Keleti Ujság, 1930. december (13. évfolyam, 268-291. szám)

1930-12-18 / 282. szám

3HU. ÉVF. 282. SZÁM. '1 3 Megmozdult Bukarest száztizezer magyarja A Magyar Pärt bukaresti tagozata óriási érdeklődés és lelkesedés mellett alakult meg Bethlen György gróf nagy beszédben lelkesítette a bukaresti magyarokat (Bukarest, december 16.) A bukaresti Ma­gyar Párt alakuló közgyűlése, amint azt előre megjósoltuk, impozáns és valóban lélekemelő keretek között folyt le. A bukaresti magyarság számottevő része csaknem testületileg jelent meg ezen a kongresszuson, melynek különös je­lentőséget adott Bethlen György grófnak, az Országos Magyar Párt elnökének jelenléte, aki a magyar parlamenti csoport Bukarestben tar­tózkodó tagjainak az élén biztató, testvéri sza­vakkal indította útjára a nagy feladatok előtt álló uj tagozatot. Bukarest magyarsága lelkes ünneplésben részesítette a magyar kisebbség politikai vezérét s öntudatos magatartásával bizonyítékát adta annak, hogy érzi és tudja kötelességeit, melyek gazdasági és kulturális téren várnak rá s azokat vállalni is fogja. A közgyűlés lefolyásáról az alábbiakban szá­molunk be: Bukarest száztizezer magyarja. Kányádi Béla református lelkész, az előké­szítő bizottság elnöke nyitja meg az ülést, üd­vözli Bethlen György grófot s a magyar parla­menti csoport tagjait, majd röviden vázolja a közgyűlés célját. A bukaresti magyarság élet­Ezután Bethlen György, a Magyar Párt elnöke emelkedik szólásra. A lelkes tapsvihar és éljenzés lecsitultával a következőket mondja: — Szivemnek egész melegével üdvözlöm Bu­karest magyar közönségét, amelynek színe előtt most először van szerencsém megjelenni. Ez a gyűlés, melynek lelkes, testvéri hangulatát biz­tató Ígéretnek veszem a jövőre, néhány politi­kai gondolatot ébreszt fel bennem, s azoknak ez alkalommal kifejezést is szeretnék adni. — Bukarest magyarsága nap-nap után kü­lönböző népgyiiléseknek a tanúja, amelyekre nagyszámú hallgatóság szokott felvonulni. Eze­ken a népgyliléseken bőven hullanak tapsok s ez egészen természetes, mert hiszen tudjuk azt, hogy az úgynevezett „párthivek“ legnagyobb része napidijjal alkalmazott polgár, aki más­nap épp az ellenpárt gyűlésén tapsolja ki ma­gát hasonló föltételek mellett s a tapsokkal arányban bőven hullanak az Ígéretek is. Meny­nyire mások a mi gyűléseink. Nekünk csak a nevünk párt, mi nem Ígérünk semmit, mert ne­künk nincsenek kormányzási aspirációink. Mi az ígéretek politikája helyett az áldo­zatok politikáját vállaltuk, a szemfény­vesztés helyett a valóságban van a mi politikai gyökerünk. Kitartás, tűrés, szenvedés: ezek a mi politikai jelsza­vaink, melyek elismerem, távol állanak a zsebektől, de annál közelebb esnek a telkekhez! — Aki távolról is figyelemmel kisérte a Magyar Párt immár majdnem tiz éves politi­kai harcait, észre kellett vennie, hogy melyek a mi céljaink. Küzdöttünk az adók igazságos el­osztásáért, küzdöttünk egy jobb gazdasági élet­ért és főképpen küzdöttünk édes anyanyel­vűnkért. Tehát mondhatnám, szinte vóletleaség az, hogy pártnak nevezzük magunkat. A mi megmozdulásaink magasabb horizontokat érin­tenek, mi azokért a jogokért küzdünk, melyek képességének és öntudatos magyar érzelmeinek kíván kifejezést