Keleti Ujság, 1930. október (13. évfolyam, 216-242. szám)
1930-10-19 / 232. szám
XIII. ÉVF. 232. SZÁM. im EGY MÁRTIRNÉP SORSA KÉZIMUNKÁBAN Százesztendős parasztingekkel akarják feltámasztani az ókori Macedóniát — Az Amerikába vitorlázó próbabábu és az egymillió emigráns bolgár (Genf, október 17.) Macedóniát Genfben is körül lehet utazni. Vidékek, tájak, történelem, álmatag' hajadonok, marcona harcosokra várnak és egyszeribe az ókori Macedonia fénye lengi ói a monumentális, szökőkutas genfi kőkolosszeumot. III. Nagy Sándor Görögország második Spártaijának és Athénjának tekintette, de Macedonia az élkényeztetést is kiheverte, amint túlélte a hellén, bizánci és római világbirodalmak letűnését is. Ma pedig Macedonia megnyerte az első csatát, amit a világ lelkiismeretének meghódítására indított. Kétségtelenül a legtöbbet vérző nép sóhaja száll egy csudálatos népművészet öröküde alkotásaiból, Nemcsak praktikus kézimunkákat és a.családi tűzhely megható relikviáit öleli fel a kiállítás, hanem macedón stilü ódon bútorokat is. (A berni bulgăr követségre vándorolnak.) A kiállítás szemgyönyörködtetö volt, az idegen uralom alatt élő macedón területekről elmenekült egymillió búig ár számára pedig erkölcsileg és anyagilag fényes sikert jelent. Alig maradt a kollekcióból néhány darab Párizs szántára. A macedón nők dushimzésü fehérneműjét, szabadság után epedő lelkűk rezzenéseik a zsámolypárnákat, fejkendőket nem csak azért helyezik közszemlére az európai metropolisokban,^ hogy a menekült százezer ég. százezer bulgár számára egy darab száraz kenyeret biztosítsanak, hanem hogy megnyerjék a közhangulatot a macedón kérdés megoldásának égető sürgősségére. Harmincöt nöegylet tömörül a kiállítást rendező Macedón Hölgy-egylet mögé. (Hatezer aktiv bulgár nő!) A macedón hölgyek műtermet tartanak fentySzófiában, ahol a menekültek leányai és hozzátartozói szépen eltartják magukat munkájukkal. Számos kézimunkát vásároltak meg az amerikai bolgárok, akik próbababáikkal együtt viszik ki az óceán túlsó partjára a macedón hímzésű blúzokat és pruszlikokat, amelyről Amerikában a. ..Balkán történelmét fogják tanítani.“ Ez a nép. minden áron be akarja bizonyítani a müveit világ előtt, hogy a Balkán tűzfészkében nem, dinamit- tal és revolverrel, hanem a béke és alkotómunka szeretetével akarnak közreműködni az emberi civilizáció fejlesztésében. Genfben különben is szembetűnik, menynyi szive, megalkuvást nem ismerő szorgalma van a bolgároknak, amikor cselekedniök kell a nemzetükért. Több olyan bulgár menekült el Jugoszláviából, akik a szerb közéletben jelentős szerepet vittek (például Chaleff Dimitri e, Üszküb legutolsó polgármestere), és akik itt, a nemzetek emporiumárftn utolsó fillérüket áldozzák föl a nagy cél, a bulgár nemzeti egység propagálására. A kisebbségi jogok kivívása iránti küzdelmük a magyarok felé hajtja őket. Az egyetemi könyvtár exkluzív levegőjében heteken keresztül mellettem firkált, egy bronzképü, hullámos frizuráim Scbubert-nvakkendős ifjú, akiről a vak is láthatta, hogv költő. Egy este ^hazamenni összetalálkoztam az én bulgár költőmmel, akinek nem kellett bemutatkoznom, tudta rólam, hogi/ magyar vagyok: — Mi sem volnánk úgy magunkra hagyatva külföldön — kiáltott föl — ha volna a bulgár nemzetnek is egy