Keleti Ujság, 1931. február (14. évfolyam, 24-48. szám)
1931-02-16 / 38. szám
14 Levél Rotschild James bárónőhöz, Párisba ’Bárónő, mély megkatódással olvastam a „Matin" tegnapelőtti számában, hogy Ön, — amint a párizsi rendőrség jelentése mondja, — a mult hét szombat délutánján 5 órakor a Place de la Concor deon járva, elveszítette brilliánsokkal kirakott platina harisnyakötőjét, bal térde felett, amelynek értéke, ékszerészek becsélése szerint, négyszázezer francia frank. Még inkább meghatódtam, Bárónő, amikor azt olvastam ugyanitt, hogy a párizsi rendőrség hatalmas apparátussal fogott hozzá a nyomozáshoz. Leginkább meghatódtam, Bárónő, amikor este visszagondoltam a délután olvasott hírre és mint egy isteni sugallat, villant agyvelőm legtitkosabb te- kérvényébe az a tény, hogy ahol a félpár haris- nyakötő négyszézezer frankot ér, ott egy pár: 800 ezer frank. Ha most egy ilyen félpár harisnyakötőt pesszimisztikusan átszámítunk román valutára, ön két és fél millió lejt veszített el a bal térdkalácsa, fölött. Mindennél megrázóbb, mindennél drámaibb azonban annak az elgondolása, hogy végeredményben, Bárónő, ezt a harisnyakötőt. Ön olyan értékben viselte, ezen a területen, amit szemrebbenés nélkül nyugodtan lehet megközelithetetlennek, sőt a földi halandók számára láthatatlannak minősíteni. Ha, nem bánnám, egy gyűrűről lenne szó, vagy egy nyakékről, vagy egy átadómról, holmi báli ékszerről, szóval a luxusnak olyan értékes kivirágzásáról, amelyet mindenki lát, csodál és amiről legendákat szokás suttogni, ám legyen. De ezt a ruhadarabot legfeljebb ketten látják: ön és mondjuk, a férje. Már most állapítsuk meg, hogy ez a történőt tulajdonképen nem is érdekes. Végre is, a mai közgazdasági viszonyok között, ebben a depresz- sziós világban, őszintén szólva a Place de la Concordeon, talán minden nap elvesztenek ilyen két és félmilliós kis platina harisnyakötöket, sőt valószínű, hogy ez a mindennapi történet, Párizsban, nem is keltett nagyobb feltűnést. Mi itt igazán megszoktuk, errefelé, hogy a hölgyek a térdeik felett két és fél millió értékben viselnek értéket, ezért még nem érdemes olyan nagy patáliát csapni, pláné a nyilvánosság előtt levelet Írni Önhöz, kedves Bárónő... Bagatell az egész! Mi az ilyesmin könnyedén átsiklunk, nekünk ez nem probléma, se közgazdasági, se társadalmi, se anyagi téren! A mai romlott erkölcsökre, züllött közállapotokra és tragikus jellemkialakulásokra nézve azonban, az Ön ékszer elvesztése, egészen más komplikációkat hint rá. Azon töröm a fejemet, Bárónő, — és ebben a fejtörésben valósággal féltem a Rotschild-vagyon e csodaszép darabját, — hogy lesz-e vájjon a Place de la Concordeon, 1931-ben egy becsületes megtalálói Aki, mondjuk, lehet, nem bánom, egy éhes diák, egy ■munkanélküli szobafestő, egy szegény szobrász, vagy egy állásnélküli sofför, akinek a zsebében nincs egy sou sem és aki arra sétál éppen és megtalálja ezt az alig két és fél milliós platina harisnyakötőt? Mert tessék elhinni, Bárónő, hogy az ilyen ékszerek mindig bizonyos hatással voltak a szegényebb néposztályra. Az ilyen csillogások, a mai világban könnyen elszédithe- tik azt a három nap óta éhező munkanélkülit. És irtózottal gondolok arra az eshetőségre, hogy ez az ember... megtalálja ezt az ékszert... és amilyen rettenetes viszonyok vannak Párizsban is, mint mindenütt a világban... képes kérem és zsebreteszi ezt a két és fél milliós harisnyakötőt és nem adja Önnek vissza, illetve nem jelentkezik vele a