Keleti Ujság, 1930. december (13. évfolyam, 268-291. szám)
1930-12-05 / 271. szám
Claj-Kcloxsvár, 1930 december 5 Péntek H ELŐFIZETÉS MAÖYAKORSZAQOH: 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedén! 15 pengj. rés szám ára 20 fillér. íéoviselőház ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN: % írre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre S00 lej, agy hóra 100 lej. ' ‘ ORSZÁGOS MAGYARPARTI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) é. Telefon: 5-08, 6 84. XIII. évfolyam 27^kszág^^_ A moszkvai színjáték Közel egy hete érdekes színjáték folyik Európa nézőközönsége előtt. A szinmü: a moszkvai mérnökper, Krylenko államügyész szakszerű rendezésében, a főszereplők Franciaország és szövetséges államai, epizódszereplők: nehány orosz mérnök és ezenkívül a statiszták: nép, cselédség és katonaság. A színpadi hatás törvényszerűsége illúziókon alapul és az illúziók felkeltéséhez emberek akciója szükséges. Nem az a baj, hogy az orosz színpad szereplői nem igazi vérből és húsból való figurák, _ hiszen nyilvánvalóan nem önmagukat adják- A színpad valósága általában nem az élet valósága és a színészek magasabb fokra, temperált, csak egy külön atmoszférában élő és elképzelhető alakokat ábrázolnak. Mondom, nem is az a baj, hogy a moszkvai főtárgyalás már az első pillanatban úgy festett, mint egy színpadra vonszolt izgalmas bűnügyi dráma, á Iá Wallace. Eredeti bűne az, hogy még színpadi mutatványnak sem vált be. A színpad ugyanis nem nélkülözheti a pszihologiát. Minél inkább szétteregetik a bünper anyagát, annál élesebben domborodik ki a pszihologiának, a ralószinüségnek a hiánya. Eleinte azt hittük, hogy ez az összeesküvés nem történt meg, de _ megtörténheted volna• Ma már ezt se hisszük. Folytonosan rácáfol erre a vádlottak mondódéinak „tulrendezé- se‘S az a kétségbeejtő precizitás, ahogy egyetlen vádlott sem esik ki a-szerepéből, mindegyik töredelmesen vall, mindegyik szabályosan vádol, ahelyett, hogy önmagát védené. Egyik vádlott sem azt mondja, amit vádlottaktól cl lehet várni: megtévesztetek» gyarló ember vagyok, szánom-bánom a bűnömet. Nem, ellenkezőleg azt mondják: X. francistigy- nök vasbetonpineóket építtetett velünk, a gyári üzemek alatt, nehéz lövegű ágyuk számára..- Y. vezérkari tiszt ennyi és enned fontol utaltatott át számunkra, hogy deatruáljuk a hadsereget... _és igy tovább, unos-untalan változatokban- Végül is ki fogja elhinni, hogy az a szovjetreudszer, amely spiclijeivel az egész világot behálózta és szinte tankönyvbe illő tökéletességgel szervezte meg a maga kémszolgálatát, évek óta sohasem jött reá, hogy mi folyik az országban, hogy vezető emberei a háta mögött legzavartalanabb diplomáciai tárgyalásokat folytatnak külső államokkal, vezérkarokkal, tőkéscsoportokkal és pénzügyi tranzakciókat bonyolítanak le, sőt pénzeket is behoznak az országba? Végül is ki fogja elhinni, hogy ezek az exponált állású vádlottak, Ratnsin és társai, egy percig sem tartottak attól, hogy ókét le is leplezhetik? Végül is hogyan t rténhetett meg, hogy a szovjethadsereg demoralizálásáről beszélnek és a hadseregnek egyetlen tagja sem tud vallomást tenni a rendszere., de- moralizálás jelenségeiről? Végül is hogyan történhetett meg, hogy a vádlottak, akiknek tudnioV kell, hogy akár vallanak, akár nem, halálbüntetés jár nekik, _ aminthogy már adminisztrális utón a halálba tessékelték ugyancsak e pör nehány elsőrendű vádlottját és még sem az az igazság, az ő igazságuk tör ki belőlük, ha emberileg ez voind, érthető, hiszen ezért az igazságért ülnek most is a vádlottak padján, hanem az az áligazróg, amelyet a szovjet diktált nekik és amelynek vállalkozására az, áld valóban forradalmár, vagy mondjuk a jelen esetben, ellenformdalmár, sohasem képes. És igy lehetne folytatni a megdöbbentő kérdéseknek egész sorozatát, amelyeknek már puszta felvetése rá kell mutasson a szovjet társadalmi színmüvének dramaturgiai értelemben vett töréseire. Mégis mi célja lehetett a szovjetnek ezzel a komédia megrendezésével? Tudnunk kell, hogy Külpohtihai nap a kamarában „Senki sem gondol arra nálunk, hogy támadást intézzen Oroszország ellen!" — jelentette ki Gafencu a kamara tapsai között Magyarországiól neta v<?szí rossz néven revizie s politikáját, do ki* jelenti, hogy Románia ragaszkodik a békeszerződésekhez Manoilescta beszámolt jeni! uiiáréi (Bukarest, december 3.) A kamara mai ülésén napirend előtt Dan Romulus, a bukovinai postahivatalok működését teszi szóvá. Ezután Manoüescu ipar- és kereskedelmi miniszter beszámol a genfi