Keleti Ujság, 1931. február (14. évfolyam, 24-48. szám)
1931-02-02 / 25. szám
XIV. ÉVF. 25. SZÁM. Megszólal a modern Robinson... A Berlinből eltűnt dr. Ritter orvos és felesége Galapagos egyik lakatlan szigetén telepedtek le és most adják az első hírt önmagukról — Lebeszélne.* mindenkit a magányosságba vonulástól, de ők maguk nem szándékoznak visszatérni (Berlin, január 31.). A Robinsoniádák korszaka lejárt, de azért körülbelül egy évvel ezelőtt egy ismert berlini orvos, dr Ritter és felesége elhatározták, hogy a Galapagos szigetcsoport egyik lakatlan szigetén kiszakítják magukat a világból és robinsoni életet fognak élni. Elhatározásukban próbálták őket családjaik és ismerőseik megakadályozni — nem sikerült. Dr. Ritter és felesége eltűntek Berlinből és az első hirt életükről most adták le. Rittorók egyetlen-ogy izbea sem válaszoltak a hozzájuk érkezett levelekre, amelyekkel tömegesen halmozták el őket. Pszichológiai szempontból a hozzájuk Írott levelek különösképpen érdekesek. Ritţer most válaszol e levelekre is, unokaöpcséhez, dr. Hieler Oszkár. Wiesbaden! orvoshoz intézett részletes levelében. Ritter kötelességének tartja kijelenteni, hogy valósággal büntetendő könnyelműségnek tartja, aki a Galapagos-szigetekre kimerészkedik költözni. szigeten citromok, narancsok és igen sok ritka illatos gyümölcs akad A két Robinson banánbokrokat ültetett, valamint babot és ez utóbbiból egyetlen ültetvény oly kiadós, hogy soksok étkezés telik ki belőle Hús bőségesen akad a szigeten, mert sok a vaddisznó, tyuk, kecske és liba, amelyek még hajdani, de ma már nem létező telepítések idejéből maradtak vissza. De minthogy dr Ritter és felesége vegetáriánusok, a természet ez ajándékára nem fektetnek súlyt. Mindenesetre ellátták magukat hússal, amennyiben végső szükség esetén szárított húsra fanyalodnának. — A legnagyobb ellenségünk volt és marad a túlzott étvágy, erről akarunk leszokni. Egyelőre van hét kókuszfánk is, ezek legalább hat esztendőre ellátnak bennünket. Nagyon fejlődésképes cukorrépaültetvényünk Kertünk megművelése hallatlanul nehéz, európai ember számára egyenesen elképzelhetetlen Néhány indiánnal talán kertünket paradicsommá tudnánk változtatni, de mi nem akarunk embert látni magunk körül. A sziget csodálatos, egy félórányira lefele folytonosan hull az eső és mi a közepén ülve élvezzük a napot. Egy évi magányos munka után sikerült a berlini orvosnak szilárd alapokon házat építeni. Az alap másfélmóter mélyen nyugszik, a falak homok és kő keverékből állanak. Ritter egy későbbi időpontban Santakruzból egy teljesen kész norvég házat akar rendelni. A szomszédos szigetekről gyakran kapnak látogatásokat, részint az Aquadorból, részint amerikai milliomosok keresték fel, akik kiváncsiak voltak a modern Robinsonokra- Ezek el akarták látni őket élelmiszerekkel, de az ajándékokat mindig visszautasították. Egy év alatt csak ogyszer történt meg, hogy nagyobbmennyiségii kávét és ecetet fogadtak el. Ezért dr. Ritter és neje az amerikaiaknak ritka gyümölcsöt, igy például aquaeotát adtak, egy körtéhez hasonló gyümölcsöt. Ritter nagy bosszúságára az ideutazók a fa kérgét vendégkönyvnek kezdték használni, úgy, hogy a végén már magunk is bosszúsan azt hittük, hogy nem egy lakatlan szigeten