Keleti Ujság, 1930. november (13. évfolyam, 243-267. szám)
1930-11-30 / 267. szám
Cinj-Kolozsvár, 1930 november 30 ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN: I érre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre SOO lej, egy hóra 100 lej. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) 4. Telefon: 5-08, 6 84. ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON; 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedén* 15 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. X1IL évfolyam 2fe7»ik szám Duca másfélárája A tp©nb®si@det éles kritikában részesítette a Magyar Párt a parlamentben Gyárfás Elemér felsorakoztass a magyarság politikai és gazdasági sérelmeit Tanulságos látvány a liberális urak politikai sakkhuzásait az érdektelenség páholyából figyelni. Adva van egy ősz pártvezér, aki még nem is olyan régen szinte királyi felségjogokat vindikált magának, kormányokat buktatott, szembeszállt az egész Nyugattal és egy gascog- nei nemes dölyfével kiáltotta oda a pénzét követelő külföldnek: Eb ura fakó, nem fizetünk, ha megpukkadtok is! Nem fizetni pedig rendkívül gazdaságos és finom dolog, egy ország gazdasági presztízsét eljátszani azonban már kevésbé mulatságos. Vintila urnák, aki dinasztiájával együtt versenyre kelhetne egy' maharad- áfca pénzeszsák-rekordjával, bizonyára nem nagy probléma a külföldi tőke be- vagy kivonulása, ő a maga fellegvárában tényleg nyugodtan kivárhatja az idők jobbra fordulását, még ha belé is pusztul az egész romániai gazdasági élet, a kisebbségekről nem is szólva. Azok csak hadd pusztuljanak! Ez a diktátor-imitáció az események forgatagában aztán belezuhant egy örvénybe. Szépen el is süllyedt benne. Ami az utóbbi évben történt, az sehogy sem illett bele a programjába, sőt, határozottan meg lehet állapítani, minden a liberálisok műsorán kívül történt. Hiába igyekeztek bebiztosítani magukat a trónöröklési rendnek általuk meghatározott formájával, egy idő óta peches szériába estek. Lecsúsztak a hatalomról, nem jutottak szerephez a trónváltozásnál és azóta sem tudtak előretörni. A vezér duzzog, a vezér visszautasítja az uralkodónak audienciára hívását, a vezér tovább játssza az önmagának kiosztott szerepet. Csakhogy az élet nem ismer megállást és Bra- tianu Vintila hiába akarja követni következetességben a természetrajzból ismeretes erőtényezőjét a gazdasági udvarnak. Nem beszélve a tömegekről, már az alvezérek sem hajlandók követni a rezonirozás tövises utjain. Olvassuk, hogy Duca, aki nemcsak alvezér, hanem konkurens is a liberális párt fővezéri polcáért dúló kulisszamögötti marakodásokban, másfél óra hosszáig igyekezett a királyt meggyőzni arról, hogy Vintila nem igy gondolta, Vintila lojális, csak félreértik. A liberális politikusok zsenialitásukat akármelyik percben hajlandók az uralkodó zsámolya elé rakni. Ami körülbelül azt jelenti, hogy duzzogunk, de csak addig, amig hozzánk nem ér a király hivó szava, itt állunk, mi régebben as egyetlen kormányképes párt és hajlandók vagyunk újra kisajátítani ezt az epitheton or- nanst. Nem voltunk jelen Duca királyi audienciáján, de el tudjuk képzelni ennek a másfél órának a lefolyását, a mentegetődző szóáradatnak Niagaráját. De el tudjuk képzelni a kormánypárti berkek megrökönyödését is, a parlamentben aposztrofált mameluk-hadnak elképedését Hiszen jól tudják a busosfazék ezi<Jő- ezerinti pártjában, hogy csak addig nagy politikusok és státusférfiak, amig a hatalom árnyékában szunnyadoznak. Az a másfél óra, amit Duca a király fogadószobájában töltött, körülbelül ezeket mondja a közönyös harmadik, a mi számunkra, akiket nem izgatnak kormányzási aspirációk. Végre egyszer mi is felválthatjuk a siró harmadik szerepét a nevető harmadikéval. Annál köny- nyebben tehetjük ezt, hiszen mi sohasem leszünk nevető örökösök. (Bukarest, november 2S.) A' szenátusban a pénteki ülésen Gyárfás Elemér dr., magyarpárti szenátor mondott hatalmas, másfélórás beszédet a felirati javaslat során. — A Magyar Párt hivatalos nyilatkozatát — mondotta Gyárfás Elemér — Wilier József képviselő felolvasta a kamarában a trónbeszéddel kapcsolatban és azt hiszem, hogy ezt szükségtelen is ismételni. Szükségesnek tartom azonban, hogy itt is kifejezésre juttassam csatlakozásunkat a válaszfelirat azon szavaihoz, amelyek a trónnal szembeni lojalitás kifejezői. A magyar nép hűsége és romantikus érzelmei tradiciónálisak és ezek gébként beigazolást nyertek azóta is, hogy a jelenlegi uralom alá kerültünk. Ebben a lojális érzelemben üdvözöljük királyunkat uralkodása kezdetén és felajánljuk alattvalói hódolattal őszinte és komoly együttműködésünket. A hiányos trónbeszéd. — Értékelve a királyi szavakat, amelyek bizonyságai az