Keleti Ujság, 1930. november (13. évfolyam, 243-267. szám)
1930-11-10 / 250. szám
2 Tin. vrv. mo. bum. A kormány beakarja szüntetni a megyefőnökök reprezentációs költségeit de a prefektusok élénken tiltakoznak ■— Vasárnap tartják meg Kolozsvárt a prefektusok tiltakozó gyűlését (Kolozsvár, nov. 8.) A belpolitikai életnek újból mozgalmas napjai vannak. Bukarestből olyan hírek érkeznek, amelyek arról beszélnek, hogy a Mironescu- kormány fölött viharfelhők tornyosulnak. Figyelemre méltó az a körülmény, hogy ezúttal nem az ellenzéki pártok támadásai miatt került a kormány kellemetlen helyzetbe, hanem éppen ellenkezőleg, saját programjának végrehajtása hozta kellemetlen helyzetbe. A múltkoriban, amikor Mironescu Kolozsvárt járt, a parlament megnyitásával kapcsolatban kijelentette, hogy' legelőször három pénzügyi jellegű törvényjavaslat kerül megszavazás alá, amelyek, azt a célt szolgálják, hogy az államháztartást a felbillenő» veszélyétől megmentsék. A kérdéses törvényjavaslatokat most tárgyalja a kormány, s rövid idő alatt végleges formába kell azokat öntenie, mert a parlament már november 15r-én megnyílik. A kormány tehát, mielőtt ezt a kérdést végleges nyugvópontra vitte volna, igyekezett kipuhatolni, hogy úgy az ország közvéleménye, mint saját párthívei hogyan fogadják az uj pénzügyi reformokat. A sajtó két dolgot szögezett le. Először, hogy az adókat ne emeljék, másodszor pedig, hogy a szerzett jogú tisztviselők helyzetét ne bántsák. Ezzel szemben a helyzet az, hogy a minisztériumok reorganizálásáról szóló törvény végrehajtása alkalmával az ország területén kereken hatezer olyan tisztviselő maradt állás nélkül, akiknek szerzett jogaik vannak, de azért még sem osztályozták őket a véglegesített hivatalnokok kategóriájába, hanem mint „segédtisztviselőket“ könyvelték el. Mironescu pénzügyi kormánya kiadott egy rendeletet, amely szerint a tisztviselői végleges kinevezéseket fel kell függeszteni. Ez az Intézkedés röviden azt jelenti, hogy még a se gódszolgálatot teljesítő tisztviselők kategóriájába osztályozott lüvatalnokokat sem lehet állásokba véglegesíteni- A hatezer tisztviselő ugyanakkor családjával együtt közel harmincezer lelket képvisel, akik a miniszteri intézkedés végrehajtása folytán szellemi munkanélküliekké váltak volna. A kormány maga sem merte ezt a reformot végrehajtani és elhatározta, hogy saját párthivei- nek zsebén hajt végre egy kis operációt. Azt remélve, hogy ilyen utón sikerül behozni azt a tizenöt-húsz százalékos költségvetési kiadásredukciót, amely körülmény az államháztartás egyensúlyát biztosíthatja. Az adók emeléséről még beszélni sem mernek, hiszen a helyzet az, hogy a jelenlegi magas adókat sem tudják az állampolgárok fizetni. Amit viszont a kormány nem hajthat be, azt az összeget a párthivek jövedelmének csökkentésével akarja behozni. A pénzügyminiszter mindenekelőtt a megyék élén álló őrszemeket szemelte ki kísérleti nyulaknak, s ezért elhatározta, hogy eltörli az összes prefektusok reprezentációs költségeit. A kormány véleménye szerint ilyen utón részben egyensúlyozva van a. költségvetés. A prefektusok, noha kötelességük lenne ilyen utón js támogatni a kormány pénzki ütéstől, ekcémáiéi, felfék véstél és más, a kisbabáknál előforduló idegesítő fújdalmakío! szenvednek. Azonnali enyhülés következik'be mindjárt a Odúm kenőcs első használatától. A viszketegség azonnal megszűnik és a kenőcs kihatásai annyira megnyugtató és győgyiló természetűek, hogy ezek a kis teremtések ’visszaejt érik rendes alvásukat. ügyi politikáját és bebizonyítani, hogy nemcsak «fc*«» politikusok, amikor Jövedelemről van szó, még sem akarnak beletörődni ebb« a helyzetbe. Országszerte mozgalmat Indítottak a pénzügyminiszter tervének megmásitására. Ez a körülmény viszont olyan válságos helyzetbe sodorhatja a kormányt, hogy még lemondásáról Is szó kerülhet. Vasárnap Erdély összes prefektusai Kolozsvárra érkeznek s ez alkalommal több más fontos kérdés megbeszélése mellett szóba hozzák jövedelmük csökkentésének a kérdését is. Egy prefektus jelenlegi