Keleti Ujság, 1930. december (13. évfolyam, 268-291. szám)
1930-12-26 / 289. szám
1880 KARÁCSONY 23 KARÁCSONYI LEVÉL Kiss Feri barátomnak — Amerikába Megkaptam a leveledet kedves barátom Feri, amit messzi tengerentúlról, Pensylvániá- ból, Sharonból küldöttéi nekem. Több mint harminc esztendeje mult el annak, hogy a szé- kélyudvarhelyi elemi iskola padjaiban egymásmelleit ültünk. Tréfán Leonárd, akit leveledben üdvözölsz, volt az osztályfőnökünk. Azóta az idő elrepült felettünk, belőled amerikai polgár leié, Tréfán, a volt székely udvarhelyi aranyszá- ju gvardián, azóta többizben ferencrendi tartományi főnök volt, ma lapszerkesztő, templom- építő és az erdélyi katholicizmusnak nagyszerű apostola, én pedig — egyszerű újságíró. Az amerikai Népszavában olvastad egy cikkemet, s a régi iskolatárs nevének a láttán felsírt benned is a mult, felrajzottak telkedben u gyermekkori emlékek és írtál nekem, megrendelted Amerikába a KELETI UJSAG-ot, hogy megtudd belőle: mi történik Erdély országban? Édes Ferikém, mikor a leveled megkaptam, egy kövér könnycsepp gördült az amerikai levélpapírra, ahol a friss magyar könny egybeforrt az amerikai, elszáradt magyar könnycseppel. Pillanatra visszarévedtem a múltba. Kirajzolódott előttem Székelyudvarhely, a Szent- Jcnos utca, rövid nadrágban, mezítláb szaladtam a Mihólébá udvarába, ahol épen tánc volt. Visított a kiár inét és zúgott a cimbalom: Korond között nevekedtem ne te ne, Jaj de fene legény lettem ne te ne, A parajdi bányászlányok ne te ne, Nem is nézek én reájuk ne te ne... 'A nagybőgős háta mögött már cifráztad a lépéseket, mert a nagyok között még nem volt helyünk. Oda még bennünket, apró legénykéket nem engedek. Ott láttam Péter Ferkéi, Nyíró Jóskát (jaj, micsoda nagy iró lett belőle azóta komám!) a Sánta Danit s a többieket mind. Kalapunkban piros rozmaring virított, rajtad és a többieken sötét zeke és abaposztó harisnya feszüli és jártuk a ceppelit tempósan, s közben a szemünk a nagyokra csillogott, mert a lányok még nem álltak szóba velünk. Jaj Istenem, milyen szép volt... Emlékszel rá Feri? És a nyolcvankettős székely bakákra, hogy feszüli rajtuk a kék mundér, milyen büszkék voltak u piros parolira. Mikor a táncban megjelentek, a leány szeme megcsillant és a zekeposztó alatt a legények szive megdobbant. Akkor még mi nem tudtuk mi a féltékenység és ijedten rebbentünk szél, ha a Szent János és Szent Imre ucca legényei és a hadsereg közt kitört a vihar. Percek alatt megkezdődött a csata, fellángolt a székely virtus. Megcsillant a bajonett, suhogott a karó s nemsokára a hadsereg véres fejjel vonult vissza, Emlékszel rá, mikor Mihók János’bá egyszer harmincöt sebből vérzett, de a Szent János utcai legények győztek... A János’bá sebeit pedig az utca legszebb leányai gyógyították. A harmadik vasárnap kutya baja sem volt, s már büszkén és délcegen nyitotta meg a táncot. Látod Ferikém, csak most tudom és értem, hogy azok a szilaj székely legények az erkölcsöt védték és a szivük szinarany volt s ha vasárnap délután a galambjuk a mellükre hajolt, maguk is szelíd galambokká váltak... És emlékszel-e u Szarkakőre, erre a szikla- óriásra, amelynek