Keleti Ujság, 1931. február (14. évfolyam, 24-48. szám)

1931-02-07 / 29. szám

TIV. ÉVF. 29. SZÁM.

3

tsa vammmmumm-MHETVEN FILLER

irta i nyíró József

Szerdán reggel hét órakor felakasztották Pécsett Ambrus Istvánt, a gyilkos csendőrőrmestert. Az utolsó órák drámai pillanatait, a megrázó valóságot, a hamuszürke arcot, az ösz- szetört szerencsétlen gyilkost és öntudatának döbbenetes képeit ne idézzük fel. Feledjük el a félbenmaradt élet sötét szimbólumaként felmeredő, félig felépített házat, amelynek tövében a bitófát felállították és a földi igazságszolgáltatás halálos ceremóniáját, amelyeknek végén ott áll az emberi végzet nagy felkiáltójele, a szárazcsontu halál. Akármennyire borzad az ember a kivégzéseknek idejét mult romantikájától, nem ezek a döbbenetes külsőségek voltak a legsúlyosabb pillanatok a megtévedt bűnös ember életében, hanem az édesanyjával való találkozás.

A törvényszék 19-es számú cellájában rendezték be a siralomházat. Az összes bútorzat egy szék, fenyőfaasztal, fekete posztóval letakart prices és fekete vaskályha. Különösen ez a fekete ágy volt borzalmas. Nincsen olyan elvetemült és minden emberi érzésből kivetkőzött lélek, amely rá tudna feküdni erre a fekete ágyra és ne borzadna égő szemekkel rá arra a gondolatra, hogy már életében is a koporsó vonzza magához- Ebben a miliőben történt meg a találkozás. Ambrus István édesanyja megtört öregasszony. A kivégzést megelőző délután jelentkezett a fogház bejáratánál. Az anya csodálatos ereje tartotta lábain és csak akkor tört ki zokogásban, amikor átlépte a siralomház küszöbét, fia nyakába vetette magát, összecsókolta és percekig csüngött rajta. Neki nem gyilkos az édes, testéből szakadt, leikéből sar- jadzott, ezer gonddal és végtelen szeretettel felnevelt kicsi fia maradt. A gyilkos melléből kitört a zokogás.

— Édesanyám, meg tud-e nekem bocsátani?

Hogyne bocsátott volna meg. És ezzel meg is történt a nagy feláldozás, a legnagyobb, amit ezen a világon embernek nyújtani lehet. Az édesanya bocsánata. Ez a csók törülte le a bűnt, a rablógyilkosságok szennyét a szerencsétlen ember homlokából. Mielőtt meghalt volna, az édesanyja már feltámasztotta. A többi, az utolsó ut a bitófáig már nem a lélek, hanem csak a test félelme volt. A szeretet legyőzte a bűnt, a legrettenetesebbet. Akármilyen súlyos tragédia a kivégzés, akármilyen sötéten mered is a világ szemébe a középkori kinzóeszköz, a bitófa és hazudtolja meg a civilizációt, rádiót, tankokat, Isten erejével mérkőzni kész nagy emberi csodákat; van valami rettenetesebb , mindennél, az, amit az édesanya elhallgatottEz a rettenetes valami pepiig mindössze hetven fillér.

Az a hetven fillér, amit Siklós község népe közadakozásból gyűjtött össze, hogy a koldusszegény asszony édes gyermekének kivégzésére elutazhasson. Mindössze 70 fillérre, 21 lejre volt szüksége, hogy a legnagyobb tragédiának, mely ezt a szerencsétlen családot érte, utolsó, rettentő felvonásán részt vehessen. Ha Ambrus István, — aki egyébként a biróságnál tett vallomásaiban állandóan könnyek között csak azt hozta fel védelmére, hogy azért ölt, azért lopott, rabolt, mert édesanyja éhezik, — tudta volna, hogy a vérrel szennyezett sokezer pengő után végül is az édesanyjának koldult pénzen kell megjelennie a bitó alatt, hogy anyai szivének minden dobbanásával, utolsó erejének feláldozásával legalább némileg megváltsa a lelki szenvedéstől; sokkal súlyosabb büntetésnek érezte volna ezt, mint magát az emberderék- vastagságu akasztófát.

