Keleti Ujság, 1930. december (13. évfolyam, 268-291. szám)
1930-12-18 / 282. szám
tfy TUL ÉYF. 282. SZÁM. Általános elvek kellenek, amelyeket azután magatartásukhoz képest alkalmazhatnak az egyes kisebbségekre. — Ezeket nem én mondom, — jelentette ki. Ezeket egy kisebbségi politikus Írja, akinek bizonyára volt alkalma betekinteni a kulisszák közé. Hans Otto Roth: Ez a cikk Brandsch Rudolf személyes nézeteit fejezi ki. A német párt a maga hivatalos álláspontját ebben a kérdéskomplexumban majd kifejezésre fogja juttatni, addig várjanak az urak. Stoichiía többségi: Legyen őszinte a képviselő ur és vallja be, hogy ugyan az a véleménye, mint Brandsehnak. Hedrick szász képviselő: A nérpet pártban a hivatalos megnyilatkozásokat illetőleg csupán egy vélemény lehetséges. Ezt a cikket és az abban foglalt nézeteket személyes ügynek tekintik, amelynek semmi köze a német párt politikai felfogásához. Poliza Micsunesti: A kisebbségeknek tud- niok kell, hogy nemcsak jogaik, hanem kötelességeik is vannak. Laár Ferenc: Melyek azok a kötelességek, lenne szives precízebben beszélni. Nem lesz kisebbségi torvény Poiizu Micsunesti: A Brandsch cikkéből világosan kitűnik, hogy vannak kisebbségek, amelyek nem érdemlik meg a kisebbségi statútumot. Különben a magyaroknál is föltették a kérdést: szükség van-e ilyen statútumra. Utalhatok égj' magyar lap cikkére, amely arra a következtetésre jut, hogy a kisebbségi statútum nem is kell a kisebbségeknek. Végső konklúziójaképpen megállapítja, hogy a kisebbségi kérdés kényes és sok meggondolást igényel és jól teszi a kormány és az állam, ha egyelőre nem jön végleges megoldással. Egyes kisebbségi szónokok cinikusnak mondották a trónbeszédnek a kisebbségekre vonatkozó részét, azt hitték a többségi pártban, hogy arra fognak hivatkozni a kisebbségek, hogy a kérdést a régi Magyarországon megoldották. Magyarországon volt kisebbségi törvény, ezt azonban sohasem hajtották végre. Azt akarják a kisebbségek, hogy jöjjön a kormány egy kisebbségi törvénnyel és azt* azután ne alkalmazza? — Egyáltalában olyan-e az önök magatartása, — mondja Poiizu Micsunesti, hogy megér demlik-e ezt a különös bánásmódot részünkről? Olyan-e Magyarországon a kisebbségek helyzete, hogy a kölcsönösség elve alapján kérhetnék tőlünk a kisebbségi kérdés előnyös megoldását? A kormány ennek ellenére sem mond le a kérdés megoldásáról, de az időt most ne«i látja alkalmasnak arra, hogy végleges megoldásokkal jöjjön. Majd, ha bizonyos kisebbségek magatartása megváltozik, úgy napirendre kerül ez a kérdés is, mert a többségi nép jóviszonyban akar együttélni a kisebbségekkel. Félrevezették a kisebbségeket Wilier: Elmondotta-e a képviselő ur mindazt, amit a kisebbségekről mondani szándékozott? Poiizu Micsunesti: Igen. Wilier: Akkor engedjék meg uraim, hogy néhány szóban reflektáljak azokra az állításokra, amelyek a tribünről elhangzottak és azokra a, hogy is nevezzem, dokumentumokra, í- Tz •'V STANIOL LSPâSE gyár* raktár Kvár. — Kérjen mintát, ária; >ot. amelyeket az előadó ur szives volt produkálni. Mindenekelőtt azonban legyen szabad megállapítanom, hogy a képviselő ur kisebbségi felfogása nem ment át különösebb fejlődésen, sőt mondhatom az az impresszióm, mintha tavalyi beszédét hallgattam volna meg újra, azt a beszédet, amelyről már akkor megállapítottam, hogy nélkülözi azokat az elemeket, amelyek feljogosítanák arra, hogy erről a bonyolult és igen sok hozzáértést igénylő kérdésről abban a tónusban beszéljen, ahogy beszél. ' Ezekután méltán feltételezhető, hogy a jövő évben is szerencsénk lesz érveihez és éppen ezért kötelességemnek tartom, hogy most egyszer s mindenkorra válaszoljak azokra. Ami azt