rendőrségen! Elképesztő! Hogy milyen romlottak az emberek! Egészen problematikus kérdés az is, hogy például, ha ez a munkanélküli megtalálja ezt az ékszert és nem tudja, hogy ez a harisnyakötő a ballabra való és véletlenül a jobblábára húzná fel? Vagy olyan meggondolatlan lenne és olyan hiú és hencegni akarna vele és felhúzná a térde fölé és ettől a perctől kezdve rövid nadrágban járna, hogy mindenki lássa, milyen szép harisnyakötője van? A kérdések egész áradata zuhan és rohan e körül az elvesztett ékXIV. BVF. 18. SIAM. szer körül, de mégis a legfontosabb az, vájjon visszaviszik-e ezt a pár vacak brilliánst, ha megtalálják? Távol áll tőlem önt további kérdésekkel izgatni, Bárónő. Hiszen elég csapás egymagába véve az a tény, hogy ön már ennyit vesztett. De megvigasztalom Önt, Bárónő, vissza fogják vinni a harisnyakötőt, mert emlékezetem szerint a Place de la Concordeon mostanában nem igen sétálnak az éhes diákok és a munkanélküli szobafestők. Általában véve, arrafelé nem igen sétál a szegényebb néposztály... Egyetlen egyszer sétált, de abból aztán valami kellemetlen forradalom lett. Most egy kifogástalan gentleman megtalálja az ékszert, felviszi a rendőrségre és néhány napi bánat után ön ismét jókedvűen és boldogan viselheti. Az igazán ne zavarja önt, Bárónő, hogy közben az egész világ megtudta ezt a két és fél milliós kis luxust. Elvégre ön eddig ezt a viseletét ügyesen titkolta. Az ékszer meg fog kerülni és én kérem önt, Bárónő, hogy ebben az esetben a magam s a közvetlen környezetem megnyugtatása végett legyen szives táviratilag értesíteni arról, ha csakugyan megkerült, mert addig nincs egy komoly, nyugodt éjszakám. Kezeit csókolja: F. T. Csak egy kis székely cselédleány, aki elmerült a nagyváros ridegségében... Lopás vádja, javasasszony a kör tön cellában, ügyészségi fogház, Ha magyar v&IaM, akkor már háncs is ! (Bukarest, február 14.) Eltűnt tízezer lej a Văcăreşti ueea egyik polgárának házából. Ki vehette el? Csak a kis cselédlány lehetett, a tizenhároméves székely szolgáló, F. Juliska. Nem jönnek figyelembe sem lélektani, sem más meggondolások. Igaz ugyan, hogy a kislány holmija között nem találták meg a pénzt, nem is nagyon lehet feltételezni, hogy a félénk falusi gyermek, aki alig pár hete vágott neki a hosz- szu útnak Mádéfalváról, hogy szolgálatot keressen, a nagy idegen városban, ekkora összeg felé merte volna nyújtani reszkető kezét. Az is igaz, hogy az ilyen gyermeknek még nincsenek költséges szórakozásai; korai még neki a legényszerzés, meg a tánc. Minden öröme, hogy vasárnap délutánonként vastag bárászkendőbe burkolózva, el-elálldogál a Szent György téri parkban és a nehéz, keserű kenyérre vele együtt eljött kis föklikkel dideregve várja he kimenője lejártát, az estét... Amint falubelii mondják, nagyon tisztességes, valamikor jobhmódu családja volt és a derék munkás szülők csak leromlott viszonyoktól hirtelen rájuk zuditott szegénység miatt engedték leányukat ilyen zsenge korban a merész vállalkozásra, idegenek közé. Ez mind igaz, de nem számit akkor, mikor csak egy kis megriadt, gyámoltalan, támasz nélküli idegen lélekről van szó, aki ellen bizonyítéknak elegendő a puszta vád, amit gazdája, a bukaresti kispolgár kimond: — Lopott. Már viszik is a második kerületi rendőrségre a zokogó kis székely cselédleányt. Körülötte hullámzik a nagyváros forgataga s öt marcona rendőr irányítja a komiszár elé. — Valid be, hogy loptál, — förmednek ott reá. — Sohasem nyúltam a máséhoz és nem is fogok, — sírja