Keleti Ujság, 1930. december (13. évfolyam, 268-291. szám)

1930-12-08 / 274. szám

15 XGI ÉVF. 274. SZÁM, Már csak nap van december 21-i^ A Mumiii liirariiiiial tei Nevezetés dátum, határkő, sorsfordulópont minden ember életében. íöO telve) 3,459.090 leire játszik! Főnyeremény: Neremények kifizetője : Albina Bank! Sorsolási eredmény, ről hivatalos nyere* | ményjegyzék és hírlapi lei készpénz, készpénz, készpénz. Sorsjegyek az ország minden városában kaphatók: Bankokban, piaci árusoknál, tőzsdékben, fodrász- és más üzlethelyiségekben, ügynököknél stb. — Sorsjegyek rendelhetők: 117 lei előzetes bekül* dése ellenében: Központi Sorsjegyiroda Cluj-Kolozsvâr, Str. Memorandului 16 sz. — Telefon : 833. Hella Steels inkognitóban jött Kolozsvárra, de itt felismerték — Stolz Hildát Berlini filmprimadonna lett a szép kolozsvári urilánybó1, aki villát vásárolni jött Kolozsvárra (Kolozsvár, december 6.) A perrónon áll­tam. Harsogva és dübörögve száguldott be Vá­rad felöl a Rapid. Épen arra gondoltam, hogy ez az elegáns és kényelmes vonat talán egyet­len nyugati intézménye szegény városunknak. S amint a lefékezett kerekek acélivei lassultak, a hálókocsi nyitott ajlajában hamisítatlan szerecsent láttam bőröndökkel a kezében meg­jelenni, hirtelen azt hittem, hogy egy ködbe i'átyoiozott decemberi nap filmjátéka ez az egész. A vonat megállt, de a fekete arcú fiú hor­dárnak adta át a csomagokat. Közvetlenül utá­na elegáns breitswantzbundás szőke nő hajolt ki az ajtóm Kék szemeiben az öröm és kedves tekintetével nézett körül, majd egy csoportot véve észre a perrónon, kitűnő örömmel ug­rott le. — Édes szüleim! Avval az érzéssel, mint mikor az ember ho­mályos sejtelmekkel van tele, mert ismerőst látott, de nem tudja felfedezni, hogy ki az, a kijárat télé sodródtam, hogy még egyszer meg­láthassam az arcát. — Ejnye, hisz ez Hella Steels — gondoltam elámulva s egy monumentális film lüktető és megrázó scénáiból egy paraszt asszony feje vil­lant meg bennem. A világot bejáró Trojka fő­szereplőjét, a bájos és igen művészi képességek bel megáldott Hella Steels-et ismertem fel az idegen hölgyben. Egy ismerősömet kérdeztem meg. — Nem ismeri? — De igen — válaszolta — Ez Stoltz Hilda. 'Az apja ^vasúti főfelügyelő. Kolozsváriak. Rég nem volt itthon. Színésznő. A válasz azonban nem volt elég. Kikérdez­tem ismerősömet s mikor megtudtam lakásuk címét, elhatároztam, hogy felkeresem a neves mozicsillagot. Látogatás a művésznőnél, Családi körben találtam. Sáfrányszinü ja­pán pongyolában, zöld szatyánbőr házipapucs­ban hevert szülei, testvére és sógora társaságá­ban. Testvére kislánya az ajándékba kapott já tékokat próbálta épen és sugárzó arccal ölelte nagynénjét. Mosolyogva fogad. Mikor megtudja, hogy újságíró vagyok és hogy milyen módon ismertem fel az állomáson, bemutat családjának és szerényen jegyzi meg­— Inkognitóban akartam maradni. Bár Jaazautazásom legfőbb célja az, hogy szüléimét oly hosszú távoliét után megláthassam, elárul­hatom, hogy megelőztem a truppot, mert az UFA erdélyi tárgyú filmet tervez helyszíni, de különösen szász vidéki felvételekkel s az egy hónapos szabadságom végén megérkeznek part­nereim is... ....Berlini, bécsi, pesti lapok, revük cikkei és kritikái jutnak eszembe, türelmetlenül várom, hogy elmeséljen néhány jelentősebb pontot el­mélkedéséből. Érdekesen pergő film: Kolozsvártól Berlinig. — Ä kolozsvári Fotofilm egy fényképemet küldte fel évekkel ezelőtt a berlini Ufa-ba. Semmi nagyobb jelentőséget nem tanúsítottam ennek. A véletlen szerencse Budapesten Laszky Bélával hozott össze, akivel mint chanson éne­kesek Ausztriai tournéra mentünk. Idővel hoz­zánk csatlakozott Fritz Grünbaum, a neves költő is. Egy ilyen műsoros estély alkalmával ismerkedtem meg Fritz Patrickal, aki a film­hez vitt. Az ő közvetítésével kaptam rövid időn belül főszerepet a Schubert centennárium al­kalmával készített