Keleti Ujság, 1930. október (13. évfolyam, 216-242. szám)
1930-10-29 / 240. szám
TAXA POSTÁUL PLĂTITĂ IN NUMERAR No. 24256—927. ■■ •: '# C/o/~Kolozsvár, 1930 októBer 29 SzGStdläl BUi ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN: 1 ívre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 300 lej, egy hőre 100 lej. ______________Ara 5 lej. ____________ ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: fiat a Unirii (Főtér) 4. Telefon: 5-08, 6 0á. XIII. évfolyam 240-ik szám ELŐFIZETÉS MAGYAEGRSZÁGQÍf; 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedév« 15 pengő. ______Egyes szám ára 20 fillér.______ A szatmári nagygyűlés elhatározta, hogy ezentúl is a Nemzetek Szövetsége elé viszi a magy arsága sérelmeit, mikor a parlamenti harc sikertelennek bizonyul A kisebbségek helyzetéről elhangzott kormánynyilatkozatokkal szemben feltárta a nagygyűlés a Táléságot — üetbien György gráf megszabta a magyarság politikai magatartásának irányait s a páneiarépai tervről is- leszögezte álláspontját — A Mánia-kormány elmulasztotta a történelmi pillanatot, amikor a békességet meghonosíthatta Tolna —Ünnepélyes deklarációt fogadott el a magyarság parlamentje A romániai magyar népnek szép tömegben felvonult képviselete nemzetgyűlést tartott Szatmáron. Ünnepélyes volt ez a felvonulás a külsőségeiben, komoly és méltóságteljes az elhatározásaiban. De amint tele van a mai magyar lélek panasszal, keserűséggel, fájdalommal, a hang, ami kitört a kisebbségi sorsközösségben élő magyarok szivéből, nem vonhatta be csak az örömnek, ünneplő fénynek a színeivel a kimondott határozatokat. A tartalom, ami kiesendül az aggodalmas életű összesereg- letteknek a megnyilatkozásaiból és utat kiván 'törni mindazok felé, akik a meghallgatásra hivatottak, nem lehet az elcsüggedtek halk megalázkodása. Öröm a mi számunkra az, hogy együtt vagyunk a gondban, bajban, együtt vagyunk az élni akarásban és az összekarolt nemzeti egység tudatát mutatta meg az a szatmári felemelkedés, amelynek nincsen komoly disszonánciája s amely az eddigi nagygyűléseknél is nagyobbszabásu volt a méretekben, jeléül annak, hogy minél mélyebbre jutunk a nehéz időkben, annál erősebben acélosodik meg az összefogás erejének hite és domborodik ki népünk előtt a bitnek történelmi szükségszerűsége. Ennek a magyar népnek, ha van öröme, amennyi lehetséges, hogy legyen, az ebben az erőben és az ebbe vetett bizalomban található meg. Minden egyéb, ami körülötte zajlik és alakul az ő számára, az csak fájdalmassá teszi a mai életét. Ha nem akarja hitét elveszíteni, akkor ezt meg is kell mondania, hadd lássa és tudja e világon mindenki, akit érdekel, hogy hiába akarnak halálharangot huzni a fejünk felett, itt nincsen kit eltemetni. A föld nem hant az erdélyi magyar élet feje felett, hanem élettalaj a lábunk alatt. De ha a magyarság akarja az életet, akkor azt követelnie is kell a maga számára, mert ez nemcsak az ő igazsága, hanem az emberiségé, a világé is. Ahogyan ma élünk ezen a földön, a gyötrelmek támadó rengetege áll körülöttünk és komoly- kiáltás bátor hangja kell ahhoz, hogy az átkarolóan felénk meredt veszedelmeket tulkiálthassuk. Ez történt Szatmáron, ez a kiáltás szakadt fel a magyar nép leikéből és az igazságot feltáró hang mögött beható munka hordotta össze az anyagot, amiből ugyanez a magyar elhatározás az akadályok és gátak süni torlaszain át is építeni igyekszik a népjövő történelmi folyamatát egyik nemzedéktől a másikig. Fáklyásmenet, szerenád. Szombaton a szatmári Iparosotthon hatalmas, nagy épületében az esti órákban értek véget a Magyar. Pártnak a nagygyűlést megelőző ülései. Az országos pártvezetőségnek, a központi intézőbizottságnak az ülése volt az utolsó. Amikor az intézőbizottság tagjai s a pártelnökség az ülésről eltávoztak és a város központja felé haladtaik, az óriási méretű főtéren összesereglett nagy tömeget találtak. A ' -ölet előtt mozgott, hömpölygőit ez a tömeg, nők, férfiak, ezrek a város lakosságából. Valamire várakoztak. A távolból idegyült magyarok csak akkor