Keleti Ujság, 1931. január (14. évfolyam, 1-23. szám)

1931-01-30 / 22. szám

Kev rATTA ■pn*ÍíAT.X PT.Â. JBLÖFIZETSS BELFÖLDÖN: 1 Irwe 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 300 lei egy hóra 100 lej. Ara 5 lej. ORSZÁGOS MAGYARPARTI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) 4 Telefon: 5-08/ 6Ó4. XIV. évio!ya.D 22-ík szi a ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON: 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedén« 15 pengő. Egyes számára 20 fillér. Hz a] magyar—osztráh megegyezés A tisztviselők kongresszusa a politikusok vagyonának a megvizsgálását követeli éles kritikájára Madgearu miniszter adott választ a kormány gazdasági politikájáról (Bukarest, január 28.) Argetoiann igen éles kritikát mondott a kormány gazdasági politiká­járól és kétségbe vonta a stabilizáció sikerét is. Madgearu miniszter nyilatkozatban válaszolt s ez a nyilatkozat-párviadal különös érdeklődést keltett politikai körökben. Sok helyen azt a kérdést vitatják, hogy a nyilatkozattal Arge­toiann javitotta-e a kormányzásra törekvő am­bícióját, vagy lerontotta? Madgearu válaszol. A Dimineaţa mai száma közli Madgearu válaszát Argetoianu tegnapi nyilatkozatára. A miniszter megállapítja, hogy Argetoianu tagja volt azoknak a kormányoknak, amelyek a mai udyos helyzetért elsősorban viselik a felelőssé­get és igy nincs meg a joga ahhoz, hogy a kor­mányt vádolja. Argetoianunak tudnia kellene, hogy a stabilizációs kölcsön elsősorban a Banca Naţionala immobil tárcájának rendezésére, to­vábbá beruházási célokra szolgál és semmiesetre sem fordítható a költségve­tési deficit fedezésére. Argetoianu ezúttal is bebizonyította felüle­tességét és azt, hogy nem ismeri az országot. A kölcsöntár gyalusok eredménye fogja megmu- tatni, hogyan Ítéli meg a külföld az ország helyzetét. A belföld eléggé ismeri Argetoianyt és a kormány nem zavartatja magát ,az ö kije­lentéseitől. Nem a hatalomhoz való ragaszko­dás, hanem az ország magasabb érdekei vezetik a kormányt munkájában. A párviadal vége. Az Adevérül kommentálja Madgearu és Argetoianu polémiáját. Megállapítja, hogy két koncepció küzd egymással szemben, az egyik a parlamentarizmust védi, a másik a törvényho­zás elveinek negligálásával technikai módsze­rek segítségével akarja megoldani a gazdasági problémákat. Az Adeverul konstatálja, hogy Argetoianunak, a stabilizációról szóló kijelen­tései kompromittálók nem a kormányra, hanem önmagára néZve^A stabilizációt nemcsak az aranyfedezet aránya tudja biztositani, hanem bizonyos pszhologiai momentumok is, amelyek éppen ilyen meggondolatlan kijelentések nyo mán hatnak közre. Argetoianuval szemben áll Madgearu kijelentése, hogy a kölcsöntár gyalu­sok már befejezés előtt állanak és Popovici pénz ügyminiszter már rövidesen írtnak indul Pá­rizsba. Ez a dolog pénzügyi oldala. Ami a politikai részét illeti, Madgearu nyilatkozatából kitűnik, hogy a pártvezérek mindenhatóságát akarják leépiteui.  király élőit Magyarország és Ausztria uj kereskedelmi szerződést kötöttek egymással. Két olyan or­szág, amelyet nem csupán a mult közjogi köte­lékei, közös célokért folytatott háború kapcsol­tak össze, de a legyőzöttség sorsában közös szenvedések is lélektanilag összefogtak. Két or­szág, amelyet a békeszerződések felparcelláztak és a gazdasági tönk szélére juttattak. Magyar- ország jelenlegi gazdasági nehézségei ismerete­sek az olvasó előtt. Agrikultur állam, amelyen végigsüvöltött a világgazdaság válsága és ez a nagy tornadó visszavetette évtizedekre az or­szág fejlődését. Ausztriában hasonló a helyzet. Az utolsó gazdasági számok nagyon mélyen- szántó válságról tesznek tanúságot. A munka- nélküliek száma egyre nő, az 1,300.000 biztosi- tásköteles munkásnak majdnem harminc szá­zaléka munkanélküli, tehát ott aránylag na­gyobb a munkahiány, mint Németországban-: A „takarékosság“ jelszavának országa ez is, ahol a munkanélküliek segélyét a mostaniak kétharmadára igyekeznek leszállítani, mig a nyomorenyhitő segélyeknek tiz százalékkal való megrövidítését vették tervbe. Mindkét országnak külön végzete, hegy el van szigetelőd ve a mai Euró*»ábau. A kisan- tant még a maga gazdasági együttműködését sem tudja eredményesen biztositani, honnan tudná az életlehetőséget megadni a szomszédos magyar-osztrák államok számára? A Duna ge­rince körül kiépült országok természetes együtt­működését az ádáz politika is egyre megbé­nítja. Lám, utoljára a cseh telhetetíenség köve­tett el olyan politikai baklövéseket, amelyek egyaránt kárára vannak mindkét államnak. Ilyen körülmények között nem lepett volna meg senkit sem, ha az osztrák-magyar uj gaz­dasági szerződés szorosabb kötelékeket épített volna ki, ha megvalósította