És itt, ezen a ponton magasztosodik, emelkedik elérhetetlen mennyei magasságokba ez a szerencsétlen édesanya, akit észrevétlenül, nem is sejtve, sokkal súlyosabban kivégeztek, mint a hatalmas szál csendőrlegényt, akinek számára megmaradt az a jótétemény, hogy a kenderhurok alatt megszűnő élet örök feledésbe borított mindent, ami irtózatos, kinzó és szörnyű ezen a földön. Pihenés, csend, béke, halál lett a része, mondhatni jutalom az édesanyáért. Ember váltott meg embert. Legendák magasságában trónol az a töpörödött, feketearcu, ráncos, reszkető szerencsétlen falusi asszonyka, akiben volt annyi erő, hogy ezt a hetven fillért, a tragédiának Í6 legnagyobb tragédiáját, képes volt elhallgatni halálbamenő fia előtt.

Soha súlyosabb, értékesebb, rettenetesebb pénzt nem számoltak le emberi marokba, mint ez a hetven fillér. Éppen úgy kiált, mint a Jézusért adott harminc ezüstpénz. Csak sokkal kevesebb volt, hogy ezáltal többé legyen...

Nem csoda, hogy ilyen rettenetesen szép emberi megnyilatkozásra tudattalanul a gyilkos is elvégezte életének legszebb cselekedetét.

— Mi az utolsó kívánsága? — kérdezték az utolsó pillanatokban a hivatalos emberek. A gyilkos felemelte a fejét, pillanatra eltűnt róla a kiontott vér álarca, emberré vált, mintha arra az időre, amig anyjával szemben ezt a cselekedetét el akarta végezni, maga az Isten is megtisztította volna.

— öt pengő fogolyilletményem van a pénztárban, adják azt oda szegény édesanyámnak. Ezenkivül semmim nem maradt.

így fizette vissza a gyilkos Ambrus István a falunak az anyja részére koldult hetven fillért. Ezt becsületes utón szerezte. Ehhez nem tapadt vér, könny, átok, rettentő emberi gyalázatosságok. Tiszta pénz volt, még az édesanya is megtarthatta.

De az is lehet, hogy tévedtem. Nem jó cselekedet volt, hanem a legrémesebb gyilkosság, amit a gyilkos elkövethetett, ő azt hitte, hogy, pár napig segit a szerencsétlen anyán. Vehet már vele kenyeret, be nem szennyezett, édes, drága kenyeret. Nem sejtette, hogy minden falatnál rettenetes vízióként ott fog lüktetni a szerencsétlen édesanya szemei előtt, hogy saját gyermekének utolsó vérdiját eszi, issza. Táplál- hat-e ez a kenyér? Nem gyilkos-e ez a kenyér? Nem halálos-e ez a kenyér?... Rettenetes kenyér.

Nem tudom, hogy mit csinált az Ambrus István édesanyja ezzel a pénzzel, megadta-e a hetven fillért az embereknek. Rettenetes pénz a hasonló rettenetes pénzből. Azt már nehéz eldönteni, hogy melyik a rettenetesebb. Az-e, amit az akasztófa alatt kinyújtott gyilkos tenyerébe leszámoltak, vagy az édesanya kezébe adott hetven fillér.

Mégis a hetven fillér.

Az öt pengő fogolyilletmény mögött egy család tragédiája húzódik meg, a hetven fillér azon ban egy egész népnek a sorsát temeti.

Hetven fillér, huszonegy lej, kicsi, számot nem tevő pár fillér és mégis egy egész falunak kellett összegyűjtenie!

Hetven fillér, egy egész falu utolsó pénze.