uralkodó jóakarata érdeklődéseinek kisebbségi alattvalóival szemben. kifogásolnunk kell ennek a frónbeszédnek a kormány által megfogalmazott felületes és hiányos szövegét. — A kormánynak tudnia kellett volna, hogy amikor a nemzeti parasztpárt hatalomra került, — Ebben a tekintetben visszafelé haladunk, mint a rák. A gyulafehérvári határozatok biztosították a kisebbségi népeknek saját nyelvükön való igazgatását, saját fiaik által. A kormányzótanács törvényerejű dekrétuma már kevésbbé türelmes, amennyiben az 1868-ik évi magyar törvény érvényességét mondja ki. A liberális törvényhozás esetröl-esetre mondja megáUapltandó- nak a kisebbségi nyelveknek a közigazgatásban való használatát, a jelenlegi közigazgatási törvényben pedig egy szó sincs erről. — Annakidején azt Ígérték nekem, hogy a törvényben csak azért nincsen ilyenjellegü intézkedés, mivel azt a kisebbségi törvény fogja szabályozni. A kisebbségi törvény azonban mai napig sem készült el. Ez rendkívül zavaros helyzetet idéz elő, amire példa Dob- rescu volt tartományi igazgató nyilatkozata, szembeállítva Moldovan nyilatkozatával, amelyek homlok- egyenest ellenkező felfogást mutatnak a kisebbségi nyelvek használata tekintetében. Pedig, hogy ez milyen fontos, mutatja Pop Cicio kamarai elnök magatartása. aki Aradon magyarul beszélt, amikor azt akarta, hogy minden tanácsos jól megértse A kolozsvári városházi botrányok A továbbiakban Gyárfás Elemér dr. reámutatott a kolozsvári román blokk magatartására, amely lehetetlenné tette a városi tanácskozásokat éppen azért, mert a nyelvhasználat nincs törvényesen szabályozva. Kifogásolja azokat az intézkedéseket, amelyek a kormánynak a községi tanácsokat föloszlató jogaira vonatkozmegigérte a kisebbségi törvény megalkotását, kijelentette, hgoy ebből a célból megbízottat küldött külföldre és hogy kijelentések történtek úgy a bel, mint a külföldi sajtóban ebben az értelemben. Ezért most az ülésszak kezdetén joggal reméltük a trónbeszéd szép, de üres szavai helyett a határozott bejelentést, hogy ezt a régóta megígért törvényt végre csakugyan beterjesztik a törvényhozás elé. Ez az oka annak, hogy az ülésszakot megnyitó trónbeszéd olyan nagy csalódást idézett elő népünkben, amely napról-napra jobban szükségét érzi annak, hogy kisebbségi jogai tisztán és jogosan kodifikáltassanak, hogy ezáltal megszűnjenek a hatóságokkal való folytonos súrlódások, amelyek felzaklatják népünk lelki nyugalmát. — Keserű elégtétellel látjuk, hogy a trónbeszédnek el kellet ismernie a közigazgatási törvény módosításának szükségességét. Mi annakidején látva a törvény teljesen elhibázott alapelveit és rendszerét, valamint az idegességet, amellyel a kormány a törvényjavaslat megszavazását siettette, a bizottságokkal folytatott kemény harc után a kormányra hárítottuk a törvény meghozásának felelősségét, meggyőződvén arról, hogy az idő minket fog igazolni. Ez az idő elérkezett és most annak az óhajunknak adunk kifejezést, hogy a kormány ne ismételje meg a mult hibáit. Csak nehány kérdésre mutatok reá a közigazgatási törvénnyel ksp- osolatban. Az egyik a kisebbségi nyelveknek a közigazgatásban való használata. nak és kritizálja az ideiglenes bizottságok működését. Annakidején ezekre az ügyekre a Magyar Párt nevében fölhívta a kormány figyelmét, sajnos, azonban hiába. A köztisztviselők statútumának 81,-ik szakaszát kritizálta ezután s kifogásolta a tisztviselők tömeges eltávolítását a hivatalokból a román nyelv állítólagos nem ismerése miatt. Felemlítette azokat a vegzaturá- kat, amelyeknek a vasutasok ki vannak téve és külön felhozta a szatmári vasutasok panaszát. Kun Béla barátai a Székelyfölden. — A trónbeszéd a gazdasági krizissel is foglalkozik — folytata beszédét Gyárfás Elemér. Itt meg kell ismételnem Wilier kollegám szavait, hogy tudniillik a gazdasági problémák megoldása túlnő minden pártérdeket. Mi hajlandók vagyunk egyesült erővel dolgozni a krizis megszüntetésén és a problémák megoldásán. Midőn azonban ezt az ajánlatot tesszük, ugyanezt kell Igényelnünk az összes többi pártoktól is. Nem engedhető meg, hogy népünk nehéz és szerencsétlen helyzetét alantas politikai célokra használják ki. A Székelyföldön olyan egyének, akik valamikor Kun Béla idejében jelentős szerepet játszottak, a hatóságok támogatását élvezik felforgató munkájukban. — A kormánynak azonban még van egy hagy kötelessége népünkkel szemben. A trónbeszéd megállapítja, hogy a gazdasági krizis minden népre ránehezedik, de természetes, hogy valamint minden betegséget erősebben éreznek a gyengébbek, úgy a gazdasági krizis is jobban sújtja kisebbségi népünket- Már többször panaszt tettünk a népünkkel szemben Pop-Cicio beszélhet magyarul, a magyar tanácsosok nem