tudták meg, hogy ünneplés készül. Nemsokára fáklyákat és színes lampionokat hozó menet fordult ki az uccából a főtérre, csendben és a szálloda előtt helyezkedett el. Százötven dalárdistából álló férfikar adott szerenádot az Országos Magyar Párt elnökének és ügyvezető alelnökinek. Az első énekszám után Boros B. ref. lelkész, dalosszövelségi kerületi elnök mondott messze csengő hangon nagyon szép üdvözlő beszedet. Szállcdabeli ’ lakása ablakában megjelent Bethlen György gróf elnök, Incsédy-Jocksman Ödön ügyvezető nlelnökkel. Az üdvözlő beszédre Bethlen György gróf elnök válaszolt, megköszönve az ünneplést, kijelentve, hogy ez nem az ő személyének, hanem annak az ügynek szól, amit ő személyében is képvisel. A magyar dalt éltette. Á dalárda még egy pár énekszámot énekelt s azután a nagy tömeg lassan oszladozni kezdett. j A hatalmas nagy terem, amelynél nagyobb ilyen gyűlések tartására talán sehol nincsen Erdélyben, zsúfolva megtelt, amikor Bethlen gróf elnök, az elnökség tagjaival bevonult. A hosszas ünneplés, éljenzés és taps megszűntével Bethlen György gróf az elnöki székből a testvéri érzés szeretctével üdvözölte a megjelenteket s a formalitások elintézésével nyitotta meg az ülést. Bekérte az igazoló bizottságnak a jelentését, amit Meskó Miklós dr. terjesztett elő. Eszerint 24 megye, illetőleg törvényhatósági város magyarpárti tagozatának a delegátusai jelenlek meg, a nagygyűlés hivatalbóli tagjain kivül, mint hivatalos kiküldöttek. A közgyűlésen sorrakerülő választásokra jelölő bizottságot küldött ki Purgly László elnökletével. E formalitások elintézése s a bejelentések elhangzása után az elnök felállóit helyéről, bejelentette, mielőtt a gyűlést megkezdené, az elnökség a következő táviratot küldi a király kabinetirodájához: Tisztelettel kérem Őfelsége legmagasabb tudomására hozni, hogy az Országos Magyar Párt szatBevonni a vidék. Vasárnap reggel minden irányból vonultak be a megye magyar falvaiból a küldöttségek. Csoportok, menetek haladtak az Iparosottbon felé, amelynek óriási ■nagy terme színpaddal, karzattal. Szép, modem építmény, olyan befogadóképességgel, amelynél nagyobb gyülésterem talán egyik erdélyi városban sincs. Előre nyilvánvaló volt, hogy ez a nagy tömeg nem juthat be még az épületbe sem s ezért az otthon udvarát lepték el, ahova a beszédek közvetítése végett megafont szereltek fel s azonkívül külön népgyülés rendezését tervezte ide a helyi vezetőség. A nagyterem olyan zsúfolt lett 10 órára, hogy az ajtók előtt s a lepesőházban is szorongva állottak az emberek. A pártnak minden tagozata gondoskodott a képviseletről s minden megyéből, természetesen a távoli székely megyékből is megjelentek a kiküldöttek. Sok széksort a nők foglaltaik le, a társadalom különböző rétegeiből. Az erdélyi magyar életnek sok notabilitása jelent meg, közöttük a szatmári római katolikus püspökség apostoli kormányzója, Szabó István is, Hámon Ottó kanonok kíséretében. Az elrjjki asztal mellett az elnökség és a tisztikarnak volt helye, az asztal mögött a parlamenti csoport tagjai helyezkedtek el. mari nagygyűlése alkalmából a király őfelsége iránt érzett hódolatát és hűségét fejezi ki Bethlen György elnök. A közgyűlés a távirat elküldéséhez hozzájárult, majd az elnök ismét felállott és elparentálta a legutóbbi közgyűlés óta elhalt magyarpárti vezetőegyéniségeket: Csulay Lajos hunyadmegyei tagozati alelnoköt, Domahidy Elemér volt főispán, volt magyarpárti szenátort, Fekete Nagy Bélát, az intézőbizottság volt tagját és a központi iroda volt vezetőjét, Karácsonyi János püspököt, történetírót, kiváló magyar tudóst, Oszt ia Andort, a bánsági párttagozat volt ügyvezető titkárát és Yajay Károlyt, a szatmármegyei tagozat volt elnökét A nagygyűlés egész közönsége állva hallgatta meg, méltó megilletődéssel a párt kidőlt munkásairól szóló megemlékezést, amit az elnök azzal az egyhangúan elfogadott indítvánnyal fejezett be, hogy érdemeiket a nagygyűlés jegyzőkönyvben örökítse meg és az elhaltak hozzátartozóival e határozatot közölje. Bevonat az elnökség
