Keleti Ujság, 1930. december (13. évfolyam, 268-291. szám)

1930-12-13 / 278. szám

TAXA POŞTALA FLA- TITA IN NVMERAR No. 242!W—927. Cluj-Kolozsvár, 1930 december 13 SxOîllbăt ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON; 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedévit 15 pengő. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) 4, Telefon: 5-08, 6 04. ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN: 1 iné 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 500 lej, egy hóra 100 lej. Ára 5 Argetoianu elére ivott a medve bérére és elkészítette kiáltványát A kormánykörök a i^ironescu-kormán^l hosszuéletunek mond« jak, de más információk a kormány közeli távozz 'iáról tudnak (Bukarest, december 11.) Az Adeverul hosz- szabb cikkben foglalkozik a politikai helyzet­tel, amely szerinte fordulóhoz jutott. A mult héten Argetoianu és elvbarátai egy vacsorán már meg is fogalmazták azt a kiált­ványt, amellyel egy Argetoianu-kor- mány a közvélemény elé lépne. Politikai körök szerint a jelenlegi kormány még hossznéletii lesz, mert a költségvetésen kívül még el kell intéz­nie azokat a törvényeket, meg kell valósítania azokat a kölcsönöket, amelyek nélkül a gazda­sági egyensúly fenntartása nem képzelhető el. Mások küszöbön állónak mpndják a kormány lemondását és azt mondják, hogy már folynak az előkészületek az nj kor­mány megalakítására. (Bukarest, december 11.) Nehány héttel ez­előtt az esküt nem tett volt magyar vasutasok beadták kérésüket a nyugdijközponthoz. A nyugdijközpont egész tömeg aktát kért tőlük, majd pedig körülbelül 600 kérvényező vasutas ügyét áttette a vasúti munkásjóléti pénztár­hoz azzal, hogy ezeknek az ügyeknek elintézése nem az ő hatáskörébe tartozik. A vasúti mun­kásjóléti pénztár újból bekérte az aktákat és azután többeket ő is visszautasított azzal, hogy a nyugdijat nem adhatja meg, mert erre semmi­féle rendelet sincs. Laár Ferenc és Hegedűs Nándor képviselők erélyesen tiltakoztak a (Bukarest, december 11.) Csütörtökön dél­előtt a kamara folyósóján az a hir terjedt el, hogy két tartományi igazgató, Moldovan Valér kolozsvári és Jón Camarasescu bukaresti igaz­gatók lemondtak állásaikról. Munkatársunk a hirekre felvilágosítást kért a Bukarestben tar­tózkodó Moldovan Valér erdélyi tartományi igazgatótól, aki a következőket mondotta: — Lemondásomat még nem adtam be, de ez előreláthatólag egy-két napon belül megtörté­nik. Nagy kedvvel és nagy tervekkel vettem át az erdélyi tartományi igazgatóság vezetését és ma szomorúan kell megállapítanom, hogy kép­telen voltam eredményes munkát végezni, ré­szint azért, mert hatásköröm ma sincsen meg­állapítva, részint, mert lépten-nyomon a buka­resti központi hatóságok féltékenységével kel­lett küzdenem, amelyek még ott is korlátozni akarták a hatáskört, ahol a törvény kifejezet­ten módot nyújt bizonyos intézkedésekre. Én nem akarok hivatalomban egyszerű íiguráns lenni és ezért le fogom vonni a konzekven­ciákat. A másik ok, amely lemondásomra kész­Az Adeverulnak az a véleménye, hogy a jelen­legi kormány után csak koncentrációs kabinet jöhet. A pártok között ugyan nagyok az ellen­tétek, a király közbelépése azonban létrehoz­hatja a szükséges harmóniát, ügy tudja, hogy Bratiann Vintila és Averescuék között komoly tárgyalások folynak a két párt együttműködésére. A liberálisok és az averescánusok megegyezése kölcsönös támogatást jelentene számukra a po­litikai pártok védelmében, közös harcot az al­kotmányos és parlamenti 'kormányforma meg­őrzésére s végül a liberálisok támogatnák az avereseánusokat, ha ez utóbbiak kapnának meg­bízást kormányalakitásra. Érdekes, hogy a Dreptatea, a kormánypárt hivatalos lapja min­den kommentár nélkül közli le ezeket a verzió­kat. vasúti munkásjóléti pénztár vezetőjének eljárá­sa ellen. A vezetőség azzal érvelt, hogy a nyug­díjtörvény csupán a nyugdijközpont hatáskö­rébe eső nyugdíjasokra vonatkozik és az ő szer­vezeti szabályukat egyáltalában nem érinti, így mintegy négy-ötszáz esküt nem tett vasu­tas ügye lóg a levegőben és nem is igen van ki­látás arra, hogy ezek az ügyek elintézhetőek legyenek. Értesülésünk szerint a magyar parla­menti csoport erélyes akciót fog indítani, a tör­vény ilyen elmagyarázása által nyugdijuktól