Uram, irgalmazz nekünk!

 román kölcsön kibocsátásában előreláthatólag sem London, sem Newyork nem fognak részt ven ni

(London, február 5.) A Financial News hosz- szabb cikket ir az uj román kölcsönről. A lap szerint a kölcsönből

semmit sem fognak Londonban kibocsátani, mert az első londoni részlet árfolyama ma még a párizsi kibocsátási árfolyamnál is alacsonyabb. A londoni piac különben sem fogadná szívesen egy olyan kölcsön papírjait, amelynek értékét legnagyobb részben francia iparcikkek vásárlására használják fel.

A kibocsátásban előreláthatólag Newyork sem fog részt venni az ottani kedvezőtlen viszonyok miatt.

A párizsi lapok is élénken foglalkoznak Po- povici román pénzügyminiszter párizsi utjaval. A Petit Párisién azt írja, hogy valamennyi dunai állam között Románia szenved legjobban a gabona értékesítés nehézségei és a magas kamatok miatt.. Az Echo de Paris aggodalmát fejezi ki afölött, nehogy a kölcsönt a költségvetési deficit fedezésére és ne az ország gazdasági megerősödésére használják fel. Szükségesnek tartja, hogy a kölcsön ügyét alapos vizsgálat tárgyává tegyék. Az Excelsior úgy tudja, hogy a francia kormány tőle telhető módon

támogatja a román kölcsön megkötését,

de támogatását bizonyos feltételekhez kötötte.

Ezek a feltételek: A kölcsönt ne fordítsák újabb költségvetési deficit fedezésére, hanem valóban az ország pénzügyi és gazdasági talpraállitásá- nak munkájába állítsák be; biztosítsa a román kormány a tőkék szabad forgalmát és a költség- vetés őszinte és teljes egyensúlyát. A lap hozzáfűzi, hogy Popovici pénzügyminiszter mind1 ezekre a garanciákat már meg is adta.

■äa»

■

A MÁRCIUS 8-tól MÁRCIUS 15-ig TARTÓ

xx. mm be

BÉCSI NEMZETKÖZI MIHM9S9BEÍ1

A Keleti Újság társaskirándulást rendez a bécsi mintavásárra. A társas utazás részvételi diját négy változatban állapítottuk meg:

I. csoportban a részvételi dij 3320 lej, azok részére, akik Clujtól Wienig és vissza gyorsvonat III. osztályon utaznak. Elszállásolás és étkezés nélkül.

II. csoportban a részvételi dij 4720 lej, azok részére, akik Clujtól Wienig és vissza gyorsvonat

III. osztályon utaznak és Becsben 3 napig teljes elszállásolást, pensiot, teljes ellátást kapnak, napi háromszori étkezéssel, italok nélkül.

III. csoportban részvételi dij 4340 lej, azok részére, akik Clujtól Wienig és vissza gyorsvonat II. osztályon utaznak. Ellátás, szálloda nélkül.

IV. csoportban a részvételi dij 5840 lej, azok részére akik Clujtól Wienig és vissza gyorsvonat II. osztályon utaznak és Bécsben három napig elszállásolást, teljes pensiót kapnak, napi háromszori étkezéssel, italok néfkül.

Mind a négy csoportban a résztvevők a fenti összegekért Clujtól Wienig és vissza vasúti jegyet, vásárigazolványt, vizumdijakat és a kollektiv útlevelet kapják, Wienben a szállodától kiszállítást a mintavásárra és egy napos autócart, amely alkalommal megtekinthetik Wien nevezetességeit.

Indulás március 8-án Clujról, déli 12 óra 34

perckor, érkezés Wienbe március 9-én reggel, visszaindulás Wienböl március 11-én este, visszaérkezés Clujra március 12-én d. u. 6 óra 35 perckor.

Küldje be állampolgársági bizonyítványának másolatát március 2-ig a Keleti Újság szerkesztőségéhez, vagy a Hermes Menetjegyirodához, Cluj, Calea Regele Ferdinand 13. (Tejefon 29). Mindkét helyen díjmentesen kap részletes információt. •