Keleti Ujság, 1931. február (14. évfolyam, 24-48. szám)
1931-02-02 / 25. szám
X7F. OT. 25. SZÁM. s ea Hogyan leit a néhány percből három hét Beszélgetés Maiossy Sándorral — Rendőrségi meílheüíések és magánzárka — Elejtették a nemzetgyalázás vádját tegségem a fogházban, rosszul éreztem magamat, de mikor megengedték az otthoni kosztot és az ágyneműt, akkor jobban lettem. — Hogy is volt a dolog azzal az Almasan- nal, aki terhelőén vallott? — Gyerekkorom óta ismerem, együtt nőttem fel vele, jó barátom, nem tudom, hogy hazudhatott igy ellenem. Azt mondta a vizsgálóbírónál, hogy én eldicsekedtem neki azzal, hogy szidtam a román államot. Azután meg azt hiresztelte mindenfelé, hogy felment a vizsgálóbíróhoz s felajánlotta, hogy saját birtokából — amelynek létezéséről nem tudok — három hold földet köt le kaucióképpen, ha szabadon engednek. JOSEFINA DEMETTER kolozsvári fiókja (v. Akoucz) 1931 április 1-én, P. Unirii 8 szám alá átköitőzkődik üzletébe) OLCSÓ ELADÁS! — Igaz, hogy a rendőrségen megverték? — Az egyik rendőr kétszer erősen mellbe ütött, erre azt mondtam neki, hogy legközelebb rúgni fogok, s azután nem is ütött többet. A velem együtt behozott kommunisták közül többnek azonban alapos adagokat osztogattak. Elbúcsúzunk. Marossy nem sokáig megy egyedül, hozzácsatlakozik néhány kolléga s ő fáradhatatlanul meséli újból és újból, elölről és megint elölről a történteket. Boldog arccal, mert most már nem a börtöni levegőt szivja. (sz. ) Cseraakeresziuron a községi tanács többség© mem leket magyar Négyszer semmisítették meg a választást, mert a magyarok győztek — Hogy a magyar többséget eütíánlassék, a községből barmijáé házat a szomszédos községhez csatoltak (Kolozsvár, január 30.). A főtéren beszélgetünk Marossy Sándorral. Magas, vékony fiú, nagy keretes szemüveggel, tiszta tekintettel, amely most boldogan néz mindenfelé. Rég nem látta már a kolozsvári uecát, három héten keresztül csak a szűk fogházi cella hideg-rideg, fehérre meszelt falain legeltethette szemeit. Mig Marossyval beszélünk, egymásután köszönnek neki a fiatal magyar diákok, mindegyik örömmel üdvözli s nem felejti el egyikük sem megkérdezni: — Na, kiszabadultál végre! Most jókedvű Marossy, a szabad levegő meghozta nyugodtságát, pedig, ha elgondoljuk, nem is olyan kis dolog három héten át ártatlanul, indokolatlanul a fogházban ülni, küllőn cellában s napközben egy-egy félórára, kénytelen-kelletlen összekeveredni a közönséges bűnözőkkel: notórius tolvajokkal, pénzért és belső indulatból gyilkosokkal, sikkasztókkal és váltóhamisitókkal, — de ezek már a fogház intelligensebb rétegét alkotják. Azért mondjuk „ártatlanul“, mert most már a vizsgálóbíró is hivatalosan konstatálta azt, hogy Marossy Sándor nem használta a rendőrségi jegyzőkönyvben szájábaadott kifejezéseket, nem szidta a román államot, nem nevezte barbároknak a rendfentartó közegeket. Már csak azért is érdekes megkérdezni a 19 éves Marossytól, hogy milyen emlékei vannak a fogházról, mert ilyen korban rendesen nem szoktak komoly börtönök falai közé kerülni az emberek — legfeljebb a javitóintézetek valamivel tisztább légkörébe Marossy legkellemetlenebb emléke a magánzárka. — A letartóztatás után vagy két hétig olvasnivalót sem engedélyeztek, ezek voltak a legkibirhatatlanabb napok, egyedül feküdni a hideg cellában és semmit sem csinálni. — Naponta kétszer, délelőtt és délután egy-egy félórára csoportokban a fogház udvarára vezettek ki sétálni. Megismerkedtem néhány parasztgyilkossal. Olyan szelid emberek, amilyenekkel talán kint a rendes életben nem is találkozik az ember. Majd gyermekes nekibuzdulással mondja: — Tessék elképzelni, nem csináltam semmit és három hétig kellett mégis fogságban lennem. Már abból is látszik, hogy a rendőrség milyen semmiségre alapozta az egész dolgot, hogy a két rendőr egyike, akiket a szigu- ranca mint terhelő tanukat jelentett be, mikor arra került a sor, hogy a vizsgálóbíró előtt vallomást tegyen, csak ennyit tudott mondani: — Nem ismerem ezt az urat, semmi dolgom sem volt vele. A másik sem mondott jóval többet. — Hogy is történt a letartóztatás? — Egy rendőrségi alkalmazott — különben egyetemi hallgató — jött fel utánam 8-án reggel, azt mondta, csak azért visz fel a rendőrségre, hogy elvett indexemet visszaadják. Bevittek Orlescu igazgatóhoz s ő felszólított, hogy várjak csak nehány percig a másik szobában, azután