Keleti Ujság, 1930. december (13. évfolyam, 268-291. szám)
1930-12-26 / 289. szám
32 4930 KARÁCSONY — Ha akar, — hangzik Jóska nyugodt válasza, — de ugylátszik marad. — Na, jól van öregem... — lépeget közelebb a bőrkamáslis. — Szép, szép ... Itt van egy pengő, amiért megfogta... köszönöm iş,,. De most már ide a zsákmánnyal! Az öreg felkapta a fejét és rámordul vastag, erős hangon: — Lőni szokták a nyulat, nem pénzért venni! A vad azé, aki meg tudja fogni. — Mit mond! Nem akarja ideadni... az én nyulamat? — Mutassa a paksust róla! Nem adom, érti? Se pengőért, sem ingyen! A kis téglaképü ember egészen rákveressé vilik. — Hát nem adja? —I Nem! ■— És vállalja a felelősséget? Hiszen ez lopás, vadorzás! De már erre Bartucznak is fejébe száll az indulat. Nem kiabál és nem acsarkodik, csak ennyit: — Most már aztán elmenjen az ur innen, de sebesen ám ... Mert a hátához találom verdesni azt az ócska mordályt, amit szorongat! A vadász ezekre a szavakra szétnéz a nagy üres határban. Senki. Csak ez a paraszt itten... Egy marcona, izmos földmivelő... fekete tatárszemében különös kénsárga szikrázással vet lobbot az ősi, engesztelhetetlen gyűlölet. Mit csináljon? ... Szembeszálljon vele? ... Sötét, komisz népség ez... Parasztok. Az orrán keresztül néhány heves lélegzetet vesz ... aztán elnéz oldalt, azonnal visszakapja tekintetét. Kétségbeesett erőfeszitéssel meg akarja őrizni nyugalmát, de a keze úgy reszket, mint a nyárfalevél, amint a binoklit visszacsip- teti a szemére. Legyint. — ördög vigye magát is... a nyulat is... — Aszongya? A lesipuskás nem felel. Vigyázva kettőt lép hátra. Aztán oldalvást, csak úgy poroszkál- va megindul a tarlón át. Az öreg csipőrefeszi- tett karokkal nézi. — Tágul a koma... — mosolyodik el lelkében a megelégedés, amit lassan a kacagásra csiklandozó jókedv vált fel. Csakugyan, nagyon komikus az ipse, Most a kukoricatábla túlsó sarkára ér a vadász. Itt hirtelen megtorpan és visszatekint. — Ha, ha, ha!... — tör fel Bartucz torkán a győzelem. Olyan gyámoltalan, nevetséges figura az az ember ottan. Két görbe, ludtalpu lábszárával, puskájával, tarisznyájával. Az ur. a városi ember, a csupasz-semmi vér ember, a lesipuskás, aki damasztcsövü lankaszterrel támad a mezei vadra. És öli, halomra lövöldözi őket, a védteleneket, játékos szenvedélyében. — Hogy elszaladt... pedig fegyver van nála... — fűzi tovább gondolatait és feszülten vigyázza a még mindig ott ácsorgó vadászt. Közben felméri a távolságot. Van vagy jó kétszáz lépés. Tehát nincs olyan elsütött puska, I ami ezen a távolságon veszedelmes lehetne, pláné nyulsörétre töltve. Szétszóródik a lövés idáig ... Egy-két szem lövés meg oda se neki... Hullott a Doberdón ennél különb ólomeső is... így néznek sokáig farkasszemet* Végre elkiáltja magát Bartucz nagy erős hangon: — Hé! Tekintetes ur! Amaz nyakába rántja a fejét a kiáltásra, de nem felel. — Mondott tán valamit? — bömböl a paraszt és nagy lépésekkel megindul az ácsorgó felé. A következő pillanatban a lesipuskás már nincs ott, eltűnt a tábla mögött, Bartucz megáll. Figyeli, amint a tollbokrétás kalap darabig kikisejlik a kukoricacimerek közül, ahogy bukdácsol, igyekszik a nyavalyás ... alighanem haza, a város felé. — Ez se vót a háborúba...— sercenti ki erre Bartucz a nyelve alá gyűlt utálatot és hirtelen eszébe yágódik az áldozat, a nyúl. Visszaballag a galagonyabokorhoz.., meg is találja a vértől összetapadt fücsomókat. De az állat nincsen sehol... — Hijnye, hát megléptél? — csóvál fejet, de csakhamar észreveszi, hogy az erőrekapott vad vagy harminc lépésnyire ott óvakodik már a lucernatábla felé. Pár ugrás... és két-, ségteleniil elfoghatná... De nem teszi. Kettésodorja deresedő bajU' szát és legyint. | — Erigy kis koma... Kis nyúl... Erigy, te szegény... Nyugodtan indul vissza a tagba, további törni a kukoricát. £ " „Transsylvania" Bank Részvénytársaság CLUJ-KOLOZSVÂR Fióklntézetek Torda Gyulafehérvár Marosujvár Maroshéviz Ditró Gyergy ószentm iklós Csíkszereda Csikszentmártoa Kézdivásárhely Mécs Kirendeltség: Aranyosgyéres Elfogad betéteket, leszámítol váltókat, bárhova teljesít átutalásokat, meghitelezéseket Az 1928. évi bukaresti balneologia kiállításon s az 1929« év sepsiszentgyörgyi gazdasági kiállításon aranyéremmel kitüntetve előpataki előpataki előpataki előpataki előpataki előpataki előpataki előpataki előpataki előpataki előpataki előpataki előpataki előpataki előpataki előpataki előpataki előpataki előpataki előpataki előpataki előpataki! előpataki! előpataki előpataki előpataki előpataki előpataki előpataki előpataki LU69S, MESZES, VASAS, SZÉNSAVAS