a gyermek. Nem lehet más vallomásra bírni sem a keresztkérdések furfangjaival, sem a hatalom zor- donságával, amely napokon át szörnyű súllyal nehezedik reá, mialatt vén, kitanult betörők módjára cipelik egyik kerület vallató biztosától a másik elé. De gazdája kitart a vád mellett, amelynek bizonyítására a boszorkány égetések korára emlékeztető módszert ajánl. És a hatósági személy elfogadja az ajánlatot. Javasasszonyt hoznak a kis Juliska zárkájába, aki hatósági felügyelet mellett vizsgálja meg a gyermek tenyér-jeleit, hogy nincsenek-e azok közt olyan vonalak, amelyek a tolvajlásra való hajlandóságra engednek következtetni. Nem, nincs tévedés a dologban, nem ujjlenyomatot vesznek tőle, hanem csakugyan a tenyeréből igyekeznek kiolvasni a tagadásba zárkózott lólek titkait. De Juliska tovább hangoztatja ártatlanságát, amire mi a kézjóslás nélküli egyszerű, majdnem ösztöni bizonyitó eljárásunk alapján nyugodtan felajánljuk a méreg-vevést... Hiszen négy-ötnapi vallatás afatt rendszerint megtörnek a legmegrögzöttebb, kitanult tolvajok is. Mindegy, nagy jegyzőkönyvek készülnek s az ügyészségi fogházba viszik át Juliskát, meglettkoru bűnösök közé. Most is ott sóhajtozik székelyországi faluja felé. st Csak egy kiszakított eset ez a százak közül, amelyek állandóan tarkítják a bukaresti rendőrség napi eseményjelentéseit, anélkül, hogy bárki is tudomást szerezne felőlük Néha egy- egy szegény szolgalegény vagy cselédleány, akit a közhatalomnak kiszolgáltatott és saját védelmében beszélni is alig tudó székely vádlotthoz a földiség, barátság, szomszédság, vagy egyéb kapcsolat fűz , értesül a szerencsétlen fordulatról s megkísérli segítségére lenni a bajba jutottnak. De, természetesen, csak addig, amig őt is komolyan meg nem fenyegetik, hogy bűnpártolásért, juttatják tomlöcbe, ha tovább is kitart gyámolitási szándékai mellett... S azon túl nem talál maga mellett senkit a Bukarestben szolgáló székely leány, vagy legény. Szeretnénk megérzékeltetni azt az elhagya- tottságot, ami a falu gyermekében úrrá válik Bukarest részvétlen falai közt. El kell képzelni, hogy ezrével szolgálnak Bukarestben fiatal székely fiuk és leányok. Nincs üzlet, amelyben ne lenne székely darabont. Nincs ház, ahol ne szolgálna nem is egy székely cselédleány. Átbeszélnek egymáshoz a lármás nccán keresztül és a takarításra kinyitott ablakokból csengő magyar nótázás hallik. Vannak gyülekező helyeik, ahová szombat esténként százával sereglenek össze táncra, vagy tereferére. A nagyvárosban kitanult elemek keverednek közéjük és itt kezdődik meg az egészséges fiatal életek gyors elfecsérlésének folyamata. S néha bizony nem ok nélkül kerülnek kapcsolatba a büntető hatóságokkal, azokon az eseteken túl, amikor csak valami szerencsétlen véletlen juttatja őket a vádhoz, amelynek táplálására jó talajt szolgáltat az idegen ajkuak- kal szemben gyanúsításra könnyebben hajlandó bukaresti ember. Van itt egy csufneve az erdélyi magyarnak, amelyhez lealázó mellékiz tapad. Elég ezzel a névvel illetni valakit s máris közelebb kerül hozzá a feltételezés. Valamit sürgősen tenni kellene Székelyország fiatal gyermekei védelmére. Jávor Béla. Dr. Gróf Bethleni László gatícsáea Faiskolája és szöl- lőoitvány telepe. Kívánatra ingyen küldi árjegyzékét. Reteag, Jud. Someş I SSohányasok! Egyetlen egy üvegecske „NICOTAN“-al abba l a yhatják a dohányzást. Teljesen biztos és ártalmatlan. 140 Lei utánvét, „Nicotan“ képviselet Calea Moşilor 326, Bucureşti í Számtalan köszönő levél