adui ezzel a politikai aktussal, ,midőn a Magyar Párt zászlója alá tömörül. Mert elérkezett az idő, hogy seregszemlét tart­sunk önmagunk fölött. Bukarest 110 ezer ma­gyarja nem élhet szégyenszemre tovább is szétszórtan, összekötő kapocs és összekötő in­tézmények nélkül. Az idők úgy fordultak, hogy ma minden magyar fájdalmasan érzi magáva- liagyatottságát. Ennek az állapotnak meg kell szűnnie. A Magyar Párt hatalmas szervezete az a hely, ahol minden öntudatos magyar ott­honra talál. Bukarest magyarságának is ott a helye. Hogy eddig nem tudtuk szervezetünket megszervezni, annak oka épp azoknak a buka­resti magyaroknak magatartása volt, akik a vezető szerepre alkalmasak lettek volna, de akik egyéni érdekekből gyáván megbújtak, ha szükség volt rájuk és in­kább voltak románok, franciák, vagy vagy németek, mint magyarok. Kéri Bethlen György elnököt, viselje szivén a bukaresti magyar közösség sorsát és hasson oda, hogy az erdélyi magyarság is legyen itt­lakó magyar testvéreinek támogatására. emberi mivoltunkból származnak. (Nagy éljenzés.) Ezt a harcot pedig nem adjuk fél, illessenek bármilyen képtelen vádak­kal bennünket. Mi ott maradunk helyűn- kön, e szent ügy szolgálatában bátran és nyitott sisakkal. A Magyar Pártba tehát éppen ezért nem kell belépni, pártunk tagjává születésénél fogva lesz a romániai magyar s csak a halál szakíthat­ja ki onnan. Pártunk maga a kisebbségi ma­gyar közösség, melynek parancsszava alól nem vonhatja ki magát Bukarest magyarsága sem. És úgy hiszem, fölösleges Önöket most egységre és összetartásra intenem. Bukarest magyarsá­ga a mai közgyűléssel fényes tantijeiét adta öntudatának és nemzete iránt való odaadó ra­gaszkodásának. Kívánom tehát, hogy továbbra is őrizzék meg magyarságukat, szeressék egy­mást és ragaszkodjanak egyetlen kincsünkhöz, a mi féltve őrzött magyar kultúránkká! (Lel­kes taps és éljenzés). Rácsok Románia határain. Ezután Jakabffy Elemér képviselő mond nagyhatású beszédet és különösen a kulturális életbe átvitt „prin noi insine“ (önmagunk ál­tal) politikát támadja. A Magyar Párt több Ízben figyelmeztette az eddigi kormányokat e politika helytelenségéről, de szavát sohasem hallgatták meg. Ostromállapottal és cenzorával kormányoztak s a külföldet csak úgy félvállról kezelték, hogy ma megalázó föltételek mellett legyünk kénytelenek elfogadni a külföld apró segítségeit. Az országban lakó kisebbségeket el akarták zárni a világtól, eltiltották a technika legcsodálatosabb vívmányától, a rádiótól is, moly csak rendőri közegek és magasrangu ka­tonatisztek számára lett hozzáférhetővé. Ami­kor más országok minden erejükkel azon vol­tak, hogy fellendítsék az idegenforgalmat, ná­lunk az ismert határ-vegzaturákkal valósággal kiüldözték az idegent. Azt hittük, hogy e poli­tika szomorú tanulságaiból levonják a kon­zekvenciákat, azt hittük, hogy Pop Ghita kül­földi útja bevezetője lesz egy igazságosabb ki­sebbségi politikának. De nagyon tévedtünk. A' kisebbségi törvényt a kormány egyszerűen le­nyelte, de be akar terjeszteni egy olyan törvényt, mely, ha megvalósul, úgy Románia ha­tárain köröskörül rácsok fognak emel­kedni, melyeknek rései között csak a többszörös milliomosoknak lesz módjuk­ban átbújni. A