a cikket illeti, amely a kisebbségeket olyan leleményesen osztályozza, meg kell állapítanom annak teljes komolytalanságát és rosszhiszeműségét. t Tiltakozunk az ilyen orvtámadás ellen, annál is inkább, mert az egy kisebbségi parlamenti tag részéről jön és meg vagyok győződve, hogy a jóérzésü román kollegák is osztják nézeteimet. A kisebbségi statútummal kapcsolatban tett nyilatkozatára volna egy kérdésem: A képviselő ur kijelentése a kormány hivatalos1 álláspontja-e vagy sem? Ha igen, úgy tudomásul vesszük azt, hogy Manlu pártja a tett többszörös ígéretek ellenére félrevezette a kisebbségeket, amikor most az Ígéretek teljesítése alól kibúvik. Ha pedig a képviselő ur bejelentése nem a hivatalos álláspontot fejezi ki, úgy azt kellő értékére szállítjuk le és konstatáljuk, hogy a pártnak bizonyos hívei szembefordulnak a nemzeti parasztpárt egységével és programjával. Madgcaru: ön félra magyarázza az előadó ur beszédét. László: önök értelmezték félre saját magukat. BRISTOL SZÁLLODA »>-©« Butí®5»est legszebb pontján, a Dunaparlsa, uj ve:-«* s lel* a ánlfa előkeiő, patinás szállodájának gyönyörű szobáit a mai gazdasági viszonyoknak megfelelő polgári árakon. Egy .ágyas uccai ..................................P. 10—16-ig Egy ágyas udvari ...........................% „ 6—10-ig Két ágyas utcai dunanavti ...................... 24—10-ig Két ágyas utcai . . .' ............................. 20—24-ig Két ágyas udvari .......................... „ 15—18-ig A jobb szobák árai fürdőszobával értendők. Minden szobában hideg és meleg víz, telefon és rádió. ÉTTERMI ÁRAK: Complett reggeli: kávé, v. tea, v. kakaó, ep- tojással, vajjal és jara-el..............P. 1,2) Kitűnő ebéd, vagy vacsora menü . . . „ 2.40 Kitűnő ebéd, v. vacsora menü előétellel . „ 4— fcxen lapra hivatkozással a szobaárakból külön engedmény. Szobarendelés lehetőleg 2—3 nappal előbb eszkozlendő. j Bristol szálloda szobáiból és terraszáról gyönyörű 1 kilátás nyiiik a Dunára és a budai hegyekre. CORT I. BEM!: HURRÁ! VILÁGREKORD! (301 — Sportreg áng — — Es az ügyemről? , — Ritkán. Legfeljebb sajnálják, hogy elmentél. Majdnem minden rikord átcsúszott a tengeren túlra. Hanes aprón kortyolgatta a bort, amely megmelegi- tette a vérét. — Három hónapja nem volt sportláp a kezemben. Mit csinálnak a fiuk? — Megy a munka. De fc hiányzol. Es mindig hiányozni is fogsz. Tilden Hanesnck lecsuklott a feje. A jazzband az idegein dörömbölt. Még sohase vágyódott úgy Berlinbe, és a sportja után, mint ebben a pillanatban. De ennek vége. Ostobaság még csak rá is gondolni! Az ujjai úgy körülszoritották a poharat, hogy a csuklója fehéren bukkant ki a bőre alól. — Fahlen — mit csinálnak Belliniék? Pahlen várta ezt a kérdést, annak ellenére, hogy csak sejtette a Hannes és Irén közötti kapcsolatot. — Utaznak, — mondotta. — Azóta? — Azóta. — E egyébként — mit tudni róluk? — Beszélnek róluk, —• mondotta Pahlen habozva. — Mindenfélét... de tulajdonképen semmi bizonyosat. Tilden Hannes felkapta a fejét. — Miket bszéinek? — A férfiről... nem előnyös dolgokat. Anyagilag mindig bizonytalanul állott, tudod... Nagy összeomlástól beszélnek, amely utói fogja érni. — Úgy?... és még... mit beeszclnek? — ÁUitólag súlyosan el van adósodva. Olyan össze- gekk ’ tartozik, amelyek nálánál nagyobbaknál is fontos szerepet játszanának. Lavirozik, azt mondják. Va- bankot játszik az üzleteivel, hogy óvatosan fejezzem ki magam. ▲ Hannes ujjai még görcsösebben fogták azt a poharat. — Hát még? — Nem tudni bizonyosat. Mindez csak szóbeszéd... Hannes visszatartotta a lélekzetét. — Pahlen — és az asszony? — Vele van az utón. — Egyébről nem tudnak? — Semmit. Tilden Hannes újból