Keleti Ujság, 1931. február (14. évfolyam, 24-48. szám)
1931-02-07 / 29. szám
( Brandsch „zseniális“ és a magyarság „jelentéktelen nép“ A Patria ünnepli a szász közösségből kirekesztett Brandsch Rudolfot és otromba támadást intéz a kisebbségek ellen (Kolozsvár, február 5.) Emlékezetes, hogy a kisebbségi politikai körök egy ideig élénk érdeklődéssel tárgyalták Brandsch Rudolfnak, a szászok mindig külön utakon járó képviselőjének azt a cikkét, amelyben az erdélyi magyarságot a leghatározottabban irredenta törekvésekkel vádolta meg és azt hangoztatta, hogy az országnak olyan kisebbségi törvényre van szüksége, amely különbséget tegyen magukat jól viselő és magukat rosszul viselő kisebbségek között. A magyarokat a szászok veszedelmes barátainak titulálta és a velük való kisebbségi sorsközösség megváltását és fenntartását veszedelmes politikának minősitette. A szász néptanács a cikk megjelenése után hangoztatta, hogy Brandsch véleményével nem ért egyet, az egységes kisebbségi törvényt szükségesnek látja és eddig követett politikájától nem hajlandó eltérni, azokat pedig, akik a, pártvezetöség beleegyezése nélkül külön utakon járnak, a pártból kilépetteknek fogja tekinteni. A Brandsch-féle kérdést ilyen módon az arra illetékes szerv, az erdélyi szászok nyilatkozatra hivatott testületé, elintézte. Most azután a kérdést újból felmelegiti a Patria, amely legutóbbi számában „Tájékozódási pontok a szász politikában“ cimmel bosszú cikket ir egy — amint írja — a kisebbségi problémákat kitünően ismerő szerző tollából, aki valószínűleg nem áll nagyon messze Brandsch Rudolftól. A cikk párhuzamot von az erdélyi szászok pártjának elnöke, Hans Otto Roth és Brandsch Rudolf között. Legelső megállapitása az, hogy Brandsch Rudolf nem filoromán, azonban megérti Stresemann, Curtius és a nagy német politikusok gondolatait, a dolgokat zseniális áttekintéssel a maguk teljességében látja és éppen. ezért törekszik arra, hogy a többségi néppel való megértéskeresésben minél jobb lehetőségeket keressen a németség számára. Ezzel szemben Hans Otto Roth és az egész erdélyi németség nem okult a régi Magyarország szászellenes magatartásából, nem veszi figyelembe, hogy a mai Magyarországon az ottélő németeket most is elnyomják (?) s érthetetlen rokonszenvvel ragaszkodik kicsinyes szempontok szerint a nagy távlatok figyelmenkivül hagyásával az erdélyi magyar kisebbséghez fűződő kapcsolataihoz amely a nagy Auslandeutschtum-ba való bele- kapesolódását akadályozza. Nem tudjuk, hogy mivel lehet igazolni egy ilyen lemondási politikát — írja a Pátria. Bármilyen is legyen Németország külpolitikai orientálódása, a világon semmiért sem engedhető meg, hogy a németség egy ilyen jelentékeny tömege elhanyagoltassék és ajándékul adnssék egy jelentéktelen népnek. Ez a jelentéktelen nép, természetesen a magyar. A Patria cikkírójának tendenciája nyilvánvaló. A divide et impera régi elvének tovább folytatása az. Brandsch cikke sem célzott annakidején egyebet, minthogy külön válassza a kisebbségeket és igy könnyebben kezelhetővé tegye őket, ennek az újabb cikknek pedig az a célja, hogy ezt az elvet magúk a szászok közötti egyetórtésmegbontással érvényesítse tovább. Ez azonban — ismerve a szász kisebbség szervezettségét épp ügy nem fog sikerülni, mini ahogyan nem lehet megbontani az erdélyi kisebbségek sorsközösségét sem s ez a körülmény mutatja legjobban, hogy a cikkíró még sem ismeri úgy a kisebbségi problémákat, mint abc gyan azt a Patria szerkesztőjének megjegyzése mondja. A páncélcsehi adóbonion ezúttal a végrehajtó szenvedett vereséget. *, Mikor a csendőr a delikvensnek zd igazat — Törvényszéki ítélet arref, hogy a mesterség légien'csabb eszközeit nem szabad lefoglalni (Kolozsvár, február 5.) Két kis jellemző történet az adófrontról. Két egyszerű falusi emberről, akik a büntető törvénnyel is összekülönböztek, mert nem volt pénzük adót fizetni. A kolozsmegyei Páncélcseh község a történet színhelye, de lehetne az ország akármelyik más községe, vagy akár városa is, mert hasonló dolgok, azt hisszük máshol is éppen elég gyakran megesnek. Csendőrrel sem sikerül a végrehajtás. Muresan Joan páncélcsehi cipészmesterhez mult év elején beállított Sucea Aurél adóvégrehajtó s kérte adótartozásának kiegyenlítését, melyre már foglalás is történt. A foglaláskor Muresan cipészvarrógépét választották ki az 1000—1500 lejnyi adótartozás biztosítékául. Mu- resannak persze most se volt pénze. — Na, akkor viszem a gépet, — szólt a végrehajtó s neki is kezdett a varrógépnek a házból való kiszállításának. Muresan, mint mondottuk, foglalkozására nézve cipész s ezért nem valami kitörő örömmel fogadta, hogy a végrehajtó