Schubert hangos filmben. Egy humoros filmben léptem fel azután, a Vén Kujonban. Berlinben a Cabaret de comiqne­ben játszottam egy darabig, majd Emil Jan nings feleségétől tanultam. És szinte váratla­nul hamarosan szerződtettek az Ufa-hoz. Az ambícióim két irányban sarkaltak tovább. A hangos filmet nagyon megszerettem és a Schu­bert muzsikával intonált film emlékei nyomán határozotan hittem, hogy a mozimüvészet ezen­túl a zenével párhuzamosan halad. — A zene száz százalékkal jobban frappi- rozza a színészt — jegyzi meg. — Eddig min­den kollégám tapasztalta. •— A másik vágyam az volt» hogy a tragé­diában kapjak szerepet. Eleinte ugyanis vígjá­tékokban léptem fel, vagy sportfilmekben, ahol nevetni, ügyeskedni és tornászni kellett. Egy megrázó emberi tragédia kifejezésére éreztem vágyat. És erre alkalmat adott nekem az Ufa akkor, mikor a Trojka szenvedő paraszt asz- szonyát nekem osztotta ki. Legutolsó filmem szeptemberben készült a szarkofagi vezető cim- mel. Gambino volt a partnerem. Egy-két hónap múlva ide is elkerül. Januárban Harry Piei lesz a partnerein egy izgalmas romantikus já­tékban. — És most Kolozsvár! Tudom, hogy sablo nos kijelentés, ha azt mondom, hogy szeretem ezt a várost. De engem igazán vonz Kolozsvár Régi kövei s a város körül húzódó hegyek olyan megnyugtatók és olyan melegek. Berlin... Au­tók, ragyogó utak, muszika... Olyan más az. Ujján a hatalmas briüiáns gyűrű mellett karika gyűrűt látok. Azonnal észre veszi kí­váncsiságomat és kérdést nem várva szól: — Igen, menyasszony vagyok. A vőlegé­nyem Munkácsy Mihály unokája: Koffler Osio magyar festőművész, aki a berlini művészeti akadémia tanára. És most elárulom, hogy ko­lozsvári utamnak van egy egészen különös cél­ja is. Villát akarok vásárolni. Itt akarom ki­pihenni magamat... Vőlegényem is gyakran járt Kolozsváron. Itt akarjuk tölteni minden szabadságunkat... Stoltz bácsi feláll, fényképeket, újságcik­keket és plakátokat mutat apai büszkeséggel. A művésznő előveszi elefántcsont szipkáját és álomszerű illatot lehel cigarettájából. A ko­lozsváriak felől érdeklődik és elmeséli, hogy Pesten átutaztában értesült a Hunyady Sándor sikeréről, őszintén örült. Könyvekről, filmszínészekről beszél. Berli­ni lakásának képét mutatja, Repkényes erkély, kert, galambok, az udvaron autó. Vállalkozószellemü iskoIakeT&lők. Ezalatt izgatott arcú fiú lép be, zavartan néz körül és akadozva szólal meg: — A fiuk szeretnének autogrammot kérni — nyomában négy kigyult arca fiú lép be. Ti- zenhat-husz évesek. Sorban bemutatkoznak. Mikor megkapják az aláírásokat, várakozva néznek egyik társukra, aki halálra válva, szin­te dadogva fog hozzá mondanivalójához. — Művésznő kérem szépen, mi filmszíné­szek szeretnénk lenni... Szemüket lesütik és restelkedve néznek ma­guk elé. — Szép terv. És miben segíthetnék maguk­nak? — kérdi a művésznő. — A ‘fényképeinket kérjük szépen szíves­kedjen elvinni Berlinbe. Fényképeket vesznek elő, melynek hátára gondosan odaírták nevüket és címüket. Közben megtudjuk, hogy az ambiciózus fiatalemberek diákok, németül nem tudnak, a kolozsvári színház törzsközönségét képezik az állóhelyen. És moziba szeretnek járni. Stoltz bácsi kissé oktatja őket. *— Tanulni kell fiaim. A legnagyobb lesütött szemmel, fülig pi­rulva hallgatja a bizonyára sokat hallott fel­szólítást, restelkedve veszi fel az asztalról fény­képét és köszön. Az ajtóban bocsánatot kér. Megriadt társai utána indulnak, de arcképeiket a világért sem merik elvenni az asztalról. Mindnyájan mosolygunk, de a művésznő komoly marad. Elgondolkozva ül s talán a küz­delmekre gondol, melyet meg kellett vívnia a világot bejáró művészetig. Kovács József, KEONYíLT NŰVTOER I5-EM try** K. KOZMETIKAI NTÉZET. Orvosi vezetés. Diathermia, Quarz. Ingyen szaktanács. Hölgyfodrászat, manicure. Szokásos föd;ásza:i árak. P. Kihat Viteazul 40. (Bancs' palo.aj.

Next

/
Oldalképek
Tartalom