mindjárt haza is enged. Leültem a kijelölt helyre, vártam-vártam, összesen három hétig — a megígért szabadonbocsátásra. Egész éjjel ott ültem akkor a rendőrségi szobában, több ifjúmunkással együtt, azután jött , ajä ügyészségi majd a vizsgálóbirói kihallgatás s be a börtönbe. — El is felejtettem azt megmondani, hogy a rendőrségen, mikor nem akartam bevallani, hogy kommunista vagyok, azt mondták, hogy ha az nem, akkor legalább sovinisztának kell lennem. ţ: Az első napokban nagyon elő vett a be(Bőva, január 31.). A közigazgatási törvény bíztositja a községeknek, hogy a lakosság kívánságának megfelelő tanácsot választhatnak maguknak. Ez azonban csak a törvényben van meg, mert nagyon sok esetben, ha a többség magyar volt, mindig akadtak olyanok, akik „az állam érdekében“ ezt kifogásolták s mindent elkövettek, hogy a választásokat megsemmisítsék. A hunyadmegyei Csernakeresztur község lakosságának kétharmad része csángó magyar. A választásokon e miatt a magyar lista került ki győztesen s igy a tanács is magyar lett volna. A község román papja azonban, Copos Gheorghe, aki máskülönben a dévai mezőgazdasági kamara alelnöke és a vármegyei tanács tagja, nem nyugodott ebbe bele s igy a választást megfelebbeztók. Valami négyszer mindig uj választást rendeltek el s mindannyiszor u magyarok kerültek ki többségben. Amikor a csernakereszturiak látták a románság hajtha- tatlanságát, egyezkedni kezdtek. Az egyezkedések során a magyarok felajánlották, hogy elfogadják bírónak a románok egy megbízottját, a tanácstagok fele pedig legyen román és a fele magyar. Ez az ajánlat nagyon szép volt s a magyarság arról tett tanúságot, hogy számarányának elhagyása mellett is bele megy az egyezségbe, csak azért, hogy a községben végre béke legyen. Ezt azonban nem fogadták el. Újból válasz tottak. Ismét a magyarok kerültek ki győztesen. De ezt is megíelebbeztó Copos Gheorghe lelkész és a választást azon a cimen, hogy sokan voltak olyanok, akiknek nem volt választási igazolványuk s mégis leszavaztak, megsemmisítették. S ez ismét a magyarság egyik nagy sérelme volt, mert a háromszori szavazás után már sokau azt hitték, hogy nem kerül a sor újabb választásra s igy nem mindenkinek volt meg a választási igazolványa, a jegyző ur pedig csak románoknak adott ki duplikátot. Erre a csángók dr. Martonossy György ügyvédjük utján a dévai járásbírósághoz fordultak, ahol Heul Jacob vezetőjárásbiró kijelentette, hogy a duplikátot ki kell adniok, azonban abban az esetben, ha nem is lesz igazolványuk, leszavazhatnak mindazok, akik a választói jegyzékben fel vannak véve. így történt meg, hogy hivatalos bírói fórum előzetes tudomásával és beleegyezésével szavaztak le többen választói igazolvány nélkül, de természetesen mind csak olyanok, akik a választói listában benne voltak. S a közigazgatás mégis megsemmisíti a választást. Legújabban február 16-ra tűzték ki a minden valósziuüség szerint legutolsó választást. S most jön csak a meglepetés. Copos Gheorghe és azok, akiknek a magyar többségű községben a m agyar többségű tanács nem tetszett, nem mindennapi ötletet eszeltek ki és meg is valósították. A község a hunyadi oldalon össze van épülve Eelpestes községgel. Fogták magukat s Csernakereszturból a Felpestessel szomszédos 30 házat, amelyekben egytől egyig mind csángók laknak, egyszerűen átcsatolták Felpestes községhez, jóllehet, mióta Csern«: keresztár fennáll, azóta mindig Csernakeresztur- hoz tartoztak s igy most már reményük van ahhoz, hogy a tanács mégis csak az ő szájuk ize szerint fog megalakulni. A sérelmes intézkedés ellen a csernakereszturiak küldöttségileg keresték fel Dr. Oneu Jacob prefektust és dr. Atirescu Jerouim megyefőnököt, azonban konkrét Ígéretet nem kaptak. Dr. Martonossy György, a küldöttség vezetője rámutatott arra, hogy itt direkt a választás okából történő clcsatolásról van szó, amely annál is inkább nem helyénvaló, mivel a közigazgatási törvény életbeléptekor a községnek a határai és lakossága meg volt állapítva. A csernakereszturiak érdeklődéssel néznek a döntés elé s kíváncsian várják az újabb választást, amelyen a nagy elkeseredés miatt egyáltalán nem szándékoznak részt venni. Az esetet ajárd» juk Moldovan Valér tartományi igazgató figyelmébe. Nagyon ritka dolog, hogy a közigazgatási törvény életbelépése után egy évre se legyen egy községnek tanácsa. így biztosítja a törvény az autonómiát.