éppen azt a szerszámát akarja elvinni, amely nélkül nem is tudja folytatni mesterségét. Kijelentette Suciu Aurélnak, hogy amig ő ott van, addig a gépet nem fogják elvinni. Suciu fenyegetőnek látta a helyzetet és a falu csendőrségére ment, ahonnan rövid idő múlva egy őrmester és két legény kíséretében tért vissza, most már fegyveres segédlettel akarván érvényt szerezni a foglalásnak. A csendőröknek előadta a tényállást. Nagy meglepetésre az őrmester öem értett egyet ve 1c s úgy vélekedett, hogy egyáltalában neu: szükséges megfosztani varrógépétől a cipész mestert. Mivel ilyenképpen Suciu George ki sebbségben maradt, dolgavégezetleniil eltávozol Muresan lakásáról. Az ügyet azonban neu hagyta annyiban, hanem most már feljelentés tett Muresan elleh, hogy az nem engedelmeske dett a hivatalos hatalomnak. Ez a Muresan-eset. Kiss László sem akar adót fizetik A másik ugyancsak Páncélcsehen, ICL László földművessel történt. Itt is látogat», tett Suciu Aurel végrehajtó ur. Kiss László neu volt tisztában, mit akarnak vele, hát megkei dezte: — Miért tetszett ide jönni? — Adót kell fizetni, — világosította fel í végrehajtó. Kiss még mindig nem látott tisztán: — Milyen adót? — Ami az államnak jár. Kiss László előtt az állam fogalma nem volt egészen világos. —• Mi az, hogy állam? A végrehajtó igy magyarázta meg: — Az állam — a király. Annak kell az adói fizetni. — Most már tudom, — mondta Kiss, — ilyen kicsi királynak azonban nem fizetek adót. XIV. ÉVF. 29. SZÁM. HSBBBSCWWTW::«'- MWSiMfflS (Abban az időben ugyanis még Mihai király volt az állam feje.) Az esetnek több tanúja volt, Suciu Aurel, ha pénzt nem is, de jegyzőkönyvet vett fel s Kiss ellen felségsértés címén eljárás indult. A két adóalany csütörtökön a törvényszék elé került. Muresan elmondja, hogy ő tudja a törvényt s azt is, hogy nem szabad attól a szerszámtól megfosztani, amivel a kenyerét keresi s ezért nem engedte, hogy elvigyék varrógépjét. Kiss László csak annyit mond, hogy nem volt pénze s máskülönben nem emlékszik, hogy valamit még mondott is volna ezénkivül. Suciu Aurel úgy vall, hogy Muresan már mikor bement hozzá, azzal fogadta, hogy ő ideges ember s nem felel magáról, ha valamit csinálna abban az esetben, ha elvinnék a gépét. Kiss királysértő szavaira pontosan emlékszik. A cinikus végrehajtó. Ezután Lapusan ugyancsak páncélcsehi végrehajtó tesz igen jellemző vallomást. Ő volt az, aki annak idején Muresan gépét lefoglalta. Az elnök megkérdezi tőle: Miért éppen a gépet foglalta le, mikor a há2ban éppen elég más holmi is akadt? Ha hái’omszáz lejnél nagyobb az adótar» tózás, akkor értékes dolgot kell lefoglalni —- indokolja meg álláspontját a végrehajtó. — Nem tudja maga azt, — szól rá szigorúan az elnök, — hogy a mesterség üzéséhez szükséges szerszámokat nem szabad lefoglalni? Láthatta, hogy szüksége van arra a cipésznek. — Tud fí a kezével is varrni, — mondja erre nyugodtan Lapusan. Lapusannak ez a pár szava mindenesetre nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a törvényszék Muresant felmentette, Kisst pedig, habár bebizonyosodott a felségsértés vétsége, csak 500 lej pénzbüntetésre ítélte. Az ítéletben mindenki megnyugodott. Az még megemlitendő, hogy a tárgyalás végén a tanács egyik bírója ismételten felhívta a figyelmét a végrehajtónak arra, hogy máskor, habár szerinte a cipészek kézzel is varrhatnak, mégse tüntesse ki éppen gépeiket figyelmével. (szb.) ♦«M «««we «a Március 8—14 tart a XX. WIENER MESSE i*0 a Nemzetközi Bécsi S4lntavé$ár A Wiener Messe vásárigazolványai és utazási igazolványai kaphatók: Kolozsváron a Keleti Újság üzlethelyiségében, Cluj, P. Unirii 4. Telelőn 508 és 694. Hermes menetjegyiroda, Cluj, Cal, Reg. Ferdinand 13. Telefon 29. Résen: A Keleti Újság képviselőjénél, Nagy Péter, Sír. Caragiale 10. Marosvásárhelyen: A Kusti Újság képviselőjénél, Tódor József, Fogház ucca 3 sz. Telefonszám 96. Brassóban: Elekes Hirlapiroda. Bukarestben: A Keleti Újság fiókszer- kesztőségénél, Kakassy Endre, Sír. Progresului 3. II. em. Telefonszám 319—28. forda: Füssy József könyvkereskedése. Szatmár: Szamos hirlapiroda. Arad : Sándor hirlapiroda, Temesvár: A. B. C. hiilapiroda. Nagyvárad: A Keleti Újság fiókszerkesztőségénél, Ötvös Béla, Parcul Carmen Sylva 5. Telefon 800. Nagykároly: Taub Tőzsde. Mármarossziget: Anghel Hermann hirlapiroda. Nagybánya: Sárközy Mártoii hirlapiroda. Déva: Keleti Újság képviselőjénél, Kovács Károly, Stp. Aurel Viaicu 31, Nagyszeben: Engber Károly könyvkereskedés. Petrozsény. Budai Adám. A vásári igazolvány ára 150 lei, A magyar vasutakon érvényes igazolvány ára pedig 10 lei darabonként. A részletes tájékoztass olvassa el a „telíti aiság“«lhn,