megfosztott magyar vasutasok érdekében. tét. az álláshalmozási törvényjavaslat. Ennek értelmében ott kellene hagynom egyetemi ta­nári állásomat, amit senki sem kívánhat tőlem. Moldovan tartományi igazgató lemondási szándéka nagy szenzációt keltett az erdélyiek között, mivel az igazgató a pártnak nagymultu vezetőegyénisége. _______________________ 38 m 2 közhírré 3ü63B23Ba&& iliiiiü hogy az nj karácsonyi kapható a kiadói TESSZÜK, If Moravetz zene album iái. Temesváron Költségvetési mozaik Stere Constantin, a román parlament leg­régibb képviselője, beszédet mondott a parla­mentben és megállapításai bizony keservesek. Kimutatta, hogy Románia szenvedett a legtöb­bet a világháború utáni korszakban az összes európai államok között és hogy 186 milliárddal adósitotta el magát a külföldön, ami annyit je­lent, hogy Románia minden lakója 56.000 lej­jel tartozik csupán a külföldi adósságok címén, így fest egy győztes állam, ha kivülről nézzük. De miért nézzük mi kivülről, amikor belülről nézve is megragadó a látvány? Ugyancsak Stere mutatta ki, hogy mig a nyomorult kis Ausztriában egy ember átlagos havi jövedelme az össznemzeti jövedelmet véve alapul körülbe­lül 60.000 lej, Romániára, a nagy lehetőségek or­szágára, a győztes és területileg háromszorosan megnagyobbodott államra ugyanakkor 11.000 lej átlagos havi jövedelem esik, viszont adózási kulcsa Ausztriával szembe állitva sokkal ma­gasabb. Ma a nyomornak 17 millió rabszolgája él ebben az országban — mondotta emelt han­gon Stere Constantin, — ismét hangsúlyozva, hogy,A a, .parlament legrégibb tagja, amivel alighanem azt akarta kifejezésre juttatni, hogy évtizedekre visszamenőleg tud összehasonlitást tenni gazdasági és gazdasági helyzet között. • Stere Konstantin az tij költségvetéssel kap­csolatosan beszélt, megfeledkezve arról, hogy ez a költségvetés nem az ország gazdasági hely­zetét, hanem a pénzügyi helyzetét akarta sza­nálni, ami pedig nem egy, hanem kettő. Popo- vioi pénzügyminiszter mindenáron össze akarta hozni a költségvetéshez szükséges 32 és félmil- liárdot, nem törődve vele, milyen áron. Egyelő­re az a fontos, hogy az egymás mellé illesztett számqszlopok „klappoljanak“, a többi már nem tartozik a méltóságos pénzügyminisztérium ha­táskörébe. A közönség és állam is ugyanis nagy illúziókba, ringatják magukat, ha azt hiszik, hogy a költségvetés papírforma szerinti reduk­ciója egyben az árak esését, az életszínvonal megolcsulását, a termelés fokozatos föllendülé­sét, a fogyasztás élénkülését fogja maga után vonni. Németországban is nagy gondot okoz a költségvetés, de azért nem feledkeztek meg a gazdasági helyzet javításáról, sem, amennyiben az állam jó példával járva elől, maga készül le­szállítani a vasúti és postai illetékeket. Nálunk azonban az állam részéről egyetlen lépés sem történt a közkeletű napi kiadások enyhítésére, az állami üzemek egyre drágítanak és ennek az aj költségvetésnek egyik-másik szakasza be­szédesen számol be arról, hogy ez az állami ár- drágitási játék továbbra is fog folyni. • Mert ugyebár még sem lehet életszínvona­lunk könnyítésének nevezni, ha az állam nem óhajt több jövedelmet kisajtolni az adókból, mint tavaly? Végtére is bebizonyúlt, hogy a tavalyi adóbehajtások sem sikerültek, az ország egyszerűen nem birja el a reá sózott adóterhe­ket. Ennek az országnak, hogy valamennyire is élni tudjon, tehermentesülnie kell bizonyos mértékig a túlzott adótól, különben iparunk és kereskedelmünk véglegesen elpusztul. Amikor a kormányzat nem emelte fel az adókat, hanem nagyjából meghagyta a régi talapzatukon, ab­ban a tévhitben él, hogy reális költségvetést csinál. Alapos az aggodalom, hogy a kormány­zatot ezen a téren nagy kiábrándulások fogják érni. Évről-évre egyes adónemekből mind keve­sebb csöpög az állam kasszájába. Itt van pél­dául a szeszadó. 1927-ben még egymilliárd 762 millió lej folyt be szeszadóba, 1930-ban a költ­ségvetés már maga is 600 millió lejt irányzott elő, ebből 200 milliót behajtani nem sikerült és • • Ötszáz magyar vasutast akarnak elütni nyugdíjigényüktől „Lépten-nyomon a bukaresti körök félté­kenységével kellett küzdenem !ÉÍ — mondta Moldovan Valér, aki még nem mondott le, de egy-két nap alatt levonja a konzekvenciákat

Next

/
Oldalképek
Tartalom