebesítette, majd maga ellen fordította a fegyvert. Súlyos sérüléssel szállították be a kórházba, ahol magához tért, de terveiről egyetlen szót sem hajlandó mondani. Azonnal letartóztatták a kíséretében levő táncosnőt is, aki tagadja, hogy bármilyen része is lenne az anarchista terveiben. Két nappal a letartóztatás előtt ismerkedett meg Schirruval az egyik római kabaréban és hozzácsatlakozott, mert az anarchistának sok pénze volt. A szállodai lakást a legapróbb részletekig átkutatták és ez alkalommal ott két revolvert és két pokolgépet találtak. A rendőrségen a pokolgépeket felrobbantották. A szakértők megállapították, hogy azok kitűnő szerkezetűek voltak, pontosan működtek és nagyhatású robbanó anyaggal voltak megtöltve, úgy, hogy robbanásuk nagy pusztítást vitt vol­na véghez. A nyomozás a legnagyobb eréllyel folyik. Újabb jelentések szerint azzal vonta magára az anarchista a rendőrség figyelmét, hogy költ­séges életmódot folytatott. A nyomozó hatósá­gok kétségtelennek tartják, hogy bizonyos kül­földi szervezetek látták el pénzzel abból a célból, hogy anyagi gondoktól mentesen hajthasson végre Olaszországban merényleteket és terror- cselekményeket. A kíséretében volt magyar ar­tistanőt szabadon engedték, miután beigazolást nyert, hogy semmi köze nincsen az anarchista terveihez. Vasárnap, február S. BUDAPEST. 11: Katolikus Istentisztelet. 12.15.* Evangélikus istentisztelet, utána az Operaház zeneka-, rának hangversenye. 15: Gramofonhangverseny. 16: A Rádió Elet gyermekjátszó órája. 16.30: A földmivelés- ügyi minisztérium rádióelőadás sorozata. 17: Rádió Sza­bad Egyetem. 18.10: Előadás a debreceni kollégiumból, 19.30: Szentiványi Kálmán konferánsza. 20: Cigányzene- kar. 20.30: Operaközvetítés (Gounod: Faust). Az egy felvon, után sporteredmények, utána jazz-zenekar, BECS. 11.45: Jéghokki mérkőzés helyszíni közvetítése, 12.05: Szimfónikuszenekar. 14.05: Citerahangverseny, 14.30: Haydn-hangverseny. 15.35: Rádiózenekar. 18.30: Kamarazene. 20.50: Rádió-kvártett. 21.25: Strauss- hangverseny. 23.40: Bécsi zene. BERLIN. 16.50: Zon­goraverseny. 17.15: Molnár Ferenc: Liliom c. színmüve, 19: Vendéglői zene. 21: Zenekari hangverseny. 23: Hí­rek, majd tánczene. BUKAREST. 11.45: Karének. 12: Házi zenekar. 13: Gramofonzene. 17: Könnyű- és román zene. 18.30: Dinicu-zenekar. 20: Gramofonzene. 21: Ro­mán zene. 21.45: Ének. 22.15: Házi zenekar. KATTO- WITZ. 17.45: Gramofonzene. 18.45: Könnyűzene. 23.15: Hangverseny. 24: Tánczene. LIPCSE. 16.45: Gramofon­zene. 18.30: Katonazene. 23.45: Citerahangverseny. MI­LANO. 16.15: Zenekari verseny. 20.30: Könnyűzene. 22: Operaelőadás. Hibán a halhatatlanság felé — Michelangelo a Medici-házban — Drta: % íBntien jRustin (8) Angolból fordította: Kristóf Sarolta Amikor a kar a második refraint is befe­jezte, a szép, ifjú gondolkozó Pico della Miran- dola az ünnepadóra mosolygott. — Csinos dal, patrónusom, csakhogy nem talál a mai éjszakához. Isteni Mesterünk nem igy énekli meg a szerelmet. A Magnificent visszamosolygott. — Igazad van ó, csodálatra méltó hercege a filozófiának. Valóban nem igy tanítja Plátó a szerelmet. Hallgass csak, egy régóta elhanya­golt Múzsához szállók: Újra felkapta a lantot, újra felhangolta, ez­úttal komoly muzsikához illően, könnyedén, mintha most jutna eszébe, igy énekelt: „What then is Love? Is’t but the flitting bliss Of lip on lip’s delight? Of eyes in eyes made bright? Of bodies plasped tight? Of sighs born of the kiss? Is that then Love? That is not Love! Love knows Eternity And seeks it in thy soul! My spirit knows its goal, At one with time, one whole Lost in God’s unity — Ah, that is Lowe!