Keleti Ujság, 1930. október (13. évfolyam, 216-242. szám)
1930-10-06 / 221. szám
H XXII. «VF. SSf. BIX». éti kirirndtlisainak a néma a kétszázat meghaladta. A káboru folyamán beállott tespedés akadályait a dr. Cholnoky Jenő földrajzi tudós magas gtinvonalu turistatervezetei sem toltak képesek elhárítani, mint ahogy az uj rezsim alatt egész napjainkig az alapszabályok jóváhagyásáért folyó küzdelem kötötte 18 az egyesület most visszalépett régi érdemes vezetőségének legjobb szándékait mindaddig, mig a f. év meghozta az ujjászervezka- dés létföltételeit az uj tisztikar munkatervében, melynek névsora a könyv címlapján olvasható. Az EKE történetének szérző áltl tárgyismerettel megírt korrajzszerü fejezeteit a turistaalkotások, menedékházak, kirándulóhelyek illusztrációin kivül a Kárpát-muzeumot ismertető ábrázolások, továbbá az egyesület elhunyt vezérférfiainak a portréi egészítik ki, utóbbiak közt a nemrég is lelkesen és lelkesítve szereplő br. Mannsberg Sándor jól sikerült arcképe. Az elnöki széken gr. Bethlen Bálint, br. Fei- litzsch Artur, Heppes Miklós, gr. Lázár István, dr. Haller Gusztáv és dr.Szádeczlcy Gyula váltakoztak, kik egytől-egyig nemcsak hogy az erdélyi közélet jelesei közé tartoztak, hanem egyúttal, lehetőség szerint, előbbre is vinni igyekeztek az EKE nemes céljait munkatársaikkal együtt a tisztikar kebelében. Megtudjuk az EKE történetéből, hogy az egyesület törekvéseit 70 kiadvány, illetőleg kalauzkönyv utján, az „Erdély“ XXVI. évfolyamával, kiállításokon való részvétellel bel- és külföldön, előadások és kiránldulások rendezésével, tájképek és népies emléktárgyak terjesztésével, valamint tudományos beesü feltárások, turistaalkotások és múzeumi gyűjtések eredményeivel önzetlen munkaerők mozdították elő. A kirándulások résztvevői a tízezret, a muzeum látogatói pedig a százezret jóval meghaladták a nemzetközi idegen utasok fokozódó érdeklődése mellett. És ime, amikor az EKE föltirágozáaának a tetőpontjára emelkedett, jött a világháború, mely elragadta vagy legalábbis lekötötte legjobb munkaerőit, a forradalom pusztitólag végigszántott a turistaalkotásokon, az uj rezsim pedig váratlan életfeltételek elé állitota az egyesület igazgatóságát, a Tisztikari Tanácsot. Azonban a kitartás végtére is megteremtette gyümölcsét, amennyiben az EKE megérhette és megünnepelhette pár év előtt 35 éves jubileumát, majd múzeumának negyedszázados fennállását, mely emlékezetes évfordulók alkalmával az egyesülettel barátságos érintkezésben álló bel- és külföldi társintézmények és múzeumok rokonérzése bajtársi üdvözletekben nyilvánult meg. Az ilyen külföldi egyesületek kimutatása a füzet végéhez van csatolva. Az EKE 40 éves beszámolója nemcsak az EKE-nek válik díszére, hanem elismerést hivatott szerezni az egyesület krónikásának is, ki egyébiránt a most nemrég Budapesten megjelent „A Magyar Sport Ezeréve“ cimü illusztrált díszmunkában is, mint az erdélyi magyar turistaság ismertetője hivta fel a közfigyelmet az Erdélyi Kárpát Egyesület közhasznú és közérdekű szerepére. Kegyelet és köszönet illeti mindenekelőtt az EKE jótevőit és önzetlen munkásait Erdély tájszépségeinek és néprajzi érdekességeinek a propagandájáért, mely mintegy fennen hirdette az ismert és találó szállóigét, hogy „ha a szellem turisztikája a költészet, akkor a gyalögjárás kötészete a turistaság.“ íme, egy turista mottó, mely a világon mindenütt meghódította a bérceket és megsokszorozta a gyopáros zászló követőit, tehát az EKE példájára előbb-utóbb nálunk is nagyra emelkedhetik az ál- dásthozó idegenforgalom, ha a társadalmon kivül más illetékes tényezők is biztosítják hathatós támogatásukat. Figyelő. Katonanóta — Német népdal. — Hol is kezdjem, hogy « mondjam, Hogy tudom a leg jobban? Rágyújtok egy nótára. Ejahujahaj. Spanyolország hős királya Sok vitézt küld messze tájra, Kik katonát toboroznak. Ejahujahaj. Augsburg felé igyekeznek, Svábok földjén gyülekeznek, Velük tart az ország népe. Ejahujahaj. Vár a király itókája, Odamegyünk seregszámra, Előállunk sorozásra. Ejahujahaj. I Sorakozunk egy ezreddel És esküszünk becsülettel Hűséget a lobogóra. Ejahujahaj. Így indulunk frank határra, Ott édes bort kapunk már ma És fekete levest rája. Ejahujahaj. Magas hegyen általkelünk, Ott marad sok jó emberünk, Háborúban igy pihenünk, Úristenünk, panaszt teszünk. Torino, a szimetria városa Ha Olaszországra gondol az ember, a természet pompája és a művészeti emlékek után, szinte magától értetően, jelennek meg lelki szemeink előtt a zegzugos, szűk