Keleti Ujság, 1931. február (14. évfolyam, 24-48. szám)
1931-02-08 / 30. szám
X{V. ÉVF. 30. SZÁM. m (Parlamenti tudósításunk eleje az 1-ső oldalon) S. Milyen intézkedéseket remélhet az ország a rengeteg közteher, adó, taxa, járulék csökkentése terén. G. Hajlandó-e a kormány az olcsóbbodás és a forgalom fellendítése kedvéért revízió alá venni a vasúti tarifát s végül egyáltalában milyen törvényhozási intézkedéseket készit elő a mezőgazdaság, kereskedelem és ipar megmentése, a borzalmas munkanélküliség enyhítése és az általános olcsóbbodás érdekében? Wilier József a népszámlálásról Wilier József képviselő mondotta el hatalmas interpellációját, amelyben azokat a sérelmeket so"olta fel, amik a népszámlálás során történtek. A következőket mondotta: — A népszámlálási törvény tárgyalása alkalmával Raducanu akkori közmunkaügyi miniszter ur, felszólalásomra válaszolva, ünnepélyesen kijelentette, hogy az összeíráskor mindenki szabadon teheti meg bevallását és nem fog többé megismétlődni az az eset, hogy a polgárokat vallomásukért üldözzék. Laár Ferenc: Jóhiszemüek voltunk, hittünk a szép szavaknak. Megváltoztatták a vallomásokat. Wilier József: Nagy sajnálatomra értesítenem kell a tisztelt kormányt, hogy a nép- számlálást végrehajtó közegek nem tették magukévá a törvényben és a végrehajtási rendeletben hangoztatott elveket. A magyarlakta vidékeken alkalmazott urak nagy része, mondhatnám legnagyobb része, szabálytalanul, önkényesen végezte munkáját. Ezek között az urak között voltak olyanok, akik megelégedtek az erkölcsi terror különböző nemeinek alkalmazásúval, de akadtak, akik egészen egyszerűen fittyet hánytak a vallomásokra, vagy mert előre tetszésszerinti adatokat vettek fel, vagy pedig utólag módosították az irni tudó felek bejegyzéseit. Távol áll tőlem, hogy a hozzám beérkezett adathalmaz egész anyagának ismertetésével visszaéljek a képviselő urak türelmével és ha mégis felsorolok egy pár jellemző esetet, úgy ezt felszólalásom komoly volta miatt teszem, másfelől pedig azért, mert vannak panaszok, amelyek a tisztelt kormány sürgős közbelépésével még orvosolhatók lennének. (Nagy zaj. Hangok: Halljuk, halljuk!) Dühöngött a névelemzés — Az ország különböző vidékeiről jöttek panaszok, hogy a biztos urak közönséges ceruzát használtak és a bevallási iveket nem íratták alá a felekkel, de volt arra is eset bőven, hogy üres iveket írattak alá és utólag töltötték ki azokat. A névelemzés annyit panaszolt eljárása, amely a szabad bevallásnak egyenes arculcsa- pása, az egész vonalon dühöngött. Nemcsak az történt, szinte országszerte, hogy a nem magyaros hangzású nevek viselőit nem fogadták el magyaroknak, hanem régi magyar neveket erőszakosan roma- nositottak. Különösen Háromszéken forgatták ki a Keresztes, Szőcs, Gyiirki, Mátyás, Kádár neveket, s tettek helyükbe Cherestesiut, Suciut, Giucit, Mátéit és Cadariut. Főleg Boteil Trifan és Stie- nac biztos urak vitézkedtek ilyen irányban. Különösen az utóbbi minden megkérdezés nélkül intézte el a polgárok nemzetiségét. Az azonban már a humor határán van, hogy Aradon egy Berey Mór urat Berlea Martinnak vet tek fel. Laár Ferenc: Nagyon jellemző eset, igy lesz a Mórból Martin. Az adatok áradatából. Wilier József: Temes-Torontál megyében egy Savulescu nevű biztos nemcsak erőszakoskodott az ivek kitöltésénél, hanem a bemondás igazolására felmutatott okmányokat össze is tépte. Vulpe inspektor ur pedig, ha valakinek a vallomása nem tetszett neki, a nyakára küldötte Fuchs biztost, hogy vizsgálja meg, nem tévedett-e az illető a bemondásnál? Ghiroda községhez tartozó telepen, ahol többnyire csak magyarok laknak, egyáltalában nem volt összeíró biztos és a magyarlakta uccákat és vidékeket