Keleti Ujság, 1930. november (13. évfolyam, 243-267. szám)
1930-11-17 / 256. szám
Képviselőház JMBBSsS ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN: 1 Ívre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre S00 lej, egy hóra 100 lej. wmmmmmm WfffKBŰE&BSRBXRBBBnBw ORSZÁGOS MAGY AUPÄRTI LAP Szerkesztőség és kia. doki ratal: Piaţa Unirii (Főtér) 4. Telefon: C-08. 6-e-i. XIII. évfolyam 256-ik szám ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON í 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedév*« 15 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Kolozsvár. 1930 november i7 Hétfő BTWAPEST TAXA FO a IT A. IN No. 1ÍOTT A1VTT lí Angol-Román bizto- X>£í/X 1 Ara- sitó R. T., Bucureşti Alapittatott a Comercial Union Assurance Company Ltd. és a The Exess insurance Company Ltd. londoni biztosító társaságokkal, amelyek egyúttal a „ Britania“ viszontbiztosítói és 55 milliárd Lei vagyonnal rendelkeznek. — Kartellen kivül! ifi (XI CD Ili ifi ÍH sn Egy mondat A kisebbségi törvény most sincs benne sa uj parlamenti ciklus munkaprogramjában, a kisebbségek azonban kaptak egy mondatot a trónbeszódben. JEa voltaképpen meglepetés számunkra, mert Mironescu miniszterelnök eddig úgy fejezte ki, negatív mádon, ds mégis sokatmondóan álláspontját a kisebbségi kérdésben, hogy következetesen hallgatott róla. Két év óta várjak a beígért kisebbségi törvényt, minden befejezett parlamenti ciklus után jött az ígéret, hogy majd erre is sor kerül légköreiéi)!) és minden újabb alkalom meghozza az uj csalódást. Mégis valamennyire vigasztaló, hogy a király többet tud rólunk, mint a miniszterelnöke. A miniszterelnökök váltakoznak, mégpedig az utóbbi időben gyors egymásutánban váltják fel egymást, a királyi szó azonban liir,szűk, maradandóbb hatású lói*, mint & programnélküü kormányok kérész- élete. Mert bizony szükségünk van a királyi protekcióra. Telnek az évek, sőt évtizedek és az atmoszféra a kisebbségek minden megmozdulásával szemben egyre vigasztalanabb. A trónbeszéd megvillsmtja ugyan az ország előtt a jobb jövő reményét, de az optimizmus zászlójával sem tudja elűzni a* ország fölött kisértő gazdasági krízis rémképeit. És nem tudja elűzni főleg a kisebbségektől. Az az egy mondat, am oly a kisebbségeknek jutott a trónbeszédben, nem fejezi ki azt, hogy ami az ország számára csak válság, az a kisebbségek számára már katasztrófa. A válság valóban általános, de nem lebet tagadni, hogy itt is vannak fokozatok. Haj le kell <"■ item valakit, akkor a kisebbségit építik ie, ha alkalmaznak valakit, akkor csak a legutolsó esetben esik a választás a kisebbségire, az adókivetö bizottságoknak a kisebbségek mindig megbélyegzettjei, akiken mindig egy fokkal nagyobbat kell ütni. És ha támadnak valakit, akár személyi bosszúvágyból. akár politikai hajszából, akkor is a kisebbségeken keresztül támadják. Egy mai tudósításunk elmondja. hogy Kolozsvár nyolcezer nyugdíjasának körülbelül csak egyötödét fizethetik ki a pénzügyi hatóságok, mert csak ennyire szól a bukaresti diszpozíció. Csak be kell nézni délelőttönként a pénzfigyigazgatőság udvarára: nyolcvan százalékban magyar nyugdíjasok töltik meg a hideg, őszi Időben az udvar zegét-rogát. Aki nem kap pénzt, az majdnem mindig magyar. A gyűlölet azonban mégis mindannyiszor magasra lobog, valahányszor a magyar nyugdíjasok kegyelemkenyeréről van azé. Egy bukaresti lap, a Cuvântul cikksorozatot kezdett az erdélyi politikusok ellen. A klónkénak és fertőnek legaljasabb piszkait okádja a cikksorozat első részében Bella Romulus felé. Az „előkelő“ bukaresti publicista olyan modorban igyekszik pellengérre állítani Bellát, amelynek utszéll hangjára csak enyhe, meghatározás az, hogy kvalifikálhatatlan. A legnagyobb bűne azonban a bnkarestl újságíró szemében mégis csak az Boilánab, hogy ő volt az, aki az esküt nem tett tisztviselők „hírhedt“ nyugdíjtörvényét tető alá vitte. íme, ez a megértés útja. Az éhhalál küszöbéről koldu«fillérekkel a szárazkenyérnek visszaadott magyar nyugdíjasok, akik ráadásul néha hónapokig nem jutnak hozzá sovány garasaikhoz, arra mindenesetre jók, hogy ugródeszkául szolgáljanak egy erdélyi politikus gonosz megrágalmazó sóhoz. Vájjon clclvasta-e a király a Cuvântul förmedvé- nyét? Ha elolvasta, talán meg fogja érteni, mi az .Romániában kisebbségnek lenni. És akkor talán a jövőben többet kapunk egy mondatnál a trónbeszéd kisebbségi passzusában. Elhangzott a trónbeszéd, amely a kisebbségekről is megemlékezett A liberálisok is