Petőfije. És egész este a magyar költőóriás fhü- veiről beszélgettünk. A kockásmintáju hímzések vitrinje mellett évszázados múltra visz- szatekintő, ragyogó ingeket látunk. (Be sokszor fürödhetett meg száz esztendő alatt ez az ing, hogy ilyen patyolatfehér.) A mindennapi életben használatos kézimunkák mellett érctányéros, selvemrojtos, ezüstdiszes kosztümök is elkeltek a kiállításon, amiket_ valószínűleg maszkabálra vásároltak meg jókedvű angol girlök. Általában sok a mondanivalója a macedón asszonyoknak, hisz az egyetlen nő volt a történelmi századok hömpölygése folyamán, aki egyre csak hallgatott. Ha meg csordultig telt a lelke, elővette a kézimunkát és a megdöbbentő mintákba hímezte belé buját-baját. Egy macedón népviseletü, lelkes hölgy fogadja az érkezőket, Olga Radeff asszony, Radeff bulgár igazságügyi és közoktatásügyi miniszter özvegye. — Ifjúságunkat akarjuk megmenteni a, komolytalanságtól és léhaságtól a macedón népművészet segítségével, amelv a régi, romlatlan erkölcsöket oltja be a friss generáció leikébe. A genfi közönség megértette helyzetünket és tüntető melegséggel vásárolta össze a kiállított tárgyakat. De kell is a pénz — sóhajt a galambősz hölgv — mert egymillió menekült macedón tekintete függ rajtunk. Eredeti idea, hogy a régi kosztümök mintáit, függönyökön, hasznos népművészeti termékeken használják föl. De a színek is olyanok, mintha egy panaszkodó lélekből szivárognának elő. A rendkívül dolgos, egyszerű bulgár leányok nemcsak a kelmét és selyemszálakat állítják elő házilag, hanem magukat a színeket is levelekből sajtolják ki, úgyhogy a macedón paraszting mélv színei évszázadokon keresztül sem hervadnak el. Cirylle és Nethode testvérszentek hazájában sok türelme van a népnek; bizony esztendők is beletelnek, mig a dushimzésü kézimunka végére jut a macedón nő. Midőn a kollekció anyagával felkerekedett a volt bulgár miniszter felesége, egy magyar leány társaságában tette meg az utat Szófiától Budapestig. A békéért küzdő hölgyek kongresszusán vett részt Kemény kisasszony és amikor Arad és Temesvár között szaladó búzatáblák tűntek a bulgár és a magyar nő szeme elé, elfogódottan jegyezte meg a leány, hogy azoknak az uraknak, akik a kisebbségi sorsot diktálják a külföldön, ezen a vonalon kellene leszállniok ... — Szomorú arcokat láttam Aradon és Temesváron —- és azóta nagyon megértem a magyarokat — szól Radeffné asszony. Színes epizódokat mesél a három részre fölosztott, Görögországhoz, Bulgáriához^ és Szerbiához tartozó Macedonia nyomorúságos helyzetéről, mialatt a vidékek szerint csoportosított kézimunkák között elsétálunk. Fölkapaszkodunk a sziklacsipkés Fekete Erdőre, kifújjuk magunkat az azuros tengerre mosolygó Szalonikin, az ókori civilizáció nyomait kutatjuk Monasztiron, ami a hellén hódítások idején a büszke Heracleum nevet viselte. Bíznak is benne rendületlenül a bolgárok, hogy a macedón Phönix egyszer csak fölelevenedik halott poraiból. Ha valaki csokorba tudná fonni az elszontyolodott, de lelke legmélyén daloskedvü magyar falu rózsaszirmát, a szivárványos kedélyű mezőkövesdi dí- ványpárnát, a székely népiélek szépséges alkotásait, meg az álomkönnyü Pannónia csipkét, talán a boldogság után szomjazó magyar szivet magát is közelebb hozná a fásult közvéleményhez. Seidner