“ (Mi hát a szerelem? A futó gyönyöre annak, hogy ajkad ajakán csügg, hogy szemed szemébe kapcsolódik, hogy testetek összefonódik, hogy csókjaitok nyomán álmok és vágyak születnek! Ez a szerelem? — Ez nem szerelem! A szerelem ismeri az Örökkévalóságot és a lelkedben keresi azt! Lelked üres szerelem nélkül, de amint meg­teltél Azzal, egy vagy az Isten egységével tér­ben és időben. Ez a szerelem!) Mikor letette a lantot, elragadtatva tapsol­tak, rámosolyogtak és mosolyogtak a szépsé­ges Angiolára is, aki valószínű nem értette ezt a dalt és az előbbi canzonetta jobban tetszett neki. — Valóban uram, — mondá Poliziano, — ez a szerelem! Mesterünk, Plátó is épp igy éne­kelt volna! Lucrezia Pico della Mirandolahoz fordult. — Te is, Messer Giovanni, te is igy értelme­zed az igazi szerelmet? — kérdezte lágyan. Szürke, komoly szemei egy pillanatra a lá­nyéba kapcsolódtak. — Most sem bánt engem a szerelem, Ma­donna, — felelte. — Mintahogy Savonarola pró- fétálja, úgy érzem ón is, hogy közeledik a világ vége. Magasabb dolgokkal törődik lelkem, mint az ilyen hiábavalóságokkal. A leány elfordult tőle, ajkába harapott, az­tán Michelangelora mosolygott. — És te, Michelozzóm, te igy értelmezed-e az igazi szerelmet? A fiyi dadogott, belepirult a gyönyörbe, hi­szen reá, éppen reá mosolygott a lány. Lelke legmélyéből fakadó őszinteséggel válaszolt. — így, Madonna, éppen igy értelmezem én is az igazi szerelmet. A leány megint mosolygott, egy kiesit szo­morúan. — Pedig alig fogod azt igy megtalálni ezen a világon Michelozzóm. A mai szerelmesek sze­relme csak egy napig tart, azok pedig, akiket ,mi szeretünk, nem akarnak minket szeretni. Tuttavia. — Most már kötekedően mosolygott. — Csakhogy neked is meg kell előbb tanulnod, hogy a hölgyeknek adott szavadat mindig meg kell tartanod. Mert én még mindig nem láttam azt a gyönyörűséges szép müvet, amelyet pedig te megígértél nekem. Megint dadogott, kamasz ügyetlenséggel, Hogyan mondhatná el Neki sok gyötrődését azért, hogy valami Hozzá méltót alkosson! Ho­gyan beszélhetne Neki arról a rengeteg viasz­mintáról, melyeket lázasan készített el, hogy aztán kétségbeesetten dobja el ismét?! Hiszen úgyis mindegy. Hozzá méltót alkotni úgy sem tud. Vagy arról a sok márványtöredékekről, melyet a Medicí-kerthől csent el, hogy titokban szobájában, lázasan égő szenvedéllyel faragja és aztán meglássa, hogy minden hiába.?! Újra, meg újra hitte, hogy végre elérkezett a pillanat, melyben a keze alatt levő márvány felveszi tökéletes formáját és — mindig rettenetesen meghiúsult lelkében ez az örökké égő gondolat. Senki sem tudta oly jól és pontosan lerajzolni a régi mesterek müveit, mint amilyen jól és pontosan mintázta le ő a Medici-kertben levő antik szobrokat. A márvány biztos és gyors vésésében senki sem tudta őt fölülmúlni, hiszeii ő az anyatejjel szívta azt magába és gyermek­korát a settignanoi bányász nép közt töltötte. Óriási és fenséges miivészálmai voltak, melyek megzokogtatták lelkét. De még nem volt az a mindent legyőző, hatalmas, tökéletes művész, akinek ő sajátmagát megálmodta. A benemteljesedettség nyomorult érzésével, de azért hevesen szólott. — Madonnám, ez a mü meglesz és egész biz­tosan méltó lesz Hozzád! Csak egy kicsit légy még türelemmel! A leány nevetett, még mindig kötekedett. Hiszen a fiú csak az előbb is éreztette vele saját szépségének hatalmát. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom