Keleti Ujság, 1930. december (13. évfolyam, 268-291. szám)
1930-12-01 / 268. szám
4 Xltl. ÉVF. 268. SZÁM. THAI PROBLÉTTlftK A dumping Mostanában felette divatos szó: a dumping. Az emberek legnagyobb része nincs Is tisztában e azé eredeti értelmével és jelentésével. De használja. Egyik Unlé uc- eabeli könyvkereskedés például ezeket hirdeti öles betűkkel: dumping-áron alul érkeztek uj könyveink. Egy másik Wesselényi Miklós uccai kereskedő is a „hallatlan olcsóság“ megjelölésül harsogja a közönség elé: dumping. E szó hovatovább egybeesik az „occasio", a „végeladás“ fogalmával. Jelzővé vált, amellyel a kereskedő érzékeltetni akarja, hogy az ő áruja olcsóbb a rendesnél, az elképzelhetőnél, a megszokottnál. Ez a szónak kolozsvári értelmezése és, ha a nagyváradiak, vagy aradiak rájönnek arra — ha eddig reá nem jöttek —, hogy e szónak milyen stiláris jelentősége lehet a reklám szolgálatában, úgy bizonyára ők U megjelentetik a piacon „dumplng-árii“-ikat. Tersze e kifejezést más vonatkozásban alkalmazva is halijuk. Példának okáért, ha egyes importárak keresztültörve a védővám határbarrikádjait, olcsóbbak a forgalomban, mint a belföldi termelés produktumai, fölényesen úgy intézik el: oü kérem, az csak egy dumplng-áru! Ha egy pékmester egy lejjel leszállítja a kenyér árát, az: dum- pingkenyér. Vájjon mit akarnak ezzel az emberek kifejezésre juttatni? Í5n azt hiszem, nem egy tényt, hanem egy érzelmet: nem egy megállapítást, hanem egy magatartást. Homályosan úgy képzelik el, hogy az árak leszállítása az ö cngedelmiik és beleegyezésük nélkül merényiét, 'amelynek célja, hogy őket megingassa eddigi üzleti álláspontjukban, és amely ellen ha törvényesen nem Is, de legalább egy erkölcsi hitélet formájában kell védekezni. Tegnap még azt mondotta volna az érdekelt: „tisztességtelen verseny." Ma: azt mondja: „dumping.“ Talán nem tartozik ide, de a, közhelyek keletkezésére és divatjára jellemző, hogy például ezt az oly gyakran hasznúit kifejezést: mentalitás, a világháboruolötti nemzedék jóformán nem ismerte. A szók Proust, a világhírű francia író használta először „Az elveszett Idő keresése“ című nagy regényében és ha Proustot nem is igen olvassák, ez a szó utánar.iaradt és világnépsze- riiségre tett szert. A „mentalifé" szónak telén szükségszerűen meg kellett születnie a francia irodalomban, mert a „világnézet“ szó hiányzott a franciák szótárából ós a „Lehens-Anschau tmg“~nak Franciaországban még ma sincs egyenlőértékii kifejezése. Minden kifejezés, a nyelv minden megnyilatkozása, a népi egyéniség szellemi' gyökereiből táplálkozik é* aki finoman tud dlsztingválni, meg Is érzi a mentemé és a Lében* Anschauung közötti árnyalati különbségeket. Az azután inás probléma, hogy úgy a világnézet, mint a mentalitás beleszlvárogvu a nsi nyelvünkbe, közkeletűvé váltak, de precíz formában sohasem azt adják vissza, amit e kifejezések szülőház ójukban jelentenek. A dumping angol sző, de nincs szeltem! tartalma, tehát könyebben általánosítható és így a szigorúan vett kereskedelmi vonatkozásában angol földön is ugyanazt jelenti, mint a kontinensen. Behat mit jelent? Mit akar jelenteni öseredetileg? Definíció helyett egy példa Ha például egy kilogramm cukor úti lej és mondjuk, a csehszlovákiai termelőnek eszébe jut, hogy azt a cukort, amelyet Csehszlovákiában Sfl lejért ad cl és neki Is, mondjuk 84 tejbe kerül. Romániában 80 tejért hozza forgalomba, tehát az ő termelési költségén alul — ez dumping. A csehszlovákiai cukortermelő azáltal, hogy a romániai cukortermelést tönkreteszi és magának az elpusztult cukorpiac helyébe uj piacot teremt, abban a Jogos reményben, hogy monopolizálva egy későbbi időpontban a piacot, felveri az árakat, hehozza