Keleti Ujság, 1930. december (13. évfolyam, 268-291. szám)
1930-12-29 / 290. szám
5 X777. ÄFF. 290. SZÁM. ffuzsmammzstsgfmmmmmam wisammsBBBBmssmmKXie^smamaammssB^smm^smwassimB^ssimmBím^smmmmm^tbjmssmmís^^ Töltse el az újévet Szinejában. A PALACE KASZINÓ (Chemin der fer és ruletté) valamint az összes szállodák az egész idény alatt nyitva. Tiyilt levél Varsán Az első román biblia magyar mecénása Pár nap múlva szemfedőt teszünk az 1930. esztendőre, hogy uj dátum melegágyába vessük további reménykedéseinket s friss bizakodással öntözzük régi keserűségeinket. De kár volna az utolsó szeget is beleütni e gyászos év koporsójába addig, amig meg nem emlékszünk egy olyan érdekes évfordulóról, amely a mai körülményeink között kétszeresen megérdemli az emlékezést, libben az évben, nov. 26-án mult ugyanis 300 éve annak, hogy Bethlen Gábor elhalálozásával Erdély uj fejedelmet választott Rákóczy György személyében. Rákóczy György uralkodásának a jelentősége külön is megérdemli az emlékezést. Szellemi rokona és törekvéseiben méltó utódja volt nagy elődjének, Bethlen Gábornak s nejével, Lorántfy Zsuzsannával együtt szorgalmas továbbépítője volt Erdély kultúrájának. Bethlen Gábor elmulhatat- lan érdemeket szerzett Erdély műveltségének megalapozásával és felvirágoztatásával, az ő munkássága eredményeinek fenntartásáért azonban nagy elismerés illeti T. Rákóczi Gyöi'- gyöt is. De Rákóczi György uralkodásának az általános politikai és műveltségi jelentőségén kivül van egy speciálisabb jelentősége is. Az erdélyi fejedelmek addig sem hagyták ki számításaikból az országukban élő román népet, I. Rákóczi György azonban sokkal tovább ment az erdélyi román nép viszonyainak megismerésében és javításában s kultúrpolitikájának tekintélyes nagy részét tölti ki a román nép műveltségének fokozásáért tett szolgálata. Iskolát, templomot épitett számukra, jóbarátságot tartott o havasalföldi és moldvai vajdákkal s Ilié Jórészt putnai ortodox főpapot erdélyi metropolitává nevezte ki, saját költségén lefordittatta és kiadta román nyelven az uj testamentumot is gyulafehérvári nyomdájában. Ez volt az első román nyelvű biblia-forditás, amelynek nemcsak any- nyi jelentősége van a román irodalmi és kultúrtörténetben, mint Luther, vagy Károlyi Gáspár biblia-íorditásának a németeknél, illetve a magyaroknál, de ennél is sokkal több: a román nemzeti műveltség fejlődését, erősbülósét és bá- torodását lehet ugyszólva e kortól számítani. Mert az első román biblia hatása nemcsak Erdélyben, de a Havasalföldön és Moldovában is uj virágjait bimbózta ki a román kultúrának, épp úgy, mint a száz évvel ezelőtt ugyancsak Szebenben nyomott első román könyv. Ma, amikor az erdélyi magyarság olyan sziszifuszi küzdelmet kell, hogy vivjon az elfogult román hatalmi törekvésekkel szemben, kultúrájáért, jó föleleveniteni ezt a nevezetes eseményt, amelyet a román történetírók is egyaránt elismernek s kár lett volna lezárni az évet anélkül, hogy ne emlékezzünk meg az első román nyelvű biblia gazdag lelkű magyar mecénásáról, fordítójáról és kiadójáról, Rákóczi Györgyről. S. Nagy László. < N©1 TISZYUUiST ELŐSEmr A Or. FÖLOSS-FÉLS VASTAplIKŐRH Kedves Harsányi Zsolt, őszinte jóbarátja a régi évjáratú kolozsvári pennaforgatóknak és szerelmese e városnak, aki csak azért toppant be ide közibénk, mert a honvágy egy neme fogta el: bejárni a helyeket, amelyek fölött ifjúságának tavaszi szellői ficánkoltak, mindazt, amit az alábbiakban elmondunk, elmondhattuk volna meghitt baráti körben is, ám inkább kinyomtatjuk, igy adva hangsúlyt egyrészt a mi , kívánságainknak, másrészt, kedves Zsolt,, a maga személye nagy jelentőségének. Amióta elkerült tőlünk, tehetségével példátlan munkabírásával, tiszteletreméltó európai felkészültségével, ragyogó Írói karriert fűlött be. sőt egyik irányitója lett a magyar irók kollektiv mozgalmainak. Nem „akadémikus“, nem „hivatalos“, azaz nem olyan tényező, aki a gyakorlattól távol állva csak a műre vigyáz, amely kész, az eszmére, amelynek sáfárja, de olyan valaki, aki az elvont „irodalom“ helyett az irók bajaival kínlódik, az artifexek magánproblémáival. magával a, céh vei, amely o tragikus sorsfordulás idejében rettenetesebben kínlódik, vigasztalanabbal alkot, mint valaha. Az ön munkaterületének anyaga tehát nem a .könyv“, vagy „dráma“,- mint köldökzsinórjától elszakadt szellemi termék, hanem azok, akilc írják. akik csinálják, akik vajúdnak vele, maga az írói élet. Nos, nézzejn szét: itt sok a tennivalója. Mint a Színpadi Szerzők Egyesülete elnökének látnia, kell, hogyan vergődik az erdélyi magyar színészet olyan súlyos tehertételek alatt, amelyeket önök odafenn Budapesten enyhíteni tudnának. Talán észrevette, hogy az erdélyi magyar szellemi alkotás minden ága a saját lábán igyekszik