havi fix fizetésű 18—20.000 lej. Nem emlitve a lakás, fűtés, világítás, vas- utijegy és autókedvezményeket. Ennek ellenére mégis azt hangsúlyozzák, hogy ezzel a fizetéssel nincsenek abban a helyzetben, hogy kötelességüket teljesíteni tudják. Az ország prefektusainak álláspontját az egész ország közvéleménye fokozott kíváncsisággal várja, ugyanis, hogyha bebizonyosodik az, hogy a kormány nem tudja rávenni legbizalmasabb hiveit sem a takarékosság elvének érvényesítésére, akkor a párt erkölcsileg meg van halva, mert akkor olyasmi derülne ki, hogy ezek a tisztviselők nem a közért, hanem a saját egyéni érdekeikért és azért a reprezentációs költségért dolgoztak. Ugyancsak az állam anyagi helyzetének konszoli- dâlâşi tervével van összefüggésben az a körülmény is, hogy a közoktatásügyi miniszter nagyon sok nemzetipárti ifjúnak utasította vissza azt a kérését, amelyben ösztöndíjat kértek tanulmányaik külföldön való folytatására. A miniszter intézkedése a pártban nagy visszatetszést keltett. A kormány takarékossági programja két dolgot idézhet elő: a párthivek vagy elfogadják saját vezéreik rendeletét és ebben az esetben nemcsak az országnak, hanem magának a pártnak is óriási szolgálatokat tesznek és ugyanakkor kényszerítik a kormányt arra is, hogy a szinekuristákat haladéktalanul menessze, vagy pedig visszautasítják a kormány pénzügyi javaslatait, ami viszont nem jelent kevesebbet, mint a költségvetési hiány jelentkezését s akkor a nemzeti parasztpártnak rövid időn helül el kell hagynia felelős pozícióját. Érdekes, hogy amit most Mironescu meg akar csinálni, azt már ivíaniu is megpróbálta azzal a különbséggel, hogy ö ezt a pénzügyi operációt nem a saját hivein, hanem az ellenzéki pártok reprezentánsain akarta végrehajtani. Hogy milyen módén gondolta véghezvinni Maniu ezt az operációt, ez az ö titka, erről senki sem tud. Mindenesetre rövidesen el fog dőlni, hogy a kormánynak sikerül-e a takarékosság jegyében készült pénzügyi programot megvalósítania. Demeter Béla SS? CSŰRT I. BR&SR: r (5.) — sporiregâng Dorrit a nyitott ajtóban maradt és a táncoló párokat nézte. Minden ujjahegye bizsergett. A feje visszafordult Fahlen felé: — Mondja csak, tud black bottomot táncolni, ha úgy alkalmilag felébred? — Igyekezni fogok — biztosította Pahlen és a táncmezőre lépett vele. 5. Sápadt, felhőtlen ég borult Franciaország fölé. Ez ■ zép napot igéit. De Tilden Hannesnek nem akaródzoit hinni benne: ebben az évszakban a nappal nem igen tartotta he azt, amit a reggel Ígért. Megszámlálhatatlan kocsi zörgott lassacskán az országutakon a közeli városok felé, a vásárra. Számlál- hatatianul sokszor kellett megtorpanni, óvatosan hajtani, — azután ismét szabadabb útszakasz következett, föl lehetett gyorsítani, hogy az tiszta élvezet volt, igy rohanni a tiszta, hűvös reggelen. Az asszony ott ült mellette, a köpenyébe burkolózva, lehunyt szemmel. Aludt-e? Nem. Egyik kanyarodénál felpillantott, oldalról ránézett és megkérdezte: — Még nem fáradt? Tildén mulattatva csóválta a fejét. Ellenkezőleg. Ez az utazás az ébredő fényben kitisztította belőle az utolsó nyomait i3 annak a fáradtságnak, amely az ut kezdetén a csontjaiban volt. De viszont éhes kezdett lenni s amikor egy errevo- natkozó megjegyzést tett, a kalandos lady megvallotta, hogy a rgggelizés ötlete nem ellenszenves neki. Félóra muva kis város tűnt fel a láthatáron. A nap már magasan állt az égen, amikor az első, zökkenőé uocákon hajtottak végig. Egy kis cukrászda előtt suhantak el, amelynek az ablaka mögött egy fehérbe öltözött leány éppen a zsalukat nyitotta ki. Hannes megállította a Mercedest. Ebben a kis cukrázdában reggeliztek. Tilden Hannes valamiféle mellékes dolgokról beI szélt, de az volt az érzése, hogy az asszony nem hallgat rá. Akárhogy is igyekezett - nem tudott hozzá kap csőlátót találni. Ezen a reggelen még finomabbnak -és sápadtabbnak látszott, mint. tegnap, — mint egy egész finom, törékeny porce'lán, úgy nézett, ki, aipely végtelen messzeségben van a férfitől és a világtól. A nő elnézett, mellette