másutt is szivesen kifelejtették. A legsúlyosabb visszaéléseket Szilágy és Szatniármegyékből jelentik. A Magyar névből Madgearnt csinálnak. Wilier József: A községeket nyilt utasítással látták el a közigazgatási hatóságok és a jegyzők azután annyira túlbuzgók voltak, hogy egy Braun Sándor nevű jegyző ur például még Magyar Bálint plébánost sem volt hajlandó magyarnak elfogadni. De különösen a nagykárolyi járási főszolgabíró ur kardoskodott az utasítások kiadása körül. Ö látta el utasítással a járásba és a városba kiküldött biztosokat. Az ő utasításai nyomán az egész vonalon terrorizálták a lakósságot, jegyzőkönyvezést, bírságokat helyezve kilátásba, úgy, hogy az amúgy is nyomorúságos helyzetben levő nép sok esetben engedett a közegek erőszakoskodásainak. Ezren és ezren vannak azon a vidéken, akik magyarnak vallják magukat, de a terrornak mégis engedtek. Serban képviselő, kolozsvári gazdasági akadémiai rektor: önök hogy ggináltak 1910-ben népszámlálást? Nem azt a nyelvet vették-e alapul, amit a polgárok a legszívesebben beszélnek? Wilier József: Annak a népszámlálásnak az anyanyelv volt az alapja. Coroianu közbe akar szólni, de az elnök rászól. WAller, József: Konstatálom, hogy Coroianuj képviselő urat az elnök ur a kamara presztízse érdekében intette le. Pop Cicío elnök: Kissé hosszú a képviselő ur interpellációja, most sürgősebb dolgunk van. Mi védjük a kormányt és a törvényt. Wilier József: Azért hosszú bizonyosan, mert kellemetlen. Még a Magyar Párt vezető embereit is zaklatták magyarságuk bevallásáért. A logesinosabb történet azonban Szőke Mihály ér- mihályfalvi plébánossal esett meg. A plébános igy oktatta ki híveit; Hallottátok a miniszter ur bölcs kijelentését a parlamentben és olvastátok a végrehajtási utasítás emberséges intézkedéseit. Most már szabadon hallgathat mindenki lelkiismeretére és a tiszta igazságot vallhatja be, mert megvéd titeket a kormány tekintélye. Ezekért a szavakért lazítás cimén eljárás indult meg a pap ellen. Jósika János báró: Mert a miniszter szavait idalon. Tiz íejes adományával mindenki megmenthet egy napra egy kolozsvári szegényt az éhezéstől ismételte. A miniszter ur ellen nem indult meg eljárás? (Nagy zaj). Coroianu: Ne túlozzon Wilier képviselő ur. Wilier József: ön is megszavazta a törvényt. Már akkor megállapítottuk egyhangúan, hogy csak a lelkiismereti szabadság lehet irányadó. Ezt önnek akkor kellett volna kifogásolnia. Amikor felhozom a sérelmeket, akkor tulajdonképpen a törvényt védem. Raducanu miniszter (halkan): ügy van. Inkvizíció Kolozsváron. Wilier József: Szükségesnek tartom kijelenteni, hogy kész vagyok a részletes adatokat rendelkezésre bocsátani az illető miniszter urnák, mert nem szokásom általánosságban vádaskodni és alkalmat akarok adni összes állításaim ellenőrzésére. Végül föl kell hívnom a miniszter ur figyelmét a sziikebb hazájában, Kolozsváron folyó népszámlálási üzelmekre. Itt sorra hívják fel a polgárokat magánkihallgatásra és különböző módokon iparkodnak őket rábirni, hogy vallomásaikat megváltoztassák. Ez a legsúlyosabb törvénytelenség és mivel még egyre tart, kérem a miniszter urat, hogy a kolozsvári inkvizíciót azonnal szüntesse meg, Hegedűs Sándor: Ami ott történik, as túlmegy a paródia határain is. Wilier József: Az elmondottakból, amelyekért vállalom a teljes felelősséget, kiviláglik, hogy a szép elvek alapján összeállított végrehajtási utasítás minden jó szándéka hajótörést szenvedett az összeiró közegek értelmetlen és kisebbségellenes magatartásán. Az ország óriási pénzáldozattal csinálta meg a népszámlálást s éppen azt nem kapta meg, amire vágyott: tárgyilagos helyzetképet. Nem elégszem meg tehát annak hangsúlyozásával, hogy az ilyen