tövében eprésztiink és viperákra vadásztunk, a kopasz Budvárra, amelynek a barlangjaiból füles baglyokat raboltunk, a sebesfolyásu Küküllöre, ahol lovakat úsztattunk. Mindig és mindenütt a legfőbb vágyunk és célunk volt a székely virtus... Hajh, azóta minden, minden de megváltozott!... Azt irod, hogy tiz esztendeje hagytad itt Erdélyországol. Akkoriban borult be a székely virtusnak. Megértelek Ferikém. Odaát erős váltakkal nekifeküdtél a munkának és próbáltad kitörülni egy összeomlott világ emlékét; már házad, családod van, kicsit elamerikaiasodtál és mégis haza vágyói... Haza, Székelyországba, Romániába... Leveledben gazdasági válságot emlegetsz, magad, is munka nélkül áttasz, tehát már Amerikában sem fenékig tejfel az élet. fíazavágyó- dol. Tőlem kérsz tanácsot. Ferikém, őszinte leszek. Emlékszel, András bácsi, a te édes jó apád, ha összeverekedtünk és igazságot akart tenni, tőlem kérdezte meg mindig, hogy mi történtI És én akkor is megmondtam és ma is megmondom az igazat. Hát figyelj ide: Ha megtanultál sírni és szenvedni, ha tudsz nélkülözni, ha tűröd a hideget, nem félsz az éhségtől, nem rettegsz a megaláztatástól, akkor gyere haza. Mert itt is van fény és pompa. Itt is száguldoznak a luxusautók, dőzsöl a jólét, de itt vicsorítja a fogát az éhség, sokasodik a munkanélküliség, itt tornyosodik az adó, pereg a végrehajtó dobja, itt húzzák le a boltok redőnyeit, kiesik az iparos kezéből a kalapács, a földmives kérges tenyeréből az ásó és a kapa... Figyelj csak ide: A székely hegygerinceken és virágos lanká- kon már évek óta elnémult a dal, az arcokon mély barázdákat szántott a gond. A klarinét csak bus dalokat dalol, már az iskolapadokban is elnémult a magyar szó és a székely virtus, a régi, büszke, dacos virtus kisebbségi mankóra szorul és biceg, mint a sánta Dénes. Hiszen a. sodróéletü Amerikában uj jelszót hirdetnek és szórnak szét mindenfelé a villanyreflektorok: Keep smiling! Mosolyogj! Mindig és mindenütt és mindenen — csak mosolyogj! Boldog Amerika, ahol még mosolyogni tudnak! ... 'Mi már csak sírni tudunk. És te mégis ha- zavágyol. Megértelek. Néhány évvel ezelőtt csak pár hónapig laktam az Alföld, szélén, Temesváron. A sik terület, az Alföld fojtogatott. Nem bírtam hegyek nélkül élni. Egy éjszaka, kissé mámoros fővel, Finta Zoltán iró barátommal, a belvárosból a határon keresztül bandukoltunk hazafelé, a másik városrészben lévő lakásunkra. A sötétben, az ut szélén „dombocskát" pillantottunk meg. Egyszere kibuggyant szemünkből a könny, letérdepeltünk és megcsókoltuk a régi, trágya- dombbá s&lyedt szalmakazalt, amit az éj sötétjében dombocskának néztünk... Hát látod, ezt nevezik transzilvánizmusnak. Ezért vágyói te haza. Hívnak az erdélyi hegyek, a zúgó erdő, az éneklő székely beszéd, csalogat a klarinét, hívnak a Szent János uccui kedves házikók és az ablakokból kivirító piros muskátlik. Szólít a szülőföld. Édes Ferikém, gyere haza, olyan kevesen és olyan szomorúak vagyunk. Hívd a többieket is mind, akik kivándoroltak, jöjjetek és hozzátok cl Amerikából az uj jelszót: Keep smiling! Mosolyogni! Mert idehaza sírni is jobb, mint idegenben — mosolyogni... Hátha tőletek