Keleti Ujság, 1930. november (13. évfolyam, 243-267. szám)
1930-11-30 / 267. szám
g f3zz7r"~z’ stm&m.mjvijgM'stmaaawwmMmmKnmmmMBnt tanúsított egyenlőtlen bánásmód miatt. Elsőrendű szükségesség, hogy ez az egyenlőtlen bánásmód megszűnjék és a kormány magáévá tegye a kisebbségek ügyét is, mert egyébként ezek áldozatul fognak esni azoknak az aláaknázó törekvéseknek, amelyek máris kihasználni igyekeznek a nemzetiségi elégedetlenséggel súlyosbított gazdasági elégedetlenséget. Â gazdasági sérelmek. Gyárfás Elemér ezután konkrét gazdasági kérdésekkel foglalkozott. A gabona árának egy része a helytelen vámpolitika következménye- Örömmel üdvözli a nemzetközi agrárkonferenciában történt kezdeményezéseket, amelyek lefektették az Európa centrumában és Keleten elterülő nyolc állam gazdasági együttműködésének alapelveit. Rámutat a speciális romániai bajokra, a szállítási mizériákra, a szállítási dijak magasságára, különösen fölemlíti a faexportot. Támadja Vidrigbint és egy többségi szenátor közbeszólására megjegyzi, bogy konkrét példákat tud arról, hogy a szállítási nehézségek legnagyobb részének éppen Yidrighin intézkedései az okai. A kormány kötelessége, hogy megakadályozza a gabona árának további esését, hogy a gabona árát világszínvonalra emelje és hogyha a világpiaci árak esnek, úgy szükséges az ipari árak csökkentése is. Rámutat az agrárreform hibáira, amelyeket Vaitoianu tábornok a szenátus tapsai között sorolt fel- Hangoztatja a kataszteri törvény megalkotásé nak szükségességét, miután ezt a törvényt már a mult évi trónbeszéd is megígérte. Felemlíti, hogy a kolozsvári kataszteri hivatal megszüntetése hoz- zánemértésből történt és nagy károkat okozott. Vázolja a telekkönyvek szomorú helyzetét. Ahelyett, hogy ezt a szükséges intézményt az ókirályságba ic bevezették volna, Erdélyben is dezorganizáltáK. Az agrárreformot már egyszer véglegesen le kell zárni Az állami rezervák nincsenek megfelelő módon ki használva, ami nagy károkat okoz az országnak. A kisajátítási kötvények kibocsátása és fedezete még mindig nem történt meg, a kormányok a földet ka pott lakosságtól behajtott megváltási dijakat fi használták egyéb célokra és abból nem létesítettek alapot a kisajátított területek árának kifizetésére. A költségvetés természetesen nagy áldozatokat követel. A jelenlegi körülmények között gondolni sem lehet az adóalanyok újabb megterhelésére, hiszen az adók minden erővel való behajtása is meglehetősen kudarcot vallott. Ez semmiesetre sem kielégítő módszer, reális költségvetésre van szükség, mivel a budget ot nem lehet behajthatatlan pénzösszegekre fölépíteni. Ez olyan helyzetre vezet, mint amilyen a jelenlegi, hogy az állam nem tudja fizetni a tisztviselőket. A költségvptés csak úgy helyezhető igazán reális alapra, ha racionálisan aknázzák ki az ország gazdaságát és redukálják a költségeket. CORT I. BKfiUR: Hassái VBLáSREKOKD! (20) ~ Sportreg án$ — — Azt Is kikutatjuk, — mormogta Bellini —■, de... hiszen megértik: csak az nyithatta ki a trezort, aki az imént megjegyezte magának a zárnyitó jelszót, amikor én magam nyitottam ki . . . * Megértették: ez terhelő bizonyíték volt. Ez ellen nem lehetett felhozni semmit. Csakugyan csak a vendégek közül lehetett valaki . . . Tilden Hannes ott állt egy kis csoport közepén a dolgozószobában. Elsőnek Reitzenstein vizsgáltatta át magát. Természetesen semmit sem találtak nála és ö felajânlkozotţ, hogy Beliininek a többi motozásában segítségére lesz. Még két, három vendéget ugyancsak eredménytelenül vizsgáltak át. Hannest ez az esemény nem igen érdekelte. Sajnálta, hogy eltűnt a diadém, de a gondolatai másutt jártak. összerázkódott, amikor a Reitzenstein joviális hangja rászólt: — Tilden ur, lenne olyan szives? Hannes közelebb lépett — és lépés közben megmerevedett a lába. Az Irén kis medaillonképe jutott eszébe, amelyet Deauville óta állandóan