Imre. Ukrást forradalmárok felrobbantották a lengyel határőrség lőszerraktárát Három katona meghalt, kilenc súlyosan megsebesült (Pá rizs, október 17.) Lembergi jelentések szerint a keletgaliciai határvidék déli részén Kezywcetől keletre, ukrán forradalmárok felrobbantották a lengyel határőrség lőszer- raktárát. A muníció exploziója nyomán két katonai barakk is összeomlott. A messzehallható óriási robbanás következtében három katona életét vesztette, kilencen súlyosan megsebesültek. Az ukrán forradalmárok orosz területre menekültek át. Amikor a lengyel őrség éppen maradt katonái üldözni kezdték az ukrán terroristákat, orosz részről puskatüzet indítottak meg lengyel terület felé. A határőrségnek ekkor abba kellett hagynia az üldözést. A zalescikyi határőrség parancsnoksága bizottságot küldött ki a határincidens és a merénylet lefolyásának megállapítására. Az adóhivatal nem szállíthatja el a lefoglalt ingóságot, hogyha az adós nem akarja Tör1vényíelenül járnak el, mikor a 3©^o<jlalt tárgyakat elszállítják Mit mond az adőbekajtásá törvény 30-ik szakasza (Kolozsvár, október 17.) Talán az egész világon Romániában van a legriclegebb adóbehajtási törvény. Mondhatni, elképpesztő rendelkezései vannak. Hogy egyebet ne említsünk, olyan intézkedést is tartalmaz, amely szerint az adós mindaddig nem köteles fizetni, amig a hitelező he nem igazolja, hogy esedékes adóját hefizette. Ha pedig az adós nem győződött, meg arról, hogy hitelezője az adóját nem rendezte és kiderül, hogy a hitelezőnek adótartozása áll fenn, az állam minden további nélkül az adóst vonhatja végrehajtás alá és árvéreztetheti el hitelezőjének adóhátralékáért. Azt meg aztán napról- napra látjuk, hogy hogyan történik az adóbehajtás. Az adóvégrehajtók egyszerűen szekérre rakják és elszállítják hátralék fejében a szerencsétlen adóhát- rálékos bútorait s minden holmiját. Megtörtént már az is, hogy a foglalás után minden árverés kitűzése nélkül egyszerűéi, elvitték az adózó holmiját. Ez az eljárás azonban a legélesebb ellentétben áll a törvényekkel. Az ad'(behajtási törvényben nincs olyan rendelkezés, amely megengedné az állam közegének, hogy az adóalany lefoglalt bútorait elszállítsa az árverés előtt. A törvény 30-ik szakasza ugyanis ezzel a rendszerrel tökéletesen ellenkezőleg a következőket mondja: „A. lefoglalt ingóságok eladása az adós kívánsága szerint, vagy azon a helyen történik, ahol azok vannak, vagy pedig a piacokon, hogyha az adós ilyen kérést nem terjeszt elő a végrehajtató hatóság belátás szerint jár el.“ A törvény szerint tehát az adóval tartozó alanytól függ, hogy ingóságait elszállithatja-e aa> adóvégrehajtó vagy sem, mert a törvény nem mondja ki, hogy az adóhivatalnak jogában áll a bútorokat elvitetni, azokat halomba gyűjteni, tönkretenni és a szegény szerencsétlen adózót földönfutóvá tenni. Ellenkezőleg köteles az adóhivatal az adózó kívánságát teljesíteni és az árverést a helyszínén megtartani, ha ez úgy kívánja. Minden törvényes alapot nélkülöznek tehát azok a sorozatos áru, bútor és egyéb holmi elszállítások, amelyeknek mindennap tanai vagyunk. Ha már alkalmazkodnunk kell a törvény egyébként súlyos intézkedéseihez, nem vagyunk kötelesek elnézni az adóközegek olyan eljárását. mely nélkülözi a törvényes alapot. Dr. B. I.