megtöltötte a poharát és kiitta. A keze reszketett, amikor letette. Pahlen látta ezt és a Tilden Hannes karjára tette a kezét. — Hannes — ne játsszunk egymással, jó? Nekem ugyan nincs közöm hozzá, de — szereted azt az asz- szonyt? Hannes ránézett. — Úgy szretem, amint még nem szerettem asszonyt — elég ez? — Tudtam. Tudom, hogy Cannes-ban voltatok — Hannes vérvörös lett. — Honnan tudod? — Ne félj. En vagyok az egyetlen, aki tudja. Es én is csak kitaláltam. Hannes megint leejtette fejét. Az ujjai görcsösen fonódtak össze. — Pahlen, — vannak emberek, akik nevetnek azon, hogy az összetört szív miatt meg lehet halni — tudod — de lehet — egy kissé sokáig tart — Pahlen hallgatott. Hannes a fény elé tartotta a poharát és keserűen mosolygott. Odaát fáradhatatlanul dörömbölt a zene, szünet nélkül, mint a táncospárok, amelyek a szűk téren egymás körül tolongtak. — Nézd, — mondotta Hannes és megint letette a poharát, — ennek nincs semmi köze az élelmességhez... a szentimentálizmus vénasszonylocsogás... mindig valami elszáradt virág, karosszék és ostoba tétlenségszaga van... de minden érzelmeség nélkül is, hidd el nekem... van abban valami, hogy az ember nem szeret hét sokszor. Az, hogy feledni lehet, nem Igaz. A szerelem megszünhetik egy idő múlva, de üresség marad utána. Az ember képtelen marad uj, szabadabb szerelemre. Az embert nem is érdekli már. Egy ideg van kettévágva. Az ember elsenyved ott beiül. Mérgesen nevetett: — Aztán itt van az életkor úgynevezett fölénye Tagadom! Semmi egyéb, mint a hagyomány által szentesített blöff! Nekem minden fázisában kedvesebb az ifjúság temperamentuma, mint az impotencia mosolygó szkepszise! Egészségedre, Pahlen! Türelem kell ahhoz, hogy engem meghallgasson valaki, de hagyd csak. Elég ritkán történik meg, hogy beszélek! Koccintottak. Pahlen szomorú szemel bólintott. — Éppen ezért ostobaság lenne, ha azt mondanám neked, hogy tulteszed majd magad rajta. Hiszen nem is akarod túl tenni magad! — Nem, — mondta Tilden Hannes. — Hannes, — te remélsz? — Remélnem kell, Pahlen. Máskülönben — máskülönben igazán nem tudnám, mit tennék — — / — Mit remélsz, Hannes? Tilden Hannes lecsüggesztette a fejét. — Nem tudom, Pahlen. Semmit se tudok. Csak azt tudom, hogy várnom kell — és hogy semmihez se tudok fogni! Megérted, hogy ettől meg lehet bolondulni? Az egész világ boldogságát a karjaim közt tartottam — és ismét vissza kell szereznem és nem tudom, hol vezet az útja. Felkapta a fejét: — Hagyjuk! Jó időt jelentenek. Felmászunk holnap a Schia-kunyhóhoz? Ki akarom tombolni magam! 5. A következő napokban Hannos az egész Parsennvi- déket bizonytalanná tette. Korán reggel, amikor Dorrit lejött a reggelihez, ö már elment a hótalpakkal. Dorrit, aki nem kevésbé szerette a hótalpakat, többnyire később követte és csaknem sohasem érte el. Többnyire csak délután és este látták, amint fáradtan tért haza. Ritkábban járt ki Dorrít-tal a tóhoz korcsolyázni. Ez inkább udvariasság volt a fiú részéröl, aki tudta, hogy a leány nagyon szeret korcsolyázni. Hannes egész kiváló korcsolyázó volt, annak ellenére, hogy keveset foglalkozott ezzel a sportággal. A davosi jéghokki-csapatban volt néhány ismerőse, ezek azután meghívták Hannest, hogy néhány tréning- játékukban vegyen részt. Ez már valami volt! Mindjárt =i3 első kőt napon kigondolt magának holmi ravaszságokat és ezeket eredményesen ültette şt a gyakorlatba. A driblizésben roppant ügyesnek és ravasznak mutatkozott s a hosszú lövései, amelyek hallatlanul kemények voltak, halálos biztonsággal találtak utat a kapuba, Ehhez járult még, hogy kanadai módszert alkalmazott a futásnál és ezzel kiváló sebességre tett jzert. (Folyt, következik.)