a mellényzsebében hordott magánál. Most hát elő fogják venni — mindenki meglátná — á felírást olvashatná — mindez villámgyorsan futott át a fején, mialatt Reitzensteinhoz kö- zelébb lépett és egyben t dta, hogy ennek nem szabad megtörténnie! Ez uj botrányt halmoztot volna a botrányra és az a gondolat, hogy ebből az Irénnel való 3 Kormány szabályozza a A trónbeszéd előadja, hogy a tőkehiány miatt nálunk nagyobb a krízis, mint máshol. Gyárfás Elemér reámutat annak szükségességére, hogy a kormány törvényhozási utón módosítsa és szabályozza a magas kamatok rendszerét. Az ország tőkéjét szaporítani kell, a népet rá kell szoktatni a takarékosságra és biztosítani kell az elhelyezett tőkéket a jogbiztonság emelésével és a helyesebb adóztatási módszerekkel. Föltétien szükség van a külföldi tőkére is. A magyarpárti szenátor ezután a földhitelintézet előnyeiről beszélt. Ezt az intézményt az államnak vagy meg kell valósítania, vagy pedig nem kell beszélni róla, mert az Ígéretek súlyos lélektani hatással vannak a népre. Esetekre mutat reá, hogy a földhitelintézet megvalósításának elhúzódását ho- cyan használják ki egyes bankok a falusi lakossággal szembeni illegális spekulációkra. A földhitelintézeti kölcsönök előnyeit minden százezer lejnél kisebb mezőgazdasági adósságra ki kell terjeszteni. Gyárfás utal a szellemi dumping veszedelmére. Az iskolaügyekkel kapcsolatban hangoztatja, hogy a mai középiskolai törvény egyike a legszerencsétlenebbeknek és azt haladéktalanul meg kell semmisíteni. A kormány intézkedései lehetetlen helyzetet teremtenek a Székelyföldön, amelyet állami óvodákkal TUT. 8VF. 267. SZÁM. wammammmmmmmuaamanmanmmmmasnBmamamaua maps bamatob rendszerét árasztottak el, ugyanakkor, amikor román községekben ritkaságszámba megy az állami óvoda- Kifogásolja az állami iskolák erőszakos felállítását és fenntartását. Rámutat arra, hogy négy-öt gyerekért tartanak egy-két állami tanítót is, amikor az illető községben van magyar felekezeti iskola. - A kulturzónáról beszél, amikor Costacbescu miniszter félbeszakítja és azt mondja, hogy ő is ellensége a kulturzónának és mivel nem akarja Apponyit másolni, megszüntette azt a rendszert, hogy a tanitók a kulturzóná- ban duplafizetést kapjanak. A szenátus egy orthodox lelkész tagja közbeszól, hogy mi is volt a magyar világban. Gyárfás: Azóta lezajlott a világháború és nemzetközi egyezmények szabályozták a kisebbségi jogokat. Beszéde végén Gyárfás Elemér az egyházak ügyeire tért át. Nem szabad elfelejtenünk, hogy az orosz dumping és az orosz fegyveres veszedelem meUett ott van a harmadik nagy veszedelem, a szellemi dumping. Ennek csak azzal lehet útját állani, ha az állam biztosítja az egyházak működését és ha az eddig az egyházak részére biztositott államsegélyt továbbra is folyósitani fogják számukra. A magyarpárti szenátor beszédét a szenátus nagy figyelemmel hallgatta végig. Egy millió kártérítést követel férje haláláért az özvegy a kikölcsönzött autó tulajdonosától (Marosvásárhely, november 28.) Különös kártérítési pert tárgyalt tegnap a marosvásar- helyi törvényszék második szekciója. A pert Wasserer Alfréd alezredes özvegye indította egyik ismerőse ellen, aki éppen az alezredesné kérésére, csupán udvariasságból, odakölesönözte autóját arra a végzetes útra, melyen az alezredest halálos baleset érte. Ez év májusában, Wasserer alezredes és felesége Segesvárra indultak, hogy az alezredesinek Becsből érkező nővérét az állomáson fogadják. Hárman ültek az autóban: az alezredespár és a soffőr, aki a tulajdonos fia. Már Szásznádas felé jártak, mikor a gödrös utón eltört a kormány és a sáncba fordult az autó. A vidám beszélgetést jajkiáltás s az alezredes halálhörgése váltotta fel. Ő lett egyedül az áldozat. WassereT alezredes özvegye egymillió 228 ezer lejes kártérítési pert indított férje halála miatt az autótulajdonos