veszteségeit, megtalálja számítását. Ez a számítás tehet üzleti gondolkodás szempontjából helyes, de nem korrekt, nem erkölcsös. Reális termelési költségekkel dolgozó vállalkozóknak az ilyen megmozdulás ellen védekezni kell. Ellenben az már nem dumping, ha valaki olcsó termelési költségekkel dolgozva, olcsóbban árul. Ha például a csehszlovákiai cukornagyiparos odahaza is any- nyiórt adja a cukrot, mint Romániában forgalomba hozza, okozhat ugyan kellemetlenségeket, nehézségeket n hazai termelőknek, de ténykedése nem meríti ki a dumping fogalmát. A hazaiak ebben az esetben hivatkozhatnak a védővámok fölemelésének szükségességére, a nemzeti ipar fokozottabb támogatásának fontosságára, csak azt nem mondbajták, hogy a külföldi kereskedő dumpingárakkal dolgozik. Oroszország esete más. Az oroszok termelési áron alul exportálják áruikat külföldre, azzal a célzattal, hogy a kapitalista termelés alapján álló piacokat tönkretegyék. Ha igaz az, hogy az orosz tojás, petróleum, gabona, sárcipő Szamosujváron olcsóbb, mint Kievben — amint hogy Igaz is — úgy a dumping-szó használata minden tekintetben a leghelyesebb. Viszont az oroszok azt mondják, hogy ők olcsóbban adhatják az árukat, mert az ő termelő költségeik alacsonyobbak, ők nem dolgoznak tőkés társadalmakban belekalkulált vállalkozói nyereségekkel, nekik a nyersanyagjaik nem kerülnek pénzbe, a munkabéreik alacsonyabbak, tehát ók nem fizetnek rá, ők nem dumpingelnek, ők csak ver— ..........................II Hl.... senybépeaebhek- De ea részigazság. Mert, ha olcsóbban termelnek, akkor miért nem olcsóbbak az árak Oroszországban, miért van az, bogy az orosz embernek nem telük cipőre, kenyérre, vajra, a legszükségesebb ruházati és élelmiszerekre, ellenben ezekkel a cikkekkel megrakodva futnak át naponta a vagonok az orosz határon? Az orosz export esetében teljes mértékben használhatjuk hát a dumping kifejezést. Más esetben azonban alig. így például ha a kereskedő 30 százalékos szokásos haszon helyett megelégszik ^hosszal, avagy tízzel; az nem dumping. Egyáltalában: ha valaki azért ad árut olcsóbban, mert módjában van olcsóbban adni, ez mind nem meríti ki a dumping fogalmát. Különben ez a kis elmefuttatá» nem kiván szemrehányás tenni a dumping-szó helytelen használatáért, csupán egy közhely biológiai pályafutására mutat rá, azokra a lelki, sőt töineglelkl elemekre, amelyek medrébe hullanak és amelyekkel megrakodva szalad a világban mindaddig, amíg egy uj, divatos kifejezés ki nem szorítja helyéből. (—1). Kétségbevonták az újabb székely- földi népdalgyűjtések daliamainak ősi székely eredetét Horváth Lajos székclykcreszturi zenetanár feltünésikeltő rőpírata, aki csángónak tartja ezeket a dalokat — Burkolt vádak . a népdalgyiájtök ellen (Kolozsvár, november 29.) A Keleti Újság szeptember lió 15-iki számában meglepetést keltő cikk jelent meg Nyirő József tollából, amelyben Domokos Pál Péternek a csángók között végzett értékes népdalgyüjtési munkásságát ismertette, rámutatva, hogy a gyűjtemény valóságos irodalomtörténeti meglepetés. Egyúttal közölte a bemutatott népballada dallamát is. A cikknek érdekes visszhangja támadt. Szittya Horváth Lajos székelykereszturi zenetanár, aki maga is foglalkozik népdalgyűjtéssel, iröpiratszerü „Hozzászólás"-! irt és adott ki, amelyben többek között a következő súlyos megállapításokat kockáztatja meg: „E cikk igen érdekes világot vet különösen a cikkben klisirozott kél kis dallammal arra, hogy az eddigi székely népdalkutatók bizonyos csoportja tulajdonképpen honnan mcriíi az ősi székelynek feltüntetett azon dallamokat, melyek a közöltökkel teljesen egyazon forrásból táplálkoznak, melyek alapjában véve sem karakterben, sem színben, sem ízben már nem