vámkonferenciáról. Ismerteti a konferencia lefolyását és kifejti, hogy Jugoszláviával és Csehszlovákiával teljes szolidaritásban működött- A talajt Madgearu előző tárgyalásai során kellőkép előkészitette és igy történt, hogy Románia domináló szerephez jutott e konferencián. Felhívtuk az ipari államok figyelmét arra, hogy eddigi vámpolitikájuk* inkább saját maguk ellen irányul, mint az agrárállamok ellen és csak a legszorosabb együttműködés hozhatja meg a kivezető utat a súlyos helyzetből. A mi álláspontunk a pre- ferenciális vámrendszernek bevezetése volt és örömmel jelenthetem, hogy ez az álláspont most először nyert hivatalos elismerést egy nemzetközi konferencián. Ennek a jegyében kezdjük meg rövidesen tárgyalásainkat 2 nagy ipari állammal, amelyek minden reményünk szerint kedvező eredményre is fognak vezetni. Mihaieseu köszönetét mond a miniszternek felvilágosításaiért. Gafencu, volt alminiszter a felirati vitához szólal fel. Kijelenti, hogy kizárólag a külpolitikai helyzettel kivin foglalkozni. Megállapítja, hogy ha Magyarország külpolitikáját figyeljük, úgy láthatjuk, milyen célok félé törekszik. Nem vehetjük ezt rossz néven attól az országtól, amelyet egy ezeréves mult hangoztatása visz az irredenta jelszavak táborába. De fel kellene világosítani a szomszéd országot, hogy mi ragaszkodunk és mindig is ragaszkodni fogunk azoknak a szerződéseknek a betartásához és megmaradásához, amelyeket kötöttünk és nagyon kétélű fegyvert forgat, amikor nem őszinte békepolitikát folytat- Nyugodtan tekinthetünk Angorára, Londonra, Berlinre és Szófiára, mert bennünket a locarnói szellem hat át. Sokan tekintenek Olaszországra, amely iránt őszinte szeretetet érzünk és azt hiszik, hogy reviziót akar. Én tudom, hogy Olaszország magatartása nem irányul ellenünk és a revízió hangoztatása gazdasági jellegű szerződésekre vonatkozik, nem pedig a ter- ritoriálisakra. Olaszországnak e tekintetben egységes érdekei vannak Franciaországgal is és hiszem, hogy a két latin állam fog találni közös plattfor- mot a megegyezésre. Ami Németországot illeti, miufân nem közvetlen szomszédunk, nem érdeke a mi határaink integritásának megváltoztatása. Sőt, ellenkezőleg, a rémet birodalomnak elsőrangú érdeke egy hatalmas dunai állam fennmaradása. Végül Oroszországról kivin szólani. Take lonescu mondc+ta, hogy a mi orosz politikánk csak ez lehet, a mi szövetségeseinknek orosz politikája. Ez ma már nem tartható fenn. Nekünk speciális érdekeink és szempontjaink is vannak, amelyek a szövetségeseket alig érdeklik- Nem lehet ma struccpolitikát folytatni és egyszerűen kijelenteni, nem érfFoiytatása a második oldalon.) Oroszország népe ma egészen sajátos életkörülmények között él, amelyet nemcsak gazdasági 'életvonaluk, de különálló lelkiségük következtében sem szabad a mi népeink gondolkodás módjával felmérni. A szovjet már az első pillanatban nagyon jól tudta, hogy e pörrel külföldi országokban semmi hatást sem fog elérni. De befelé hangulatot csinálhat, forrósithatja a forradalmi elánt, nagymérvű fegyverkezéseire alibit igazolhat, fokozottabb jogcímet kaphat majd a megtorlások keresztülvitelére, az ellenzéki mozgalmak megszorítására. A szovjetközönségbeu nem fog nyomtalanul eltűnni e főtárgyalás színi hatása, annál inkább, mert e színi hatásban a, valóság némi alkotó elemei is adva vannak- Bizonyos, hogy Franciaország nem szereti a szovjetet. Bizonyos az is, hogy Európának már abból a szempontból is kívánatos a szovjetrendszer összeroppanása, mert az orosz gazdasági piac kikapcsolódása égjük oka az európai termelésválsagnak. Bizonyos, hogy Párizsban, az orosz ellenforradalmi gócban folytak is felelőtlen beszélgetések arról, hogy milyen jó volna, ha a szovjet megbukna. De talán éppen a szovjet az a kényes, amely kivetnivalót talál az ilyesmiben, a szovjet, amely a harmadik interuacionalé szerveivel öt kontinensen immár fennállása óta, éjjel és nappal az európai, illetve világkapitalista rendszernek az összeroppantásán dolgozik? Akárhogy is próbáljuk menteni ezt a gigászi méretezésű színdarabot, a külföld színpadjai számára menthetetlenül megbukott. Helyi sikerei azonban vannak. Karácsonyig talán repertoáron tarthatja magát. A szovjet szerencséjére a mai Oroszország ellenforradalmi témákban elég gazdag és nem kell tartanunk attól, hogy a jövő szezonban Krylenkó elvtársnak nem lesz mit játszania. ______ iwauawin ii nwg”uiigg«aMawM—■—— Ül» * *( IT1ILLIÓK fi 1 ZEfiEDE == u ° 1 xeneaSbam majdnem ingyen annak, aki megvásárolja az uj IRoravetz fmrdesonsi zeneaíbamof. MORAVETZ kiadás, Temesvár.