volna, amiről a szerződés létrejötte előtt oly sokat beszéltek, — sőt beszélnek a szerződés létrejötte után is — Ausztria-Magyarország vámszövetségét, illetve közös vámterületét. Ez az eset nem következett he, ellenben megállapítható, hogy az osztrák-magyar meg­egyezés a jövőben fokozottabb mértékben fogja forszírozni e két dunai ország gazdasági és po­litikai fegyverbarátságát. Az utolsó szerződés Magyarország és Ausztria között 1923-ban jött létre. Ez az uj szerződés, amelynek aláírói Bethlen István gróf és dr. Schober kancellár­helyettes, a nyolc évvel ezelőtt megkötött döntő-, bírósági szerződést barátsági-egyeztető és újabb döntőbírósági egyezménnyel egészíti ki. A nyolc évvel ezelőtt megkötött egyezmény két nyomtatott oldal és négy cikkely. Az uj: hat nyomtatott oldal és huszonkét cikkely. A szerződés hármas keretéhez tartozik, hogy először kimondja a két ország között fennálló bármilyen konfliktusnak békés kiegyenlítését, döntőbíróság alkalmazását, egyeztetési bíróság alkalmazását és végül egy sereg kereskedelmi jellegű megegyezést. Úgy véljük, ez utóbbiakon van á hangsúly. A régi monarchia e két vezető állama, Ausztria és Magyarország bizonyos geopolitikai összefüggésben álltak egymással: Ausztria iparüző állam volt, Magyarország mezőgazdasági állam és e két állam termelvé- nyeinek kicserélésén, e kicserélésből származó gazdasági harmónián nyugodott a monarchia politikai építménye. A helyzet azóta lényege­sen megváltozott. Magyarország iparilag is ki­bontakozott, de ma is fennáll az a természetes egymásrautaltság, hogy egyik szomszédos ál­lamnak a másik szomszédos állam termelvé- nyeit kell átvennie és viszont. írottam vagy nem írottam nyíltan, vagy a cikkelyek rekesz­Argetoianu és Goga kihallgatást kér­tek a királytól és ma délután jelentek meg az audiencián. — E hét végén újabb kihallgatások lesznek. Politikai körökben a politikusok audienciáinak nem tulajdoníta­nak jelentőséget. A királynál különben ma ki- iiallgatáson jelentek meg: Mironescu miniszter- elnök, Madgearu, Hatieganu és Tilea miniszte­rek is. A közhivatalnokok szövetségének választ­mánya kedden este gyűlést tartott s ezen a va­sárnap megtartandó nagy tisztviselőkongresz- •ízus előkészítését beszélték meg. A kongresszus főként a tisztviselők áldozati adójával fog fog­lalkozni. A felszólalások során az a vélemény alakult ki, hogy egyes tisztviselő-kategóriák képtelenek az áldozati adó megfizetésére. Külö­nösen a vasúti alkalmazottak bizonyos csoport­jait sújtja érzékenyen ez az adó s ezek a kate­góriák azon a véleményen vannak, hogy fizetésüket nem is fonják felvenni, ha az lékeibe meghúzódva áll fenn az a tétel, hogy Ausztriának és Magyarországnak a jövőben számolnia kell, hogy egyelőre a Duna medencé­jében egymásra vannak utalva és hogy a vi­lágháborús „Schulter am Schulter“ jelszavát kell hangoztatniok a jövőben is. Erre vonatko­zólag éppoly természetességgel kell majd kiala­kulnia az uj gazdasági együttműködés rendsze­rének, mint ahogyan természetszerűleg kell végbemennie bizonyos kémiai kikristályoso­dási folyamatnak. Ez azonban távolról sem je­lenti azt. hogy akár Ausztria kormányférfiai, akár Bethlen az európai együttműködés elmé­leti útjáról rátértek volna a legszűkebb érte­áddozati adót reájuk is alkalmazzák. Több szónok hangoztatta, hogy az 1931. évi költ­ségvetés is nagyon sok felesleges kiadási tételt tartalmaz és hogy egyes minisztériumok ahe­lyett, hogy leszállították volna, még jobban emelték alkalmazottaik létszámát. x\ kongresz- szuson a komité határozatai értelmében állást fognak foglalni a tisztviselők vagyonának re­víziója kérdésében is olyan értelemben, hogy igenis kívánják a vagyon revíziót, de követelik azt is, hogy revízió alá vegyék azoknak a politiku­soknak a vagyonát is, akik csak átme­netileg töltöttek be állásokat az állam szolgálatában. Végül a federáció jogvédő osztályt létesitett a tisztviselők jogi ügyeinek elintézésére. A vasár­napi kongresszus elé, tekintettel a tisztviselők hangulatára, a legnagyobb érdeklődéssel néz­nek. . • , ... . , lemben vetjt gyakorlati regionalizmps útjaira. Bethlen magyar miniszterelnök úgy a bécsi, mint a budapesti sajtó előtt félre nem ismer­hető szavakkal hangoztatta, hogy Magyaror­szág e szerződéssel nem akarja betenni az aj­tót egyetlen szomszédos állam előtt sem, sőt in concreto: várja a cseh-magyar gazdasági tár­gyalásoknak ismét való felvételét. Nem, Beth­len tarsolyában e szerződéssel nem „gazdasági revans“. „gazdasági elszigetelődés“ szándékait hozza — vissza kell hát pattannia annak az esetleges vádnak, hogy Bethlen ismét követ gör­dített volna a középeurópai gazdasági kién- geszteíődés útjába.

Next

/
Oldalképek
Tartalom