Keleti Ujság, 1930. december (13. évfolyam, 268-291. szám)
1930-12-26 / 289. szám
22 1930 KARÁCSONY] i&m WA HAZA ré* a SOORTOiAitói; yy]HOSDO- SUVIZÉBE JbéHtU? 7Jv?pp; DIANA DIANA DIANA JKTuj-és. fi. torok.-' obutésre: ^MUNfTA X •Jután, ha KI Mi HŰLT. DIANA DIANA EBéo ElÖTT Eöv Kqqka ■ CUKORRA fáp NÉ HÁNYJJ csepp: \ V DIANA DIANA VgŢHAJAHAK W.fs pij- hitéNBKiWOEWTXr W SÉTÁJA dorr fájí iÁSA’NAK áCPŐRZSO LSSé*£: DIANA, DIANA „ügy készültem Erdélybe mint menyasszony az esküvőre — mondja Fedők Sári“ Csendes beszélgetés Zsazsával az öltözőben az „Okos mama" előadása előtt és ufón — Azt mov.dja, hogy az erdélyi magyar színházból gáncsolták el a fellépteit — „Mitől féltek ? Én nem vagyok politikus, csak egy színésznő“ (Budapest, december hó). A Király Színház előtt óriási transzparens, hirdeti égő betűkkel: „Fedák Sári az Okos mámában!“ És Budapest esténkint roskadásig megtölti a nézőteret. Gazdasági válság, dekonjunktúra, csőd, fizetésképtelenség, szegénység és inás nyomorúság mind elfelejtődik egyszerre, ha a Zsázsáról van szó. Mert a Fedák még mindig sztár. Nem fontosak az évek, amik a vállára nehezednek. Paris nem kérdezi Mistinguettetől, hány tavaszt számol. Amikor kilép a rivalda elé, övé a színpad, ő dominál, őt látja mindenki — páholy, földsziut, erkély, karzat egyformán csodálja, Fedák is ilyen. Ha‘játszik a Király Színházban, Budapest körülöleli, a tenyér extázisbán verődik össze tapsra, szív és lélek örül és senki sem gondol arra,'liógy ez a káprázatosán elegáns, ragyogó nő már ötven éves. Sőt annál is több. Minden frázis nélkül, Fedák Sári ma is fiatal és miatta telik meg esténkint a színház. Ez a döntő bizonyíték fiatalsága mellett. Az erdélyi vendégszereplés... Bejutni hozzá az öltözőbe könnyű. Beküldőm a névjegyemet és máris üzen ki az öltöztetőnővel: várom az erdélyi szerkesztő urat. — Hozta Isten, édes fiam — szól felém a toalett tükör felől. — Ne csókolja meg a kezem, mert zsíros, csücsüljön csak ide mellém, aztán eldiskurálunk. Még van busz percünk az előadásig. »' , Vastag festékréteget ken az arcára, azután feketével meghosszabbítja a szempilláit, majd a szája szélét erősen kiruzsozza. Ahogy nézem ezt a nagy nőt, felfedezem a festék alatti ráncokat, a bőr kezdődő p'etyhüdtségét, a szeplöket a karon és nyakon, meg a szemet környező szarkalábokat. Tagadhatatlan, elvitázhatatlan: Fedák Sári már nem fiatal... De nem is öreg. Olyan lendülettel beszél, mint egy harminc éves nő és akárhogy kutatom, fáradtságnak még csak a nyomát sem látom rajta. — Hát beszélgessünk, édes fiam, örülök, hogy láthatok valakit Erdélyből. Hogy miért nem jöttem le vendégszerepelni magukhoz? Ezt magam is szeretném tudni. Vajda belügyminiszter betiltotta. Azt mondják, hogy félt a tüntetésektől, mert a diákság készülődött valamire. Mire készülődött és miért készülődött? Nem tudom. Hiszen én nem vagyok politikus, csak egy színésznő. Zsazsa találkozni akart az édes emlékekkel. Most fehérítőt rak a karjára, mire a szeplők engedelmesen eltűnnek és á jámbor néző hófehérnek látja a gömbölyű karokat. — ügy készültem Erdélybe, mint a menyasszony az esküvőre — mondja mély sóhajjal. — Már-'minden be volt csomagolva, az óriási ládák készen várták a szállítót és egyszerre jött a távirat. Azt hittem, hogy nem érem túl azt a napot, Sírtam, gyászruhát vettem fel, nagyobb keserűség még nem. ért hosszú pályám alatt. Gondolja csak el, mit jelent az, viszontlátni az édes városokat, ahol annyit játszottam, találkozni az emlékekkel n