furcsa módon végrehajtott nép- számlálás adatait helyteleneknek és megbízhatatlanoknak minősítsem, hanom kérem, hogy legalább azokon a vidékeken, amelyeken a legtöbb visszaélés derült ki, újabb összeírást rendeljenek el. Ezt a magyar kisebbség és a kormány jól felfogott érdeke egyaránt megköveteli, mert az üdvös rendelet és a csapnivaló végrehajtás közt mutatkozó feltűnő diszparitás, vagy az üdvös rendelet színlelt voltára, vagy a kormány tekintélyének teljes hiányára vall. Nagy taps a magyarpárti és az ellenzéki ol(Kolozsvár, február 6.) Régebb is volt munkanélküliség, nyomor, szegénység, de olyan fenyegető arányokban még sohasem bontakozott ki, mint ezen a télen. Ma már a koldus is munkanélküli, mert órák hosszú során át hiába nyújtja kéregetésre reszkető kezét. Azok, akik valamikor könnyű szívvel adhattak, ma már szintén mások jószívűségére szorulnak. Nem elég régi szokás szerint jótékonyáéin bálák jövedelmét adni oda a szegényeknek, nagy, a társadalom minden rétegét megmozdító akcióra van szükség, amely a segítés módjait hozzáala- kitja a megváltozott körülményekhez. Ebből az elvből kiindulva hívta össze Velits Zoltánná a kolozsvári magyar nőegyletek, a római katholi- kus, református, lutheránus és unitárius nőszövetségek, valamint az Árvaleány Nevelő Otthon, az Anya- és Csecsemővédő Egyesület, az egyházak és a magyar sajtó képviselőit, hogy kifejtse előttük a maga valóban nagyszivü és praktikus elgondolását a kolozsvári szegényügy lehető megoldására. A római kathoíikus nővédelmi hivatal helyiségében megtartott gyűlésen Boross György dr. unitárius püspök, br. Huszár Pálné, Inezédy Jocksman Ödön dr. a Magyar Párt ügyvezető alelnökén kivül a társadalom számos reprezentánsa vett részt. Velits Zoltánná kimerítő programot adott arra nézve, hogyan lehetne a társadalom segi- lőkészségét az ügy szolgálatába állítani. Elképzelése szerint Kolozsvár szegény negyédeiben népkonyhákat állítanának fel, amire kitűnő példa a kathoíikus nőszövetség funkcionáló népkonyhája. Ez a népkonyha máris jelentős számú szegény élelmezését látja el kifogástalanul. A kolozsvári iparosok és kereskedők természetbeni adományokkal segítették a mozgalmat, adományok is befolytak, azonban amint elengedhetetlenül szükséges a népkonyhák számának szaporítása, épp úgy fontos az is, hogy a közönség szélesebb rétegeit sikerüljön megnyerni az eszmének. Tudja azt, hogy ezidöszerint nagyobb összegeket hiába kérnének a közönségtől, amelyet amúgy is rengeteg baj szorongat, éppen ezért a cél az, ha keveset is, de lehetőleg mindenki adjon. Tiz lejes adomány már elegendő egy nélkülöző ember ebédjére. Ha mindenki azzal a gondolattal adja oda a népkonyha akciónak a maga 10 lejét, hogy egy nyomorult embertársát egy napra megmentette az éhezéstől, akkor már teljesítette is kötelességét. Ha negyvenezer ember ajánlja fel a maga tiz lejét — ha ez is nehezére esik, ennél még kisebb összeget is — erre az évre megoldottnak tekinthető Kolozsvár segélyügye. A nagyhatású előterjesztéshez Boross György dr., Inezédy Jocksman Ödön dr., Cseh Sándor és mások szólaltak hozzá, majd az értekezlet elhatározta, hogy egyelőre három népkonyha felállítását tűzi ki céljául, de ha lehetséges, ezt a számot négyre emeli fel. Az adományok összegyűjtésének adminisztrálását a jótékony nőegyletek vállalták, amelyek módot fognak keresni arra, hogy a közönség" eljuttathassa filléreit a nemes és szép célra. Az akció lebonyolítására a kisebbségi nők központi titkársága felajánlotta segítségeit. Függetlenül a nőegyletek minden elismerést érdemlő munkájától, a Keleti Újság mától kezdve megnyitja hasábjait és napról-napra nyug tázni fogja a népkonyha céljaira,hozzáérkezett nemesssivü adományokat,