igazi székely dallamok, hanem a székelytől elcsatangolt csángó eredetűek. Igen, mert úgy áll a dolog, hogy az utóbbi évtizedekben felelőtlen helyeken, messzi a Székelyföldtől, ahol nagyon nehéz az ellenőrzés, az ilyen csángó dallamokhoz hasonló dallamokra egyszerűen ráfogták, hogy ezek és ilyenek az ősi székely dallamok. Épp úgy, mint ahogyan szem- és íultanuja voltam annak az esetnek, hogy a székelyföldi cigányok, hogyan árulták a bécsi gyári portékát Szeged környékén, mint eredeti „székely házi- szőttest“- Épp úgy, mint ahogyan ugyanazok a cigányok ki is adták magukat székelyeknek, áruig csak rájuk nem szóltam a csendes háttérből:— Hallgass Rupi, hiszen ismerlek. Cigány vagy te Fiátíalváról és nem székely.“ Az „Ertiélj'l Magyar Könyvük" kiadásában megjelent müvek megrendelhetők a „Keleti Újság'1 höny voaztályától. A könyviár legújabb száma : SEBES! SAMU, az elhunyt kiváló n*r!'é'"f Srí Qf/l a olmüromántikusregényo,-ame|T 8 6,/% lyet Kovács Dezsőnek a szer- zőről irt színes ismertetése vezet be. — A tJísies kiállítású kötőt ára: csak 60 lei. Hozzászólása további folyamán hangsulyo- zottan tiltakozik az ellen, hogy az emlitett gyűjtési termékeket székely dallamoknak tartsák. Nem kevesebbet mond Szittya Horváth Lajos, aki „székely zeneszerződnek írja alá magát, minthogy az általánosan ismert és elterjedt népdalgyüjtési dallamok nagyrésze nem a székelyföldről valók és ezért ismeri fel bennük a csángó eredetet. A Kodály- és Bartók-féle gyűjtemények után magában Erdélyben is többen foglalkoztak népdalgyűjtéssel, mint Dclly Szabó Géza, az aradi Széllé Károly, stb. Aki ismeri az igy gyűjtött anyag dallam variációit, első tekintetre felismeri, hogy azok közt belső, egységes rokonság van, de mindenik dallamon végigvonul valami speciális, eddig kevéssé ismert szin. Ennek a székely voltát sokan kdtsőgbevon- ták, de Szittya Horváth Lajos az első, ki szakember tekintélyével és hivatottságával a nyilvánosság előtt is meg meri tenni. A kérdés sokkal komolyabb, semhogy meg ne érdemelné, hogy alkalmat adjunk annak tisztázására. Nem célunk vizsgálni, hogy van-e és mennyiben van igaza Horváth Lajosnak, ds hozzászólásának apropója és súlyos megállapításai fel kell, hogy keltsék a hozzáértő szakemberek figyelmét, akik hivatva vannak fölötte Ítéletet mondani és tisztázni, hogy megállapításai mennyiben felelnek meg a valóságnak. A Keleti Újság készséggel nyújt teret hozzá. Kétségtelen, hogy úgy a Bartók, mint a Kodály müködéso is ezen a téren is nagy érté- kességü munkássága egyben meglepetés is v.olt és ma nemcsak magyar nyelvterületek, hanem a külföld figyelmét is reá irányította a székely népdalkőrtcszetre. A székely népballadákhoz hasonló világhírre tettek szert ezek a dalok. A nyomukban megindult munka pedig egy uj területet nyitott meg a 1‘olklor terén is, amely ma már rendkivül szép eredményt tud felmutatni és nemcsak a magyar dalkultura szempontjából jelent nagy gazdagodást, hanem fontos megállapításokra is vezetett. így.keletkezett az a megállapítás is, hogy ezek a különös dallamok visszamutatnak az ősi székely népdallamokra, ami magában véve is óriási eredmény, amelyet ha nem is veszélyeztet Horváth Lajos tanár hozzászólása, mindenesetre már azok valódiságának kétségbevonásával és egyéni felfogásának terjesztésével képes kétségeseket támasztani a nagy közönség körében. Ez a szempont vezet tehát, amikor hozzászólásával foglalkozunk és szakembereknek alkalmat kívánunk nyújtani a kérdés teljes tisztázásához. készpénz felett rendelkezem. Keresek ári*képviseletet, esetleg bizományi lerakatot, Temesvárra, illetve Bánát területére. Megkeresések „Fiatal 81 éves mu ikaertí“ jeligére a kiadóba kérek. M »t H W » W»W WWWtHteHWte