a széles ablakon keresztül a reggelbe, alkalom adtán udvariasan és érdeklődés nélkül mosolygott egyik másik megjegyzéséhez és gépiesen kavargaţta a csokoládéját. A gondolatai egészen biztosan nem voltak ott. 8 a gondolatai egérzen biztosan nem voltak barátságosak. Tilden Hannesnek az a bizonytalan érzése támadt, mint hogy ha csakugyan csak soffőr lenne a? asszony mellett. Erre épp olyan átmenet nélkül, tágranyilt szemmel, kérdőn nézett rá a nő és megkérdezte: Tulajdonképen szélhámosnak tart maga engem? Tilden Hannes elképpedve rázta a fejét: — Nem. Igazán nem. A nő ajkai remegtek. — Rendben van. Tulajdonkénen mindegy is nekem, mit gondol rólam. Egyáltalában mindegy, hogy mit gondolnak rólam! Epugy, mint ahogy magát kértem tegnap, hogy adja ide az autóját — épugy kértem volna talán el egy idegentől az uccán, ha maga nem adta volna. Ez mind nem fontos! A férfi szive remegett. Közelebb akart volna férkőzni a nőhöz, de csak egy frázist talált: •— Fontos dolga van Deauville-ban ? — Az életem függ tőle! — válaszolta a nő pátosz talanul és Tilden megértette, hogy egy efféle nagy probléma mégis csak túlságosan messzi van ahhoz, semhogy egy idegen valamilyen francia kisvárosban csak úgy reggeli mellett letárgyalhassa. Nem is kísérletezett tehát tovább. Az asszony fölkelt az asztaltól. Visszaballagtak az autóhoz, amely szélesen éa fehéren terpeszkedett a napban. Tilden Hannes jiipgvizggá! ta a tartályj, az elgázosltőí, a gyertyákat — minden rendben volt. A nő azt kérte tőle, hogy most ő ülhessen a kormányhoz. A férfi szívesen átadta neki a helyet és útközben oldalról figyelte. Most már r.em volt oly szó- talan, mint azelőtt. Csevegett is — kikérdezte a férfit a korábbi sikerei felöl, a tróningjérül kérdezösködötí. jövendő terveitől és magánéletéről. Kiderült, hogy már gyakran látta versenyezni. Mert ámbár a pályafutása még csak röviddel ezelőtt kezdődött, mégis elég meteor■•.erüen ívelő volt, ahhoz, hogy magára vonja a legszélesebb közfigyelmet. Dondonban, Berlinben és Budapesten látta már a férfit startolni. Tilden elmesélte neki, hogy sok akadályon kellett túltennie magát, amíg egészen érvényesülni tudott a sportba«. Megrögzött családi hagyományok sokáig távoltartották tőle, amíg azután szabad utat. tört magának. Az apja, régi vágású tudós, a fiát is a tudománynak akarta szentelni. «— Az egyik nem zárja ki a másikat magyarázta Tilden Hannes. — A teljesítményeim alapját diákkorom^ ban vetettem meg. Nem voltam Ciákte3tületben. Sohase verekedtem menzurákon. A papámnak talán jobban tetszett volna — engem nem érdekelt. m- Es... a szerelem? — mosolygott a nő a kormány mögött. Tilden Hannes egy gondolattal feljebb rándította a vállát. — Szerelem — édes istenkém — elég Bokszor voltam szerelmes. Reménytelenül. Ifjonti korban mindig reménytelenül szerelmes az ember, boldogtalanul, mert nem ért hozzá, miképen kell kihasználni a boldog pillanatokat és súlyosabbaknak végzi a boldogtalanokat, mint amilyenek. Es aztán meg én megtaláltam a magam egyetlen igazi szerelmét — a sportot! — És feladta a tudományt? — Nem. Ragaszkodom hozzá. De ez nem akadály a számomra. Van egy kis magánvagyonom. A munkám pedig hoz annyit, hegy nyugodtan megélek. A szabad dombén rikordokra vadászom. A papám bélyeget gyűjt, ízlés dolga. En inkább futok. Az asszony halkan nevetett. — Érdekes. Es meddig akarja ezt még igy csinálni? — Anüg minden közép- és hogszutávrikordot be nem zsebeltem. Megbirkózom velük, ezt tudom. Hiszen csak nemrég fogtam hozzá. — E« ha egy szép napon jobb futó jön magánál? — Akkor visszalépek és örülni fogok, hogy mást arra inditoţţanţ, hogy jobb (egyen nálam, Hiszen nem magamnak sportolok! Érre pem lenne rikordokra szükségem! Nem azért futok, hogy mint egy színészt, babérokkal aggassanak kös-iil. Ha rikordok után vadászom, azért teszem, hogy ezreket, százezreket ugyanerre a teljesit- ményre buzdítsak. Nem azért, hogy mint utolérhetetlen csillagot mgbámuljanak -- nem, azért, hogy magammal ragadjam az embereket! Ezért akarok yilágrikorder lenni. , {Folytatjuk.)