megjelentek a kamara és a szenátus ülésén Míroiaescu elsossek üdvözölte Bralianut A- trónbeszéd a súlyos gazdasági helyzetről, a külföldi toké szerepéről és a földhitelintézetről (Bukarest, november 15.) A parlamenti ciklust megnyitó trónbeszéd a rendkívüli ünnepélyesség keretei között hangzott el. Az uralkodó felolvasta az ülésszak legfontosabb feladatait, amelyek között a költségvetés a legsúlyosabb. A kisebbségekről is tartalmaz a trónbeszéd kijeleni őst, az eddigi jra?. .gosság folytatásaként teljes gondoskodik dosi fását ígérve, az alkotmány kereten: bem - .Az állítmány- ki iáié in Leiül kerülhetne sor uj törvényre a kisebbségi jog garanciáinak szabályozásaképpen, ez a mondat azonban mégis úgy hangzik, hogy a törvény tervezet' benyújtására nem kerül ebben az ülésszakban sóm sor. A kormány nem vette fel az őszi programba, a törvényjavaslatokat pedig nem az uralkodó, hanem a kormány készíti, csinálja. A törvénytervezet a kormány programjában volt s teszi félre — úgy látszik — egyik őszről a másikra. A király érkezik. Ma délben a szokásos ünnepélyes formaságok között megnyílt a törvényhozás uj ülésszaka. A kamara üléstermében már 11 órakor kezdtek gyülekezni az egyházi, katonai és polgári főméltóságok, a tábornoki kar teljes számban, a képviselők és szenátorok. Zsúfolásig megtelnek a karzatok is és a diplomáciai testület páholyában sem maradt hely üresen. Háromnegyed 12-kor az ellenzéki pártok is bevonulnak. és nagy meglepetésre nemcsak Ave- escu tábornak, hanem Bratiattá V-istHa is megjelent a trónbeszéd meghallgatására. Pontban 12 órakor érkezett a király a parlament kapujához, ahol a kormány tagjai fogadták. Coroinesti háznagy jelezte az uralkodó megérkezését, mire az addig zsibongó ülésteremben néma csend állott be és mindenki feszült érdeklődéssel várta a királyt, aki ezúttal első Ízben nyitja meg a parlament ülésszakát. Amint a király, fiával, Mihály vajdával együtt megjelent az ülésterem ajtajában, a leglelkesebb óváció és taps fogadta, amely hosszú percekig tartott és meg-megujult, amikor Károly király megjelent az emelvényen, hogy felolvassa a trónbeszédet. A megnyitó trénbeszécl Végre elült a tapsvihar és a király érces hangon olvasta fel a következő trónbeszédet: — Szenátor Urak! Képviselő Urak! A haza magasztos feladatai újabb munkára hívják a nemzet reprezentánsait. Boldog vagyok, hogy ismét az Önök körében lehetek és kifejezhetem ama hő vágyamat és reményemet, hogy folytatni fogják harmonikus módon az ország konszolidálásának munkáját a haza üdvéért, a nemzet összes eleven erőinek igénybevételével. A nagy és súlyos problémák megoldása váT az í)nök munkájára. A" külpolitikai törekvések. — Szenátor Urak! Képviselő Urak! A román királyságnak a többi állammal együttesen főtörekvése a békés politika és az érvényben levő szerződések megtartása. (Nagy taps.) Gélünk a béke és az ennek szolgálatában álló intézmények, elsősorban a Nemzetek Szövetségének teljes támogatása. Ennek a politikának a jegyében csatlakoztunk a hágai nemzetközi döntőbíróság kötelező elveihez és szövetségeseinkkel, Csehszlovákiával és Jugoszláviával együttesen kívánjuk biztosítani és megvédelmezni a,békét. Ennek a politikának jegyében jött létre a Belgiummal kötött döntőbírósági és békéltetési szerződés. A Népszövetséggel a legkitűnőbb kapcsolatokat tartottuk fenn és Romániának alkalma volt a lev utóbbi ülésszakon is tapasztalnia Genfben azt a bizalmat és szimpátiát, amelyet a Nemzetek Szövetsége előtt a maga számára kivívott. — A külföldi államokkal igyekeztünk szorosabbá fűzni gazdasági kapcsolatainkat, kereskedelmi szerződések kötése által. Anglia, Franciaország, Norvégia, Csehszlovákia, Jugoszlávia és Lengyelország kötöttek kereskedelmi konvenciókat Romániával. A gazdasági válság közepén. — Szenátor Urak! Képviselő Urak! A legfontosabb probléma, amely mindnyájunkat foglalkozta t. az ország gazdasági helyzetének javítása. Az összes népeknél tapasztalható a termelés válsága, ngy az ipari, mint a mezőgazdasági produkció terén. Románia, mint túlnyomóan agrárállam, fokozott mértékben érzi ezt a válságot, amelyet még fokoz az is, hogy az ipari termelés terén külföldi tőkére van szüksége. — Az iparüző államok néhány agrárvédelmi intézkedése még fokozta a nehéz helyzetet. A válság az egész világra kiterjedt és csak a nemzetközi szolidaritás és együttműködés szüntetheti azt meg. Ennek a szem előtt tartásával ültek össze azok az agrárkonferenciák, amelyeknél Romániának domináló szerep jutott.