Kolozsvár, Árad, Nagyvárad, Temesvár, Szatmár, Marosvásárhely, Brassó. Újra felidéztem magam előtt azt az időt, amikor lejöttem Aradra, három napra vendégszerepelni és ott maradtam tizennyolc napig és akkor sem akartak elengedni. Könnycsepp gördül, ki a nagy szürke szemből és elmossa a festéket, a gonddal elkészített maszknak vége. Megint elölről kell kezdeni a szempillát meg az arcot. — Hagyjuk, mert csak elfog a keserűség. Inkább nézze meg a'z előadást és a harmadik félvonás után jöjjön le megint az öltözőbe, mert nem engedem el magát csak úgy. Beszélni akarok Erdélyről. Az okos mama Nézem az Okos mama előadását. Szegény néhai Szenes Béla ■ sziporkázó ötleteiből és hátramaradt, jegyzeteiből állította össze ügyesen Békefi librettista a darabot, amihez Lajtba Béla komponált édesen friss muzsikát. ’ Csupa szellem és humor az Okos mama. És természetesen Fedák dominál Különben is az ő testére §igbták a darabot, Az öltözőben látott ráncok, gyűrődések és egyéb öregségi rekvizitumok eltűntek. Egy hóditó fiatal nő beszél, énekel és táncol a színpadon. Szépformáju lába amerikai lábversenyeken feltétlenül dijat nyerne, káprázatos toalettjei külön élnek és ragyognak. Csodálatos nő ez a Fedák Sári. Zug a nyiltszini taps, folyik a forró ünneplés, minden szavára felharsog az egészséges kacagás, az ötvenéves nő már az első percekben megteremti a legbensőbb kontaktust szinpad és közönség között. Fedák Sári a darabban átváltozik öregedő mamává és fiatal grande dámává. Mindkettőben nagy. Hogy miképp csinálja, az megfejthetetlen, Ez az ő titka, És ennek a titoknak a birtokában uralja még ma is a színpadot. Azon veszem észre magam, hogy a felvonásvégeken önkéntelenül tapsolok. Az ötvenéves nő engem is „megfőzött“. Erdélyi színházból gáncsolták gl a vendégszereplést. Újra az öltözőben. — Nos, hogy tetszettem.? — Ragyogó volt. — r.iißßn fríim nn,tfgm nőm rmcfarí. nek be Erdélybe... Pedig őszintén mondom, hogy nem a pénz izgat, hiszen van nekem elég belőle, nehány ezer pengővel több vagy kevesebb, olyan mindegy. Látni akartam a városaimat. Azután szerettem volna kissé kirántani a színigazgatókat a hajból, mert tudom, hogy kedvemért zsúfolásig megtelt volna a színház mindenütt és minden este. Azonban féltek tőlem... Keserűen felnevet... — Tudom én, hogy kik bújtak meg a háttérben és kik izgatták fel a diákokat. Nem mondom meg a nevüket, csak azt állítom, hogy a színházban kell keresni az értelmi szerzőket. — A színházban? A magyar színházban? Művésznő, ilyent nem szabad mondania. — Nem ismeri még maga fiam, a színész- népséget. De én ismerem, mert jó néhány esztendeje közöttük élek. A sziuházból gáncsoltak el, bizonyára féltették egyesek az egzisztenciájukat, pedig Isten látja lelkem, nem török egyiknek sem a kenyeréig. Ne beszéljünk többet erről, mert félek, hogy elfog a sirás. Inkább vigye el Erdélybe és különösen Kolozsvárra az üdvözletemet. Mindig gondolok rájuk és nem nyugszom addig, amig viszont nem látom őket. Idegesen mossa le .arcáról a festéket, majd bucsnzás közben mmaliciózusan megjegyzi: — Majd hangos filmen láthatnak. Személytelenül talán nem leszek veszélyes... Szegény Zsazsa, milyen rosszul ismeri Erdélyt. Nem ő veszélyes itt, hanem a művészet. Ettől félnek egyesek, akik még mindig nem értek fel arra a magaslatra, hogy a művészetet szeretni és nem gyűlölni kell... Károly Sándor. REGGELTŐLSZOBA- TOK HA I t/ rÁN i LEOÖff- ' ZS ÖLESRE FURDOkXBJA'BA EGV A Él Jóé én DIANA XiMUULl /DECEK[- ,» meHTUZ --roÁs-t, TAT/UtA/MÁssí) A NYUGODT, MÍiy.ALVAS eiÓFEcrérEte :