utcák, a maguk festőiségében. De minden szabály alól van csakugyan kivétel. Mert lám, már Krisztus előtt néhány századdal létesült egy város a Pó mindkét partján, mely építkezésben és terjeszkedésben már akkor a szabályosságot követte, mind a mai napig. Torino ez a város, mely egyformaságában is változatos és szimetriája mellett is harmonikus. Kilépve a modern és ragyogóan tiszta pályaudvarról egy bájos, magnoli-parfümös park fogad. Átsétálva rajta, hangulatos De Amicis szobor előtt haladok el s folytatom utamat az egyenes Via Rómán, melyen keresztül a Piza San Carlo-ra érek. Az árkádok kolonádjai, melyek körülveszik, egyforma sorrendben követik egymást. Egyszerre egy barokkos templom szakítja meg őket. Ugyanigy ismétlődik ez a tér szemben lévő oldalán. A két templom ikertestvér, csak éppen hogy a nevük más. Tovább megyek egy nyílegyenes uccán, mely pontosan a Via Róma folytatása. Aztán ismét egy gyönyörű tér következik, köröskörül egyiránvban szembenfekvő utakkal. És igy van ez az egész városban. A zsinorszerü, széles Boulevardok árnyékos fákkal szegettek; a virágszőnyeges parkok pedig nem engedik érvényesülni az egyhangúságot. A tereken értékes templomok, hires Palazzok, tartalmas múzeumok és képtárak. Az egyetem és modern kórházak pedig mutatják, hogy Turin a tudománynak is hajlékot adott. És e nagy 600.000 lakosú városban, mintha nem lenne élet. Oly csendes minden! A villamosok és autók is mintha respektálnák ezt a halk előkelőséget; keveset csilingelnek és ritkán tülkölnek _ alig van kinek. Pedig ez a forgalomnélküliség csak látszólagos. Hiszen az olaszok élete _mint régen a fórumon _most is a házon ldviil bonyolódik le. Az emberek az árkádok alatt jönnek-mennek: az elegáns olasz hölgyek itt korzóznak, vagy itt szürcsölgetik a caffe expressot, az egymás mellett levő kávéházakban. Mert az egész város árkádosán épült, mely igy több kilométer hosszú. Torinó festői fekvéséről fogalmat nyerünk, ha a Monte dei Cappucini-re felsétálunk. Innen ellátni egész a nyugati Alpokig s a város egyvonalu- sága és szabályossága is áttekinthető. A panorámát növeli egy bizarr, különös épület. Ez a „Mole An- tonelliana’, egy indiai pagodára emlékeztető templom. Teljesen elkarcsusodó tornya 165 méter magasságban büszkélkedik s csekély 1040 lépcső vezet fel benne a kilátóterraszig. Eredetileg zsidó templomnak tervezték, de aztán a város megvette és múzeumnak rendezte be. Az egész Torinó _ igy elnézve _ olyan a zöldelö dombok között, mint egy értékes ékszer. A supergai bazilika pedig két hófehér tornyával, hi- vogatón tekint mindenfelé, 700 méter magasan trónolva a város felett. A savoyai-ház e gyönyörű pantheonja igy mindenkép érdemes a megtekintésre. „On anrast dit, quo la nature déploie devant nos yensz toute sa magnificence’ mondja Jean Jacques Rousseau, Emil-jében, Superga-ról. Ami pedig Turint illeti, igaza van azon misztikus epigrammnák, melyet egy francia könyvben olvastam: „Pille do ta füle: Rome. Mere do ta Mere: 1‘Italie.“ A savoyai királyi ház a XVI _XVIII, szájadig Supergabai) van eltemetve, Ettől fogva _ és most is a torinói bazilikában temetkeznek, ahol Krisztus urunk egyik relikviáját is őrzik. A XVI- ik századig hantecombc-i apátságban vatták eltemetve, tehát _ ma már_ francia földön. Dr. Buia Mária. MflHTQNFFV 6YDU sziies- és sz@sT2íeliz§e§ét (Azelőtt Mártonffy Testvérek) a Kolozsvár, P. Unirii 20 sz. alól Str. Memorandului (Unió u ) 6 sz alá HELYEZTE ÁT! Pontremoli felé megyünk, Hej, keserű a kenyerünk És utána nagyot nyelünk. Ejahujahaj. Portugáliába érünk, Itt már fogytán van a pénzünk, A gúnyánk is rongyos nekünk. Ejahujahaj. Három hónap beletellett, Hogy harcoltunk spanyol mellett, Sok vitézünk odaveszett. Uramisten, panaszt teszek! Spanyolország hős királya, Hat öszvérrel elbocsátja Tisztjeit sok aranypénzzel, Szegény zsoldos örömével. De a tisztek összeálltak, Megcsalták a katonákat. Uram, halld panaszos számat: Verd meg érte valahányat! E dalt Bauhof János irta, Ki a csatát végigvívta S eltemették egy frank sírba. Ejahujahaj. Gara Ákos fordítása. D ús választékban áll b. vevőim rendelkezésére a legujabbdivatszerint készült szőrmeáru raktáram Áruim a legjobb minőségű kül- és belföldi anyagból, Ízléses kiviteiben készülnek Megrendelések, átalakítások és javítások leggyorsabban, legjobb kivitelben, szolid árak mellett eszközöltetnek — Saison kezdetére való tekintettel áraimból 20% kedvezményt adok. Mielőtt szőrmeszük- ségletéí beszerezné, áruimról és azoknak szolid árairól kérem meggyőződni. —