ellen. Wasserer alezredesné nővére elé Segesvárra akart menni. Igénybe vehette volna az éppen ahhoz a vonathoz érkező, kipróbált autó- buszjáratot. Mehetett volna a város legszebb, legkényelmesebb taxiján. Miért választotta hát a kopottkiilsejü, üzleti célokra használt FordotT Az érdekes tárgyalás folytatását a jövő hétre halasztotta a törvényszék, mert a felperes és alperes ügyvédjei között vita merült fel a bélyegilletéket illetőleg s a jövő héten kell a felperes ügyvédjeinek bizonyitaniok azon állításuk helyességét, hogy van bizonyos paragrafus, mely megengedi az , alezredesnének a 13 ezer lej bélyegilleték egyezer lejes részletekben való lefizetését, aminek jogát az alperes ügyvédje, dr. Pantea János kétségbevonta. viszonyára következtethetnek, megdermesztette. Két lépéssel Reitzenstein előtt megállt. — Tiltakozom a motozás ellen! Nem vagyok tolvaj! Mindenki élénken elképedt. Ilyesmit nem vártak volna tőle. Reitzenstein tért legelsőnek magához és nevetett: — Én se, Tilden. Ez csak formaság. — Tiltakozom ellene. Ez sértés. Most már látták, hogy komolyan gondolta. Bellini nyugtalanul rántotta le a szemüvegét, ismét feltette ét láthatóan nem tudta, hogy mit mondjon. Reitzenstein is elvesztette a biztonságát. Plhlen, amott túl, csak a fejét csóválta. Lassan átjött, Hannes mellé lépett és halkan szólt: — Ne bolondozz, Hannes. Nem szoktál ilyen lenni. Hannes megrázta a fejét. — Nem tűröm, hogy megmotozzanak. Most hát már kínos jelenet lett ebből. Még a Tilden Hannes legjobb barátai se tudták, hgoy mit gondoljanak. A Reitzenstein arcából a mosolynak minden nyoma eltűnt. Felhevülten nézett az egyik vendégről a másikra, azután akadozva mondta: — Tilden ur, elég rég ismerjük egymást — távol áll tőlem, hogy meg akarjam bántani, de — ha valóban megtagadja a motozást . , . Tilden Hannes körülnézett: — Akkor? — Akkor — Reitzensteinnak heves szó volt a nyelvén. Az utolsó pilanatban elnyomta és látható megerőltetéssel tette hozzá: — Akkor ezáltal megakadályozza, hogy a dolgot magunk között intézzük el botrány nélkül. Akkor ugyanis azonnal fel keli hívnunk a rendőrséget. Tilden Hannes hallgatott. Ez aztán érv volt. Semmit se lehetett ellene vetni. A karja lehullt. Talán nem találják meg az Irén képét. Közelébb jött. — Tessék. Reitzenstein fellélekzatt. Kellemetlen, ügy lehetett volna belőle. Futólag átvizsgálta a Tilden Hannes zsebeit. Természetesen nem volt bennük semmi. A cámé diadém- ja nem volt olyan csekélység, hogy csak úgy egyszerűen el lehetett volna rejteni. Bellini rebbenő szemmel állt mellettük. Néhányszor úgy tett, mintha meg akarna szólalni, de minden alkalommal már az első hangnál abbahagyta. Valami feküdt a szivén, amit nem mert megmondani. Végre is odalépett és a Hannes szmokingja zsebébe nyúlt. — Egy pillanatra, — mondta. Reitzenstein álmélkodva pillantott fel. Néhányan közelébb léptek. Bellini valamit kivett a Hannes zsebéből és ma-, gasra tartotta a fényben. A szeme gonoszul csillogott. — Kérem, Tildén ur, nem mondaná meg, honnan került ez Önhöz? Hannes futólag tekintett fel. A Bellini kezében pici, sajátságos formájú kulcs volt. Hannes vállat vont. — Hogy mi ez? Bellini feltartotta a kulcsot. Néhányan még ‘közelébb mentek. Bellini metsző hangon mondta: — Ez a trezor kulcsa, kérem! A Reitzenstein arcán cseppekben ült az izzadtság. Tanácstalanul nézett Hannes és Bellini között ide-oda. — Hát honnan vette ezt elő most? — kérdezte elfúlva. Bellini vékonyka, dühös mosollyal válaszolt: — A Tilden ur zsebéből, kérem szépen. Csend lett. Szót se szólt senki. Csak a Tilden Hannes lélekzetvétele hallatszott rövid, heves ütemben. Pillanatig úgy tetszett, mintha rá akarna rohanni Bellimre é3 egyetlen ütéssel le akarpá teríteni az emberkét. De azután ez Í3 eltűnt. Megint1 csak mozdulatlanul állt ott, csak a pillantását hordta egyik vendégtől-., a másikig. (Folyt következik.)