vagyunk, de egy divatos német, vagy olasz kirándulóhelyem Ritternek dacára, hogy mindenkit lebeszél a magányosságról, egyelőre nincs kedve az életbe visszatérni. Ha az emberek — írja Ritter — el is jutnának ide, kiábrándulva kell visszavonultok, mert a mi oázisunk oly kicsiny, hogy mások számára nem nyújt letelepedési lehetőséget, körülöttünk minden köves, száraz, sivatag. A nagyobb Galapagos szigetek is borzalmas kősivatagok és csak kevés hozzáférhető oázis fekszik szétszór- va a lávatörmelékek között. Ritter elmondja, hogy a hozzáérkezett levelek, amelyek egyébként egy berlini könyvkiadó-cég kiadásában is megjelennek, rendkívül érdekesek. Egyik hölgy például azzal demonstrálja magányosságra való ellenállhatatlan hajlamát, hogy minden éjjel egy órató! kezdve, hajnalig szerelmesével magányos sétákra vállalkozik. Egy másik Robinson-nővér csak a villanyvasalójához ragaszkodik és azt hiszi, hogy a Galapagos-szigeten csupán ez az, ami hiányzik. Mások arról álmodoznak, hogy egész nap a strandon ülnek és fürödnek, de elfelejtik, hogy rengeteg cápa van a közelben, már félméternyire a parttól nem szabad beúszni annak veszedelme nélkül, hogy a fürdőzok vagy a lábukat, vagy a karjukat ott ne hagyják. 13gy másik Galapagos-enthuziazista óvatosságból egy majmot akar magával vinni, nem annyira állatkedvelésből, mini inkább, hogy vele próbáltassa ki egyes gyümölcsök ehetőségét, vagy mérgezett voltát. Minden levélből egyformán hangzik fel a jajkiáltás: az Isten szerelméért egyedül akarok lenni! Az okok, amelyek engem a magányosságba csalogattak — Írja dr. Ritter — sem a rezig- uáció, vagy gyűlölet civilizációnkkal szemben, sem a mizantropia, egyesegyedül az önmegismerésnek ösztöne. A civilizáció nem nyújtott számomra több megismerésre érdemeset, továbbélésem puszta vegetálásnak tetszett, teljes kiélés számomra nem kínálkozott Elhatároztam tehát, hogy odamegyek, ahal az állam megszűnik és a szükségesség éneke kezdődik. Kihúzattam összes fogaimat, mert már amúgy sem tudtam használni őket, a nyerskogzt erős gyümölcsnedve és az energikus rágás miatt. Dr- Ritter mindarra vonatkozólag, amit az újságok életmódjával és magányosságba vonulásának okaival kapcsolatosan jeleztek, esztelen szamárságoknak könyveli el „Magányosságra van szükségem, hogy sok kérdéssel és problémával tisztába jöjjek. Szívből kacagtunk azokon a híreken, amelyeket olvastunk, és senkire sem haragudtunk“. Ritter azután elmeséli, hogy milyen hallatlan nehézségek árán teremtette meg a kultúra földjét Robinson szigetén, hogyan létesített egy. farmot, amelyet ő Frido-nak nevez el. A Erdélyből négy, a regálból nyolc rendőrtisztet küldtek ki külföldi tanulmányúira (Déva, január 31.) A belügyminisztérium a rendőrség nívóját emelni szándékozik s emiatt elhatározta, hogy a külföldi rendőrségek szervezeteit és működését fogja tisztviselőivel tanul- mányoztatni. Evégből Erdélyből négy s a regát- ból nyolc rendőrtisztet szemeltek ki, akiket három hónapi tanulmányútra küldenek ki, név- azerint a következők: Dr. Bianu inspektor, subdirektor general, Bukarest, Chirtescu Eugen vezérigazgató Bukarest, Amărescu gáláéi kvesztor, Giurgiu bukaresti komiszár, Catargi bukaresti komiszár, Rámzescq bukaresti inspektor, Maimuea Constantin volt