Magyar Párt tehát nem adhatja fel azt a küzdelmet, melyet eddig becsülettel vál­lalt. Felhívja Bukarest magyarságát, hogy ve­gye ki részét ebből a harcból, mely egy szebb és boldogabb jövő megvalósítására törekszik. Szabó Béni és György József« Utána Szabó Béni képviselő szólal fel, aki a brassói és brassóvidéki magyarság üdvözletét tolmácsolja. A Magyar Párt — mondja — nem bizonyos osztályok, vagy érdekek pártja. A Magyar Párt magában foglalja a magyar tár­sadalom minden rétegét. Majd rámutat az út­levéltörvény antidemokratikus szellemére. A magyar világban — mondja — ösztön­díjakkal küldték külföldre az iparosok és a kereskedők százait, ma nemhogy segítséget kapnánk az államtól, de még azt a lehetőséget is elveszik tőlünk, hogy saját pénzünkkel menjünk külföldre és igyekezzünk tudásunkat fejleszteni. Ilyen és hasonló intézkedések ellen küzdeni kell, mert ezek rajtunk, adófizető polgárokon bosz- szulják meg magukat. György József képviselő Izrael népéhez ha­sonlítja a magyar fajt, melyet a békeszerződé­sekkel a világba akartak szórni. De az eredmény az lett. hogy a magyarság e szenvedésekkel még jobban összekovácsolódott. Úgy látlak ben­neteket. mondja a hallgatóságnak, mint a villámsujtott magyar fának szét sodródott leveleit, de amelyekben még él az élet csirája. Majd inti a bukaresti magyarságot, hogy ma­radjon meg nemzetisége mellett, mert aki köuy- nyelmiien eldobja magától, az legszentebb em­beri jogáról mondott le ezzel. Wilier József az elnök. Ezután a közgyűlés megválasztja a tagozat elnökét, Wilier József kamarai képviselő, a magyar parlamenti csoport főtitkárának szemé­lyében, aki hatásos beszédben köszöni meg az iránta megnyilvánuló bizalmat. Hosszasan fog­lalkozik az asszimilálódás kérdésével. Tévednek azok. mondja, akik eltitkolják magyarságukat és azt hl szik, hogy azzal elismerés jár ki nekik o. románság részéről. Tévednek, mert. a túl­oldalon is csak megvetés fogadhatja őket. Kéri a bukaresti magyarokat, hogy ügyes­bajos dolgaikban forduljanak hozzá bizalom­mal. Midőn vállalta az elnökséget, tudta, hogy azzal nagy teher fog járni, de vállalta, mert kö­telességének érzi ezeknek az uj feladatoknak is a vállalását. A kongresszus Gyárfás Elemér szenátor zá­rószavaival ér véget. Gyárfás felhívja a hall­gatóság figyelmét azokra a kötelességekre, me­lyek a népszámlálással várakoznak a magyar­ságra. Majd tolmácsolja a párt elnöki tanácsá­nak üdvözletét. Lelkesítő szavakat intéz az uj tagozathoz, melynek munkájára Isten áldását kívánja. !Kertész József: „ Dalol a tenger és én hallgatom“ című szines, eleven, tengerész tárgyú novellás kötete megrendelhető a „Keieii Újság“ könyvosxtó- tyátöl, (Cluj-Kolozsvár, Piaţa Unirii, Mátyás király tér 4 sz.) Az „Erdélyi Magyar Könyvtár“ kiadá­sában megjelent disxes kiállítású mii ára csak 6© lelt amelyhez a vidéki megrendelőnek 11 lei postaköltséget számítunk lel. Bethlen György 2 „ígéretek politikája helyett az áldozatok politikáját vállaljuk \u Nézze meg és gyönyörködjék a „ROYAL BAR“ decemberi második félhavi uj műsorában, melyben többek között fellép a világhírű »NILSSOX lit!®« SÂÎ5 OLCSÓ ÁRAK. - FJőadás utón az uriközönség táncol. > KíTttNÖ .JAZZ. Halló!

Next

/
Oldalképek
Tartalom