megélni. Kívülről jött anyagi támogatást sohasem várt, nem is akar. De azért sokszor gondoltam arra is, hogy például azoknak a hires budapesti sztároknak, akik közül egyik- másik harminc és hatvanezer lejes gázsikat, appartamentes ellátást akar hevasalni az erdélyi magyar színészettől, tulajdonképpen ingyen és saját, jószándékukból kellene a vergődő erdélyi magyar színészet rendelkezésére állania. Ám olyasmire, hogy ön akár tíaál Franciskát, akár a többi csillogó sikerű vezető művésznőket és művészeket, felvilágosítsa és meggyőzze erről az álláspontról, nem kérhetjük. De igenis kérhetjük. hogy a Színpadi Szerzők Egyesületében hasson oda: ne küldessenek csendőrt a szerzői lantiemelt erőszakos behajtására akkor, amikor -nem is olyan biztos, hogy a közvetítő szerv maradék nélkül eljuttatja Önökhöz azokat az ösz- szegeket, amelyek nyilvánvalóan itt élő, vergődő színészi egzisztenciákat menthetnének meg az éhenhaiástól. Hallgassa meg az erdélyi magyar színészeket, színigazgatókat, kulturális látványosságok rendezőit, ők elmondják, hogy mennyire sérelmes volt önöknek az a megállapodása, amelyet a román színpadi szerzők Egyesületével kötöttek, az erdélyi magyar kulturális érdekeltek úgyszólván teteme fölött, azok utol- azt a területet, amelyet a világ orgonájának egy parányi sipja dallamban és zengésben botölt- het, ha mi az önök bármely kizárólagosan kulturális alapon nyugvó egyesületében részt óhajtanánk venni, ezt tőlünk határozottan rosszul vennék, tehát nem is kísérletezünk vele. Viszont az is igaz, hogy a többségi kultúrintézmények számunkra az említett intézményeikben az anyanyelv természetes jogából fakadó érvényesülést, dacára a mi közeledő lépéseinknek, csak olyan fenntartásokkal engedték volna meg, amelyeket az erdélyi magyar irók, akár- só jajainak meghallgatása nélkül. Hogy félre ne értessünk: mi hivei vagyunk a nemzetközi kulturális együttműködéseknek és a megértés jó jelét látjuk, hogy önök kulturális kapcsolatot tartanak fenn a román kultúra hasonló tényezőivel. Sőt, irigyeljük is önöket, mert például nekünk nem adatott meg sohasem, hogy egyenrangú félként leülhessünk a zöldasztalhoz a román kultúra képviselővel, hogy mi is megalkot hassuk a magunk Pen-klubját, hogy mi. is olyan intézményt létesíthessünk, amely részt tudva venni a nemzetközi kulturális együttműködés szolgálatában. Ha mi azt kérnek, hogy drámai szerzőinket fölvegyék a magyarországi Színpadi Szerzők Szövetségébe — bármily indokolt is legyen ez a kívánság — hogy mi a magyar anyanyelvű -magyar Pen- klubnak a tagjai lehessünk, hogy a Nemzetközi Együttműködés ligájában mi is elfoglalhassuk mennyire lojálisak is, nem fogadhattak el és az is igaz, hogy mi olyan külöp egyesüléseket, amelyek nemzetközi együttműködés felé, a magánk irodalma számára is ablakot teremthettek volna, megint csak nem vihettünk keresztül. ,\cm panaszképpen említjük fel ezt magának kedves Harsányi Zsolt, hanem magában, mint a Színpadi Szerzők Egyesületének elnökében, mint a professzionista magyar irók mozgalmainak egyik vezérében, mint az erdélyi magyar irodalom fajsulyának és immár országhatáron tultörő jelentőségének ismerőjében véljük megtalálni azt a közvetítő személyt, aki majd meg fogja kísérelni úgy Bukarestben, mint a nemzetközi kulturális együttműködések fórumán, hogy az erdélyi magyar kisebbség írói ne lebegjenek Mohamed koporsójaként ég és föld között, de valahogyan ők is beleilleszkedt jenek abba az európai kulturmunkába, amely az irók egyetemének, mint Íróknak, mint céhnek, kultúra és egyéniségfejlesztő érdekeit szolgálja. Azt várjuk öntől kedves; melegszívű barátunk, hogyha majd a bukaresti Írókkal is találkozik, ne feledkezzék meg belefoglalni bennünket is a boltozatépités munkájába, hiszen a kisebbségeknek alapjában véve az a történelem- számta főküldetésük, hogy hidat képezzenek a többségi népek között. IX i*!EGJELiHT és a „Keleti Újság“ könyvosztályában, valamint minden könyv- kereskedésben kapható — 1 A gyönyörű kiállítású, előkelő ciudapu és nemes tartalmú könyv a legszebb karácsonyt ajándék. - «ra 20Ö les. Ön most pár héttel ezelőtt Jugoszláviában la járt és mint olvassuk, igen kellemes impressziók Icai távozott onnan. Útja a magyar-jugoszláv kulturküzeledést szolgálta és ebben bizonyára nagy segítségére volt az a tény, hogy nem mint „politikus“, nem mint „hivatalos“ szerv fordult meg Belgrádban, hanem mint az európai pro- fesszionátus irói érdekeknek ismert szószólója és védelmezője. Tulajdonképpen nem is kellett nekünk még ennyire részletesen sem rámutatnunk az erdélyi magyar irók kívánságaira, ön professzionátus magyar iró. Ismer bennünket. Ismeri, küzd az európai irói szellemiség érvényesüléséért. Nézzen körül — csak ezt kérjük. A régi barátsággal köszönti: Ligeti Ernő.