dévai, jelenleg chisineui kvesztor, egy bukaresti komiszár s Erdélyből a következők: Hatieganu kolozsvári kvesztor, dr. Camil Pop szebeni kvesztor, Boldin Cornél dévai és Pop Cornél nagyváradi komiszár. A V:. fizetési osztályú főtisztviselő özvegye 2300, ajtónálló altisztje 6500 lej havi nyugdijat kap A kisemmizett <uy tagdíjasok közelebbről országos értekezletet tartanak Kolozsváron {Kolozsvár, január 31.) A nyugdíjasok mindinkább kitaszítottjaivá válnak a társadalomnak. Csekély nyugdijukat nem fizetik, heteken keresztül kénytelenek az adópénztár abalaka előtt álldogálni s ráadásul a törvény különböző kategóriákba sorozza őket s a régebb nyugdíjba vonult tisztviselőket szégyenletes éhbóren tartja. Levelet kaptunk egy nyugdíjastól, aki megrázó képet ad egy előkelő erdélyi főtisztviselő özvegyénél tett látogatásáról: Igen tisztelt Szerkesztő Ur! Régi, békebeli főnököm özvegyét kerestem ma fel. Sötét, földszintes lakás ajtaján kopogtatok. Kopottas ruhában, fénytelen szemekkel nyit ajtót egy idősebb urinő. Megrettenve néz reám s mielőtt bemutatkozhatnám, idegesen kérdezi: „Mit akar az ur?“ Végrehajtónak nézett. Mint a családnak régi ismerőse, bemutatkozom, mire megnyugodva beszélni kezd. Látja kérem, hová jutottunk? Fényes palotából, földszinti, sötét, nedves, egészségtelen, egy szoba-konyhás lakásba. Fényes szalonunk —•, hol még a háború előtt Kolozsvár legelőkelőbb társasága találkozott — már régen zsibvásárra került Férjem halála után egyik csapás a másik után sújtott Tragikus halál ragadta el egyetlen támaszomat, drága, jó fiamat. Egyik leányom szerencsétlen házaséletét kényszerült felbontani s most minden támasz és, jövedelem nélkül, ő is velünk lakik. Cselédet nem tartunk, hisz a házbér kifizetése után alig marad betevő falatunk! Érdeklődésemre megtudom, hogy ez a valamikor jobb napokat látott urinő, kinek boldogult férje magasrangu, tekintélyes vezető- állású — VI dijosztályu — tisztviselő volt, havi 2300 lej nyugdijat kap, mig férje volt ajtónálló altisztjének, kit az aj törvény szerint múlt évben nyugdíjaztak, havi hat és félezer lej nyugdijat utaltak ki. Összefacsarodik az ember szive, látva azt az égbekiáltó igazságtalanságot, mellyel a kormány az uj nyugdijtörvényt alkalmazta, midŐD az 1925. év előtti nyugdíjazottakra nem terjesztette ki a törvény intézkedéseit 1000—2000 lejből kell tengesse öreg napjait az a becsületes munkában megrokkant tisztviselő, ki egy ember életen keresztül dolgozott a közért. Hát bűnük ezeknek a szerencsétleneknek, hogy korábban születtek és léptek állami szolgálatba? Ezek a mellőzött, nyomorgó nyugdíjasok közelebbről Kolozsváron országos értekezletet tartanak, mikor sérelmeiket memorandumba foglalva fogják a kormánytól nyugdijuknak az uj törvény szerinti megállapítását kérni, Ha kérésüket a kormány nem honorálná, a király igazságos szivéhez intézik jajkiáltásukat! Kérem ezeknek a soroknak a közlését, hadd figyeljen fel végre a kormány. K. S, Az érdekes levél remélhetőleg nem lesz hatástalan Ezt az igazságtalanságot egyszer már meg kell szüntetni. IC; ed© Kol £S¥ ron rsassr üzlethelyiség főuccában, 140 kvadrátméter, nagy kirakattal, minden üzletnek alkalmas, különösen enpros üzletnek, vagy lerakatnak Cím Rudolf Mosse kolozsvári fiókjánál —