mosolyogni mi is megtanulunk!... Boldog karácsonyi ünepeket kíván neked és kedves családodnak szerető barátod: OLAJOS DOMOKOS. KIVIRÁGZÓI, Tudom: az 6 csillagai, az 0 virágai. A föld az ő megszentelt ágya. Életem neki áldozom. Folyók! patakok! mormoljatok, Ti uratok hallja mennybéli nyugovásban. Az ö hangjától derűs a táj, az ö illatával teli a rét. Szelek! vigyétek-sodorjátok angyali mézzel telt szent áramát. Madarak! énekeljétek világ szép dalát örök-kék kupolák alatt. ...S te is! föld beteg gyermeke! ömlesszed véred szívedből, szenteljék hullva a cseppek az élettelen port, templomi fényben hadd magasztosítsák a nemes asztalt, mely királyi terítésben éhezőnek szűk kenyeret ad. Ö, kenyér: fekete, áldott sár, könnyel és vérrel dagasztott hóni rög. Kivirágzói mindenha, bárha kopáron alig hullsz ölünkbe. Kivirágzói — áldott kenyérfa. ■uiiciiunitiiumiiiiiiniiticiiiiitiiKiitniHiiiiiinmmiHnitiininiinmncmiiniuiiinnHniiiiiiaiimiPiii!! Naponként érkeznek a Legialefeb Slágerei*. Csodabárból Dv. 130. Jai Sári rosszul lett — Foxtrott Már nem csuda, hogy tudja Pest-Buda Dv. 129. Asszonyom, ó nézzen csak egyszer Kérem egy szóra -r • Tango. Egyéb slágerek Dv. 103. Ne sírjon értem Rózsikám — Tango Margaret Dv. 128. Csalódni kell a hűség frázis - Tango De kedvemre való ez a fehérnép Dv. 181. Oh donna Klára — Tango Szín arany a szivem - Blues Legjobb magyar népdalok Énekli: Uésíló Imre D. 3104S. Fehér selyem csipkés szélű drága kicsi kendő Kitagadott rongy legénynek D. 31049. Vannak el nem csókolt csókok A te kis kertedben D. 15779. Száz szá! piros rózsát Selyem bajad Beszélő filmek slásrerel Dv. 347. Du bist mein Mascottchen Das Maerehen von Glück. (Ein Tango für Dich-bol) 725. M'y love parade (A Királynő férjé-ből) Drean Lover CB. S6. Benebln the Park Happy Feet (A Jazz Király-ból) CB. 87. Song ©f the dawn I like to do things 5456. Blue Havaii Foxtrot Louis Foxtrot (Páris gyermekei-ből) A fel nem sorolt többi újdonságokról kérjen ingyen katalógust. Főierakat Cluj, Piaţa Pairii 28 szám, Vadaknál félelmesebb Leszámoltunk. A számadásunk vége lezáródott egy hajnaloninneni bús halotti torral, borús áldomással. A város álmos volt, kábult: hát maradt, de én még szent azon hajnalon elhagytam a várost, elhagytam társakat s a ködben úszó, messzi öreg erdők irányába vettem az útam. Az erdőszéli cserjéket elértem mikor a hajnal hasadozni kezdett és kora érkezésemet a sötétlombu fák közt a harkály már jelezte. A harkály morse-jeleire megrettent az erdő, a fák komoran álltak és vigyáSzban. Madarak, mókusok eldugdosták áruló jeleit minden csinytevésnek, csupán a bagoly, aki akkor jött meg éji vadászatról, — állt bóbiskolva a fészke fölött és véres körmeit csipegette. A róka súlyos zsákmánnyal érkezett haza és ott futott él n lábaim előtt. Én mindezt látva azon hajnalon, mégse gondoltam árulásra, csak húzódtam az erdőbe egyre beljebb, beljebb: ahol már farkas járt — s nem féltem, vaddisznó is járt — s nem féltem, de iszonyattal gondoltam arra. hogy szembe jöhet egy baltás favágó, aki minden vadaknál félelmesebb, mert ember... , FEKETE LAJOS. STANIOL raktár I BDAAC Kvár. — Kérjen mintát, áriapot. BART ALIS JANOS.
